Magyar Nyelv – 115. évfolyam – 2019.

2019 / 2. szám - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Baksa Péter: „A Dunának szőke habján”

200 Kisebb közlemények KISEBB KÖZLEMÉNYEK „A Dunának szőke habján” A Duna Televízió élénk, kék színeit látva mindig eszembe jut Kovács Sándor Iván egyetemi tanár megjegyzése egyik előadásából: a Duna vizét évszázadokon át a szőke melléknévi jelzővel illették. Körülbelül 70-80 éve kezdték alkalmazni a kék Duna jelzős szerkezetet. Példagyűjteményét külön tanulmányban meg is jelentette. Mikor el­küldtem neki a magam gyűjtését, dolgozata lenyomatát ezzel a dedikációval küldte meg: „Baksa Péternek baráti szeretettel további »Duna-szőkeség«-kutatásra ösztönözve. 2004. február 27.” (vö. Gergely-Izsák Lajos szerk. 2001. 49-100). Azóta árgus szemekkel figyeltem az olvasott verseket és prózai műveket, s az ő szempontjai és a magam gyűjtése alapján foglalom össze a jelzős szerkezet előfordulásait, a sokat megélt folyó képi meg­jelenéseit. Kovács Sándor Iván példáit *-gal jelölöm. Mivel a helyi és a regionális iro­dalmat kutatom, példáimat - életükkel vagy műveikkel - Győr-Moson-Sopron megyéhez kötődő szerzők műveiből válogattam. Kovács Sándor Iván szerint a szőke jelentése eredetileg nem a maival megegyező, hanem ’világos, tiszta’ lehetett. A „szőkeség” először Wathay Ferenc (1568-1610) török fogságban lejegy­zett versében lelhető fel: „Tenger tiszta vize, szép igyenessége s rajta hajók szépsége, / Fölvont vitorlákon szék­ül sebessége, örvendetes menése, / De az Duna vize volna szőke­sége, szívem jobb kedvessége.”* Gyöngyösi István 1681 -ben Gömör megye küldötteként vett részt a soproni országgyűlésen. Esterházy Pál nádorral való találkozása nagyszabású költemény írására ihlette, melyben az „árva Nympha” Magyarország oltalmáért az Esterházyak címermada­rához, a „Kardos Griffhez” folyamodik: ,,A’ mint szőke vize le folly a Dunának, / Nagy jajta hallatik egy árva Nymphának, / Vélem én ezt lenni Didó siralmának, / Tőle elválásán Anchises fiának.”* A 18-19. századi költészetben kizárólag a „szőke Duna” szószerkezet a jellemző. Az országjáró Csokonai Vitéz Mihály Visszajövetel az Alföldről című költemé­nyében például: „Átkeltem a Dunának / Szőkén zajgó habjain, / S a Kecskemét pusztájá­nak / Széllel bélelt szirtjein.” Gvadányi József „falusi nótáriusa” ezen a Dunán kel át budai utazásakor: „A városok közt mintegy méltósággal, / Szőke Duna vize foly csendes habzással, / Ágakra nincs osztva, van itt egy folyással, / Füleket nem sértő szép lassú zúgással.”* Berzsenyi Dániel — Sopronban tanult — Magyarország című versében a hon­foglaló Árpád nagyságához méri a folyót: „Itt, hol szőke vizét a Duna rengeti / Árpád gazdag hantjain, oh hazám...”* Rájnis József győri pap, költő kalauzának 8. fejezete így kezdődik: „Szőke Dunának holott folyamatjai Püspöki Várnak/Verdesik oldalait [...] kik szőke Dunának az habjain úsztok / Najadesek...” DOI: 10.18349/MagyarNyelv.2019.2.200

Next