Magyar Nyelvőr – 60. évfolyam – 1931.

Értekezések, önálló cikkek - Bebesi István: Petőfi nyomok Ady nyelvében

nyelvtudománynak e legújabb művelői, akiknek lelkesedésük tárgyá­ról többnyire még sejtelmük sincs, legalább most alaposan áttanul­mányozzák Winkler iratait, hogy megismerkednének e tudomány problémáinak sokféleségével és nehézségével. Winkler műveiből éppúgy, mint Humboldt, Heyser a két Gabelientz, Byrne, Steinthal, Mistell és Finck munkáiból, okulást és ösztönzést fognak meríteni mindaddig, amíg nyelvtudomány lesz. PETŐFI-NYOMOK ADY NYELVÉBEN. Irta Bebesi István. — Első közlemény. — Petőfi és Ady nyelve . . . Talán képtelenül is hangzik egymás mellett. A legvilágosabb költői nyelv a leghomályosabbnak vélt mel­lett! Talán reménytelen vállalkozás az összehasonlításnak még a kí­sérlete is. —• hogy lehetne hát komolyan hatásról beszélni? Ezekre a bizonyára felmerülő aggodalmakra feleletem ez: a nagy különbséget n­em a két költő nyelve okozza, hanem költői szem­léletük különbözősége. Petőfi költői szemléletében nagyméretű realizmus van. Midőn Petőfi a magyar lírai költészet területét új tárgyakra terjesztette ki, akkor az eszményiség területéről a realizmus területére lépett. Min­dennapi tárgyakat énekelt meg, melyektől az előző kor lírai költői — mint költőiietlenektől — visszariadtak. A romantikus költők után Petőfi csak világosabb, csak könnyebben érthető lehetett. Ady is ki­terjesztette a magyar lírai költészet területét. Kiterjesztette az em­beri érzésvilág tudatalatti tájaira: az ösztönök, sejtések, hangula­tok, vágyak birodalmára. E tudatalatti tárgyak érzékeltetésére aztán szimbólumokat használt. A tudatosnak a kifejezőivel szemben és után csak homályos lehetett. Ám Adynak a nyelve az ő nehezen ért­hető tárgyaihoz viszonyítva nagyon kifejező. Igen sok követőjében csak a nyelvi homály van meg, az igaz. De Petőfi tehetségtelen kö­vetőinél is bundaszagúvá póriasodott az ő poétikus realizmusa. Ady nyelve általánosságban szervesen nőtt ki költői szemléleté­nek talajából. A tudatalatti tárgyak költői kifejezésére szerfölött hajlékony nyelv lehet csak alkalmas. Ezt a finomságot Ady a nyelvi kifejezésnek különösen két eszközével érte el: jelentésátvitellel és szóösszetétellel. E két elem folytonos alkalmazása Ady költői nyel­vének fundamentuma. A jelentésátvitel vagyis a szó köznyelvi jelentésének eltolása, megváltoztatása azzal, hogy oly szók társaságába vonjuk őket, me­lyekkel együtt a köznyelvben nem szoktak előfordulni, bizonyos ha­tárok­atlanságot ad­ a jelentésnek. Az U. V.-tól kezdve bármely Ady­kötetnek minden lapjában találunk ilyeneket­; elég csak egynéhá- 1 Ady költ­eményeit ié­eztve az Ady Irodalomban szokásos rövidítéseket használjuk.

Next