Magyar Nyelvőr – 75. évfolyam – 1951.
Könyvekről - Bóka László: Csokonai Vitéz Mihály Válogatott Művei
hanem angol eredetű, helyesen a hunt-nek írják, amiből származik. A shunt angolul melléksínpárt jelent. A söntölés tehát olyan eljárás, melynél a megmérendő áram nagyobb részét elterelik egy melléksínpárra, tudván, hogy a Kirchhoff-törvény szerint az előre meghatározott ellenálláson az áram hányadrésze fog áthaladni s eképpen számítjuk ki egyszerű szorzással a tényleges áramerősséget" (71) „Fegyverzetnek nevezzük általában azt a vasdarabot, amit az elektromágnes magához vonz" (105). „Elektrotechnikusok, rádiósok trafónak mondják röviden a transzformátort" (140). „Az olyan ampérmérőt, mely az áram hőhatását mérve adja az áramerősséget, hödrótos ampérmérőnek nevezik. Bizony, ez a 'hödrót' szolgai fordítása a német Hitzdraht-nak és még németül is értelmetlen. Bajos lenne e szóból magából kitalálni, hogy mit jelent. A hődrótos ampermerőben a drót közönséges fémdrót, tehát nem 'hőből való drót', mint ahogyan az elnevezésből következtetné a nyelvész. Tulajdonképpen olyan ampermerőről van szó, melynél a mutatót a drótnak az áram hőhatására való megnyúlása mozgatja. Ennyiben van köze a hőnek a dróthoz" (199) stb. Az elektrotechnikai kísérleteket a könyv az ifjú olvasókkal végezteti el s véleményünk szerint abban van a fő érdeme, hogy a kísérletek előkészítését, végzését s az eredmények megállapítását világos magyarázatokkal, könnyen érthetővé téve, magyarosan adja elő. Sajnos, a könyvben így is több helyütt találunk idegenszerűségeket is, de ezeket nem pellengérezzük ki, hanem arra kérjük a szerzőt és a kiadót, hogy a következő kiadásban ezeket irtsák vagy irtassák ki. Ne legyen benne pl. ilyen mondat. Nem szabad ebbe egyszerűen beletörődni és tovább menni azzal, hogy hát ez nem ment (9). Prohászka János Csokonai Vitéz Mihály Válogatott Művei I—II. Szépirodalmi Könyvkiadó. Magyar Klasszikusok. A Harsányi—Gulyás-féle kiadás óta egyetlen olyan kiadvány jelent meg, mely Csokonai népszerűsítését lett volna hivatva szolgálni, a Magyar Parnasszus egykötetes Csokonai-kiadása. Ez a kiadvány nem felelt meg a célnak, — régies helyesírása inkább riasztóan hatott a nem filológus olvasókra s a válogatás — jóllehet kiterjedt olyan Csokonai-emlékekre is, melyek 1922 óta kerültek elő — mellőzött olyan Csokonai-műveket, melyek a haladó, harcos költő emlékét hozhatták volna közelebb az olvasó szívéhez. Csokonai műveinek e legújabb válogatása azt a célt szolgálja, hogy Csokonai költői fejlődésének minden jelentős emlékét feltárja s bemutassa azt a Csokonait, akit a Horthy-fasizmus tudományossága rokokó-mezbe öltöztetett, hogy elfedezhesse jelentős szerepét a magyar felvilágosodás történetében. Hogy az igazi Csokonai bemutatása mennyire sikerült, a kiadvány irodalomtörténeti bírálata, a válogatás szempontjainak és Vargha Balázs bevezető tanulmányának értékelése nem a Magyar Nyelvőr feladata Itt csak annak a reményünknek adunk hangot, hogy a kritika remélhetően felveti a magyar felvilágosodás európai kapcsolatainak kérdését is. A magát pozitivistának valló irodalomtudomány ezt a kérdést felszínesen kezelte Egyfelől beleveszett a kicsinyes hatáskutatás jelentéktelen részletkérdéseibe, másfelől a legfontosabb forrás kutató munkát elmulasztotta elvégezni. Minket ehelyütt az érdekel, mennyire tükrözteti e kiadvány a magyar nyelv szerelmesét, a magyar nyelv ínyes értőjét, avatott tudósát és csinosítóját, a filológus Csokonait. Minap Földessy Gyula hívta fel a figyelmünket, éppen a Magyar Nyelvőr hasábjain, arra, hogy milyen mélyreható hatást tett Csokonai legnagyobb költőinkre. Bátran kimondhatjuk, hogy annak a nyelvi tudatosságnak, mely Vörösmartytól József Attiláig legnagyobb költőinket jellemzi, legnagyobb hatású őse éppen Csokonai. (Nem túlzás, ha hozzátesszük, hogy a magyar néprajz iránti érdeklődésben is ő adott példát legnagyobb íróinknak.) Jóllehet a kiadvány jól megválogatott anyaga erre módot adott volna, nagy kár, hogy a költő sajtó alá rendezője és bevezetője elmulasztotta az erre való utalást. Csak egy példát erről.