Magyar Nyelvőr – 10. évfolyam – 1881.

Nyelvtörténeti adatok - Szólásmódok Nagybánya város régi jegyzőkönyveiből és egyéb okleveleiből. Katona Lajos

vidéken is szervezvén egy hadat, melynek főhadi szállása a Maros partján volt, a mai Glogovácz helyén: ez neveztetett A­r­h­adnak, azaz: alsó, lentfekvő hadnak, 2-szor. Bizonyos erődít­vényeket találván őseink a mai Glogovácz helyén, nevezték azon helyet Aradnak , Erődnek; nyelvünkben ugyanis azt tapasz­taljuk, hogy a vékony és vastag hangzók váltakozása mellett, ugyanazon mássalhangzók ugyanazon fogalmat fejezik ki, pl. karom , köröm , sarkantyú , serkentő. Fölötte R­e­c­z­ionabilis etimológia, különösen az ar-had! Hanem, hogy komolyan szóljunk, kérdezzük, ugyan mikor jön már el egyszer a józan gondolkodás ideje, az az idő, hogy ily kézzelfogható képtelenségek közzétételével ne tegyük ma­gunkat s a magyar tudományosságot a művelt világ előtt nevet­ségessé? Mikor a Históriai Ének „az magyaroknak vitézségekrel" zengedezve, lelkesültségében elképzeli, hogy a Scythiából jövő magyar hadsereg, a fejedelemtől kezdve le az utolsó közharczosig mind nem csak érti, hanem beszéli is a latin nyelvet s három­szor deus-X. kiáltat velük s erre viszi vissza „az nemes Décs városának" nevét, az még érthető, hisz az egész csak költemény, a­melyet a tudatlanság sötét századában egy az önálló gondol­kodásról leszoktatott szerzetes fráter írt; de hogy a XIX. század utolsó évtizedeiben mint komoly valót olyasmit állítson valaki, hogy pl. Kalocsa nem egyéb mint Kalos­­ikia, más szóval, hogy a magyar nép hajdan görögül beszélt, az a magyar nép, a mely még ma sem tud görögül s a melyre kiválóan illik a mondás: Graeca sunt, non leguntur, az már mégis csak túlmegy a megengedhetőnek határán. Azonban ha méltó okunk van csodálkozni, hogy a szerző czikke irása közben itélőtehetségét elaltatta s úgy dolgozott, még inkább kell csodálkoznunk azon, hogy akadt szerkesztő, a ki helyet ad lapjában az ilyen absurditásoknak. SZARVAS GÁBOR: NYELVTÖRTÉNETI ADATOK. Szólásformák Nagybánya város régi jegyzőkönyveiből 1583-év­től kezdődöleg. Belé­ garázdálkodott, beléveszett, összeveszekedett vele. Az én vékony állapotom szerént gazdálkodhatom : vendé­geimnek csak azt adhatom, a­mim van, a­mi tőlem telik. Istenesen megadja az árát: becsületesen, nagylelkűen. Álljon az kegyelmetek becsületén: a k. becsületére bízom.

Next