Magyar Nyelvőr – 12. évfolyam – 1883.
Aprólékok - Gazdagszunk - Ugorok-e vagy törökök?
megnyílt az ajtó s a szerkesztőségbe egy sereg miszerint, -tátik -tetik, -ván -vén, -and -end kíséretében belépett Csernátony. Jókai rátekintett, s megszületett a tudósítás. Gazdagszunk. (Képvisel, árverez, ujoncz, kegyencz már általánosan használt szók, s habár kétségtelen, hogy össze nem egyeztethetők a nyelvszokással, kár őket bolygatni ; azért a tilalom ne a már bevett szókra, a múltra, hanem a további hibás képzésekre, a jövőre szóljon!" Már mikor kezdték hirdetni, megmondtuk, hogy az veszedelmes elv ; a szentesített rosz szók analógiául szolgálnak a további hibás alkotásokra, s hiába tiltakozunk ellenük, a forgalomban levők jogossá teszik az új képzéseket is. A tapasztalat igazolta aggodalmunkat : majdnem hétről hétre találkozunk egy s más helytelen új alkotással?Íme csak a napokban olvastuk a Budapesti Hírlap hasábjain, hogy : „legyorsírtam (Dickens) szerint", meg ezt: „a felkaponcz (Grassalkovich)." Hogy nem akadt meg a szerkesztőség figyelme ezeken a visszásságokon ! Ha az ilyeneket megtűrjük, majd következnek a többiek: „Katonaságunk oly hévvel gyorstüzelt az ellenségre, hogy ez csakhamar megsebesíutott. A szülönczök (újszülöttek) közt nagy a halandóság". Szigligeti a deserteurt még ósdiasan „szökött katonának" nevezte ; ma inkább szökönczöt mondanánk. Ugorok-e vagy törökök ? A lefolyt év végén irodalmunk egy jelentős munkával gyarapodott; ez Vámbérynak „A Magyarok eredete" czimü nagy műve. Ismeretes, hogy hírneves utazónk ezzel a gazdag tapasztalatról s nagy olvasottságról tanúskodó dolgozatával az ugor rokonság ellen szállt ki a síkra. Legott a mű megjelenésekor a nemzet két félre oszlott; az egyik, a jóval nagyobb rész, szíve egész vonzalmával Vámbéry zászlajához csatlakozott, a másik, a kisebb rész, tántoríthatlanul megmaradt Hunfalvy-Budenzék nézete vagyis az ugor rokonság mellett. Mind a két nézetnek akadtak, a profanum vulgus szavát nem is számítva, a szakemberek közt is nem kis számú szószólói, úgy hogy ma már egész kis irodalma van a török-ugor kérdésnek. Aki meggyőződését nem a ,tetszik nem tetszik vagy az ,úgy mondják" roskatag, hanem a szilárd okok biztos alapjára akarja építeni, annak mind a két fél nyilatkozatait meg kell hallgatni s higgadt, elfogulatlan szemmel vizsgálni, melyik nézethez szegődik az igazság. A török rokonság mellett szólaltak föl: Vámbéryhez csatlakoztak : Török Aurél két czikkel a Nemzetben, Pozder Károly a Philologiai Közlönyben (1883. I. f.), s legújabban Marczai Henrik a Budapesti Szemlében (1883. II. kötet); ugor részről síkra szálltak Vámbéry ellen . Plunfalvy Pál több czikkel a Nemzetben s legújabban megjelent akadémiai értekezésével ; Budenz Józsefbiráló észrevételeinek eddigelé csak bevezetését olvasta