Magyar Paizs, 1906 (7. évfolyam, 1-51. szám)
1906-01-04 / 1. szám
VII. év. Zalaegerszeg, 1906 január 4. Hirdetések díja megegyezés szerint i fyik tév sora 1 kor, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-utcza Alapító és főmunkatárs: BORBÉLY GYÖRGY Felelős szerkesztő: Z HORVÁTH LAJOS M aOJHLENIK ü IS T 32 3SJ" HZ. É 3ST T CS"Ö"TC IT03EÓ1T EISTE. I. szám. Az olvasókhoz. Tisztelettel kérjük, szíveskedjenek felhasználni a küldött postautalványokat, mégpedig úgy, hogy az esetleges elmaradt díjakat is csatolják az előfizetéshez. Ebben a szűkös világban kénytelenek vagyunk az ingyen példányokat szűkebb körre szorítani. A Magyar Paizs évi díja 4 korona. Tiszteletettel a Magyar Paizs szerkesztősége és kiadóhivatala. Nem politika! Minden országnak megvan a maga neve. És kitől kapta meg a nevét ? Megkapta a társadalom összes tagjaitól, akik mint állam vagy község összetalálkoztak és berendezkedtek. Ez az állam azután az ők vagyonuk, benne része van minden tagnak az emberi egyenlőség alapján. Az ország lakói, az ország birtokosai, éppen azért védik is azt saját életükkel. Az ország birtokosai egyúttal az ország kormányzói, s mint olyanok meghatározzák az ország törvényeit is. Oly közösségben, amelyben saját ügyeink elintézésére jogos és méltányos befolyást nem gyakorolhatunk s azt másokra kell biznunk, ott mindig megcsalhatnak minket. Az olyan jogot, melyet magunk nem gyakorlunk, lassanként elveszik tőlünk; s az olyan hatalmat, amely nem tőlünk származik, nem is gyakorolják a mi szellemünkben. A község forma — a legjobb társadalmi forma. A községben mi vagyunk részesei az önkormányzatnak ; a községben minden tőlünk származik; az ő hangja a mi hangnak; az előljátó pedig e hangnak végrehajtója. Beleegyezésünk nélkül nem szabad ott alkalmazottnakk lenni, s minket meg kell kérdezni minden intézkedésnél, amelyből esetleg kötelezettségek hárulnak mi reánk. A törvények a vallás függelékei, egyedül a vallás az élet lelke, védője, őrzője, nem pedig a függelékek. A törvényeknek nincsen érvényük, mihelyt azok az emberszeretet, a szabadság, egyenlőség és testvércég szellemének ellentmondanak. A vallásnak és a törvénynek egynek és ugyanazoknak kell lenniök, amint eredetileg csakugyan egyek valának. Ami a családban történik, maradjon a családban. Amit otthon egymásnak mondunk, azt zsebre vágjuk, vagy lenyeljük, de ha az az emberek közé jön, akkor tovább vánszorog nagy szégyen gyanánt. A fegyházak nem méltók az emberekhez; az elzárás megszüli a daczos, megátalkodott jellemet. Évszázadok tanúsítják, hogy a börtön kimondhatlan bélyeget nyomott és pedig oly emberekre is, akik fölött ma már egészen másképpen ítélünk. sen Azt mondja a szeretet szelleme: ha becsületegondolkozol, ha tisztességes a szándékod, akkor rakd le a fegyvereket. És ha kormányozni akarsz, akkor kormányozz lábhatlan kézzel, mint az Isten s angyalok a jó családban. A magasabb hatalom uralkodását a szellemben kell éreznünk, nemcsak külsőségekben látnunk, mert amit szem lát, az lesz kápráztató, szemfényvesztő, vakító, de nem lesz a valóság s az igazság. Ahol a szív van, ott kell lennie a test vezetőségének is. A szív bennünk van, a népben van , belőlünk a népből jön az pro és itt kell lennie a kormányzó akaratnak is. Ami velünk él, ahhoz bizalmunk is lehet; ami azonban nem él velünk, hanem különféle uton módon elválik tőlünk, az más szellemet táplál, más szándékokat, más czélokat. Bár elhinnék ezt azok, akikhez tartozik. Az emberiség legfőbb javai: szeretet és jóság, igazság és becsületesség — teljesen függetlenek a rangtól és születéstől ; bírhatja azokat a legjelentéktelenebb ember is, míg ellenben elvesztheti azokat a legmagasabb állam is. Legyünk barátok és testvérek egymás mellett, de nem egymás fölötti erőszakkal. így térünk vissza a paradicsomba, a szeretet kertjébe. Cselkó József: Medvetánczoltatás. Hát persze, hogy öngyilkosságot követünk el. Van vasutunk, mely kényelmesebben közlekedik Béccsel, mint Budapesttel, gyorsabban a külfölddel, mint a szomszéd várossal. Hát ha nem azért tervezték úgy a vonatokat, hogy annál könyebben hozzájuthassunk a papírtalpú czipőhöz s a csipkés pántlikához , akkor legyen szives mondja meg nekem valaki, hogy miért tervezték hát így a vasúti járást? Az öngyilkost azt hiszem, valami kéjes érzelem fogja el, valami túlvilági kéjes érzelem. Különben minek ugranék a Dunába. A magyar asszonyok padlásra dobták, vagy elégették, mindenesetre félretették a szövőszékeket, az orsót s a gurzsalut. Hát nem kéjesebb érzelem-e nem dolgozni, mégis czifrább pántlikát viselni? Bizony kéjes érzelem ez. És egyúttal öngyilkosság. A házi dologtalanság, az osztovázák csattogtatásának elhallgatása, s a műhelyek lármás zakatolásának szünetelése jól esik nekünk ugye? Nem hasogatja a fülünk dobját. De ez a munkátalanság olyan kéjes érzelem, mint az öngyilkosság. Ez a zajtalanság olyan csendes, mint a — sír, s ez a nyugalom olyan élettelen, mint a halál. S ez a csendesség nemzeti öngyilkosság. S jaj, hogy ezen nem lehet segíteni • Nekem legalább kevés a reményem. S kétszer jaj, hogy erősebbek vagyunk, mint máskor, és mégsem lehet segíeni. Azért mondom : erősebbek, mert most a nemzeti ügy szolgálatában nemcsak egy-két szegény szobatudós irja a könyvet, s nemcsak egy-két éhes poéta irja az ódát s a nemzeti eposzt, melyet két esztendő múlva az 1905. év története. .Rossz időket élünk, rossz csillagok járnak". Szegény jó hazánkra még nagy bajok várnak. Jobb jövőt remélve, nézzük csak a multat. Maga kárán-hasznán az okos tanulhat. Előre jelentjük, nem politizálunk, Kauczió dolgában lesz,' még csehül állunk ! Politikánk drága s tiszteljük a törvényt, De el nem hallgatjuk, mi minden nem történt! nExlexusse kezdettük, „exlex"-szel végeztük, Ám azért magunkat pompásan érezzük, nem kell fizetgetni adót, végrehajtót. Minden zörgetésre bátran nyitunk ajtót. Kezdjük már megszokni: exlex lesz a rendes, S a nemzet, türelme bámulatos csendes. Fáj ez talán nékik odafönn a polczon, Az adó meg kéne s tűnődnek ujonczon. „Legyen uj választás/" Szólott le haraggal, „Aztán lesz ne mulass !„ Fenyeget nagy garral. S tanítja gárdáját „erős kezű" Tisza, Medve bőre árát előre megissza. De az év kereke alig, hogy fordula, Bársony székétől ő máris legutula. Mert rászólt a magyar: „Hej nem oda Buda! Nem kellesz kormánypárt! Vissza az ... eduba !" A sok ellenzéki összeszövetkezett, — Magyar a magyarral fogjon Í3 most kezet — S győzött az ellenzék, mert győznie illett. A választás napja magyar ünneppé lett! ítélt hát a nemzet s senki sem vallott kárt. Csupán a megvénhedt a szabadelvű párt. „Pusztuljon a rosszabb, győzzön az, ami jó!" Új jelszó lett: „Éljen a koalíczió/" Volt hát országgyűlés! Akart is működni, Nemzet alkotmányán hűséggel őrködni. Csak „czilinderes úr" nem tudott akadni, Kinek lehetett vén' kormánygyeplilt adni. Egyszer csak valaki Bécsben fel Burjánzott. Akit hamarosan Kovassay utánzott. Üres kézzel jöttek, hosszú orrai mentek: „Nesze semmi, fogd meg !u nem kell a nemzetnek. „Czilinderes" helyett jött egy úr . . . csákóval. S lett kormányvezető néhány bátor úrral. „Intő sz<Í2a<"-okkal kiván imponálni. S fenyeget mindenkit: „Próbálj ellenállni!" „Hát meg is próbáljuk!" felelt a vármegye. S a kormánynak dolga, nagy kérdés, jól megy-e ? „Két vége van, tudd meg, mindenféle botnak, Egyszerre csak vége, kormány, jó dolgodnak!" „Hagyja tán a nemzet jogait megvetni? És alkotmányától magát elüttetni? Neked kell engedned! . . Mi nem engedhetünk, A végső határig amugy is elmentünk!" S jönnek, mennek, jönnek kemény főispánok, Mégsem fél a megye: „Velük is elbánok!" S hull sűrű záptojás, hull szidalom, átok, „Labancz főispánok! Csúf idő jár rátok!" ... Mármost mi lesz lesz ? .. A jó Isten tudja ! Kifürkészhetlen a Gondviselés utja. Sok súlyos csapásnak, látjuk, nincs még vége, Messze van még, messze az óhajtott béke. Magyar népnek pedig romlik a hitele, „Magyarország — irják — vademberrel tele, Akik egymást falják!" így szól le a külföld, S számos ellenségünk kárörömmel üvölt. Jót higgyünk egymásról: „Nincs áruló, senki!" A haza javáért dolgozzék mindenki, De ne Zigány módon csúnya röpirattal. Hanem önzetlenül, szívós akarattal.. . . . . . Van még elég hiba a politikában. De volt egyéb baj is, sajnos, a hazában. Számos derék fiát kellett eltemetnünk, kiknek érdemeit nem lehet felednünk. Cc