Magyar Nyelvőr – 87. évfolyam – 1963.
1. szám - Nyelvművelés - Lőrincze Lajos: Kodály Zoltán köszöntése
amelyekre nézve az írásjelek határozott utasítást nem adnak, sokkal inkább vannak a beszélő vagy felolvasó önkényére bízva, mint az írásban rögzíthető elemek. Egyrészt, mert szabályai eddig sehol összegyűjtve nincsenek, másrészt, mert zenei elemekről lévén szó, nem mindenkiben van elegendő hallásbeli fejlettség, hogy egyáltalán észrevegye, megfigyelje és kövesse törvényszerűségüket." A leglényegesebb kiejtési, hangsúly-hangsértésbeli hibák bemutatása után javaslatot tett Kodály Zoltán az orvoslásra, a gyakorlati feladatokra nézve is.. Ezek közül legelőször az iskolai kiejtési versenyek valósultak meg. Egy évre rá már meghirdették a budapesti bölcsészettudományi karon az első ilyen versenyt. Hogy azóta mekkora utat tettünk meg, mutatják az Ismeretterjesztő Társulat népszerű szónokképző tanfolyamai, az iskolák, művelődési otthonok kiejtési és szavalóversenyeinek százai , s ha néhány év múlva az ország középiskolásai készülnekmajd a Kazinczy-díjért való küzdelemre, akkor is Kodály Zoltán kezdeményezésére kell — végső soron — gondolnunk. De nekünk, az Akadémia nyelvművelő munkabizottságának nemcsak ezt a negyedszázados jubileumot lehet fölemlegetni akkor, amikor Kodály Zoltánt,, bizottságunk tagját ünnepeljük. Van egy frissebb, de ugyancsak kerek dátumunk is : 1952. október 16-án (tehát nemrég múlt tíz éve) hangzott el Kodály Zoltánnak néhány szava a rádióban, amellyel az akkor induló nyelvművelő előadásokat bevezette : ,,A megújult Tudományos Akadémia megújult nyelvművelő bizottsága jelentkezik ma a rádióhallgatók tíz- és százezrei előtt, hogy azt a tudományt, amelynek birtokában van, ne tartsa meg az Akadémia falain, belül, hanem közkinccsé tegye, használjon vele az egész népnek." Ezt a jubileumot csak szimbólumként említettem, mert hiszen nemcsak ennek az előadássorozatnak a gondolata, terve volt az övé : ő ösztönzött bennünket legtöbbet arra, hogy minél gyakrabban, minél több ember előtt, minél egyszerűbben, világosabban beszéljünk anyanyelvünk kérdéseiről. Köszönjük most is ezt a segítséget, s amikor a nyelvművelő munkabizottság és a Magyar Nyelvőr szerkesztősége nevében erőt, egészséget kívánok életére, további munkájára, azt kérem, hogy — mint eddig — ezután is legyen mellettünk és segítse előbbre vinni nyelvünk ügyét. Lőrincze Lajos.