Magyar Nyelvőr – 81. évfolyam – 1957.

T. Lovas Rózsa. Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság

Csokonai Vitéz Mihály: A boldogság Most jázminos lugasban E nyári hűvös estvén LILLÁMMAL ülök együtt : LILLÁM velem danolgat, És csókolódva tréfál, Míg barna szép hajával Zefir susogva játszik. Itt egy üveg borocskát A zöld gyepágyra tettem, És gyenge rózsaszállal Száját be is csináltam, Amott Anakreonnak kellő danái vannak Kaskámba friss eperrel. Egy öszvességgel ily sok Gyönyörűt, becsest ki látott? S ki boldogabb VITÉZNÉL?! Abban a szűk — és szűkös — harminckét esztendőben, melyet a sors szegény jó Csokonai Vitéz Mihálynak, néhai való debreceni poétának az idézett dalocska létrejöttéig kiszabott, kevés volt a boldog, önfeledt óra. Régi és új könyvek méze, nagy álmok mákonya magyar kultúráról, egyéni érvényesülésről, érzelmes séta á la Rousseau valahol az erdők zöld sátorá­ban, diákok nótás, boros dáridója, csendes összebújás Rozival — ebből állott eddig a boldogság. A szenvedést azonban már sokkal bőkezűbben mérte az élet: ósdi kollégiumi szabályok és professzori elmék korlátai, Martinovicsék kivégzésének szörnyű élménye, melyet végigszenvedett a legációból Pestre szökött teológus, a pozsonyi diéta magyar urainak értetlen szűkmarkúsága már kézzelfoghatóan bebizonyították Csokonainak, hogy az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon. Ám a magános árva szív, a huszonhárom éves költő még fogékony az örömre, pici lantja még bájoló lágy trillákat dajkál, hogy velük köszöntse a várva várt élményt, a nagy, a halálig tartó szerelmet. S ez el is jött Vajda Juliannának, egy tehetős komáromi kalmár leányának személyében. A mindennapi életben ugyan Julisnak, Juliskának szólították, de Csokonai Lillának nevezte a divatos olasz rokokó költészetből kölcsönzött.­ ­ Harsányi István­—Dr. Gulyás József: Csokonai Vitéz Mihály összes művei 1/1 : 172. A továbbiakban a Csokonai-idézeteket ebből a kiadásból vesszük.

Next