Magyar Nyelv – 116. évfolyam – 2020.

2020 / 4. szám - Hoffmann István: Adat és elmélet a Kárpát-medence korai ómagyar kori nyelvi viszonyainak vizsgálatában

Adat és elmélet a Kárpát-medence korai ómagyar kori nyelvi viszonyainak... 395 jellegű mocsaras térségben folyt, feljebb Verebély és Marót között dombos, hul­lámos területen, felső szakaszán pedig erdős hegyek között haladt. KNIEZSA ISTVÁN e térség 11. századi nyelvi helyzetéről azt állapította meg, hogy „a tiszta magyar nyelvterület” északi határa Verebélynél húzódott, s ettől északra (Aranyos)Marót magasságáig „egy széles sávot találunk, amelyen vegyes magyar-tót lakosságot igazolhatunk” (1938: 376). Ezt a véleményét 17 helynévre alapozta, amelyek közül csupán négynek van all. századból való adata. GyÖRFFY György Bars vármegye történeti földrajzát megrajzolva lényegében ugyanezt ál­lapította meg 15 szláv eredetű nevet felsorolva (1963: 414). A legrészletezőbb vé­leményt Kristó Gyula fogalmazta meg, aki szerint az északi részen „a szlávság egy része túlélte a magyar honfoglalást, és a 11. századtól kezdődően erre a szláv etnikumra rétegződött rá az egymásra torlódó telepítések révén az újabb és újabb szláv népesség”, a betelepítés pedig már „korán (alkalmasint a tatárjárást megelő­zően) elkezdődhetett” (2003: 90, 96). Ennél jóval differenciáltabb kép rajzolható meg a Zsitva-völgy teljes korai ómagyar kori, 1350 előtti helynévanyagából, mintegy 180 helynévből: ez 118 település 129 névváltozatát és 49 mikronevet: patakok, hegyek, határrészek stb. megnevezéseit jelenti. A már említett Verebélytől délre, illetőleg északra eső alsó és felső folyó­völgy névrendszere fontos különbséget mutat: míg az alsó részen a szláv eredetű nevek rétegét egyedül a Zsitva neve képviseli, addig a jóval nagyobb névsűrű­­ségű felső térségben a szláv eredetű elnevezések a névállomány több mint egyne­gyedét teszik ki. A Zsitva neve kétségkívül szláv eredetű: a *zito ’gabona’ tőből jött létre *-ovb helynévképzővel, és első említései még a magyarban is az eredeti [zsitova] alakját mutatják: 1075/+1124/+1217: Sitoua, 1165 k.: Sitouua (HOFF­MANN 2019b: 50-51). Az alsó folyóvölgy névmintázata - szláv eredetű folyónév és magyar eredetű településnevek, továbbá emellett még magyar eredetű mikronevek is - emlékeztet a Bakonyalja névviszonyaira, ám ezek mögött nem szükséges ugyanazt a telepü­léstörténeti hátteret feltételeznünk. A Zsitva nevét ugyanis nem feltétlenül ebben a térségben ismerte meg a magyarság a szlávoktól, hanem a folyó felső völgyé­ben is átvehette tőlük. Annál is inkább, mert a Zsitva neve a helynév-rekonstruk­ciós vizsgálat szerint a folyónak éppen a Verebély és Marót közötti részén mint szakasznév keletkezhetett. Ezt abból gondolhatjuk, hogy a folyónak ez a térsége volt csak alkalmas a gabonatermelésre, a feljebb fekvő erdős, hegyes és az alsó mocsaras részen ez a kultúra legfeljebb csak jóval később honosodhatott meg. Bizonyára nem független ettől az sem, hogy az északi folyóvölgy szláv eredetű településnevei (Szelepcsény, Malonyán, Taszár, Kelecsény) éppen ezen a részen csoportosulnak (1. a 2. térképet). E térségben szláv eredetű a több településen átfolyó patakok neveinek (Dervence, Sztranya, Színese, Rohozsnica, Topolnyica) nagy része is, továbbá né­hány nagyobb hegy megnevezése (Tribecs, Divény, Piliske). A mikronevek több­sége azonban magyar eredetű (1. az 1. térképet).

Next