Magyar Paizs, 1907 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-03 / 1. szám
1907. január 3. MAGYAR PAIZS - ujak és kijátszottak nagy választékban kaphatók részletfizetésre is, a legjobb gyári árak mellett kaphatók, i ' • ''esetleg bérbe vehetők. Régi zongorák mindenkor becseréltetnek. Levélbeli megkeresésre azonnal választ. Bischitzky Miksáné Nagykanizsa. 38 év óta fennálló legjobb hírnévnek örvendő hangszerraktárában Nagykanizsán 8—1>2 mindenütt ahol és amikor alkalom kínálkozik reá. Itt a tél. Közeledik a farsang. S vele azoknak a kínálkozó alkalmaknak egész tömege az ígéretek beváltására, a jó példamutatás megkezdésére. Ki ne álmodott volna köztetek már honi bálokról, tulipános mulatságokról, hol a szép nemzeti viselettől kezdve az utolsó keztyűgombig, a bajos lejtésű nemzeti kezdve a társas játékig, az ízletes tánczoktól italoktól , étkektől kezdve a szívbeli jókedvig minden, de minden lenne — színmagyar! . . . Köztetek ki ne alkotta volna meg képzeletében egy színmagyar stílű és ízlésű, patriarchális kedélyességf otthonnak az eszményét, ahol az ősi szokások és erkölcsök tiszteletének oltárt emel a hazafiság; ahol ember és tárgy, szív és lélek szeplőtlen magyar érzést, hamisítatlan magyar szellemet lehet . . . Valósítsátok meg hát ezt az álomképet jóságos magyar Nagyasszonyok! Ti, akik irányadó befolyást gyakoroltok a mi társadalmunkra, s társadalmi helyzeteteknél fogva a közfigyelem szemsugarainak a gyűjtő fókusában álltok: — ti vagytok hivatva, az Istentől kiválasztva arra, hogy ez az ábránd megvalósuljon! Kezdjetek bele még ez év elején, még ma, vagy holnap. Ott lesz mellettetek az intelligens társadalom egész zöme, ott lesz mellettetek a tulipánszövetség egész tábora. És akkor kitör az eszme újult erővel és ragadja magával a társadalomnak azt a rétegét is, mely megszokta, hogy mások gondolkodjanak helyette! Ez volna csak a fényes győzelem! Jutalmul felétek szállana egy egész országnak, egy egész világnak a tisztelete, becsülése és rátok szállana a magyarok Istenének a legszebb áldása. Szivesérte **é8ül a m.t.szülők és zarátoknak! Mindenki előtt ismert mondás az, hogy a nemzeteknek a kulturában való előhaladásuk marője, egyesegyedül a művészetekben található. A művészetek ápolása, szeretete és felhasználása a lélek idomítására, nevelésére jellemzi a kultúrnépeket. A zeneművészet pedig a szív, a lélek és a kedélyképzés tekintetében az összes művészetek között elsősorban érdemel figyelmet. Nálunk Magyarországon sajnos még nem jutottak mindenhol a művészi fejlődés helyes módjára, ámbár mindenki érzi ugyan, hogy tenni kell valamit. Vannak egyes városok, a zene terén úttörő apostolok, kik sokszor önfeláldozással küzdenek a művészet megvalósításáért (de ez még mind nem elég, ámbár az ilyen önzetlen munkálkodás a legnagyobb hálára kötelezhet mindenkit aki csak a zene missióját szivén hordja.) Hogy a zenének cuitiválását általánossá tegyék és mindenki e művészetet magáévá tehesse, látjuk, hogy számtalan városok a zene művelésével foglalkozva, magok állítottak fel zenedéket u. m. Debreczen, Kassa, Pécs, Miskolcz, Szeged, stb. Ha tapasztaljuk is, hogy sok helyen az "'rtékes körök mostohán bánnak is a zenemű"'ejlesztésével, vannak a zeneművészetnek szín cstálai, kik igyekezetükkel némi részben pl. a nemtörődömség hiányait. Alulirt, a kassai városi zenede volt igazgatója és az ottani székesegyháznak 24 éven át karnagya, eddig a strassi katonai alreáliskola zenetanára Zalaegerszegen óhajtanék letelepedni és zeneiskolát nyitni egyelőre zongora, műének és zeneelmélet (összhangzattan, zene-aesthetika, zenetörténet) szakokkal s később, ha a körülmények kívánják, hagedü tanfolyammal kibővítve. A tananyag és beosztása olyan lesz, mint a budapesti nemzeti zenedékben; az előadások a rendes iskolai időn kívül este 6 óráig ; a zeneiskola áll: előkészítő tanfolyamból, I. és II. a, III. és IV. közép- és V. és VI. felső kiművelési osztályból; az általános szakon a tandíij évi 60 K, mely félévi részletekben előre fizetendő; a beiratási dij egyszer s mindenkorra 6 K. — Csak az énekszak tandíja havi 4 K, és ezt azért állapítottam meg 4 K-ban, hogy módot nyújtsak bárkinek is résztvehetni ezen tanfolyamon és hogy ezekből a lehető legrövidebb idő alatt nőiesetleg vegyes énekkart szervezhessek. (Dalestélyek, egyházi és világi ünnepségek.) A zenede 1907 február elsejével nyílik meg és tart az iskolai nagy szünde kivételével 1908 február végéig. A következő években azonban a tanév a rendes iskolai évekkel egy időben, vagyis szeptemberben kezdődik s junius végén nyilvános vizsgálattal fog befejeződni, melyre a szülők és zenebarátok szívesen látott vendégek lesznek. A tanítványok időszaki értesítői az év végén bizonyítványt kapnak s azok kik a felső kiművelési osztályt is befejezték ,az itt ^erzett ismeretekkel a budapesti nemzeti zenedében magánvizsgálat útján zenetanításra oklevelet szerezhetnek. A zeneiskola mellett kívánatra magánórákat is szívesen adok. A magánoktatást már január havában szándékozom megkezdeni. Zeneiskolát csak azon esetben nyithatok, ha elegendő számú jelentkező lesz. Mélyen tisztelt hölgyeim és uraim! Önök, kik a zenét, a dalt szeretik s maguk is kultiválják, igen jól tudják, hogy a zene, a dal, az emberiség jó szellemének ajándéka és a legközvetleneb és legtisztább megnyilatkozása az emberi kedély belső világának; hogy a zene, a dal edesen csengő nyelven beszélünk Istenünkkel ; ennek libegő szárnyaira bízzuk örömünket, bánatunkat és reményeinket; hogy a zene, a dal a legnemesebb szórakozás, mely képes az ember lelkét e földi salakból kiragadva egy magasabb, az idealismus világa felé röpiteni, önökhöz, kik mind ezt jól tudják, fordulok és a jövő nemzedék zenei műveltségének alapozását czélzó intentiómaik kegyes pártfogásáért esedezem. Zalaegerszeg, 1907 január 1-én. Kerner József zeneakadémiát végzett zenetanár, az itteni izr. hitközség orgonásza. Cogito, ergo-sum. Valamint az embernek, úgy az állatnak is van érzése, mert ahol ösztön van, ott érzés is van. Azonban az állat nem rendelkezik az ész vagy az ítélet erejével, sem pedig a képzelődés erejével, amint ezen erőket az embernél észleljük, így tehát az ember az egyedüli lény, amely öntudattal érez és cselekszik. Ebben a tényállásban rejlik az embernek nagy előnye és fölénye a többi lények fölött, amely előny még fokozódik a képzelődés ereje által. Az embernek vannak eszményei. Életünkben érezzük az ösztönt eszményi existencziára. Ez existencia utáni vágy, küzdelem csak a három kulturtényező t. i. a vallás, tudomány és művészet által egészíthető ki, ezek hasonlítanak három pompás fényesen világító csillaghoz, amelyet felé mi oly szívesen föltekintünk azért, mert életünket megvilágítják és azt valódi életté teszik, miáltal magasabb képzelmet és fölfogást nyerünk a mi létünkről. Az ilyen eszményi czélok, az ilyen befolyás által az ő műveltségére nézve különbözik az állattól az ember. Ugyanis a vak vagyis az öntudatlanul tevékeny természeti ösztönön kivül uralkodik az emberben a tudat ereje is; e éppen ez a tudat az, amely őt erkölcsi lénnyé teszi, emeli. Az ember erkölcscsel rendelkezik és kultmával, melyeknek áldásában a nevelés által részesül, ezek képezik a gátat a természetnek vadul neki rohanó benső ösztön ellen; ezek minket, embereket oly léthez, amely elősegítenek fönségesebb más lények existencziájánál. magasabb Az állatnak nincsen meg azon képessége, hogy a természetben uralkodó erőket megismerje, továbbá arra sem képes, hogy képzelmeket nyerjen és hogy az ilyen nyert képzelmek révén életét kellemesebbé, szebbé alakíthassa, mint amilyenben tényleg részesül. Az állat nem képes legyőzni önmagát vagyis a benne rejlő természetet, oda van bilincselve, a vakon és öntudatlanul uralkodó természethez, s így ő rabjává tesz a természeti ösztönöknek, így tehát a természeti ösztön abszolút zsarnoka az állatnak, míg ellenben az ember szabad, de csak annyiban, amennyiben számára is bizonyos határok vannak szabva. Az ember szabadon alakíthatja életét, függetlenül azon természeti ösztönök befolyásaitól, amelyek benne és körülötte támadnak. Az ember az önmagát legyőző, oly hős, aki a vak természeti ösztönt legyőzheti. S itt az a bibliai elbeszélés, mely az első emberpárról a megismerés fája alatt szól; valamint azon elbeszélés is, mely az alma harapásról a paradicsomban tesz említést — valóban gyönyörű, sőt boldogító tanúságot nyújt nekünk. És ezen almába bele kell harapni; mindenkinek, azt bőven megízlelni kell mindegyikünknek, mert ez jelenti az önmagunk és mindannak megismerését, ami körülöttünk van. A csábító kígyó pedig vak, heves és erőszakos természeti ösztön. Igaz ugyan, hogy az ember ezen megismerés által száműzetett a paradicsomból, amelyben oly édesen, boldogan álmodozott, azután pedig kellemetlenül fölébredt és kiutasittatott. De azért az ember nem nyugszik, hanem a megismerés fegyvereivel törekszik egy más paradicsomot a maga számára kiküzdeni abban a világban, amelybe utasíttatott, száműzetett. Ez a világ pedig ott van, az embernek az ő saját bensőjében. A paradicsom, amelyről gyermekkorunk napjaiban oly sok szépet, kedvesen és oly szívesen hallottunk , az a mi ifjúságunk maga. Nem mi alakítottuk a mi életünket, hanem mások. Olyan élet volt az, mely a fájdalmas szenvedélyeknek keserű fulán*ját még nem ismerte. Da a kígyó, a vak természeti ösztönnek a symboluma, befészkelődik nálunk, és pedig kezdetben észrevétlenül, míg végre úgyszólván tudtunkon kívül hatalmában vagyunk. Akkor először öntudatunkhoz jutunk; megismerjük az egész világot, az egész világot az a fájdalom teltével és saját fájdalmunkban ébred föl a részvét; de fölébred bennünk egyúttal azon vágy is, hogy a magunk és mások fájdalmait csillapíthassuk. És ez azon idő, amidőn tisztán és világosan megértjük azon szót: gondolkodom és azért tudom, hogy vagyok. Cogito, ergo-sum! Cselkó József. Muraközi naplómból. Ketten sétálgattunk. Én, meg az én jó Miska barátom. Csak úgy hallgatagon. Lelkünk olyan bus, olyan szomorú volt, mint most a természet. Egészen beleillettünk abba a borongós időbe. Ő verdeste a kavicsokat, én meg bámultam a csapatokba vergődött bányák röpülését. Itt-ott még fönn állt egy-egy kukoriczatábla, — de már keresztül látni rajta. Dércsípte levelei sárgultan, — fonnyadtan lógtak le a rozsdavörösre