Magyar Nyelvőr – 135. évfolyam – 2011.
2011 / 3. szám - A NYELVTUDOMÁNY MŰHELYÉBŐL - Hargitai Evelin: "Én ilyen luzofónius magyar beszélek." A magyarországi portugál ajkú diaszpóra nyelvhasználatáról
350 Hargitai Evelin 2. A luzofónia és a diaszpóra fogalma 2.1. A luzofónia Azokat a személyeket, akik portugál (anya)nyelvűek, származzanak a portugál nyelvű országok bármelyikéből, luzofónoknak szokás nevezni (vö. frankofón). Ez a csoport természetesen igen heterogén az eltérő kultúra, gazdasági, földrajzi helyzet, esetleg etnikum, stb. okán. A portugál nyelvpolitika és a CPLP szervezet mégis a nyelvi-kulturális-gazdasági egység fenntartására törekszik. A portugál ajkú migránsok ezért általában magas presztízsűnek tartják nyelvüket, még kisebbségi helyzetben is (ezt felmérésem is igazolta). A portugál ajkú államoktól távol is ható nyelvpolitika pedig ösztönzi a nyelvmegtartást. Kutatásom kezdetén az volt a munkahipotézisem, hogy a portugálok, brazilok stb. migráns helyzetben kihasználják a közös nyelvből és a kulturális kapcsolatokból eredő kötelékeket a hatékonyabb nyelvmegtartáshoz. Azt vártam, hogy kisebbségi szituációban a lozofónia mint kategória erősen meghatározza az identitásukat. A vizsgálatból kiderült, hogy ez csak részben van így. Természetesen a közös nyelv miatt jogos a lozofónia fogalmának alkalmazása, de a portugál közösség és a többi csoport (brazilok, angolaiak stb.) sok területen elkülönül egymástól. Az egyik migránsközösség tagjai ritkán lépnek kapcsolatba a másik féltekéről származó bevándorlókkal, kulturális életüket is nagyrészt külön szervezik. Úgy tűnik, ennek az elkülönülésnek nyelvi alapjai is vannak. Az európai és a brazíliai portugál (utóbbihoz sokban hasonlítanak az afrikai változatok is) eltérései szülhetnek kisebb ellentéteket vagy szeparálódást. A másik ok a migránsok nyelvi attitűdjeivel függ össze. A portugálok jobban integrálódnak a magyar társadalomba, motiváltabbak az államnyelv elsajátítására. A kutatásban részt vevő brazilokban kisebb a késztetés erre. A luzofón kifejezést ezért csak ’portugál ajkú személy’ jelentésben, összefoglalóan használom. 2.2. A diaszpóra mint kategória érvényessége A portugál ajkúak hazánkban egy néhány száz fős nyelvi kisebbséget alkotnak. Felmerül a kérdés, vajon jogos-e ezt a közösséget diaszpórának nevezni, miért nem elég a kisebbség, bevándorlócsoport fogalmát használni jelen kutatásban. Ahogyan Fejős Zoltán kifejti, a magyarországi diskurzust a diaszpóra terminus reflektálatlan használata jellemzi (2005: 11 ). Khachig Tölölyan, a Diaspora című, 1991-ben indult folyóirat alapító szerkesztője felhívja a figyelmet, hogy a terminus ma már „egy nagyobb szemantikai tartomány jelentésével bír” (uo.), így már beletartoznak a migránsok és vendégmunkások közösségei is. Az újabb felfogások szerint tehát „a modern diaszpórák olyan migráns eredetű etnikai kisebbségi csoportok, amelyek befogadó országokban tartózkodnak és tevékenykednek, de erős érzelmi és fizikai kapcsolatokat tartanak fenn származási országaikkal - azaz a hazájukkal” (Scheffer 1986: 3). Természetesen nem minden kisebbségi csoport diaszpóra. A legfontosabb kritériumok a migrációs eredet, a tudatos kapcsolat az anyaországgal és az identitás megőrzésének . A szó előtagja a mai Portugália területével részben megegyező Lusitania provinciára utal (vö. Teyssier 1982: 4), utótagja a görög ipcour/ ’hang’ szóra vezethető vissza. Ezt számos konferencia is bizonyítja. Például 2009-ben tartották a II. nemzetközi portugál nyelvtudományi szimpóziumot, amelynek megnyitóján Maria Helena Mira Mateus nyelvész a portugál világméretű terjesztéséről beszélt (Mateus 2009). A kifejezést „egykor a szétszóródó zsidó, görög és örmény közösségekre” (Tölölyan 1991: 4-5, idézi Clifford 2001: 155-6), illetve „hagyományosan leginkább népességszórványok megnevezésére” (Fejős 2005: 11) használják. 7 Fejős (2005: 13) fordítását néhány helyen pontosítottam az eredeti szöveg alapján.