Magyar Nyelvőr – 77. évfolyam – 1953.

Zsoldos Jenő: Kossuth és Petőfi korának köznyelvéhez

Eszter közel ötszáz levelet tartalmazó szöveggyűjteménye : A forradalom és szabadságharc levelestára I—II. (Összeállította, jegyzetekkel és bevezetéssel ellátta V. W. E. Közoktatásügyi Kiadóvállalat. 1.1950, II. 1952). Az első levelek a reformkor utolsó szakaszának, a forradalom előestéjének küzdelmeit, a haladó és konzervatív erők harcait szemléltetik. A későbbiek a pesti forradalom mozzanatait vetítik elénk, a főúri és klerikális reakció mesterkedéseit leplezik le, a kormány és a radikális balszárny viszonyát világítják meg. Az utolsó levelekben a szabadságharc súlyos fordulójának, a főváros eleste nyomán előállott helyzetnek eseményei rajzolódnak ki. Valamennyi levél a történések közelségében és a magánközlések őszinteségével rögzíti a levélíró állásfoglalását, politikai magatartását. A levéltárak osztályérdekeltsége következtében népi szemléletet tükröző levél csak elvétve juttatja hanghoz köteteinkben a népi-plebejus véleményt, de a közölt levelek még így is igazolják dolgozó népünk tudatos forradalmiságát. A levelek végső soron közvetve és közvetlenül Kossuth lenyűgöző egyéniségének valóságformáló erejét és hatását éreztetik, s ellenmondás nélkül, önleleplező erővel bizonyítják az uralkodó osztály tagjainak népellenes, áruló tevékenységét. A levelek nyelvi anyaga nem egy ponton bővíti ki ismeretünket Kossuth és Petőfi kora köznyelvéről. Néhány esetre rámutatunk : 1. Állam szavunk mai jelentésében 1847-ben bukkan fel először. Kezdeti terjedésének eddig csak szűk körét ismertük (Nyr 72 : 155, 76 : 383). Kiadványunk újabb adatokkal egészíti ki a szó történetét: Bíró Sándor rétyi református pap tájékoztatja Kossuth Lajost. Világi vezetők híján a háromszéki kálvinista és unitárius alsópapság vállalkozott arra, hogy a szabadság védelmére megszervezze a népet. A reakció táborának könynyebben akadt vezére. A horvát érzelmű Petrisevits Albert 800 pengővelma is több fizetést húz az állam pénztárából mint a többi székely főtisztek ...«(2 : 161). A levelekben a szó új összetételével is találkozunk. Fogarasi János 1848. május 22-én kelt levelében még státustitkárt ír, Szabó Imre, a hadügyminisztérium hivatalának vezetője, 1848. november 5-ével jelzett levelében már a magyar összetett szót használja. Görgeyt értesíti : A haditanács beolvad a hadügyminisztériumba. »Nádosy álladalmi titkár lesz ..., én azt gondolom, ha Nádosy lesz az államtitkár, Gombos elmegy. ..« (2:276). Az irodalomban és a magánlevelekben előforduló állam szótól a forradalom és szabadságharc idején a hivatalos nyelv még idegenkedett. Statustitoknok vagy álladalmi titoknok volt a miniszter helyettese. Maga Szabó Imre is 1849-ben így ír alá egy harctéri kitüntetésről szóló rendeletet: »Budapesten, jun. 28. 1849. Hadügyminister helyett az állam, titkár, Szabó Imre, ezredes.« (Közlöny, 1849. 549). 2. Az ország kapitalista átalakulásával kapcsolatban erősen megszaporodott bét- előtagú szavaink száma. A forradalmat megelőző évek köznyelvében előforduló összetételek azonban nem kaptak helyet a NyUSz-ban. A bérruha összetételt a NyUSz Ballagi nyomán csak 1890-ből idézi, holott Eötvös már 1839-ben használja a szó melléknévvé képzett alakját: bérruhás cselédjeink (A carthausi. Budapesti Árvízkönyv, 1839. 1 :241). Széchenyi nyelvében találjuk a bérdajka szót (A kelet népe. 1841. Szily-kiad. 181), Kuthy Lajos bércselédeket említ (Hazai rejtelmek. Pest. 1846. 2 : 437), Pálffy Albert a bérszállás fogalmát ismeri (Magyar millionaire. Pest. 1846. 2 : 92). A külföldi munkások bérharcait idézi ez a kitétel: »az angol gyári napszámos . .. bérfelemelést követel tőkepénzes urától (Életképek. 1846. I. 641). Kossuth ítélete szerint a pecsovicsok programmjában »bérkikötést, s bérért szolgaság-ajánlást lelünk« (1847. Viszota. Széch. írói és hírlapi vitája K. L.-sal. 1930. 850). A jobbágyviszonyokat a reformkor haladó politikai szemlélete a bérszerződés és a bérrendszer kérdése felől közelíti meg (Pesti Hírlap, 1847. 69). Birányi Ákos értékelésében Lajos Fülöp abszolutizmusa »minden bérerő daczára már elkorhadt vén fáhozhasonlita.« Meggyőződése szerint a nemzetőrséggel szemben a »bérsergek nemsokára végkép eltűnnek a föld szinéről (Pesti forradalom, 1848. 11—12). Heilprin Mihály így buzdít szabadságharci helytállásra: »Mutasd meg az ellenségnek, hogy a bátor kezében a kasza, a csép, a dorong többet ér a gyáva bérzsoldos puskájánál s ágyujánál (Respublica, 1849. 42). Levélgyűjteményünkben is találunk adatot: A székelyföldi reakciós nemesek, földesurak »bérszámadásra, robotadásra erőszakolják zselléreiket« (2: 162). Az árenda-viszonyok rendezetlensége miatt elismerés járt annak, akia legpontosabban fizeti meg a Bérpénzt (2 ,317).