Magyar Nyelv – 115. évfolyam – 2019.
2019 / 3. szám - TÁRSASÁGI ÜGYEK - Surányi Balázs: É. Kiss Katalin 70 éves
Társasági ügyek zugaiba. Két éve zárult egy projektuma, amely a számneves, illetve kvantoros főnévi kifejezések értelmezését vizsgálta az anyanyelvelsajátításban, pszicholingvisztikai módszerekkel. Ezzel párhuzamosan az utóbbi években vezetett más projektjeiben a magyar történeti mondattant újította meg azáltal, hogy a generatív személetet és elemzési módszert alkalmazta az ómagyar mondatszerkezetre is. Ennek keretében vizsgálta az ómagyarban fellelhető jeleit a magyar szórend tipológiai változásának is, melynek során a tárgy-ige alapszórendű finnugor nyelvből ige-tárgy alapszórendű, diskurzus-konfigurációs nyelvvé változott. A magyar történeti mondattani vizsgálódásai organikus módon vezették É. Kiss Katalin kutatásait a magyarral rokon finnugor nyelvek mondattanának irányába. Ezzel pedig már a jelenhez érkeztünk el. Tanárnő az idei évtől kezdve ugyanis egy ötéves öszszehasonlító finnugor mondattani Élvonal projektet vezet a Nyelvtudományi Intézetben. É. Kiss Katalin a rá nagy hatást gyakorló montreáli tanulmányútját követően is számos alkalommal kapott külföldön hosszabb-rövidebb időre szóló ösztöndíjakat és más kutatói-oktatói megbízatásokat. Montreál után tíz évvel, 1985-86-ban Sloan-ösztöndíjjal töltött az MIT-n, Chomsky tanszékén hét hónapot. 1992-93-ban Mellon-ösztöndíjasként a Stanford Egyetemen volt egy évig vendégkutató. 1988-ban a Stuttgarti Egyetem, majd 2006-ban a Potsdami Egyetem vendégtanára volt. Összes betöltött funkcióját, tudós társasági tagságát, szakmai elismerését és díját itt nincs mód egyenként sorra venni. Hogy csak a főbb díjakat említsük: megkapta a Gombocz Zoltán-díjat (1985), a New Europe díjat (Princeton, 1994), a Palladium díjat (2004), a Széchenyi-díjat (2011), a Prima Primissima Díjat (2015) és a legrangosabb hazai tudományos elismerést, a tavalyelőtt neki ítélt Bolyai-díjat (2017). Az utóbbi azért is kiemelkedő díja pályájának, mert ő az első nyelvész, és egyszersmind az első női kutató is, akinek ezt a magas elismerést odaítélték. Hadd szóljak most pár szót É. Kiss Katalinról, az egyetemi tanárról. Oktatói pályáját még Debrecenben kezdte. A bölcsészdoktori disszertációjának védésekor már a Kossuth Lajos Tudományegyetem angol tanszékén tanított - előbb tanársegédként, majd adjunktusként. 1979-ben átment az ELTE bölcsészkarára, ahol 1986-ig oktatott. Ekkor csatlakozott az MTA Nyelvtudományi Intézetének szakmai közösségéhez, amelyben - és amelyért, különös tekintettel a fiatal kutatókra - azóta is töretlenül dolgozik. Itt a kilencvenes évektől kezdve az ELTE kihelyezett Elméleti Nyelvészet szakján és doktori programjában tartott órákat. A Pázmány Péter Katolikus Egyetemre 2007-ben került. Itt tanszékvezető lett, és a Nyelvtudományi Doktori Iskola vezetője. A doktori iskola és a nyelvészeti doktori képzés az ő vezetésével nyerte el a mai formáját. Az iskolában a figyelme nem csak saját témavezetettjeire terjed ki: minden látókörébe kerülő hallgató előmenetelét követi és egyengeti. A Pázmányon töltött tizenkét éve alatt az OTDK-n hét dobogós helyezett és két különdíjas hallgató témavezetője volt , amiért Mestertanár Aranyérmet kapott. Végzett doktoranduszai közül van, aki már a Nyelvtudományi Intézetben dolgozik, és van, aki a Pázmány oktatója. É. Kiss Katalin azonban nem csak egyetemi szinten fordít kiemelt figyelmet a tehetséggondozásra. Társalapítója a Nyilas Misi Tehetségtámogató Egyesületnek, amely a határon túli diákok tehetséggondozását segíti. 2003-ban indították el a programot közösen Péntek Jánossal, az MTA kolozsvári külső tagjával. Az egyesület egy sikeres középiskolai ösztöndíjrendszert működtet, amely arra ösztönzi a rászoruló tehetséges romániai és kárpátaljai magyar gyerekeket, hogy érettségit szerezzenek valamely magyar tannyelvű középiskolában. Az egyesület támogatói nemrég létrehoztak egy újabb programot is: a Barátság Programot, amely a felsőoktatásba bekerülő diákok támogatására nyújt lehetőséget.