Magyar Nyelvőr – 143. évfolyam – 2019.
2019 / 1. szám - NYELV ÉS STÍLUS - Adamikné Jászó Anna: A stilisztikai kategóriákról
10 Adamikné Jászó Anna a példákat, de sosem értettem, miért alapul anyagbeli érintkezésen a vas mint a fegyver vagy a pénz metonímiája (miért érintkezés, amikor abból van). Térjünk vissza az eredeti, oki kapcsolatot megfogalmazó definícióhoz. A metonímia (görög metónümia ’átnevezés’, latin denominatio, metonymid) olyan szókép, amely az ok-okozati viszony felcserélésén alapul. A négy alaptrópus egyike. Az ok-okozati viszony toposzán (érvforrásán) alapul, de lényegében a definíció logikai szerkezete képezi alapját, pontosabban a definícióban szereplő arisztotelészi négy ok (ezért sok retorika a négy alaptrópus felsorolását a metonímiával kezdi, mert a toposzok között is a definíció szerepel az első helyen). A definíció logikai szerkezete a következő: a meghatározandót besoroljuk a legközelebbi nemfogalom alá (genus proximum), majd megadjuk a megkülönböztető jegyeket (differentia specifica), amelyek megkülönböztetik az ugyanabba a nembe tartozó többi fajfogalomtól. A megkülönböztető jegyek egy vagy több okot tartalmaznak, ezek: anyag, forma, eredet, cél, vagyis anyagi ok (causa materialis), az anyag, amelyből a dolog készült, létrejött; formai ok (causa formalis), a dolog formája, színe, jelleme, elhelyezkedése térben és időben; a ható ok (causa efficiens), akitől vagy amelytől a dolog származik, ami létrehozta; a végok vagy célok (causa finalis), a dolog rendeltetése, célja. Tehát: mondhatjuk az anyagot a dolog helyett, az alakot (színt, elhelyezkedést) a dolog helyett, a létrehozót a dolog helyett vagy a létrejött eredményt. (Ismerteti a négy okot az Osiris- Retorika is, vö. Adamik Jászó-Aczél 2004: 313.) A definíció logikai szerkezetének megállapítását Arisztotelész fejtette ki, mégpedig a Fizika második könyvében (van magyar fordítása), valamint a Zopikában, azaz a toposzok tanában (Szabó Miklós kéziratban maradt fordítását ismerem, de készülőben van az új fordítás kiadása). Az interneten Aristotle ’s four címen lehet tájékozódni. A görög terminus aitia ’ok’, a latin terminusok (causa) a középkori logikusoktól származnak. A Fizika hosszadalmas fejtegetéseket tartalmaz, második könyvében olvasható egy összegezés: „Nyilvánvaló tehát, hogy ezek az okok, s hogy ennyi van belőlük. Mivel pedig négy ok van, ezért az a természetfilozófus feladata, hogy mindet megismerje, vagyis hogy a miért kérdését a természet jelenségeire vonatkoztatva úgy válaszolja meg, hogy minden okkal, mind az anyaggal, mind a formával, mind a mozgatóval, mind a »mi végett«-tel kapcsolatban felteszi” (Arisztotelész 2010: 19821). Ezután a formához kapcsolva hosszasan fejtegeti a hely (sokszor idézi a tartályt) és az idő kérdését. Részletezve (idézem a vándorpéldákat is): a) Az ok metonímiája (causa efficiens), az ok szerepel az okozat helyett (az alábbi példában: a bánat okozza a könnyet, a diák szeméből könnyek folynak). S előtte sivár halom mered, két szeméből a bánat ered, Szegény diák! (József Attila: A vergődő diák)