Magyar Nyelvőr – 97. évfolyam – 1973.
U. I.: Különös
lennének sokan, akik így értelmeznék, mert már különös mértékben, jobban mondva különösen nagy mértékben elterjedt ez a használat. Talán mi sem figyeltünk volna fel rá, és nem foglalkoztunk volna ezzel a kérdéssel, ha Ön nem veti fel levelében. Így azonban alkalomadtán — cikkben vagy előadásban a rádióban tollhegyre (illetőleg nyelvhegyre) tűzzük. Valószínű, hogy a különös szónak ez a 'rendkívüli'-féle jelentése a melléknevek és határozószók előtti határozószerű, nyomósító, fokozó használatából alakult ki, „tömbösödött". Például: Ez a munka különös nagy pontosságot igényel+ Ez a munka különös pontosságot igényel. Az árut különös nagy gonddal kell becsomagolni Az árut különös gonddal kell becsomagolni. (A különös szó magába szívta a nagy jelentését: fokozó,, túlzó jelentésűvé sűrűsödött.) U. I.: