Magyar Nyelvőr – 25. évfolyam – 1896.
Nyelvújítási adatok - Üzem. Kőrösi József - Üzem. Lukács Lőrinc
kedvetlen a sok hosszú titulus, sokszor akadályoztat is a külföldiek kifejezése magyarrá tételében, minden személy pedig nem tégezheti a másikat. Szerencsém lévén együtt lenni novemberben 1820 Pesten Vitkovicsnál Gróf Majláth Jánossal, Szemerével s Thaiszszal, ez előjött, s minthogy a szükséget nyelvünkben értettük, gondolkodtunk kipótlásán. Szemere a Kegyet vélte legjobbnak, mert a régi idő úgyis ebből vette az egykor tiszteletben volt Kegyelmedet, a mi utóbb Kelmed, Ked lett s elaljasodott. E szerint a Sie, Yous, Ella, Lei megszólítás nyelvünkön így esnék : Honnan jő Kegy vagy Kegyed s ezzel meg lehetne szólítani minden ismeretlent, minden rangot a sok titulus említése nélkül. Tréfás megegyezésünknél fogva, én kész lettem jegyzésben ezt a Publicum eleibe hozni". Eddig Döbrentei. — Az itt elmondottakat megerősíti maga Szemere is (Munkái 11.257). A Kegyed azonban Kazinczynak nem tetszett. Kishez (1831. március 7-én) írt levelében „a Döbrentei által folyamatba hozni akart, de Kendhez közeljáró Kegyed-et" fitymálva említi. Széchenyinek sem tetszett a Kegyed (vö. CzF. a VI. kötethez függesztett végszó 3. lapján), részint „mert hozzá szokván művelt európai nyelvekben a you, vous, Sie rövid megszólításokhoz, hosszalta azt, részint ezt mondá: hány ember van, kinek kegyére nem hivatkozhatunk; pl. várjon a büntető bíró hívhatja-e a bűntettel vádlottat vagy a miatt épen elitéltet kegyednek ? És csakugyan Széchenyi vala az, a ki e tekintetben is merész újítással állott elé. T. i. az utóbbi időkben a maga címezés is nagyon divatossá lett a népnél, mely ha nem maga szerű emberrel van dolga, de még sem tekintetessel vagy nagyságossal stb., azt maga szóval tiszteli meg. Nagyobb polgári állásban levők némely alattok vagy náluknál alantabb állókat szintén magáztak. Ezt sem lehetett általánosan címezési szóvá tenni. Igen, de azt mondá Széchenyi: maga és ön némileg együvé tartozó szók (vö. magadicsérés, öndicséret, magahitt, önhitt, magaszeretet, önszeretet stb.), miért ne lehetne az utóbbit is, mint az elsőt, önállólag használni? Tehát legyen ön a megszólító általános cím, rövid is, nincsen is egy vagy más értelemben elkoptatva". — És lőn! Atilla. „A városok vették fel leginkább napjainkban az úgynevezett Atilla- vagy Zrinyi-dolmányt, de alatta pantalont viselnek, s azt utánzák mostan a mezők is, a hol nem ritkaság látni nemest Atillában és pantalonban". (Társalkodó, 1832. évf. 398. 1.) Vö. Nyr. 25 : 217. LUKÁCS LŐRINC: Üzem. 1868-ban, mint a Pesti Napló nemzetgazdasági szerkesztője, a Betrieb szónak az üzem fordítását faragtam. Az 1880-ki Ballagiban ezt már bentaláljuk, de a II. kiadásban (1862) még nincsen nyoma. Ott csak annyit találok : üzés, folytatatás ; Betriebsart alatt: kezelés módja, üzelem; Betriebs-Capital üzérleti alap.