Magyar Nyelvőr – 75. évfolyam – 1951.
Könyvekről - Bóka László: Csokonai Vitéz Mihály Válogatott Művei
Mint a zöld Hortobágy kövér mezejében Maga meg odébb áll gyalog vagy paripán. A csintalan betyár, ha a szél mentében Hiába hangicsál a duda, furulya, Süveg mocskot éget a szalmán vagy pipán, Összebőg a marha, megszalad a gulya . .. — írja Csokonai a Dorottyában. Csokonai maga meg is jegyzeteli ezt a népszokást: „A Hortobágy pusztáján, mely az úgynevezett Hortobágy folyóvíznek, vagyis a Tisza-szakadéknak környékén esik a debrceni és újvárosi földön, s közönségesen az alföldi legelők körül, szokások holmi pajkosoknak, hogy pipájokba süveg vagy kalapmocskot tesznek, melynek füstjét messziről ha a gulya megérzi, szerte-széjjel szaladoz". Jókai ,,A kőszívű ember fiai"-ban leírja, hogy Boksa Gergő hogyan szerzi vissza a németektől az elhajtott gulyát: „Tehát megtömte a pipáját dohánnyal. . . . Közben aztán unalomból a kusztorájával vakargatta a kalapja karimájáról az avatag zsíros piszkot, s amit levakart, azt szedegette a tenyerébe . .. Mikor aztán jó csomó szennyet letakart róla Boksa Gergő, akkor felnyitotta a pipája kupakját s ráeresztette a markából azt a kaparékot az égő dohányra . . . Mi összeköttetése van a kalapzsírfüstnek a tulkok bioticai rendszerével, azt nem mondja meg sem Okén, sem Cuvier, hanem azt minden alföldi gulyás tudja, hogy erre az illatra minden ökör megszűnik ökör lenni, és lesz belőle sárkány .... ettől megdühödik, világgá fut ..." Nem helyeselhetjük, hogy erre utalás sem történik a kiadványban. Tudjuk, hogy Jókai jól ismerte Csokonai műveit. Lehet-e egy-egy ilyen példa idézésénél hatásosabban rámutatni arra, hogyan élt tovább Csokonai műve utódai munkáiban, milyen eleven és messzeható volt hatása? A válogatást dicséri az, hogy helyet talál benne olyan nyelvi-érdekű Csokonai-vers is, mint amilyen a „Ván, vén, vagy az üstökös elokvencia" is, melyben Csokonai kigúnyolja a -ván, -vén halmozását. A nyelvi tréfát még szellemesebbé teszi, hogy a vers egy -ván végződésű keresztnévre rímelteti az elsőván-t (És pedig az én uram Kajos István | A szent lélek felbuzdítván) , hogy a vers egy szójátékkal végződik: „Ejnye, de sok jeles vén, ván".) (Nyilvánvaló, hogy ez a vén itt 'öreg, ósdi' jelentésű is.) Érthetetlen azonban, hogy miért nevezi ezt a verset a jegyzetelő a „tudákos vőfélystílus tréfás utánzásának". Miért nem utal arra inkább, hogy a lakodalmas versezetek a házassággal kapcsolatos egyházi szertartás szövegének, az ebbe foglalt biblikus idézeteknek hatását tükrözik s hogy Csokonai ezt az egyházias, kálomista papi nyelvet gúnyolja ki? (Azt csak zárójelben kérdezzük meg: mi az a „vőfély stílus"? Beszélhetünk ,,násznagy stílusról'', sőt „kikérő- és kiadónásznagystílusról" is?) Közli, de nem emeli ki a kiadvány azt a nagyfokú nyelvi tudatosságról tanúskodó jegyzetanyagot sem, mely a Dorottya jegyzeteiből tükröződik. Ezeknek a jegyzeteknek javarésze nyelvi jellegű. Egy-egy idegen szó magyarázatából nemcsak Csokonai szókincsének kivételes gazdagsága, árnyaltsága tűnik ki (kurtizán, courtisan, udvari ember, hízelkedő, dámák körül hivalkodó, kokét, tetszeni kívánó, színes, mézesmázos beszédű, szerelemhez értő dáma), hanem az is, hogy Csokonai milyen gonddal vetette egybe a magyar szókincs gazdagságát más nyelvek szóbőségével („Hárnádel. stb. — Nadel német szó, magyarul tűz tészen. Egyszer egy német technológikus könyvben a tűnek 22 nemét olvastam meg, pedig sem a hájvarró, sem a bornyomózsákvarró, sem még inkább a bocskorfűző tű nem való meg benne"). A nyelvújító Csokonai, a nyelvmívelő Csokonai sem kap megfelelő hangsúlyt ebben a kiadványban, holott a válogatás anyaga kínálja hozzá a példákat. Közli a „Horváth Ádámhoz" írott verset (A többek közt, kedves hazám, tiszteld azt a Horváthot, kit az ég egyik nyelvünket szépítőnek bocsátott), közli Tempefőit, melyben a honleányi tűzben égő Rozália így oktatja az idegenmajmoló Sertepertit: „Péczeli a magyar nyelv csinosodásának atyja volt...." (Azt megint csak zárójelben jegyzem meg, hogy Csokonai névadása is figyelmet érdemelne. Például éppen a Selleperti név is tovább élt. Rákosi Viktor vitatható értékű életművének egyik viszonylag maradandó