Magyar Nyelvőr – 132. évfolyam – 2008.
1. szám - Nyelvművelés - Gósy Mária. „R” hangok: kiejtés, hangzás, funkció
MAGYAR NYELVŐR 132. ÉVF. * 2008. JANUÁR-MÁRCIUS * 1. SZÁM „R" hangok: kiejtés, hangzás, funkció Bevezetés A beszédképzés biológiai alapjait hangsúlyozza a beszéd antropofonikus megközelítése. Ez az elmélet abból indul ki, hogy az emberek hangképző apparátusa azonos, legalábbis nem különbözik egymástól jelentősen-sem a felépítésben, sem a működésben. Ez biztosítja a beszéd biológiai alapját (Laver 1994). Az emberek az azonos, illetve hasonló beszédszerveiket azonban különféleképpen működtethetik, ez eredményezi a különböző nyelvek néha nagyon eltérő hangzását. A hallás alapján észlelt sajátosságok objektív leírása még nem minden esetben áll rendelkezésünkre, s mindez együtt nehezíti az egyes nyelvek beszédhangkészletének leírását. Vannak olyan fonémarealizációk, amelyekre a fenti megállapítások fokozottan érvényesek. Ilyenek a pergőhangok. Ladefoged és Maddieson szerint a legtipikusabb pergőhang a nyelvhegy vagy a nyelvpárkány pergetésével jön létre. A legfőbb artikulációs jellemző a vibráció két beszédszerv között. A lágy beszédszervrész annyira közel kerül egy másik beszédszerv felszínéhez, hogy a tüdőből kiáramló levegő hatására záródás és nyitódás történik, amelyek váltakoznak (1996). Nem az izomműködés kontrollálja az artikulációs gesztust, hanem a megfelelő szűkület, és az annak adekvát levegőmennyiség eredményezi a pergést. A pergés, illetőleg valamiféle vibráció létrejöttét a hangszalagok aerodinamiás-mioelasztikus működéséhez is hasonlítják. A „R" hangok* főbb artikulációs jellemzői a következők: a levegőáramlás hatására a nyelv többszöri, pillanatnyi érintkezése egy másik képzőszervvel; a levegőáramlás hatására a nyelv egyszeri érintkezése egy másik képzőszervvel; levegőáramlás hatására egy rugalmas beszédszerv érintkezése egy másik képzőszervvel, miközben turbulens zörej is keletkezik; a levegőáramlás hatására egy rugalmas beszédszerv érintkezése egy másik képzőszervvel, miközben a nyelvház közeledik a szájpadláshoz, a fentiek zöngeképzéssel és anélkül. A „R" hangok kategorizálása a fentiekben leírtak sokféle realizációja következtében nem egyszerű; a nemzetközi szakirodalomban többféle megoldással találkozunk (vö. Espy-Wilson et al. 2000). Van olyan felfogás, amely a zárhangképzés átmeneteiként fogja fel a tremulánsokat (Laver ) Tekintettel arra, hogy ezek a mássalhangzók artikulációsan és akusztikailag sokféleképpen valósulnak meg (mint majd látni fogjuk), ezért a beszédhangosztályra nem a hagyományos pergőhangfok megnevezést használjuk.