Magyar Nyelvőr – 25. évfolyam – 1896.

Idegen csemeték. Fattyúhajtások. - Költőink magyarsága. B–i J–s - Új idegenszerűség. J–k J–f

könnyebb volna germanizálni valamely — immár ugyan alig — lehetséges új Bach-korszakban, ha így lassanként egész irodalmi nyelvünket a német­nek utánzójává, illetőleg előkészítőjévé tesszük.* ANTIBARBARUS. Költőink magyarsága. Se szeri, se száma annak a sok nyelv­botlásnak, amikkel legújabb költőink műveiben találkozunk. Azok a fiatal óriások, akik megvetik a magyar nemzeti szellemet és világpolgár­ságért lelkesednek , nemcsak tárgy, felfogás, de a kidolgozás és kifeje­zések tekintetében sem számíthatók magyar költőink sorába. A költé­szetnek elengedhetetlen kelléke a nemzeti vonás; aki a költői nevet meg akarja érdemelni, annál a nemzeti léleknek kell meg­nyilatkoznia. És íme, mennyire terjed az idegenség. A Magyar Hírlap f. é. húsvéti száma nem kisebb költőtől, mint Endrődi Sándortól hozott Ünnep nélkül c. költeményt. Ebben a 40 soros versben öt idegen kifejezést találtam : „Miféle nációhoz tartozom ?i. „Sőt fantáziám olyan kicsapongó". „Vagy épen ez a hömpölygő khaosz, ez a harmoniátlan zűrzavar". „Egy régi név, egy fantom, mely kisért". Azt hiszem, hogy legalább költőink írhatnának magyarán. Mert ha ő tőlük sem, ugyan kitől tanuljunk és kihez forduljunk útbaigazí­tásért ? B—i J — s. Új idegenszerűség. A Budapesti Hírlap márc. 8-iki számában J—k J — f, Hírlapírók fölületessége cím alatt, levelet intéz a szer­kesztőhöz, amelyben egy könyv- és cikkelycímekben általános idegen­szerűségre figyelmezteti az írókat. A legyilkolt Carnot. — A kézre­került tettes. — A meglopott vasút. — Az épülő negyedik Dunah­íd. — A készülő kiállítás stb. egymást érik hírlapjaink vezércikkei s hírei fölött, pedig nyilvánvaló magyartalanságok, s a német, francia s tovább menve a latin nyelv hatásának tulajdonítandók. A magyar ember ,y újságol: Kézrekerült a tettes! — Épül a negyedik híd. — Jön­­ árvíz! — Jön a tatár! — Tű­z van! stb. A latin Gabii capit­t is, amelynek a föntebbi címek szakasztott másai, jó magyarsággal nem úgy kell fordítani : Az elfoglalt Gabii, hanem legföljebb Gabii elfoglalása. Megjegyezzük, hogy Tasso eposzának ilyen betű szerint fordított címe már úgyszólván vérünkbe ment : A megszabadított Jeruzsálem (Geru­salemme liberata); ilyen címmel jelent meg a Jánosi Gusztáv fordítása is, holott jó magyarsággal Jeruzsálem megszabadításá­nak kellene a költeményt neveznünk. Ugyanilyen Milton Elveszett paradicsom­a is. Helyesen utal azonban a cikkíró azon kivételes esetekre, midőn a Német-m. szótárainkban, úgy látszik, még nincs meg a törhetetlen­nek ez a jelentése, de CzF.-nál már közeledik ehhez a 2. értelmezés : „kemény, szilárd, elszánt, eltökélett lelkű, vagy megrögzött, makacs, átalkodott szívű"­. Ballagi Kossuthból idézi: „Törhetlen állhatatossággal lelkünkben". Szarvas a megtörhetetlen szót így fordítja a NySz-tárban : unerschütterlich, de az idézett példában a. m. meg nem szeghető. Azonban tényleg olyanféle jelentése van a megszeghetetlen szónak a NySz. második idézetében : Istenfélők valának, megszeghetetlen járván úristennek parancsolatiban.

Next