Magyar Nyelvőr – 73. évfolyam – 1949.

Könyvekről - Szvesnyikov: Az üveg titkai. — Danykó: A kínai titok (Lengyel Györgyi) - Tersánszky J. Jenő: Egy szarvasgím története. — Geréb László: Galamb Miska kalandjai. — Majakovszkij: A táltos paripa. — A furfangos Mása. Orosz népmese nyomán írta B. Radó Lili. — Lewitt-Him: Hupikék Péter (R. Simonyi Ilona)

fordítása, néhány kisebb hibát nem tekintve, sikerült. Lengyel Béla Szvesnyikov: Az üveg titkai. — Szikra. — Danykó: A kínai titok. — Új Magyar Könyvkiadó. Meggyökerezett bennünk, hogy a tudományt népszerűsíteni igen ne­héz, hálátlan, talán megoldhatatlan feladat. Veszélyes sziklák között ha­józik a szerző, az értelmezés oktató, leereszkedő hangja és a tudományt meg sem közelítő, dilettáns zsurna­lizmus között. Ez a két könyv, az üveg regénye és a porcellán története pompásan felülemelkedik ezeken a veszélyeken. Regények ezek, izgal­mas, elsodró cselekménnyel. Szves­nyikov könyve az üveg születéséről szól, egyre gazdagabb és csodálato­sabb technikai és művészi alkalma­zásairól, egészen a mai üvegkultú­ráig. Számos érdekes kis történet fű­szerezi a felfedezések leírását. Vilá­gos, közérthető előadásával nemcsak szaktudást ad: a haladó emberi szel­lem hősiességének története is ez a könyv. A történelmi materializmus elvei alapján, a szocialista humaniz­mus szellemében készült. Megtudjuk azt is, hogy milyen kínos, sorvasztó munka árán születtek meg a múlt ma is csodált üvegremekművei. A szocializmus optimizmusával mutat rá a szerző a jövő beláthatatlan le­hetőségeire. Az üveg regényéhez hasonlóan ér­dekes és tanulságos olvasmány a porcellán története. Elvezet Kínába, a porcellán ősi otthonába. Megismer­jük a kínai porcellán hosszú száza­dokon át féltve őrzött­­titkait. Meg­tudjuk azt is, hogy az egész világon csodált remekművek a végletekig ki­uzsorázott munkások művei. Az európai porcellán felfedezése az aranycsinálás alchimista titkával kap­csolatos. Érdekesen adja elő a szerző az oroszországi porcellángyártás tör­ténetét is, egészen napjainkig. Gellért György és Gyáros László fordítása gondos és élvezhető. Lengyel Györgyi ÚJ IFJÚSÁGI KÖNYVEK 1. Tersánszky J. Jenő: Egy szarvas­gím története. Révai­ önéletraj, egy kiváló képességekkel megáldott szarvasgím önéletrajza. Ragyogóan megvilágítja, hogy minden állati csoportosulásnak, ebben az eset­ben a vadonban élő szarvascsordának is megvannak a társadalmi törvényei, hagyományai, dogmái, fejlődési le­hetőségei, sőt fejlődési kényszerűsé­gei is, s ha az utóbbiaknak ellensze­gül, menthetetlenül a vesztébe ro­han. Történetünk hőse, az önélet­rajzíró szarvasgím, a haladás szelle­mét képviseli. Rabságban születik. Miközben az egyik vadon vadállo­mányát hajtóvadászat céljaira egy másik vadonba szállítják, egy szűk ládában hozza a világra az édes­anyja. Szinte szereti a rabságot, — mert még nem ismeri a szabadságot. A rabság biztonságot, jó ellátást je­lent számára. És éppen a rabság magányában fejlődik ki megfigyelő, ítélőképessége, valamint önálló gon­dolkozása. És amikor kikerül az ős­vadonba és a csorda életét éli, a lé­tért való küzdelemben érvényesül önálló gondolkozása, szembeszáll a tömeghangulattal, elveti az ősi ha­gyományokat, szinte forradalmi úton új csordát szervez, melynek ő lesz a vezérgímje és a csorda minden tag­jának boldogabb, biztonságosabb életet teremt. Érdekes a kis vezér­gímnek az emberekhez való viszo­nya. Ő, a vadon lakója, szinte sze­reti az embert. Megállapítja, hogy kétféle ember van: jó­ és rossz szán­dékú ember. A jószándékú embe­rekkel mindig hajlandó szövetkezni. Megható, ennek az embert megbe­csülő hős állatnak a tragédiája. Ö, aki legyőzte az ősvadon minden mostohaságát, aki szembeszáll a ná­lánál erősebb vadakkal, farkasokkal és medvékkel, az emberi gonoszság­nak lesz áldozata. Az első világhá­ború tűzvonala átvonul az erdősé­gen és ő ennek a számára érthetet­len embermészárlásnak hadirokkant­ja lesz! A könyv nemcsak azért ér­dekes, mert társadalomtudományi és természettudományi szemléletre ne­vel, de érdekes színes és realisztikus stílusa is. Az író a serdülő gím­szarvas duzzadó öntudatát úgy ér­zékelteti, hogy a személyére vonat­kozó szavakat állandóan nagy kez­dőbetűvel írja, tehát: Én, Nekem, Hozzám, Rólam, Enyém, Tőlem. Ér-

Next