Magyar Paizs, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-30 / 22. szám
1901. május 23. Üres, sivár élet az, és nyomorult, melynek édes emlékei nincsenek, vagy azokat emlékezetébe visszahozni nem képes. * • Nincs gyötröbb mint kinek közepette, Emlékezni meg eltűnt boldogságról.* Igy mondatja Dante a boldogtalan Riminit Franceskával. Pedig mennyivel szomorúbb az az élet, melynek nincs mire viszaemlékeznivagy visszaemlékezvén, nincs életében oly pillanat, melynek emlékénél boldogan megnyugszik a lélek, és melyre édes a visszaemlékezés. * «A mozdulatlan, a holt nyugalomnál, Hidd el többet ér az élő szenvedés.» Az élő szenvedés életet jelent, és míg az élet a mienk, a remény is biztat, és ez elviselhetővé teszi a szenvedést. A fásult nyugalom pedig maga a halál, már itt az életben, mert a közöny a társa, nem a remény. Amaz érzéketlenné tesz mindennel szemben : a szépet nem látja szépnek, a jót nem jónak, az aki közönnyel tekint a világba, és ezek folytán életében nincs sem öröm, sem bánat. Ez a halál az életben. H -nél K. L. Heti jegyzetek. Ha becses hogylétéről kérdezed ismerős ember társadat, rendesen azt kapod feleletül, hogy «Jobban is lehetnék.» Panaszkodik továbbá drágaságról, az általános szegénységről. Ám egészen nincs így, mert hisz van a magyarnak pénze arra is, hogy különvonaton utazzék megnézni Barnum kardnyelőit, elefántjait, majmait akkor, mikor ilyeneket itthon is láthat. Ilyenkor nincs, csak akkor van panasz, ha adót kell fizetni, vagy hazafias, jótékony czélra adakozni. * * * Elmultak a fagyos szentek hetei, kezdődik a meleg idő s ha Isten nem segit, a város öntözteti a Kossuth-utczát. Nem kell hát félni a járványos nyavalyáktól a Kossuth-utczában. A Pap- és Sip utzabeliek ha félnek az árkokban rothadó viz és az utczára hordott szemét kipárolgásától, akkor építsenek a Kossuth utczában emeletes házat s ott tartózkodjanak. * * * A rendőrség megengedte, hogy a kutyákat most már szabad pórázon vezetni, de szájkosárral. Én ugy értelmeztem, hogy a kutya ső MAGYAR PAIZS jére kell alkalmazni a szájkosarat, azért meglepetve láttam, hogy szolgálók vezettek kutyákat, de kosár csak a vezetők karján volt, abban is zöldséget s egyebet vittek. Láttam kutyát szabadon szaladgálva, szájkosár és ebiléta nélkül. — Nem hibáztatom a rendőrséget, hogy nem látta, mert az az egy pár rendőr eléggé el van a boulevardokon* való posztolással. foglalva a Hogy mégis megemlítem, ez csak az emberek rendkívüli könnyelműségén való csudálkozásom. Szemlélő. Az életből. Bucsun egy éneklő koldusnak odaszól az egyik ember: Józsi bácsi ! énekeljék kée egy szép éneket, adok 20 fillért. El is kezdte : »Czédrusfa tartotta Krisztus Urunk testét* stb. Midőn elvégezte, odaszól a másik ember , én is adnék kéednek 10 fillért, mert több pénzem nincs, ha még egyet énekel. Énekelni, énekelek , de ennyiért nem lehet olyan szépet, volt a válasz. A valódi szeretet, melyből barátság nem származik, már elejétől fogva nem volt az, csak prosztitutió. A tuczat ember minden tapasztalás daczára, nem lesz bölcsebb, legfölebb csak elővigyázóbb. (Li Tsiing.) 5 Heti hirek. A koronázási emlékünnepélyt jun. 8. megtartja a helybeli főgymnázium. Ünnepi beszédet Tuczy János tanár mond. Azonkívül Medgyesi igazgatónak megnyitója, két diák szavalása s a dalkör egészíti ki a műsort A király is velünk van. Mult héten volt Budapesten egy mezőgazdasági kiállítás, melyet a király őfelsége is megtekintett. Feljegyzésreméltó, hogy a többek között igen rokonszenvesen érdeklődik a király a kisgazdákról, a szegény emberekről. Kérdezősködött a Fertő lecsapolásáról, hogy jó termőföld lesz-e ott ? s mennyi jut ebből a kisgazdák kezére ? A baromfitenyésztésre is azt a megjegyzést tette, hog': ez igen fontos a kisgazdákra is megtudakolta, hogy : hát juttatnak-e nézve. Azt iigyezi a népnek nemesítésre szánt tenyészállatokat Melegen érdeklődött a munkásügyekről s a munkások helyzetéről. — Serban János tejgazdasági felügyelőt, aki az e téren elért fényes sikerrel számolt be, különösen megdicsérte a király és örült annak, hogy szövetkezetek létesítésével a népnek a szegényebb vidékeken is jövedelmet nyújtanak. A király a Dunántúlon. A katonai kincstár Veszprém megyében megvásárolta volt a palotai Zichy grófok és a veszprémi püspökség uradalmának Öskü és Várpalota közti részét egy állandó tüzérségi lövőtér céljaira. Az első tüzérségi gyakorlatok szeptember 2. és 7-ike között lesznek, e helyen a király jelenlétében. Ez alkalomból a király — mint a «Magyarság»-ot értesítik el fog látogatni Balaton-Almádi fürdőbe is, azután pedig a zirci monostor vendége lesz. A király azonkívül meg fogja nézni Veszprém várost is, ahol 1857-ben járt egyszer a dicsőült emlékű Erzsébet királynéval. Az első majális, Pünkösdhétfőn volt a zalaegerszegi felső kereskedelmi iskola idei majálisa a kaszaházi kertben, mely szokás szerint az idén is fényesen sikerült. Az ifjúság és a közönség éjfélkor oszlott szét. Felülfizetések, melyeket ezúton is köszön az intézet, a következők voltak : Udvardy Ignácz igazg. 7 k., Kummer Gyula 380, Dr. Gráner Adolf és neje 5*80, Desits Géza, Németh Géza, Breisach Sámuel 280—2.80, Dr. Szigethy Elemér, Balassa Benő, Vas Jenő, Németh Gábor, Juhász József, Fischer Emil, Kende Arnold, X. Y. 2—2, Hajnal Stefánia, Somogyi N., Dr. Fürst Béla, Baly B. 160—160, *N. N., Marginean Sándor, Vörös Gyula, Kovács Aladár, Rechnitzer Sándor 1—1, N. N., X. Y., N. N. Zollner Izidor, N N., Grész Károly, X. Y., Schmidt Józsefné, Singer N., Körössy Sándor, Kun Béla, Neumann Albert, Lázár Antal, N. N. 80—80 fll., Jámbor S., X. Y., Szalay L. Fritz József, N. N. Morandini T., Tanár S., Kosztelicz M.-né, N. N., Kardos Samu, Hajmásy Gyuláné 60—60 fil., Pochner F.-né, Medvesy Gyula, Gyarmathy N.-né, Izsó Alajosné, Lendvay N., 40—40, Kluger J -né 30, Rechnitzer N. 20, N. N 10, összesen : 73 kor. 60 fillér. A főgymnáziumban június 8-án kezdődnek a vizsgák. Zárvizsgálat. A zalaegerszegi m. kir. állami elemi iskola fiúosztályaiban a róm. kath. tanulók vallástani vizsgálata f. évi junius hó 1-én tartatik, melyre a t. cz. szülőket és tanügy iránt érdeklődő nagyérdemű közönséget tisztelettel meghívja az igazgatóság. — Ez idő előtti vizsgálat megtartásának okául tekintjük azon körülményt, hogy Desits Géza, a zalaegerszegi plébániának eddigi segédlelkésze, mint az itteni állami ellemi fiúiskola földön is egyszer a latin, máskor a németnyelvnek. Az iskola, a hivatal s a közélet is főleg a magasabb társadalomban mint a bolygó zsidó nyelvét használta, pedig nekik nem az idegen adott kenyeret. Luther és a reformatio kezdette hirdetni, hogy műveljük az anyanyelvet, mert jó keresztények azért lehetünk, ha előbbre becsüljük nemzetiségünket Róma nyelvénél. Ennek a szellemnek volt apostola Keresztúri, kinek iskolájából bukkant ki mint egy tűzokádó, a hatalmas Apáczai, Toldyként a század harmadik nagysága. — Igy ő különösen Apáczaival a magyar művelődés történelmének nagy lendületet adott . . . De térjünk vissza szükkörü iskolájába. «Olvasni és irni egyszersmind azaz egyszerre tanított,» mert a megtanulandó «vocabulákat» a gyermekkel íratta le. — Tovább az értelmes tanulás mellett azt tette, hogy a megtanulandó dolgot a tanuló kitörölhetetlenül szedte magába és pedig az első alkalommal, mert ismétlés nem volt. A grammatika, syntaxis, prosodia szabályainak velős rövidsége lehetett az, amit könyv nélkül jól betanultak, mert ezzel kevés időt töltöttek, mindcsak ad exempla et praxim sietett és abban assiduus et indefessus volt (kitartó és fáradhatatlan). Miután ilymódon «a minimis usquead maxima» az abc-től kezdve annyira vitte a dolgot, hogy az anyatejjel szopott nyelvet elvihatatlan kincsévé tette a gyermeknek , csak azután tanította a latin nyelvet. Itt a declinatióra és conjugatióra volt «derék gondja, nem amaz sovány regulákra. Kevés szabályt, sok szót és szólásformát be könyv nélkülöztetvén, sietett a gyakorlatra ; minden időt a stílusokra fordított, melyekben is mind munkája, mind mestersége nagy volt.» Gyermekek között gyermekké lévén, ugy folytatta ezt is, mint játszótárs. «Könyv, néha nevetséges dolgokról volt a stílusunk — mondja a tanítvány — ugy hogy mig dictálta s irtuk, sokszor bizony eleget nevettünk rajta; ugy hiszem Bebelius1 és más hasonlók munkáiból sokat szedett! Mondja továbbá Bethlen, hogy nem tudná megmondani, egy végtiben hány száz ilyet írtak, mert egyszer talán két hónapig mind csak stílust írtak. «Voltak virtus és jó erkölcsre indító példák, históriák, fabulák etc.» Ezeket magyarból kellett latinra fordítni, holmi ajándék vagy megdicsérés ígéretével versenyre keltvén őket. Közbe-közbe gyakoroltatta a magyar stílust tárgyat adván (tűz, viz, ember, falu, város), hogy írjanak valami magyar conceptust; mi irtunk, mondja Bethlen, nem tudom, bizony hihető, igen jó derék dolog nem volt, de ő megdicsérte ! 1. a hibát megjelölve, magának a tanulónak kelle kijavitni, hogy igy kétszer s ha kell háromszor is fáradjon elméje, csakhogy minél tökéletesebbet készítsen ; máskor a hibát is a tanulóval kerestette s ha igy sem ment: «a roszabbaknak munkáját a jobbakkal corrigáltatta cum laude hujus et vivitu perio istius, mely nagy nemulakot csinált és a koronánál haszontalanabb disputationál többet tett.» Szélesedvén a gyermek elméjének látóköre ! Ez a Bébel Henrik a 16. száz elején tübingai tanár volt : szerencsésnek mondják a latin kifejezésben, érett gondolkozását csípős életekbe rakja; nevezetesebb művei «Triumphus Veneris,» s «Opuscula nova et florienta« Bohozatok és tréfák, fokozatosan haladott tovább a logica philosophia s theologiával. A rethorikát átszökve érdekes és becses dolgot mond róla s utána helyesli Bethlen Miklós is, hogy t. i.haszontalan dolog, avagy ha ember tanítja, vagy tanulja is, hátrább kell mind azt, mind a derék poézist tenni : tanuljon dolgot, valóságot először és azokkal a dolgokkal együtt azoknak neveit, nemeit, minemüségeit, hadd legyen aztán miből s mivel poemát, orátiot csinálni!! A philosophiaból is vékonyan csepegtettek az idő szelleme miatt a tanulóba, mig Apáczai fel nem emelte hatalmas szavát ; azt tartották, hogy naturalismusra és bűnre vezet. — Mathematikai tudományokat nem is tanultak, «ugy hiszem — mondja Bethlen M. maga Keresztúri sem tudott, mivelhogy azok a magyar nemzetségben hirrel sem hallattak Apáczai János idejéig — a négy első specziesen kivül. Külföldön tanult ifjaink csak »prédikátorságra készítették magukat. Jus, medicina, philosophia s kivált mathesis és a valóságos literatura, ethica, politica, história újság s csuda volt a magyar akadémikusnál.* Ezért nem tudott aludni Apáczai. — Kerestuki is csak «prédikátorságra» készült. Theologus volt inkább, mint egyéb féle tudós, s iskolájában főleg a nyelvtanításnak van nagy szerepe. E téren meg kell említenünk azt reformatori szellemét is, hogy a klaszikus nyelv a mellett hozzáfogott az uj nyelvek tanításához is. Egyszer csak reágondolá magát — mondja Bethlen, hogy idegen nyelvet tanuljunk, oláhul, tót, vagy lengyelül, törökül, németül, francziául, de ezeket nem egyszersmind, hanem egymásután, először oláhul.» A gyakorlati czél ve-