Magyar Nyelvőr – 96. évfolyam – 1972.
2. szám - Íróink nyelve - Szilágyi Ferenc: Csokonai: Jövendőlés az első oskoláról a Somogyban
Somogy művelődésbeli elmaradottsága országos hírű volt, szinte közmondásos lehetett akkoriban; a legnépszerűbb népiskolai tankönyv, Losonczi István Hármas Kis-Tüköre már 1773 óta ezt terjesztette Somogy megyéről: Somogy Vármegyébe Tolnáról elérhetsz, Koppánra, Szigetre, Babótsára mehetsz, Somot, almát, körtvélyt itt eleget ehetsz, De a tudományban részt keveset vehetsz. Csokonai verse voltaképpen reflexió és válasz a Hármas Kis-Tükör révén országosan is elterjedt szomorú igazságra. A csurgói gimnázium diákjainak évzáró előadására írt Cultura című vígjátékában ,,az akadémiátlan [ főiskolátlan] Magyarországnak legakadémiátlanabb része"-ként említette Somogyot. (Ld.: Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Bevezetéssel ellátva kiadták: Harsányi István és Dr. Gulyás József. Budapest, 1922. 3: 363. A továbbiakban: HG). A dél-dunántúli megye, noha a Kis-Tükör csak gyümölcseit, az almát, a körtét s a nevét adó som-ot említi, akkoriban is már rengeteg tölgyeseiben folyó makkoltató sertéstartásáról volt híres messze földön. Csokonai jó szemmel rögtön észrevette Somogy e jellegzetességét, s ebből indult el az első versszakban. A somogyi pásztoréletre utaló sorokban a haraszt szót rímkényszernek is érezhetnénk a vele összecsendülő paraszt szó miatt, ahogyan például Csokonai versművészetének elemzője, Elek István is gondolta, ezt írván: „Egyszavas konszonanciái is olykor magukon hordják az elsődlegesség jellegét, amikor ugyanis a rím szépsége fontosabb volt a költőnek a tartalom épségénél, így pl. a »Jövendölés . . .« című vers elején olvassuk a következő sorokat: Hát csak sertést nevelt-e Itt a makk s haraszt ? Hát csak kanásznak termett A somogysági paraszt ? Köztudomású, hogy a sertés nem táplálkozik haraszttal, s ha Csokonai moslék helyett mégis harasztot etet vele, úgy az csak a rím kedvéért történhetett" (Csokonai versművészete. Bp., é. n. 83 — 4). Csakhogy Csokonai sokkal jobban tisztelte a valóságot, mint hogy egy szépen csengő rím kedvéért ilyen engedményeket tegyen ! De hát hogyan is nevelhetne sertést a zörgő, száraz haraszt? — kérdezhetjük mi is. Nem tudom, akadt-e már szaktanár, aki eligazítást adott volna a joggal gyanakvó tanulóknak. Sajnos, a középiskolai Szöveggyűjtemény adós maradt a magyarázattal. Pedig itt föltétlenül figyelmeztetnünk kell az olvasókat arra, hogy nem a közmondásbeli harasztról van szó, amely „nem zörög, ha nem fújja a szél", hanem dunántúli tájszóval van dolgunk: a haraszt Somogyban (s a régi nyelvben másutt is) 'mocsári tölgy'-et jelent! Czuczor Gergely és Fogarasi János száz éve kiadott nagy akadémiai szótárában is még 'cserjés fiatal erdő' a haraszt szó első jelentése, s csak második jelentésként szerepel a 'száraz levelű bokor'. Egy népdalt is idéz a szótár, amelyben szintén 'tölgy, tölgyerdő' jelentésben fordul elő a kérdéses szó: „Esik eső a haraszton, nem kapok én a paraszton." (A népdal szintén a Dunántúlról.