Magyar Nyelvőr – 89. évfolyam – 1965.
Benkő László: „Lengyelben jártam…”
Ha a félhomályos szoba csendjében nyöszörgő hangon elhangzik a „Vizet" megnyilatkozás, rögtön tudom, hogy lázas kislányom akar inni. De ha valaki berohan az udvarra, és azt kiáltja „Vizet",a házfelügyelő is, a folyosón diskuráló lakótársak is értelmetlenül néznek rá mindaddig, míg meg nem tudják, hogy a szemétgyűjtő kukába könnyelműen beleszórt parázstól lobbant lángra valami. Vagyis a mindenkori szituáció szerint lehetséges és helyes a rövidítés mindaddig, míg nem megy a nyelvi pontosság rovására. 3. Vajon a pontosság követelménye az egyetlen zsinórmérték-e a nyelvi rövidítések helyességének elbírálásában? Nyilvánvalóan nem. Az a turista, aki „Olaszban" olyan olcsón vásárolt, s most „Lengyelbe" indul, nem beszél arról, mit tapasztalt „Csehben" vagy „Osztrákban". Ezt nyelvérzéke tiltja. S ha tudni akarja, miért, könnyen felismeri azt a korlátot, amelyet a nyelvben hagyományosan kialakult szokás: egyrészt a grammatika, másrészt a szavak egybeszerkesztésének kötöttsége eléje állt. Amikor ugyanis beszélünk Lengyelországot Lengyelre, Olaszországot Olaszra, rövidítette, olyan eljárást alkalmazott, amely nyelvünkben régóta és gyakran használatos. Jelentéstapadásnak szoktuk nevezni az ilyenféle alakulásokat (vö. ebédlő szoba, ebédlő, fekete kávé, fekete stb. L. MMNyR. 1:174). Ez a jelenség azáltal jön létre, hogy a jelzős szerkezetben a jelzőre mintegy ráruházzuk a jelzett jelentés tartalmát is. Minthogy a jelentéstapadás jelzős szerkezetekben érvényesülhet, a lengyel ország (= Lengyelország), szovjetunió ( Szovjetunió)-féle esetekben létrejöhetett, de már a Csehszlovákia (= Cseh-Szlovákia), Ausztria-féle országnevekre nem alkalmazható. (Más kérdés, hogy Csehszlovákiából szokás Cseszkó, Jugoszláviából Jugó rövidítést gyártani. Ez azonban más természetű rövidítés.) Ha az eddigiek szerint a Lengyelországi Lengyel típusú megjelölés mint lényegesen rövidebb nyelvi jel a szituáció alapján pontosan érthető, a hagyományos nyelvi rendszerbe is beilleszthető, akkor ez remek újítás, feltalálója jutalmat érdemel. Azonban ne siessünk a jutalmazással ! Nézzük, nincsenek-e olyan körülmények, amelyek az újítás elfogadása ellen szólnak. 4. Ha egy hangsorhoz mint szóalakhoz fűződő jelentések száma növekszik, annak megfelelő mértékben csökken az értelmezés tisztasága és biztonsága. Ha túlságosan kiterjedt a jelentés köre, a szó nem tud eleget tenni elsőrendű feladatának, nem tudja teljesíteni a közlési (informatív) funkciót. (Ilyen például az ifjúságunk körében gyakran emlegetett buli szó, amelynek jelentése teljesen elködösödött. Ha azt halljuk, hogy „irtózatos nagy buli volt", egyformán gondolhatunk valami kellemes, jól sikerült szórakozásra, veszekedéssé fajult vitára, tűzesetre s a jó ég tudja még mire. A buli mindezt jelentheti. Tehát éppen olyan tartalmatlan töltelékszó lett, mint régebben az izé.) Értelmező Szótárunk tanúsága szerint a lengyel szó csupán főnévi értelemben ötféle jelentésben is használatos. Jelentheti 1. a lengyel nyelven beszélő népet, 2. a lengyel nemzetet, 3. e nép nyelvét, 4. (rég) lengv€? népi táncot, 5. (ritk., rég) lengyel bundát. E jelentéseken belül még több jelentésárnyalatban is használatos a lengyel szó. Ha tehát egy társaságban, ahol úti emlékek és divatkérdések egyaránt szóba kerülnek, valaki azt mondja, hogy „Lengyelben voltam", a társaság egyik idősebb tagja joggal gondolhat arra, hogy hideg volt, s a beszélő lengyel bundát vett magára. (A fiatalok persze már nem gondolnak ilyenre, mert a lengyel bunda kiment a divatból.) De a női divatban