Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-03 / 1. szám

1907. január 3. M­A­G­Y­A­R P­A­I­Z­S - ujak és kijátszottak nagy választékban kaphatók részletfizetésre is, a legjobb gyári árak mellett kaphatók, i ' • ''esetleg bérbe vehetők. Régi zongorák mindenkor becseréltetnek. Levélbeli megkeresésre azonnal választ. Bisch­itzky Miksáné Nagykanizsa. 38 év óta fennálló legjobb hírnévnek ör­vendő hangszerraktárában Nagykanizsán 8—1>2 mindenütt ahol és amikor alkalom kínálko­zik reá. Itt a tél. Közeledik a farsang. S vele azoknak a kínálkozó alkalmaknak egész tö­mege az ígéretek beváltására, a jó példa­mutatás megkezdésére. Ki ne álmodott volna köztetek már honi bálokról, tulipános mulatságokról, hol a szép nemzeti viselettől kezdve az utolsó keztyű­gombig, a bajos lejtésű nemzeti kezdve a társas játékig, az ízletes tánczoktól italoktól , étkektől kezdve a szívbeli jókedvig minden, de minden lenne — színmagyar! . . . Köz­tetek ki ne alkotta volna meg képzeletében egy színmagyar stílű és ízlésű, patriarchális kedélyességf­ otthonnak az eszményét, ahol az ősi szokások és erkölcsök tiszteletének oltárt emel a hazafiság; ahol ember és tárgy, szív és lélek szeplőtlen magyar érzést, hami­sítatlan magyar szellemet lehe­t . . . Valósítsátok meg hát ezt az álomképet jóságos magyar Nagyasszonyok! Ti, akik irányadó befolyást gyakoroltok a mi társadalmunkra, s társadalmi helyzeteteknél fogva a közfigyelem szemsugarainak a gyűjtő fókusában álltok: — ti vagytok hivatva, az Istentől kiválasztva arra, hogy ez az ábránd megvalósuljon! Kezdjetek bele még ez év elején, még ma, vagy holnap. Ott lesz mellettetek az intelli­gens társadalom egész zöme, ott lesz mellette­tek a tulipánszövetség egész tábora. És akkor kitör az eszme újult erővel és ragadja magával a társadalomnak azt a rétegét is, mely megszokta, hogy mások gondolkodjanak helyette! Ez volna csak a fényes győzelem! Jutalmul felétek szállana egy egész or­szágnak, egy egész világnak a tisztelete, be­csülése és rátok szállana a magyarok Istené­nek a legszebb áldása. Szivesérte **é8ül a m.t.szülők­ és z­­arátoknak! Mindenki előtt ismert mondás az, hogy a nem­zeteknek a kulturában való előhaladásuk mar­ője, egyesegyedül a művészetekben található. A művészetek ápolása, szeretete és felhasználása a lélek idomítására, nevelésére jellemzi a kultúr­népeket. A zeneművészet pedig a szív, a lélek és a kedély­képzés tekintetében az összes művészetek között első­sorban érdemel figyelmet. Nálunk Magyarországon sajnos még nem jutot­tak mindenhol a művészi fejlődés helyes módjára, ámbár mindenki érzi ugyan, hogy tenni kell vala­mit. Vannak egyes városok, a zene terén úttörő apostolok, kik sokszor önfeláldozással küzdenek a művészet megvalósításáért (de ez még mind nem elég, ámbár az ilyen önzetlen munkálkodás a leg­nagyobb hálára kötelezhet mindenkit a­ki csak a zene missióját szivén hordja.) Hogy a zenének cuitiválását általánossá tegyék és mindenki e művészetet magáévá tehesse, látjuk, hogy számtalan városok a zene művelésével fog­lalkozva, magok állítottak fel zenedéket u. m. Debreczen, Kassa, Pécs, Miskolcz, Szeged, stb. Ha tapasztaljuk is, hogy sok helyen az "'rtékes körök mostohán bánnak is a zenemű"'­ejlesztésével, vannak a zeneművészetnek szí­n cstálai, kik igyekezetükkel némi részben pl. a nemtörő­dömség hiányait. Alulirt, a kassai városi zenede volt igazgatója és az ottani székesegyháznak 24 éven át karnagya, eddig a strassi katonai alreáliskola zenetanára Zalaegerszegen óhajtanék letelepedni és zeneiskolát nyitni egyelőre zongora, műének és zene­elmélet (összhangzattan, zene-aesthetika, zenetörténet) sza­kokkal s később, ha a körülmények kívánják, hagedü tanfolyammal kibővítve. A tananyag és beosztása olyan lesz, mint a budapesti nemzeti zenedékben; az előadások a rendes iskolai időn kívül este 6 óráig ; a zene­iskola áll: előkészítő tanfolyamból, I. és II. a­­, III. és IV. közép- és V. és VI. felső kiművelési osztályból; az általános szakon a tandíij évi 60 K, mely félévi részletekben előre fizetendő; a beiratási dij egyszer s mindenkorra 6 K. — Csak az énekszak tandíja havi 4 K, és ezt azért állapítottam meg 4 K-ban, hogy módot nyújtsak bárkinek is résztvehetni ezen tanfolyamon és hogy ezekből a lehető legrövidebb idő alatt női­esetleg vegyes énekkart szervezhessek. (Dalestélyek, egyházi és világi ünnepségek.) A zenede 1907 február elsejével nyílik meg és tart az iskolai nagy szün­de kivételével 1908 február végéig. A következő években azonban a tanév a rendes iskolai évekkel egy időben, vagyis szep­temberben kezdődik s junius végén nyilvános vizsgálattal fog befejeződni, melyre a szülők és zenebarátok szívesen látott vendégek lesznek. A tanítványok időszaki értesítői­­ az év végén bizonyítványt kapnak s azok kik a felső kiművelési osztályt is befejezték ,az itt ^erzett ismeretekkel a budapesti nemzeti zenedében magánvizsgálat útján zenetanításra oklevelet szerezhetnek. A zeneiskola mellett kívánatra magánórákat is szívesen adok. A magánoktatást már január havában szándékozom megkezdeni. Zeneiskolát csak azon esetben nyithatok, ha elegendő számú jelentkező lesz. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Önök, kik a zenét, a dalt szeretik s maguk is kultiválják, igen jól tudják, hogy a zene, a dal, az emberiség jó szellemének ajándéka és a legközvetleneb és legtisztább megnyilatkozása az emberi kedély belső világának; hogy a zene, a dal edesen csengő nyelven beszélünk Istenünkkel ; ennek libegő szár­nyaira bízzuk örömünket, bánatunkat és reménye­inket; hogy a zene, a dal a legnemesebb szóra­kozás, mely képes az ember lelkét e földi salakból kiragadva egy magasabb, az idealismus világa felé röpiteni, önökhöz, kik mind ezt jól tudják, fordulok és a jövő nemzedék zenei műveltségének alapozását czélzó intentióma­ik kegyes pártfogásáért esedezem. Zalaegerszeg, 1907 január 1-én. Kerner József zeneakadémiát végzett zenetanár, az i­tteni izr. hitközség orgonásza. Cogito, ergo-sum. Valamint az embernek, úgy az állatnak is van érzése, mert ahol ösztön van, ott érzés is van. Azonban az állat nem rendelkezik az ész vagy az ítélet erejével, sem pedig a képzelődés erejé­vel, amint ezen erőket az embernél észleljük, így tehát az ember az egyedüli lény, amely öntudat­tal érez és cselekszik. Ebben a tényállásban rejlik az embernek nagy előnye és fölénye a többi lények fölött, amely előny még fokozódik a képzelődés ereje által. Az embernek vannak eszményei. Életünkben érezzük az ösztönt eszményi existen­cziára. Ez existencia utáni vágy, küzdelem csak a három kulturtényező t. i. a vallás, tudomány és művészet által egészíthető ki, ezek hasonlíta­nak három pompás fényesen világító csillaghoz, amelyet felé mi oly szívesen föltekintünk azért, mert életünket megvilágítják és azt valódi életté teszik, miáltal magasabb képzelmet és fölfogást nyerünk a mi létünkről. Az ilyen eszményi czélok, az ilyen befolyás által az ő műveltségére nézve különbözik az állat­tól az ember. Ugyanis a vak vagyis az öntudat­lanul tevékeny természeti ösztönön kivül uralko­dik az emberben a tudat ereje is; e éppen ez a tudat az, amely őt erkölcsi lénnyé teszi, emeli. Az ember erkölcscsel rendelkezik és kultmával, melyeknek áldásában a nevelés által részesül, ezek képezik a gátat a természetnek vadul neki rohanó benső ösztön ellen; ezek minket, embereket oly léthez, amely elősegítenek fönségesebb más lények existencziájánál. magasabb Az állatnak nincsen meg azon képessége, hogy a természetben uralkodó erőket megismerje, to­vábbá arra sem képes, hogy képzelmeket nyerjen és hogy az ilyen nyert képzelmek révén életét kellemesebbé, szebbé alakíthassa, mint a­milyen­ben tényleg részesül. Az állat nem képes legyőzni önmagát vagyis a benne rejlő természetet, oda van bilincselve, a vakon és öntudatlanul uralkodó természethez, s így ő rabjává tesz a természeti ösztönöknek, így tehát a természeti ösztön abszolút zsarnoka az állatnak, míg ellenben az ember szabad, de csak annyiban, a­mennyiben számára is biz­onyos határok vannak szabva. Az ember szab­adon alakíthat­ja életét, függet­lenül azon természeti ösztönök befolyásaitól, ame­lyek benne és körülötte támadnak. Az ember az önmagát legyőző, oly hős, aki a vak természeti ösztönt legyőzheti. S itt az a bibliai elbeszélés, mely az első em­berpárról a megismerés fája alatt szól; valamint azon elbeszélés is, mely az alma harapásról a paradicsomban tesz említést — valóban gyönyörű, sőt boldogító tanúságot nyújt nekünk. És ezen almába bele kell harapni­; mindenkinek, azt bőven megízlelni kell mindegyikünknek, mert ez jelenti az önmagunk és mindannak megismerését, am­i körülöttünk van. A csábító kígyó pedig vak, heves és erőszakos természeti ösztön. Igaz ugyan, hogy az ember ezen megismerés által száműzetett a paradicsomból, amelyben oly édesen, boldogan álmodozott, azután pedig kelle­metlenül fölébredt és kiutasittatott. De azért az ember nem nyugszik, hanem a megismerés fegyvereivel törekszik egy más para­dicsomot a maga számára kiküzdeni abban a vi­lágban, amelybe utasíttatott, száműzetett. Ez a világ pedig ott van, az embernek az ő saját bensőjében. A paradicsom, amelyről gyermekkorunk napjai­ban oly sok szépet, kedvesen és oly szívesen hallottunk , az a mi ifjúságunk maga. Nem mi alakítottuk a mi életünket, hanem mások. Olyan élet volt az, mely a fájdalmas szenvedélyeknek keserű fulán*ját még nem ismerte. Da a kígyó, a vak természeti ösztönnek a symboluma, befészkelődik nálunk, és pedig kezdetben észrevétlenül, míg végre úgyszólván tudtunkon kívül hatalmában vagyunk. Akkor először öntudatunkhoz jutunk; megis­merjük az egész világot, az egész világot az a fájdalom­ teltével és saját fájdalmunkban ébred föl a részvét; de fölébred bennünk egyúttal azon vágy is, hogy a magunk és mások fájdalmait csillapíthassuk. És ez azon idő, amidőn tisztán és világosan megértjük azon szót: gondolkodom és azért tu­dom, hogy vagyok. Cogito, ergo-sum! Cselkó József. Muraközi naplómból. Ketten sétálgattunk. Én, meg az én jó Miska barátom. Csak úgy hallgatagon. Lelkünk olyan bus, olyan szomorú volt, mint most a természet. Egészen beleillettünk abba a borongós időbe. Ő verdeste a kavicsokat, én meg bámultam a csapatokba vergődött bányák röpülését. Itt-ott még fönn állt egy-egy kukoriczatábla, — de már keresztül látni rajta. Dércsípte levelei sárgultan, — fonnyadtan lógtak le a rozsdavörösre

Next