Magyar Nyelvőr – 115. évfolyam – 1991.

3. szám - A Nyelvőr postája - Péter László: Csokonai Vitéz Mihály nevéről

nyírcsászárii stb. formákat mi csak marcalisi, nyírcsászáriji hangalakban tudnánk kiejteni, ami fülsértő, ízléstelen még azoknak az egyszerű embereknek is, akik nyelvjárásban beszélnek. Jó példa erre a Nyírjákó és Vaja földrajzi nevekből képzett­­ képzős mellék­nevek használata. Az itteni emberek szabálytalanul ugyan, de szerintem jó esztétikai érzékkel jaki, vaji formában ejtik ezeket a mellékneveket a szabályos jákói és vajai helyett. Véleményem tehát az, hogy maradjunk meg helyesírási szabályzatunk előírása mellett, s írjunk csak marcali-t. Balogh László Csokonai Vitéz Mihály nevéről. Csokonai Vitéz Mihály eddig ismert apai ági őseinek, nagyapjának, Csokonai László (16?? —1762) református lelkésznek, és apjának, Csokonai József (1747 — 1786) „chirurgusnak", azaz sebész borbélynak nevében nem volt benne a Vitéz. Azaz — mint Kilián István gondos kutatása (a Déri Múzeum 1976-i évkönyvében) kiderítette, egyetlen egyszer, mégpedig éppen Mihály fiának a keresztelési anyakönyvbe való bejegyzésekor, tehát 1773. november 26-án, Csokonai József így diktálta be nevét: Csokonai Vitéz József. Sem előtte, sem utána! Mindig csak Csokonai Józsefként szerepel az iratokban. Mihály valamennyi öccsét is csak Csokonaiként írták be: Józsefet (1877), Benjámint (1779), első Lászlót (1781), a második Lászlót (1784). Mind a két László meghalt: az első 1783-ban, a második 1787-ben. A halotti anyakönyvben is csak Csokonai a vezetéknevük. Domby Márton Csokonai-életrajzában (1817) a költő közlésére hivatkozva azt állította, hogy a család igazi neve a Vitéz volt, és a Csokonai csak azért ragadt rá, mert őseik a Somogy megyei Csokonából (a mai Csokonyavisonta egyik részéből) kerültek Debrecenbe. Ezt Kilián megcáfolta, mivel a Vitéz vezetéknevű nemes családok egyike sem származott Csokonyából. Még egyszer használták a Vitéz nevet: Csokonai Józsefné­nak (1766 —1810), a költő édesanyjának halálát így vezették be a halotti anyakönyvbe: „Néhai Csokonai V. József özvegye, Diószegi Sára, ama nagy hírű Csokonai Vitéz Mihály­nak édes­anyya." Ebből a megfogalmazásból nyilvánvaló, hogy itt a Vitéz név csak a költőről sugárzott vissza az apjára. Hogy került hát a Vitéz a költő nevébe ? A családban élt a nemesi származás tudata, és Csokonai József első fia születésekor ezt szerette volna kifejezésre juttatni. A jeles borbély, sebész, fogorvos, aki engedéllyel olykor orvosi (belgyógyászati) tevékenységet is folytatott, nemesi címert is őrzött föl­jegyzései között. A Csokonai-irodalom egy része ennek ismeretében és a költő szóbeli nyilatkozatai alapján el is fogadta a család nemesi eredetét. A költőt 1805. január 30-án Vitéz Csokonai Mihály néven vezették be a halotti anyakönyvbe. Honnan a Csokonai Vitéz Mihály sorrend? Mészöly Gedeon nemcsak kitűnő nyelvtudós volt, hanem jeles műfordító is. Puskin Anyéginjának fordításában (1945) az egyik nevet Voronszki hódító Nina alakban ültette át magyarra. Jegyzetben magyarázta meg, miért: „Voronszki hódító Nina olyan szórend, mint Bánffy szép Ilona, Görög szép Ilona (a régi magyar nyelvben)." Ilyen a közismert Tinódi lantos Sebestyén is. Hibásan szokták nagy ly-lel írni, mintha vezetéknév volna, holott egyszerű — a foglalkozásról keletkezett — jelzős ragadványnév, mint Mészöly példáiban a hódító meg a szép. Hibásan, de nem véletlenül; Tinódi ugyanis egyetlen egyszer („A szálkas mezőn való diadalról" költött éneke szerzője­ként) maga is így nevezte magát­­.Tinódi lantos Sebestyén, tehát a lantos jelzőt vezetékneve és keresztneve közé tette, de természetesen kisbetűvel kezdte. Ez a sajátos névadási hagyomány — Csokonai Vitéz Mihály nevének tanúsága szerint — még a 18. században is élt. Péter László

Next