Magyar Nyelvőr – 121. évfolyam – 1997.
1. szám - Szathmári István: A vonatkozó névmások használatáról
MAGYAR NYELVŐR 121. ÉVF. * 1997. JANUÁR—MÁRCIUS * 1.SZÁM A vonatkozó névmások használatáról* 1. Beszámolómat nem a szokásos módon készítettem el. Azaz nem az öszszegyűjtött — pozitív és negatív — példákból indulok ki, hanem deduktív módon ismertetem az akt, amely, ami használatával kapcsolatos alapvető tételeket, és ebbe a keretbe helyezem el — elsősorban a kifogásolt — rádiós és írott sajtóbeli mondatokat. Indokom a következő: a szakirodalom lényegében tisztázta az idevágó kérdéseket, és mindezt legjobban tükrözik Rácz Endrének — a leíró nyelvtanokénál részletezőbb — összefoglaló tanulmányai (1976: 65—9; 1980: 132—3, 203—4, 205—8; 1985: 1247—59; 1991). Természetesen felmerül a kérdés: akkor miért van szükség a problémakör új tárgyalására. Azért, mert az egyes hibáztatható típusok arányaikban, a megoldásukra tett javaslatok hangsúlyaiban mégiscsak megváltoztak. Aztán egyes jelenségek (például személyekből álló csoportok gyűjtőnevére vonatkoztatva a többes számú akik: „volt olyan család, akik... stb.) napjainkban terjednek el, még a műveltebbek nyelvében is. Végül: a rádió is mindezt tükrözvén, talán érdemes lesz a nyelvhasználatát e tekintetben külön mérlegre tenni. Vizsgált példáimat három területről merítettem: a rádiótól kapott mintegy 60 lapnyi, 1996. évi februári híranyagból (jele: R); a saját gyűjtésemből (rádió, tévé, Magyar Nemzet, ez utóbbi jele: MN stb.), és a szakmunkák idézeteiből. Megjegyzem, hogy ezúttal csupán az aki, amely, ami elemekkel foglalkoztam a vonatkozó névmások közül. Továbbá: Rácz Endre munkáira a jelzett okokból csak akkor hivatkozom, ha szó szerint idézek tőle, vagy ha véleményem eltér az övétől. A bevezetésben szólnom kell röviden arról is, hogyan szemlélem a mostanában vitatott normát. Megkülönböztetek nyelvi és stilisztikai normát. Az előbbi röviden a grammatika, a lexika, a fonetika és a kiejtés, illetőleg hangoztatás szabályait jelenti, az irodalmi és köznyelvet véve alapul. A stilisztikai normák pedig a társadalmi érintkezés során kialakult közlésformáknak (a stílusrétegeknek és a stílusárnyalatoknak), illetve a szövegtípusoknak, jellegzetes beszédbeli helyzeteknek, szituációknak (újabb elnevezéssel: regisztereknek) a szerkesztési * A dolgozat a Magyar Rádió nyelvi bizottságának a felkérésére készült 1996-ban.