Magyar Nyelv – 115. évfolyam – 2019.
2019 / 4. szám - KISEBB KÖZLEMÉNYEK - Büky László: fürge mécsek zenekara cirreg - Egy Weöres-szókép nyomában
Kisebb közlemények magányos mécsest tartogat” (2013: 589). Némelykor összetételekben van a szó: „És levet a mécsvilág / minden megfakult” (2013: 238). Az Ötödik szimfóniában már említett mécsláng másutt is megvan: „néha rád ijedez a kicsi mécsláng” (2013: 513). A mécs (vagy a mécsvilág,láng) mint olyan bizonyos szimbolikát hordoz, az egyén kicsinységét a világban, máskor költői-egyéni metafora („Mécs, combok rejtekén”). Somlyó György egy Füst Milán-vers (Reménytelenül) kapcsán a mécsvilág szó használatának különösségére figyel föl e szövegrész kapcsán: „Oh gondolataim, gazverte kert [...] // De jól tenyész a bűvös zöld bürök, / Ásító zsállya s mint a kis bűnök, / Úgy pislog ott a mécsvilág reám...” Somlyó észrevételezi, hogy minden kiadásban mécsvilág szerepel, holott „[...] egyetlen betű cseréjével »mécsvirág«-ot kellene olvasnunk. [...] A mécsvirág (Melandrym album), e gyomnövény, amely alkonyatkor vagy borús időben bontja ki (épp e körülmények között mécsként világítani látszó) fehér szirmait, szinte odakívánkozik a bürök, a zsállya s a mindenféle burján közé. Az »árnyak között«, a »mély homály«-ban valóságos virágnévként visszaváltozva még varázsosabban idézné fel azt a pislogó mécsvilágot is, amelyből a természetes nyelv, metaforaként, létrehozta” (Somlyó 1993: 189). Vagyis a Füst-versben ábrázolt tárgyiasságok sem egyszerű (nyelvi) másolatai a költeményben az ábrázolandó lehetséges világnak. A mécs szimbolikájának bonyolultabb, meglehetősen kitalált jellegét írja meg Valaczka András (2003: 37): „A tagolatlan-személytelen túlvilági lét hírhozója a tűz is, melynek ősteljességét halandó nem ismerheti, de a kicsiny, körülhatárolt és könnyen ellobbanó mécslángok láttán mégiscsak elképzelheti. Ennek az őselemnek szenteli fő szólamát az Ötödik szimfónia, már első soraiban figyelemfelkeltő szinesztéziával utalva a témára (»fürge mécsek zenekara cirreg«).” Meglepő, hogy a szerző szinesztéziát lát a mécsek zenekara cirreg szerkezetben. A szerző minden Weöres által használt mécs szót és a vele összetételt alkotó szót besorol ,,[a] tagolatlan-személytelen túlvilági lét” [?] hordozói közé, anélkül, hogy ezt szövegkörnyezettel igazolná. A cirreg igének és szócsaládja tagjainak előfordulási adatai alapján nyilvánvaló a nagy (információelméleti alapon vett) hírértéke. A cirregő hangot a vers szövegrészlete alapján is valamilyen rovar(ok) kapcsán kellene-lehetne említeni, amely(ek) a lombok között vannak. Nem fények, hanem a fények átjárta helyen lévő rovarok cirreghetnek, ha lenne említésük. A fürge ’élénk, gyors’ jelző gyakran a méhek vagy bogarak jellemője: ,fürge Méh [repked]” (Csokonai Sz.); „*Fürge méh” (Petőfi Sz.), ,fürge méh” (Babits 1928: 129),,Fürge veres bogárkák” (Jókai 1971: 26). Rovarok, tücskök kapcsán másutt említ zenekart Weöres (2009-2013:1, 328). Flarkány mennykupolán s csontban a szeg kopog. Elzsibbadt zenekar hallgat a föld alatt, tücskök húrjain alszik, kőben megfeszül és remeg. A földbe mélyített üregekben hallgató tücskök zenekarához tartozó kontingencia a húr is. A költőnek ez az ábrázolt tárgyiassága a benne élő képzetek rendszerére utal. Egy másik rovar is szóba hozható, a szentjánosbogaraknak (Lampyridae) van világító szervük, hangot viszont nem adnak. Weöres (2013: 65) egyik elhagyott versében írja: