Magyar Nyelvőr – 12. évfolyam – 1883.

Aprólékok - Gazdagszunk - Ugorok-e vagy törökök?

megnyílt az ajtó s a szerkesztőségbe egy sereg miszerint, -tátik -tetik, -ván -vén, -and -end kíséretében belépett Cser­nátony. Jókai rátekintett, s megszületett a tudósítás. Gazdagszunk. (­Képvisel, árverez, ujoncz, kegyencz már általánosan használt szók, s habár kétségtelen, hogy össze nem egyeztethetők a nyelvszokással, kár őket bolygatni ; azért a tilalom ne a már bevett szókra, a múltra, hanem a további hibás képzésekre, a jövőre szóljon!" Már mikor kezdték hirdetni, megmondtuk, hogy az veszedelmes elv ; a szentesített rosz szók analógiául szolgálnak a további hibás alkotásokra, s hiába tiltakozunk ellenük, a forgalomban levők jogossá teszik az új képzéseket is. A tapasztalat iga­zolta aggodalmunkat : majdnem hétről hétre találkozunk egy s más helytelen új alkotással?­Íme csak a napokban olvastuk a Budapesti Hírlap hasábjain, hogy : „le­gyorsírtam (Dickens) szerint", meg ezt: „a felkaponcz (Grassalkovich)." Hogy nem akadt meg a szerkesztőség figyelme ezeken a visszásságo­kon ! Ha az ilyeneket megtűrjük, majd következnek a többiek: „Katonaságunk oly hévvel gyorstüzelt az ellenségre, hogy ez csakhamar megsebesíutott. A szülönczök (új­szülöttek) közt nagy a halandóság". Szigligeti a deserteurt még ósdiasan „szökött katonának" nevezte ; ma inkább szökönczöt mon­danánk. Ugorok-e vagy törökök ? A lefolyt év végén irodalmunk egy jelentős munkával gyarapodott; ez V­á­m­b­é­r­y­nak „A Magyarok eredete" czimü nagy műve. Ismeretes, hogy hírne­ves utazónk ezzel a g­azdag tapasztalatról s nag­y olvasottságról tanúskodó dolgozatával az ugor rokonság ellen szállt ki a síkra. Leg­ott a mű megjelenésekor a nemzet két félre oszlott; az egyik, a jóval nagyobb rész, szíve egész vonzalmával Vámbéry zászlajá­hoz csatlakozott, a másik, a kisebb rész, tántoríthatlanul megma­radt Hunfalvy-Budenzék nézete vagyis az ugor rokonság mellett. Mind a két nézetnek akadtak, a profanum vulgus szavát nem is számítva, a szakemberek közt is nem kis számú szószólói, úgy hogy ma már egész kis irodalma van a török-ugor kérdésnek. A­ki meggyőződését nem a ,tetszik nem tetszik­ vagy az ,úgy mondják" roskatag, hanem a szilárd okok biztos alapjára akarja építeni, annak mind a két fél nyilatkozatait meg kell hallgatni s higgadt, elfogulatlan szemmel vizsgálni, melyik nézethez szegődik az igazság. A török rokonság mel­lett szólaltak föl: Vámbéry­hez csatlakoztak : Török Aurél két czikkel a Nemzetben, Pozder Károly a Philologiai Közlönyben (1883. I. f.), s legújabban M­ar­c­z­a­­­i Henrik a Budapesti Szemlében (1883. II. kötet); ugor részről síkra száll­tak Vámbéry ellen . Pl­u­n­f­a­l­v­y Pál több czikkel a Nemzetben s legújabban megjelent akadémiai értekezésével ; B­u­d­e­n­z József­­biráló észrevételeinek eddigelé csak bevezetését olvasta

Next