Magyar Orvosi Archivum 3. (1894)
XII. Pándi Kálmán dr.: Vitás kérdések az arczidegbénulás kórtanában
186 DR. PÁNDI KÁLMÁN Társított mozgások. Voltakép minden ép mozgás ilyen ; sohasem mozdul külön valamelyik izmunk, sőt ezt akarattal sem tudjuk megtanulni; a hajlítást csak a feszítők rögzítése teszi lehetővé, s minden izmot működésében a szomszéd izmok mozgásának egész csoportja kisér. A központban reflex-úton vagy társításokból létrejött mozgási inger szabadon terjed a vezető utakon tovább, s amint lefut, a periphericus pályákon is egymásból folyó, együtt létrejövő mozgásokban lel kifejezést. E theoriának legtetszetősebb s legkönnyebben utánvizsgálható bizonyítékát adja az arc izomzata. A koponya nyílásait sugaras izmok veszik körül, melyeknek végét közös rostok fonják át. Az apró izmok mindkét oldalon teljesen egyformán vannak elhelyezve, s a középvonalban egymással összeszövődnek. (Homlok, ajk, állemelő izmok.) Az arczkifejezés — ezen izmok működése — a nyilasok zárásában s nyitásában áll s mindig csoportos és együttes mozgások által létesül. Szemünk nyitásánál felhúzódik a szemöldökív, felemelkedik az orrczimpa, tágul az orrnyilás, s megmoczczan a felső ajak is. Ha a szájat nyitjuk vagy zárjuk, mozognak a szemet körülvevő izmok, sőt a járomizom mozgásánál is megrándulnak a szemhéjjak izmai. Az egyik arcfél mozgásait kíséri a másik beidegzése is, egyik szem behúnyásánál megszűkül a másik szemrés, legalább megrezdülnek a pillák, lehúzódnak a szemöldökök, ellapulnak az orrszárnyak is. Csak az alsó archidegág izmai mozognak külön. A közös mozgások ép úgy, mint az agyi ingerület a társítások útján a peripherián is finoman eloszlanak. Ép mozgatási érzés, könnyű izomműködés mellett e szomszédos mozgások gyöngék, a szándékokat mondhatnám csak árnyékolással kísérik. Ép úgy, mint a távozó tárgyat, nemcsak a kéz mozgása követi, de annak mozdulata az egész testen is kifejeződik. E viszonyokat, melyek látása nélkül művészi dolgokat 1 Mihalkovics: Emberboncztan. 618.1.