Magyar Nyelvőr – 91. évfolyam – 1967.

Lőrincze Lajos: Kodály Zoltán

MAGYAR NYELVŐR 91. ÉVFOLYAM * 1967. ÁPRILIS — JÚNIUS * 2. SZÁM Kodály Zoltán 1882-1967 Kodály Zoltán 1967. március 6-án elhunyt. A nagy magyar zeneszerző a magyar nyelvi műveltség emeléséért folyó munkában, küzdelemben is tevékeny részt vett, folyóiratunknak is lelkes támogatója, 1952 óta szerkesztő bizottsági tagja volt. Az MTA Nyelvművelő Munkabizottságának és a Magyar Nyelvőr szerkesztő bizottságának 1967. április 13-án tartott együttes ülésén Lőrincze Lajos a következő szavakkal emlékezett meg Kodály Zoltánról: Kodály Zoltánról való megemlékezésünket más időpontban és más körülmé­nyek között képzeltük el. Ez év decemberében szerettük volna köszönteni, ünnepelni a Nyelvművelő Bizottság egykori elnökét, mindvégig leglelkesebb tagját, folyóira­tunk szerkesztőségének díszét, hogy egészségben érte meg 85. életévét, s hogy még mindig olyan kitartó, lelkes segítője munkánknak. A sors másként rendelte, az örömünnep gyászra fordult, Kodály Zoltán eltávozott tőlünk. Távozásával nemcsak egy nagy magyarral, nagy zeneszerzővel, nagy pedagógussal lett szegényebb a magyarság és a világ, súlyos veszteség érte a mi körünket is, akiknek a magunk helyén a magyar nyelv vizsgálata , gondozása jutott osztályrészül. A halál szomszéd­ságában még nem is tudjuk veszteségünket a maga teljes nagyságában felmérni. Inkább érezzük, mit jelent a Magyar Nyelvőr szerkesztőségének, hogy leghűségesebb tagja, aki tizenötödik éve szinte minden ülésen jelen volt, és a folyóirat leghűségesebb olvasója — minden sorát elolvasta lapunknak — nem teszi meg többé észrevételeit, nem ad új meg új, kidolgozásra, megvitatásra érdemes témát, ötletet, s nem agitál többé azért, hogy a nyelvművelésnek, az anyanyelvi ismeretterjesztésnek minél több új lehetőséget szerezzünk, új fórumot hódítsunk meg; érezzük, milyen fájdalmasan fogjuk nélkülözni Kodály Zoltán segítségét, lelkes támogatását a Nyelvművelő Bizottság munkájában, annak a bizottságnak a munkájában, amelynek megalaku­lásától kezdve legtevékenyebb tagja, sok évig elnöke volt. Kodály Zoltán nem ,,hivatalból" lett a magyar nyelv védője, ápolója; szív­ügye volt a magyar nyelv, missziónak érezte, fogta fel anyanyelvünk ápolását, s minden alkalmat megragadott — kicsinytől a nagy­ig —, hogy ezt az ügyet támogassa. Munkája nem merült ki az üléseinken való részvételben. Ott volt mindenütt, ahol nyelvünk ügyében felemelhette szavát, de elmondta véleményét kérés nélkül is, ha nyelvünk érdekében szükségesnek tartotta. Hogy ma messzebb hangzik szavunk, igen nagy mértékben Kodály Zoltán harcos támogatásának, buzdításának köszön­hetjük. De tulajdonképpen nem is tudjuk igazán felmérni, megállapítani, hány meg hány mai vagy ezutáni gazdag aratás köszönheti eredményét Kodály Zoltán­ ­ Magyar Nyelvőr

Next