Magyar Nyelvőr – 112. évfolyam – 1988.
4. szám - A Nyelvőr postája - Szathmári István: „Rímes” próza - Sarusi Mihály: Nacionalista - Büky László: Hibaigazítás
„Rimes" próza. A nyelv célszerű és gazdaságos voltából következik, hogy — többek között — a verses formának, illetőleg e forma minden eszközének megvan a maga körülhatárolható nyelvi-stilisztikai szerepe, így például a rím — a vers mondanivalója felől nézve — kiemel, illetőleg összekapcsol bizonyos szavakat, a hangzás felől nézve pedig lehetővé teszi egyes hangok összecsengését, ezzel emelvén a vers zeneiségét. Mindebből azonban az is következik, hogy prózában nincs helyük verses elemeknek, a rímnek sem. Ha ilyen jelenségek mégis bekerülnek valamely prózai szövegbe, veszélyeztetik a mondandó hatását, mivel a „nem odavaló" forma eltereli az olvasó figyelmét, vagy éppen nevetésre is készteti. A „Film Színház Muzsika" 1984. évi 16. számában egy igen érdekes, jól megszerkesztett cikk jelent meg, a szerzőnek Doráti Antallal folytatott beszélgetéséről. Nem szerencsés viszont, hogy a cikk elején négy mondatban összefoglalt „előzetes" rész második mondata így szól: „Arról (ti. beszélgetés arról), hogy mi a zene, és hogyan kell bánni vele." Nem szerencsés azért, mert valamilyen verses ritmust érzünk bene, a zene és a vele szó meg határozottan rímel egymásra, továbbá mindezt csak erősíti a nyomdatechnikai eljárás, az egyik sorban ugyanis ez áll: „Arról, hogy mi a zene", a másikban pedig a következő: „és hogyan kell bánni vele". Odaillőbb lett volna tehát, ha például — a ritmus és rím megtörése céljából — a vele mondatrész alkalmazása helyett inkább megismételjük a zene szót zenével formában, hiszen az itt a középpontban áll. Valahogy ilyen módon: „Arról (ti. beszélgetés arról), hogy mi a zene, és hogyan kell bánni a zenével". Szathmári István Nacionalista — 71 évvel korábbról. Csokonai Vitéz Mihály 1802-ben Kultsár Istvánnak írott levelében áll: „Ti, pestiek ! boldogok vagytok, és ami egy nationalistának még többet fog használni, a Széchéniana !" (Azaz a Széchényi Könyvtár, melynek alapítójánál, gróf Széchenyi Ferencnél nevelő és titoknok a címzett, Kultsár István.) E levél Cs. V. M. Minden munkája. II. k. Bp., 1973. 921—3. oldalán olvasható, Szénássy Zoltán „Új Komáromi Olympos" című művében (Tatabánya, 1987. 62) idézi. Jómagam ez utóbbi könyvet forgatva akadtam a nacionalistának a szófejtő szótárunkban figyelembe vett első adatnál 71 évvel korábbi jelentkezésére. Ugyanis „A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára" (Bp., 1970). II. kötetének 991. oldalán föllelhető nacionalizmus, nacionalista szócikk a nacionalista első jelentkezését 1873-ra teszi. A nacionalizmusról való szótárbeli első adat eme idegen szavaink magyar nyelvű szövegben jelentkezésének valószínű korára utal — a nationalismusról a szótár első adata 1809-ből való. A 19. század legelején ízlelgethette valószínű érdeklődéssel Csokonai e nyilván akkori divatszót — az a Csokonai, aki amúgy eléggé ellene volt minden fölös idegen szó használatának. A nationalista újabb szó lehetett Csokonai számára ugyanazt (hazafi, honfi, magyar, nemzeti) újabb árnyalattal gazdagítva kifejezni. Sarusi Mihály Hibaigazítás. A PSz.-ról írtam ismertetést folyóiratunk 1988. évi 2. számába. A recenzióban a 232. oldalon az utolsó előtti sorban tévedésből Grétsy Lászlót neveztem meg szerzőnek egy Magyar Nemzet-beli cikk említésekor. Valójában Pásztor Emil készítette az írást, amint erre szívesen figyelmeztetett. Büky László