Magyar Paizs, 1908 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1908-01-02 / 1. szám
. Vagy pedig oly szappan buborék, amely különféle szép színekben pompázik, végre pedig semmibe szétpattan ? Avagy talán oly vígjáték az, amelyben utóvégre egyre megy, akár valaki becsületes ember, akár pedig gazember szerepét játszotta? Vagy pedig mégis más valami a mi hivatásunk, a mi sorsunk és vezet minket valami maradandóhoz valami örökkévalóhoz? Az év első napja talán legalkalmasabb arra, hogy ezen kérdésekre mindegyikünk találja és adja meg önmagának a kellő, helyes feleletet, mert ettől függ az, hogy úgy az egyesekre, mint az összességre a bazíra nézve legyen boldog az ujéa ! Cselkó József. A magyar gazdasági függetlenség olyan, mint a szegény ember, meg a takarója : addig nyujtózkodhatik, amig — — Ausztria engedi... MAGYAR PAIZS A magyar asszony. — Ez a czikk kisakitott részecskéje egy 1896-beli millenáris előadásnak, abból az alkalomból, hogy a zalai asszonyok január 4-én ünnepélyt rendeznek a Csánytzobor javára s evvel igazi feleségként segítség is állnak sőt demonstrálnak a nemzeti függetlenség eszméje mellett. ( Szemelvények a magyar történelemből — Aranyos- vidék 1896. június 11, 23. szám.) . . . Megemlékezem végül még egy érdekes thémáról, a magyar férfiúnak kiegészítő részéről, a sziv leggyönyörűségesebb foglalkozásáról, a magyar nőről. A keleti népeknél az asszony a férfiúnak rabszolgája, a nyugatiaknál zsarnoka. A magyarnak mindig felesége volt az asszony. S ez egyetlen egy szóban érvényesítette már a szabadság, egyenlőség és testvériség fogalmát. A keletinél több sem elég. A rengeteg hun birodalomnak széthullását alighanem ez a rendszer okozta. A sok asszony közül egyiknek a szereplése dönthette meg Attila országát, aki a háztartásra már fölösleges volna. Mert a hunok többnejűek voltak. Attila házasságra lép egy germán féle asszonnyal is, s a világhódító hős, ki a catalauni ütközetből is ép oroszlánként jő haza, itthon menyegzője éjszakáján meghal. S ha minden igaz ok nélkül halt volna is meg, fiai különböző vérből valók voltak s igy a szétvonás és országbomlás annál könnyebb volt. Szent István udvarában is politizál a német asszony. Vazult megvakítja s a nagy királyt el akarja tenni láb alól — saját neje (mert a feleség fogalom ide nem talál.). Hogy Mátyás király halálában része volna egy másik külföldi politikusnak — Beatrixnak — s azt csak mondják. Szapolyai király fiának nem a szemét, a szivét szúrják ki királyság helyett egy német kisasszonnyal. A magyar asszonynak és feleségnek más szerepe van. Ő maga a szeretet megtestesülése és nem a ravasz politikának cselszövő eszköze, ő erkölcsös gyermekeknek szelid nevelője, erős fiaknak édes anyja , hős férjének hű felesége. E hármas szerepében az anya képviseli a családot, az iskolát, a nemzetet. A magyar asszony igy politizál s nagy része van igy az államfentartásban. Hármas szerepében össze van forrva férje urával, mint két testben egy lélek. Bármelyiknek bántódását megsnyli a másik is. Dobozi belemártotta gyilkoló kardját kedves felesége szivébe s kioltotta az életét mert neki is nemsokára meg kelle halnia; a magyar asszony pedig nem lehet sem rabszolgája, sem zsarnoka senkinek, legkevésbé kótyavetyén vett tárgya egy idegennek. A magyar férfiúnak segítő és védőangyala a nő. Ezenkívül gyöngeségeiért is lovagiassággal tartozik neki a férfi. Talán harmadikok az a láthatatlan szeretet, aoi erősebb mindennél, s ami hősebbé teszi a férfiút mindennél. Blink bán megölte a királynét, Gertrudist, a németet, csak azért, mert ez nem tudta halála előtt megérteni, hogy a magyarnak egy felesége van s ez tisztább, szentebb és sérthetetlenebb még a királyi háznál is. Szomorú lanton dalolnak bús nótát a dalnokok Zach Klára esetéről is, mert ennek a nemzetiségét véres pusztítással irtotta ki a király az országból azért, mert Zách Bódog is karddal tört a királyi házra, mert egy idegen kóborló, a királyi háznak egyik vendége csárdának nézte a - országot s a királyi házat, — és csapiárosnak nézte ... de nem mondom tovább. Nem tűrhette ezt Zách Feliciák. S megbűnhődött ezért Zach Feliciíín harmad negyed íziglen. Szomorú dolog volt ez. Isten óvja nagy csapástól mi magyar hazánkat s tartsa meg erkölcsi tisztaságában a nemzetet és a királyi házat ugy, amint Zách Flicián és Bánk bán tanítja . . . Borbély György: Az egyszerűség az erény díszítésére szolgál! Járjatok egyszerű szövetből készült ruhába, de amelyiknek értéket ad az, hogy hazai munkáskezek készitettek. 1907. január 2. Gyorsírók harcza. (IX.) Válass a magyar gyorsirisomról legutóbb irt két bírálatra (7III.) A steno tachygrafi in kívül van még a német gyomirási irodalomban olyan gyorsírás, mely vegyesen fokozatosnak Ilyen Arendi Lipót mindható. (szül. 1817 decz. 1-én és megh. 1882 decz. 22 év) gyorsírása. Magyarra alkalmazta: Dohnányi Frigyes pozsonyi gymn. tanár. Ez a gyorsírás a mássalhangzói jegyeknek (kivéve az »r« jegyét, vagyis a pontot) szintén 6 féle nagyságát különbözteti meg, de ezen különböző nagyságok m ts t-t más mássalhangzó jelölésébe használtatnak, de használja ez a gyorsírás ugyan ezeket többféle nagyságban, a rövid és hosszú magánhangzók közti megkülönböztetésre is. A mély hangzású d, o, u, gömbölyű a magas e, i egyenes és az ö, ü mindkettőből összetett vonás. A magánhangzók írása kivétel nélkül mindig egyformán történik, de a mássalhangzók jegyei sokféleképpen változnak, s más és más formát öltenek. A mássalhangzók jegyeit öt főcsoportra osztja, melyet a magyarban kiegészít egy mellékcsoport (ty, ny, ly, gy). Ezen jegyek megválasztása éppen nem mondható szerencsésnek, mert a "ty" olyan, mint a „t", az „ny", mint az „n", az „ly", mint az ..1", a ,gy", mint a „g" jegye, azzal a csekély különbséggel, hogy a ,,ty" „ny" és ,"ly" jegye a közepén kisé meggörbült, a „gy" jegye pedig — mint magát kifejezi, — a fejénél kissé öblösebb. Az öt főcsoportban egy— négy mássalhangzót oszt be, melyeknek jegye csupán nagysága, vagy helyzete által különbözik. Pl. a „t" — csoportban van a „t, d, v, (w) és j" mássalhangzó jegye, mely a fölülről lefelé jövő egyenes vonalból áll. A t-é egyfokú, a d-é és v (w)-é kétfokú, a j é négyfokú. Ebben a rendszerben a négyfokú jegy olyan hosszú, mint a közönséges írásban az „f, jegye, vagyis betölti az összes írási közöket. Gyorsírásban ilyen hosszú jegy már mellőzendő. A >,d" jegye mindig a sor felett, a „v" (w) jegye mindig a sor alatt írandó, mely által különböznek egymástól. Van még az „n", „g" „b" és „sz" csoport. Az „u" csoportba tartozik, az „nf 1, m, s (sch); a „g" csoportba, a „g, k, ch, c, és qu; a „b" csoportba a ,,b, f, p, h"; az „sz" csoportba, az „sz, cs, (tsch) z és zs". A beosztás mindegyiknél olyan, mint a „t" csoportnál. A mássalhangzók főjegyei abban mindnyájan megegyeznek, hogy alsó végük egyenesen bot alakjában végződik, csupán felső részükön különböznek egymástól. (Kivéve a „r" jegyét.) Erre azért van szüksége, mert az „a", „o" és „ut"-t öblösítéssel jelöli éppen úgy, mint a Gabelsberger-Markovits-féle gyorsírás a „to", „tó", „tö" és „tő" t. Az Arends-rendszer ezt nem mondja öblösítésnek, mert az „a", „o" és „u”, jegye hasonlít a felülről nyílt félkörhöz; az „a"-é kisebb, az t ,,o"-é nagyobb és az „u"-é még nagyobb, melyeket a mássalhangzók jegyeibe olvasztja. Az „a,,,í" és ,,ú"-t öblösítéssel és a reá következő mássalhangzó nagysága által jelöli kombinálva. A rövid magánhangzóknál a szavak közepén a reá következő mássalhangzónak fél fokkal kisebb jele hatik. Az „e"-t rövid, az ni"-t hosszú kötővonallal, az „ö" — „ő" — „ü" és „ű"t, valamint a magánhangzói torlódásokat mindig saját jegyükkel, írja ki, mi által írása hosszabb, s nehézkesebb. J • Különösen áll ez az ö, ő, u, ú, ü és ű-nél. A mássalhangzói torlódásokat az által jelöli, hogy az illető mássalhangzó jegyét hurokkal látja el. Ezt csupán a „r"-nél nem teheti, mert erre ez nem alkalmas; ez az oka, hgy a „rr" t : szabatosan jelölni nem képes. A mássalhangzók jegyei sokféleképpen változnak, mihez járul az ugyanazon jegynek 6 féle nagysága s mindig külön-külön jelentése. A v.stagitást rendszeréből teljesen kiküszöbölte. ' ' Ezen gyorsirási rendszernek részletesebb kritikai ismertetésébe nem bocsátkozom, mert a tervezettnél úgy is hosszabbra nyúlt czikkem. A fenntebbieket röviden csak azért említettem fel, hogy e tekintetben is kimutassam czikkíró állításának a helytelenségét. Mert nem csak a steno stachygrafia, hanem az Arends-féle gyorsírás is fokozatos, csakhogy e kettő között is igen lényegesek a különbségek, úgy hogy ezeket sem lehet hasonlóknak mondani. Annál kevésbbé hasonlít ezekhez, vagy bármely más, eddig ismert gyorsíráshoz magyar gyorsírásom Czikkíró többi kifogása csekély értékű és jelentőségű, de azért röviden ezekre is reflektálok. Mindennek a világon, mely a tanítás és tanulás körébe tartozik, arra kell törekednie, hogy az illető tananyag minél könnyebben elsajátítható legyen. Minden rendszeralkotónak ez képezi legfőbb gondját, mit csak akkor érhet el, ha szabályalyai általánosak, könnyen megérthetők, világosak, — szabatosak, — semmi kétséget fenn nem hagynak s kerülik a kivételeket, rendhagyásokat és ezeknek ismét sokféleképpen módositól ujabb kivételeket. Czikkíró, — ugy látszik — e tekintetben is kivétel, mert neki a könnyen megtanulható rendszer nem ideálja. E téren egészen egyedül áll. Attól ne féljen, hogy a legtökéletesebb gyorsirási rendszer is valami igen könnyű lehessen, mert hiszen száz és száz szabályt és röviditési elvet foglal minden gyorsirási rendszer magában. Még jó szerencse, ha mindenre kiterjeszkedik a szerző s nem keletkeznek kételyek s többféle írásmódok stb. Míg mindezeket a kezdő megtanulja, s gyakorlatilag is jól alkalmazza, ahhoz bizony elég szép, megfelelő idő kívántatik. Persze sok függ a tehetségtől is. Azután jön még a gyakorlati téren való tökéletes kiképzés, a kellő rutin megszerzése, mely még a tehetségesebbeknél is hosszabb időt vesz igénybe. Éppen ez a baj, hogy kev és veszi magának mindezeket irányadóul, s megelékszik avval, hogy egyikmásik gyorsíráshoz konyít valamit, de nem ismeri tökéletesen sem a rendszer elméleti szabályait, sem meg nem szerezte a kellő rutint, s el nem sajátította a szabatos írást. Ezek megszerzése nélkül pedig senki nem tarthatja magát gyorsírónak, s nem jogosult ahhoz kritikailag hozzászólni, mert csak az ilyen perfekt gyorsíró képes arra, — ha egyébként teljesen elfogulatlan, — hogy az elméletileg és gyakorlatilag értékeset, a kevésbbé értékestől, értéktelentől megkülönböztesse, s véleménye vagy érdemlegesen nyomjon a latban. Ha valahol ugy a gyorsirási rendszerek hasonlításánál méltán elmondhatjuk, hogy a összevéle mények non numerantur sed ponderantur. (Sulyuk és nem a számuk határoz). Birour azt is kifogásolja, hogy munkámban sok mássalhangzói torlódást vettem fel, mely