Magyar Nyelvőr – 79. évfolyam – 1955.

Szilágyi Ferenc: A nyelvművelő Csokonai

MAGYAR NYELVŐR 79. ÉVFOLYAM * 1955. OKTÓBER-DECEMBER * 4. SZÁM A NYELVMŰVELŐ CSOKONAI Halálának 150. évfordulójára „Ő dalolt s mert lelke rengeteg, gazdag és sokszínű volt: feszítgette, edzette, pótolta, díszítette, nőttette szegény magyar nyelvének izomba és szűk kereteit. És vált természetesen a legpompásabb nyelvújítóvá, ki­nek emléke előtt hálával kell leborulnunk mindannyiunknak, akik gondolatainkat, érzéseinket magyar szavakba öltöztetjük ki." (Ady Endre: Csokonai Vitéz Mihály. Budapesti Napló, 1905. május 21.) Ady szavaiban a költő vallott a költőről, a nyelv egyik nagy művésze a másikról, a „szavaknak főbuszáról", ki legbujdosóbb magyar voltában is elég erős volt, hogy költészete sugárzásával „fényküllőzzön fél magyar eget". De nemcsak a nyelv művészete, nemcsak az irodalom érezte magáéhoz tartozónak a debreceni lángelmét, magáéhoz tartozónak érezte őt a nyelv­tudós ismerete, a magyar nyelvtudomány is. „Új koszorúval akarunk sírjához járulni. Szalagjára nem írhatjuk a teljes tudományos rendszer dicsőségét. De nyelvünkről, életéről, fejlődéséről elszór­tan kifejezésre jutott gondolatai annyi nyelvtudományi érettséget, oly mély tudást árulnak el, hogy rendszeres egybefoglalásukkal nyelvtudományunk történetének tehetünk szolgálatot" — írta halálának 100. évfordulóján a Nyelvőr szép ünnepi megemlékezésében Rubinyi Mózes (Csokonai és a magyar nyelvtudomány. Nyr. 34 : 225—30). Az akkor hozzáférhető anyag alapján tudós gondossággal tárta fel, hogy milyen találó, érett gondolatai voltak a nyelvről annak a költőnknek, akinek jelmondata volt a „chartis immori" [élni-halni a tudományért], aki már diákfejjel vallotta: „a tudomány leg­kedvesebb vagyonom volt mindenek felett ... én azokat jobban szerettem, mint minden egyebet . . . én azok nélkül az életet élő ember eltemettetésének tartottam" (Harsányi—Gulyás: Csokonai Vitéz Mihály összes művei. 2 : 591).­ Az idén a költő halálának 150. évfordulójáról emlékezünk meg. Hadd tegyünk most újabb koszorút emlékére: áldozzunk a nyelv csinosítójának, annak a nagy alkotónknak, aki nemcsak nagyszerű művésze, hanem hivatott művelője is volt „édes­anyai nyelvének".­ ­A továbbiakban a Csokonai-idézetek lapszámai mindig erre a kiadásra vonat­koznak.

Next