Magyar Nyelvőr – 136. évfolyam – 2012.

2012 / 2. szám - A NYELVTUDOMÁNY MŰHELYÉBŐL - Pátrovics Péter: Lehetséges-e a "nagy aspektuselmélet"?

Lehetséges-e a nagy „aspektuselmélet’’? 169 dójukra 20 („nyelvérzékükre”) hagyatkozva a szituációadekvát és az adott nyelvközösség szokásával megegyező, tehát „helyes”21 aspektusformát tartalmazó KF-okat használják az ilyesfajta szituációk leírására, anélkül, hogy tudatában lennének annak, hogy mi az értelme a „tényközlő cselekvés egzisztenciális változata” kifejezésnek vagy akár a „folyamatosság” vs. „befejezettség” jelentésének. A beszélőkben a szabályok nem tudatosult formában, hanem implicit módon léteznek, ők tehát nem absztrakt szabályokat alkalmazva, egyfajta elméleti síkról jutnak el a konkrét realizáció gyakorlati síkjáig,22 hanem a memóriájukban tárolt konkrét KF-okból indulnak ki: konvencionalizálódott és interiorizálódott szituációs potenciál, valamint kompatibilitási sémák alapján választják ki és léptetik fúzióra egymással a megfelelő KF-okat. További érdekes kérdés, hogy miként megy/mehet végbe a megfelelő aspektusú KF-ok kiválasztása és realizációja, ha a beszédprodukció folyamatát vizsgáljuk, a konceptustól a hangzó beszédig. Huszár Ágnes Jeschennak (2002: 17) nyomán rámutat, hogy ugyan az egyes beszédprodukciós (és beszédértési) modellek egymástól lényegesen különböznek, mégis a kognitív paradigmának nagyon fontos előfeltevése, hogy a beszédprodukció (és a beszédértés) több szakaszból álló folyamat (Huszár 2005: 51). Bár az emberi agyat érintő kutatásokkal kapcsolatban még számos fontos kérdés tisztázásra vár, a beszéd képességének neurológiai megalapozásával kapcsolatban léteznek olyan tények, amelyek ma már „a tudományos konszenzus részét képezik” (Huszár i. m. 71). Elfogadott tény például, hogy a beszédprodukcióban és a beszédértésben háromféle memória: a munkamemória (working memory), az epizodikus memória (episodic memory) és a hosszú távú vagy állandó memória (long-term memory) játszik szerepet (Given 1995: 433—45). Azt, hogy a thalamusnak fontos feladata van a rövid távú memória működésében, valamint a beszéd motorikus kivitelezésében, viszonylag régóta tudjuk, arra azonban csak Johnson és Ojemann újabb kutatásai derítettek fényt, hogy valószínűleg szerepe lehet a lexikális hozzáférésben is (Johnson-Ojemann 2000). Az is kiderült, hogy alaptalan az a feltevés, amely szerint a bal agyfélteke domináns szerepet játszik a beszédprodukcióban (Donald 2001: 66-83), ehelyett más agyi területek működtetik az úgynevezett mentális lexikont (Pléh 2003: 152-3). Agykárosodott személyeken folytatott vizsgálatok eredményein alapul az a feltevés, amely szerint más-más neurológiai rendszerek felelősek az agyban a cselekvést és a tárgyakat jelentő szavak előhívásáért (Fromkin 1999). Újabb vizsgálatok alapján pedig az is feltehető, hogy a topográfiailag eltérő elhelyezkedés nem grammatikai kategóriák szerint (ige vs. névszó), hanem szemantikailag irányított (Pulvermüller 2002: 61). Pozitron kamerával készített felvételek igazolják, hogy a főnevek agyi reprezentációi szemantikai mezőnként csoportosulnak (Huszár 2005: 72). Az úgynevezett konceptuális lexikont úgy célszerű elképzelni, mint olyan csomópontok hálózatát, amelyek egymással asszociatív módon állnak kapcsolatban. Lemm és Banaji kutatásai arra mutattak rá, hogy a konnekciós lexikonként működő mentális lexikonban egy-egy csomópont aktiválása sok más csomópontot is „felébreszt”, akár olyan látszólag távoli asszociációs elemek is képesek egymást aktiválni mint a férfinevek és a durva melléknév (Lemm-Banaji 2003: 235-54). Huszár a beszédprodukció menetét a következő módon képzeli el: „Amikor mondani szándékozunk valamit, először a koceptuális lexikonban jönnek létre kapcsolatok. Ezek a kapcsolatok még nem (konkrét) nyelvi jellegűek, de szerveződésük már felmutat nyelvi jegyeket. A konceptus szintjén megvalósuló beszédszándék tartalmazza: 1. amiről mondani szándékozunk valamit, 2. amit mondani kívánunk róla, 3. a tárgyakra vonatkozólag egy több, határozott-határozatlan oppozíciót, 4. a cselekvés, történés idejére, módjára vonatkozó információkat. 20 Cseresnyési arra hívja fel a figyelmet, hogy az „anyanyelvi intuíció” nem szerencsés kifejezés, mert, mint mondja: „a nyelvi szabályok elemzéssel ragadhatók meg, bár nem mindenki képes azonnal kifejteni őket” (Cseresnyési 2004: 16). A nyelvi szabályokról és szabályszerűségekről állítja egyébként Banczerowski (2008: 31-2), hogy: ,,[a nyelvtanuló] szemében fokozatosan veszítenek alkalmazási erejükből, nehézkessé és relatívvá válnak, szétfolynak, belesüppednek a nyelvi jelenségek óriási tengerébe”, amely (pl. a lengyel) aspektushasználatra vonatkozó szabályokra fokozottan igaz. 21 Gombocz szerint: „Helyes az a nyelvi kifejezés, amely egy nyelvközösség szokásával megegyezik, helytelen az, ami vele ellentétben áll” (Gombocz 1931: II). „A beszélők számára valami pontosan olyan mértékben »helyes«, mint amilyen mértékben előfordul” - írja Cseresnyési (Cseresnyési 2004: 10). 22 Az újabb kutatások lehetővé teszik az agy elektromos aktivitásának feltérképezését (BEAM brain electrical activity mapping [system]) és vele a mentális tevékenység alapfunkciójának tekintett „gondolat” sebességének a mérését, amely egy egészséges embernél 0,32 sec (amely 320 ezredmásodperc). Ennyi idő aligha elegendő többszintű, bonyolult szabályok felidézésére, végiggondolására, értelmezésére és alkalmazására (www.discoveriesinmedicine.com/.../Electroencephalogram-EEG.html).