Magyar Nyelvőr – 60. évfolyam – 1931.
Értekezések, önálló cikkek - Bebesi István: Petőfi nyomok Ady nyelvében
nyelvtudománynak e legújabb művelői, akiknek lelkesedésük tárgyáról többnyire még sejtelmük sincs, legalább most alaposan áttanulmányozzák Winkler iratait, hogy megismerkednének e tudomány problémáinak sokféleségével és nehézségével. Winkler műveiből éppúgy, mint Humboldt, Heyser a két Gabelientz, Byrne, Steinthal, Mistell és Finck munkáiból, okulást és ösztönzést fognak meríteni mindaddig, amíg nyelvtudomány lesz. PETŐFI-NYOMOK ADY NYELVÉBEN. Irta Bebesi István. — Első közlemény. — Petőfi és Ady nyelve . . . Talán képtelenül is hangzik egymás mellett. A legvilágosabb költői nyelv a leghomályosabbnak vélt mellett! Talán reménytelen vállalkozás az összehasonlításnak még a kísérlete is. —• hogy lehetne hát komolyan hatásról beszélni? Ezekre a bizonyára felmerülő aggodalmakra feleletem ez: a nagy különbséget nem a két költő nyelve okozza, hanem költői szemléletük különbözősége. Petőfi költői szemléletében nagyméretű realizmus van. Midőn Petőfi a magyar lírai költészet területét új tárgyakra terjesztette ki, akkor az eszményiség területéről a realizmus területére lépett. Mindennapi tárgyakat énekelt meg, melyektől az előző kor lírai költői — mint költőiietlenektől — visszariadtak. A romantikus költők után Petőfi csak világosabb, csak könnyebben érthető lehetett. Ady is kiterjesztette a magyar lírai költészet területét. Kiterjesztette az emberi érzésvilág tudatalatti tájaira: az ösztönök, sejtések, hangulatok, vágyak birodalmára. E tudatalatti tárgyak érzékeltetésére aztán szimbólumokat használt. A tudatosnak a kifejezőivel szemben és után csak homályos lehetett. Ám Adynak a nyelve az ő nehezen érthető tárgyaihoz viszonyítva nagyon kifejező. Igen sok követőjében csak a nyelvi homály van meg, az igaz. De Petőfi tehetségtelen követőinél is bundaszagúvá póriasodott az ő poétikus realizmusa. Ady nyelve általánosságban szervesen nőtt ki költői szemléletének talajából. A tudatalatti tárgyak költői kifejezésére szerfölött hajlékony nyelv lehet csak alkalmas. Ezt a finomságot Ady a nyelvi kifejezésnek különösen két eszközével érte el: jelentésátvitellel és szóösszetétellel. E két elem folytonos alkalmazása Ady költői nyelvének fundamentuma. A jelentésátvitel vagyis a szó köznyelvi jelentésének eltolása, megváltoztatása azzal, hogy oly szók társaságába vonjuk őket, melyekkel együtt a köznyelvben nem szoktak előfordulni, bizonyos határokatlanságot ad a jelentésnek. Az U. V.-tól kezdve bármely Adykötetnek minden lapjában találunk ilyeneket; elég csak egynéhá- 1 Ady költeményeit iéeztve az Ady Irodalomban szokásos rövidítéseket használjuk.