Magyar Nyelvőr – 71. évfolyam – 1947.

Karinthy Ferenc: Bandita

Bandita. Ez is olasz jövevény­szó, kérdés azonban, főnévként vettük át, vagy pedig jelzőként? Első adata 1659-ből való: „fogván más mordály bandita kis puská­ját" (T­. 1895:195), itt még bizo­nyosan a puska jelzője. Talán ös­szevethető ezzel PETRECCHI (No­vo Dizionario Scolastico della Lingua Italiana, 1942) következő értelmezése: bandita ,Estensione di terreno dov' è proibito cacciare o pescare senza il permesso del padrone*, vagyis olyan terület, ahol a gazda engedélye nélkül ti­los vadászni-halászni. Elképzel­hető, hogy valahol az orvvadászat körében kell keresnünk e szavunk átvételének mozzanatát. Az EtSz. meg a SzófSz. az olasz bandita ,száműzött, törvényenkívüli, rabló­ szóból magyarázzák a banditá-t. Olasz jövevényszavaink tanúsága szerint azonban a bandita kései, 1659-i feltűnése óvatossá­gra kész­tet, mert, míg a régibb átvételek közt meg is felel az olasz szórégi -o-nak itt-ott magyar­­a: pálya ~ ol.: palio; spárga ~ ol.: sparago, addig az újabb korban már min­dig­­o­t találunk ilyen helyzetben: kandalló ~ ol.: caldano; cakó ~ ol.: zocco; digó ~ ol.: dico. Ebből tehát vagy a magyar bandita jó­val régebbi voltára, következtet­hetünk, vagy pedig másfelé kell e szavunk eredetét keresni. Karinthy Ferenc: Háji-báji. Som­on m. Lózson azt mondják: Tudj Isten, háji-báji, tudja Isten mily régi lehet (Nyr 33:419). A MTsz nem közli, de a NySz-ban megvan: hái-bái ,vetus, vetustus; alt, verastet'. Idézi is Baróti Szabóból: El-kopott, ótska, háji-báji írás (MVK­ 352). Szemléld a­ pogányság dühösségének üszö­gében heverő háji-báji maradékot (387). Az ikerszó első tagja a NySz szerint is a ha? kérdőszó, melynek jelentése: mikor? Tehát háji-báji eredetileg azt jelentette: mikori?­g NYELVMŰVELÉS Hivatalos magyartalanságok. Kinek ötlött fel már, hogy ez a szó történik nem alkalmazható egy drámára vagy regényre, ha­nem ehelyett játszik a helyén­való? Bánk bán drámája nem történik itt vagy ott, ekkor vagy­akkor ha nem csak játszik ott és akkor. A rádió esténként a viszonthal­lásra szóval kedveskedik hallga­tóinak. Holott ez azt jelenti, hogy kölcsönösen halljuk egymást, mint ahog­y „viszontlátásra" is a köl­csönös, egymás látását jelenti. A helytelen használat idegen nyelv­ből szivárgott át, ott ugyanis truss Wiedersehen­­au revoir nem­csak a kölcsönös látást jelenti, hanem az ismétlődőt is, a magyar­ban azonban ez nincs úgy. Nem töröm a fejemet rajta, milyen szó­lammal volna helyettesíthető, mert egyáltalában nem tartom he­lyénvalónak, a nagy állami válla­lathoz méltónak hogy régimódi kereskedősegédi " nyárjaskodások­kal kedveskedjék feleinek, holott ezt semmi más állami, városi vagy nagyobbszerű társadalmi intéz­mény nem te­szi. Megtehetnéd ezt a Nemzeti Színház, vagy opera, vagy akár egy bank, egy patika? Árdrágítás képtelenség, mert az ár sohasem drága, csak magas, vagy alacsony, vagy mérsékelt. Nem is árért adunk el valamit, hanem áron. Ennélfogva árdrágí­tás helyett árudrágítás volna a helyes kifejezés, sőt elég a drá­gítás. Levelezőlap nemcsak hosszú szó, de idegenszerű is. A pesti zsargon ezt csakugyan levlapra rövidíti, s ez súlyos vétség a nyelv ellen, ha komolyan meghonosodik. Ellen­ben teljesen megfelelő volna le­véllap. Biztonsági tűt nemcsak a min­dennapi ember használ, hmem a budai gyár is, mely kizárólag en­nek gyártásáról nevezi el magát. Hát olyan nagyon kell ragaszkod-

Next