Magyar Nyelv – 115. évfolyam – 2019.
2019 / 3. szám - SZÓ- ÉS SZÓLÁSMAGYARÁZATOK - Forgács Tamás: Anda Pál hadába való szólásunk eredetéhez
Szó- és szólásmagyarázatok 327 SZÓ- ÉS SZÓLÁSMAGYARÁZATOK Anda Pál hadába való szólásunk eredetéhez 1. Szólásaink között több olyat találni, amelyek a domináns feleségük által elnyomott férjekre vonatkoznak. Ma is használjuk ebben az összefüggésben a papucs alatt van, ill. papucs alatt tart viit szólást (vö. FORGÁCS 2003: 568), amelynek magyarázatát a szóláskutatók a régi párviadalokban keresik, amikor is a győztes fél egyik lábát teljes diadala jeléül földön fekvő ellenfele nyakára tette, jelezvén azt, hogy sikerült a vesztest teljesen megaláznia (vö. O. Nagy 1979: 384—385). Régebbi frazeológiai gyűjteményeink azonban több szinonim szókapcsolatot is tartalmaznak ebben a jelentésben. Közéjük tartozik a Simon bíró kifejezés is, amelynek eredetéről korábban már írtam a Magyar Nyelvben (FORGÁCS 2018). Ennek értelmezése régi szótárainkban nem egyértelmű, van ahol ’kardos asszony’-ként adják meg a jelentését, de valójában a ’papucs alatt tartott férj ’-et jelöli. Ennek szinonimájaként több szótárunk feltünteti az Anda Pál hadába való kifejezést is (vö. Erdélyi 1851: 9; Margalits 1896: 9; Sirisaka 1890: 5). O. Nagy emellett szögletes zárójelben feltünteti még az Anda Pál katonája alakot is (1976: 44). Mindhárom 19. századi gyűjteményünk rövid magyarázatot is fűz a kifejezéshez, melyek végső soron Szirmay Flangaria in parabolis című művére (1804) vezethetők viszsza. Ennek magyar nyelvű kiadásában a következőket találjuk: „79. §. Két nagy papucshős volt akkoriban a magyarok között: az egyik Simon miskolci bíró, aki felesége helyett mindenféle asszonyi munkát elvégzett, a másik Anda Pál lovas szakaszvezető. Az 1598. évi 31. tc. értelmében a táborral járó asszonyokat zsákba kellett kötni és vízbe kellett fojtani; ennek okából a mi emberünk, nem hordozhatván magával feleségét a hadjáratban, minden héten engedélyt kért főkapitányától, hogy feleségét meglátogathassa. Innen nevezik a feleségének felettébb engedő, feleségétől félő, felesége után járó férjet ekképpen: kontyot feltévő férfi, Simon bíró, Anda Pál hadába való. Innen származik ez a mondás is: Jaj annak a háznak, hol tehén bikának jármát (!) vethet nyakába” (Szirmay 2008: 115-116).1 2 1 Ez utóbbit O. Nagy Jókaitól adatolja (vö. „[az emberek] fejemre szarvakat raktak,... kinevettek, »Andapál katonájának« gúnyoltak! [Jók. 65: 254. NSz.]” O. Nagy 1966:189). Az Arcanum Digitális Tudománytárból (ADT.) is csak tőle adatolható ez a forma, az előbbi mellett még a Szeretve mind a vérpadig című regényből: „Bercsényi, a maga szokott csipkelődő, csúfondáros modorában azzal fogadta Csajághyt, hogy: »No, hát megérkezett az az Anda Pál katonája is?« S még nem elég, hogy Anda Pál katonájának nevezte Ocskayt, ami annyi, mint a német szimándli, asszonyhős, hanem még hozzátette azt a rossz tréfát is: »Vajon ellátta-e elég mogyoróval a felesége mókusát?«” (kiemelések tőlem - F. T.). Lehet tehát, hogy ez a változat Jókai egyéni alkotása. 2 Vö. még CzF. 1: 153: „ANDAPÁL, ősz. m. tt. -Pál-t, tb. -ok. Papucshős, aki nem úr a maga házában, s nejének kormánya alatt él; katapila, katuska férfi. Hihetőleg ily nevű történeti személytől közmondásképen származott elnevezés: Anda-Pál hadából való. Km. Különben Pál keresztnév gúnyos nevezetül használtatik, a Szél-Pál-Ъап is”. Részletek egy szólásmagyarázó szótárból című írásában O. Nagy (1966: 189) is átveszi ezt a magyarázatot, s - CzF. szócikkére is hivatkozva - hozzáteszi még, hogy „a szólás hatására az Anda Pál tulajdonnévből a múlt században közszó lett (andapál), amelyet ’papucshős’jelentésben használtak”. DOI: 10.18349/MagyarNyelv.2019.3.327