Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1910-01-06 / 1. szám

2­ n iitéz. Pedig épen ez történt meg. Perczel­­­ndkivüli nagy előkészületeket tesz. Ő maga űzi meg a védállásokat s lelkesít mindenkit, hogy tézül harczoljanak mert ettől függ a haza sorsa. Sajnos, nem Perczeltől függött a háború kime­le!.. . •Kibontakozva a ködfátyolból már magasan gyogott a nap az égen, amidőn az első ágyú dördült. Perczel csakhamar kémeinek jelentései­ 31, de az ellenség tüzeléséből is megállapította, egy túlnyomó ellenséggel áll szemben. Már rákon keresztül folyik a legelkeserettebb harcz Görgeiről nem hoznak hírt a kémek. Sehol sem iható, habár számottevő futár és kém igyekezik­­ felfedezni. Ismét órák múlnak. Már alig birja irtani magát a magyar sereg. Perczel Móricz is jegeskedik, nézegeti zsebóráját s tábori látc­sövével metszi a sürü ködfelleget. Egymásután jönnek a jelentések, hogy a túl­yomó haderőt tovább fenntartani lehetetlenség. Késő délután volt. »Ha Görgei csak az ágyútüzelés hallatára indul­t, sétálva érkezhetett volna ennyi idő alatt!« Tépelődik Perczel, mentegeti önmagában Görgeit. Talán őt is megtámadták s ezért nem jöhet. Min­denre gondolt, csak arra nem, hogy Görgei: hazaáruló, szószegő. Még folyt a küzdelem, de már nem sokáig. Végre is az egész magyar tábor rendetlen futás­nak ered, s Perczel, mint jó hadvezérhez illik, ágyúival az utócsapatnál volt többé kevésbé fe­dezve a menekülő sereget. Még akkor is várta, hogy megszólalnak Görgei ágyúi. Hiú reménység volt. A vert magyar seregeket aztán Pest előtt ös­­szeszedni nem is lehetett. A vereség eltagadha­tatlanul döntő befolyással bírt a továbbiakra nézve. Perczel Móricz egy futár által tudósitást küldi Kossuthnak Pestre, a következő :Görgei áruló. Minden elveszve. Az ellenség Moórnál teljesen széttört bennünket! Mentsék meg a kormányt. Továbbra is kése vagyok a haza védelmére! — Perczel.« Elképzelhető milyen leverő volt ez a hír. . . . Rémhírei­ kergetik egymást, az egész ország lázas izgalomban. Deczember 31-én Kossuth zárt ülésen a kor­mány és képviselőház elé terjeszti a rémséges helyzetet s indítványozza, hogy a kormány és az országyülés tegye át székhelyét Debreczenbe. * * * 1849 január 1-je van! Szokatlan 22 celsius hideg. Szomorú vészes ujesztendeje a magyar nem­zetnek s Pest városának. Óriási társzekerek, menekülők százai tolonganak Pest utczáin császári seregek elől. Perczel seregének romjai a szállingóznak, tört ágyuk, véres fegyverek, béna sebesültek. A legnagyobb lemondás és elkesere­dés mindenfelé. A képviselőház és a kormány menekül az államokmányokkal és értékes tárgyak­kal. Az indulóház tele van kétségbeesettekkel. ... Az egész világ veszve látja a szabadságért küzdő nemzet ügyét. Veszve látja maga a nem­zet is­­. . . A képviselők elszállingóztak, a minisz­térium sem ment Debreczenbe. gróf Batthyány miniszterelnököt elfogták. Mindenki veszve látja a nemzeti ügyet, csak a nemzet fáradhatatlan apostola bizakodik.­­ Azonban a kiállott izgalmak, a tömérdek munka, túls­gos hideg nagyon megrontotta Kossuth egészségét s ágyba döntötte. Debreczenben a városházában rendeztek be számára lakást. Néhány nap múlva, már január 6 án a nemzethez és Debreczen hazafias polgárságához kiadott egy proklamácziót : »Debreczen azon szikla, melyre Isten fel fogja építeni a magyar szabadság szent egyházát s melyen diadalmaskodni a pokol kapui sem fog­nal­. Debreczen népe! Íme én a nemzet nevében D. . tbczen várost a magyar szabadság ősvárosá­ná nyilvánítom, s az országyülést és a kormányt a debr­eczeniek becsületének sziklájára he­vezem­­« a kormány első ülését január 9 én tartotta s erre már megjött mintegy 150 képviselő is. Kos­suth az országgyűlésen ismerteti a helyzetet s küzdelemre, kitartásra szólítja fel az országgyűlést és a nemzetet. Megismétlődött az 1848 julius 11-i lelkesedés. A képviselők felugrálva esküt kiabálnak s a lel­kesedés tetőpontra hágott. S ezzel a szabadságharcz uj fordulóponthoz ért az elkeserdés s csüggedés helyett bizalom szállt a lelkekbe. Hegedűs Elek. MAGYAR PAIZS IstVán­ bá' írta: Ágh ÁM. Boldogult jó apám, kicsi gazdasága, Újra gyermek vagyok, ha gondo­­k rája, Eddig az István bá' mesélgetett róla, A kicsi gazdaság buzgó munkálója. Eddig az István bá'! Ezután már senki... Jó gazdája után ő is megy pihenni. Kinek ökrös szekér volt a boldogsága, Lóra ültették most: Szent Mihály lovára. A szent Mihály lován kl a temetőbe, A temetőben meg a sir fenekébe. A sir fenekéből hej nem tér már vissza, Bezárul az ajtó, nincsen annak nyitja. István bá'! István bá'! Mikor az ölébe' Vad betyárt — engem vitt a »mester« elébe! Hogy rúgtam, karmoltam. És azóta lássa: Még most bajszosan is járok iskolába. Hát mikor faragott puskát, Csifra kardot? A kardforgatásban vitézzé kapatott. Akkor voltam büszke, igazi huszár csak! Pusztult is a pogány, a nyakas bogáncsok! Most is táj a fogam s nyullátta kenyérre« S a megfúrt nyirfának édeskés levére! »Apri vitézére az volt ám csemege, Nem élvezhet olyat a császár gyereke! Máskor meg felmásztam balga, gyermekésszel A jegenyefára, hol a szarka fészkel. Mint a tiltott gyümölcs csüngtem fenn a­­ csúcsán, Kend szabadított meg akkor engem István! Hogy rajtam a vessző dolgát ne találja: Titokként elvitte ezt is a sírjába, íme én elmondtam, elárultam mégis! Sirban már az engem verve áldott kéz is! Aztán egyszer!... Egyszer!... Meghalt jó gazdája. Maguk mind bejöttek házunk tornácára. Én a kend ölében könnyes bajszát téptem .. . Dehogy láttam akkor, mi a veszteségem! Aztán elszéledtünk! Ki arra! Ki erre! Aki összetartott a temető kertbe . . . Ha néha, nagy ritkán összejöttünk ketten: És elmulattunk a közös emlékeken! Emlékszik István bá'? . . . De minek is szólok? Nincsen kegyelmedhez utja már a szónak! Az bánt, csak az fáj, hogy kis falumtól távol El sem búcsúzhattam a koporsójától! 1910. január 6. A mértékekről. Vagyis: az igazságról. A mértékekről. Irta Dr. Juszkovits Mór. Az 1907. évi V. t. cz. oly mélyreható változ­a­tatásokat eszközölt a mértékhitelesités körül, hogy törvény végrehajtásának előkészítése az erre szabott két évi időn belül sem volt lehetséges és e meghosszabbított időn belül is sok, — gyorsaságból eredő, — hiba mutatkozik ugy, hogy a a törvénynek, vagy legalább is az életbe léptető rendeletnek a megváltoztatása szükségessé válik. Ezért czélirányos a hiányok megbeszélése, hogy sérelmeink a változtatás alkalmával figyelembe vehetők legyenek. Az ország 63 vármegyéjében összesen 50 mértékhitelesítő­ hivatalt állítottak fel, 2 és 8 megyére is tehát egy hivatal jutott Ezért a minisztérium arra törekedett, hogy a megyék közötti központokat kutassa ki és ezekben állí­totta fel a mértékhitelesítő hivatalokat. így került öng és Bereg vármegye mértékhitelesítő hivatala Munkácsra. Országszerte sok helyen hibás az elhelyezés, ezért már egy új miniszteri rendeletnek a kibo­csátása is szükségessé vált, a­mikor is az elhelyezésen egy-két változtatás történt, sőt kijavító rendelet kibocsátása után is oly korrigáczió a történt, hogy a veszprémi mértékhitelesítő hivatal a minisztérium utasítására egy állandó kiküldöttet tart Pápán. Nagy sérelem, hogy Ung vármegye Bereggel kapcsoltatott össze. Ungvár városában ugyanis e rendelkezés a kereskedők és iparosok eddig meg nem mérhető hátrányára fog szolgálni és a tör­vény amúgy is súlyos rendelkezéseit még jobban meg fogja nehezíteni. Az új törvény szerint ugyanis minden keres­kedő és iparos mértékeit minden két évben hitelesíteni tartozik. E végből a mértékhitelesítő minden két évben néhány napra meg fog Ung­váron jelenni és a­kik ez alkalommal vagy a mértékhitelesítő ittléti idejének rövidsége miatt, vagy más okból nem hitelesíti összes mértékeit, ezeket hitelesítés végett Munkácsra kell majd szállítania, de nemkülönben oda kell szállítani a kijavításra szoruló mértékeket is. Az új törvény a mérlegek és súlyos méreteit a legpontosabban megállapítja, így a vas kilo­gramm magassága és átmérője 55 mm, a gomb átmérője és magassága 14 mm. A bádogliter kétszer oly magas, mint széles ezen méretek oly szigorúan és precizitással vannak megállapítva, hogy a ma forgalomban levő mérőeszközöknek 70—80 szá­zaléka a használatból kikerül, mert nemcsak a méretek, hanem a jelzés helye, a hitelesítés módja is oly újításokat ír elő, hogy a legtöbb teljesen pontos súly- és mérőeszköz is kikerül a forgalomból. A rendelet háromféle mértékhatárt szab. A forgalomba kerülő mérőeszköz eltérését a leg­kisebb minimumban állapítja meg, egy másik ugyancsak aránytalanul kis különbséget tűr meg a mérőeszköznél az időszakos, minden két évben történő hitelesítés alkalmával, és egy harmadik határt szab meg, a­melynél nagyobb eltérésű mérőeszköz használata súlyos büntetéssel jár. A használatban az egyes mérőeszközök behor­padás, kopás, rozsdálás folytán a dolog termé­szete szerint is változásnál­ vannak kitéve, a­mely változás folytán majdnem minden mérték újabb hitelesítés előtt forgalomba sem jöhet. Más szóval: kereskedő és iparos csak a hitelesítést közvetlenül megelőzőleg javíttathatja mérőeszkö­zeit, a­mi ugyan első tekintetre nem látszik nehézségnek, de ha figyelembe vesszük, hogy Bereg vármegy­ében egyetlenegy mértékhitelesítő és súlytarázó iparos sincs és Ungváron is csak egy­ kettő van, nagy nehézségek merülnek fel a mértékhitelesítés körül, mert ezen iparost a hite­lesítési időszakban az érdekeltek annyira meg fogják rohanni, hogy képtelen lesz a mértékeket megjavítani és így kereskedőink viszont képtele­nek lesznek azokat a hitelesítő itt­léte alkalmával hitelesíttetni és kényszerítve lesznek arra, hogy mértékeiket hitelesítés végett Munkácsra küldjék. Mértékeinknek Munkácson való hitelesítése azonban szintén nehézséggel fog járni, mert a mértékhitelesítő több hónapon át a rendes vándor­úton lesz és egyes nagyobb üzletek és vállalatok mértékeinek a hitelesítése czéljából ezenkívül is gyakran kerületébe kiszállni lesz kénytelen és ezért Munkácson nem fog hitelesíthetni. Ezen nehézségeket még fokozni fogja, hogy a mértékhitelesítő államhivatalnok, a­ki csak hiva­talos órákat tart, a hitelesítésért járó díjakat nem ő veszi fel, ő csak állandó fizetést hoz és igy a mértékhitelesítő hivatalos órán kívül vagy a jöve­delem fokozását czélzó buzgalommal nem fog dolgozni. Munkács tényleg Bereg és Ung vármegyék közepén fekszik, azonban az Ungvárt Munkácstól elválasztó hegyek, nemkülönben a kerülő vasúti összeköttetés miatt Ungvár és Munkács között a kereskedelmi forgalom a lehető legcsekélyebb és legfeljebb csak abban nyilvánul meg, hogy a munkácsi kereskedő az ungvári fejlettebb, sokkal magasabb fokon álló kereskedelemre van utalva és így ungváriak Munkácson igen ritkán fordul­nak meg; a központi fekvés tehát nem kereske­delmi, csupán földrajzi. Ezt a viszonyokat nem ismerő minisztérium nem vette figyelembe, s mi tartozunk felhívni err­e illetékes tényezők figyelmét. A mértékjelző hivatal szerencsétlen elhelyezése már azért is hátrányos Ungvárra nézve, mert a s­­erednyei járás Ungvárra, mint megyei köz­pontra gravitáló kereskedelme ezálta Munkácshoz lesz fűzve és igy a mértékhitelesítő hivatal ott­maradása az ungvári kereskedelemre u.abb csa­pással fog járni. Néhány iparágat is tönkre­tesz a mérték­hite­lesítő hivatal mostani elhelyezése. A bádogosok télen, külső munka híján, bádogkannákat és mérőeszközöket csináltak, azokat azonnal hite­lesítették, forgalomba hozták és így télen is, habár nem fényes, de mégis keresethez jutottak. Most a többnyire szegény bádogosok ezen kere­setüktől teljesen elesnek, mert ezen mérőeszkö­zök nagy tért foglalnak el és igy kis értékük miatt nem érdemes ezen mértékeknek Munkácsra I

Next