Magyar Nyelvőr – 98. évfolyam – 1974.
Pásztor Emil: Petőfi Sándor életművének szókészlete a Petőfi-szótárban
Igen gyakoriak Petőfi nyelvében a mutató névmások: az és a (együtt 3324), ez (2651), e (2596) stb. Az eldöntendő kérdés állítmányához simuló kérdőszócska 823 esetben fordul elő nála, mégpedig több változatban írva (e 679, e 6,é 7, é 131); az aztán határozószó 536-szor, az egy betűvel teljesebb azután viszont csak 62-szer. Leggyakoribb határozószava ebben az első kötetben valószínűleg a csak, amely 2000 alkalommal szerepel határozószóként és ezenkívül 510-szer mint kötőszó. Igéi közül a szótár lapozása közben ötnek a gyakoriságára figyeltem föl: foci (segédigeként 1151), akar (874), áll (821), ad (720), felel (631). A bír ige szócikke helyesírási érdekességet is tartogat számunkra, mert megtudjuk belőle, hogy Petőfi 123-szor írta bír és 65-ször bir alakban ezt a szót. A hosszú főnevet négy változatban találjuk meg nála, s ezek közül épp az általa legritkábban használt forma vált később köznyelvivé. Petőfi életművében a 4 bosszú mellett 16 bosszú, 62 boszú és 6 boszú található. A mai friss melléknevet ő minden esetben (23-szor) fris alakban írja. (Leggyakoribb melléknevei az első kötetben talán az édes, az egész és a fiatal.) A már említett gyakori főnevein kívül az élet szót 756-szor, a fej-et 537-szer, az arc-ot 534-szer, a fia személyragos főnevet 459-szer (ezenkívül a fiú-t 266-szor és a/i-t 4-szer), a dolog-ot 427-szer, a férfi-t 419-szer használja. Év főnevei (282) mellett az esztendők száma (116) is jelentős; Juhász Gyula összes verseiben ezek jóval kisebb (138, ill. 6) számmal szerepelnek. Jellemző szava Petőfinek a csillag (240). Érdekes, hogy a dal (193) és az ének (64) szót csak feleannyiszor írja le költői és prózai munkáiban, mint Juhász Gyula csupán az előbbiekben (429-szer, ill. 119-szer). A bús melléknév pedig csak negyedannyi szerepet kap Petőfinél (103 előfordulással), mint Juhász Gyula verseiben (ugyanúgy 429-cel, mint Pefere). A barna s a fekete melléknév és főnév kettejük közül Petőfinél fordul elő többször, a fehér viszont Juhász Gyulánál. Említi-e valahol Petőfi nyelvrokonainkat, a finneket? Nem. Ezt abból állapíthatjuk meg, hogy a szótárban nincs ilyen szócikk. Az angol 65-ször, a francia 44-szer fordul elő nála; Anglia 38-szor, Angolország 3-szor, Franciaország 25-ször. Érdekes, hogy az utóbbinak két jelentése van Petőfinél: 1. 'a francia nép országa', 2. 'ez mint mesebeli ország' (a János vitézben „Franciaország és India határos"). Sok érdekességet kínálnak a szótár tulajdonnévi szócikkei. Ezeknek tanúságtétele nélkül aligha hinnénk el, hogy míg Debrecen nevét 111-szer használja Petőfi, Félegyháza nevét csak egyetlenegyszer írja le: a Szülőföldemen című verse keltezésében. (Lehet, hogy a hivatalosabb Kiskun-Félegyháza változat többször is előfordul nála, de ennek majd a második kötet lesz a megmondhatója, amely csak egy-két év múlva jelenik meg.) Eger t 5 helyütt említi, s ugyancsak 5 helyen szerepel műveiben az egri melléknév. Erdőd — ahol Szendrey Júliáék laktak — 37-es előfordulási számmal szerepel. Hát a költő szívéhez szintén oly közel álló Erdély ? Ez 22-vel, s ezenkívül két helyütt Erdélyország néven is. Minden szócikk pontosan tájékoztat bennünket arról, hogy a kérdéses szót milyen nyelvtani változatossággal használja Petőfi. A 22 Erdély nyelvtani megoszlását például így jelzi: „0 7 (b 5) 1 -be 6; -ben 5; -ből 3-nek b 1". Vagyis: toldalék nélkül 7-szer fordul elő Petőfinél az Erdély szó (ebből 5-ször birtokos jelzőként); a ragos alakok közül az Erdélybe 6, az Erdélyben 5, az Erdélyből 3, az Erdélynek 1 helyen olvasható (az utóbbi: birtokos jelzőként). E szócikk gazdag példatárából egyetlenegy mondatot idézek: „Vándorlok Magyarország