Magyar Paizs, 1910 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-06 / 1. szám
2 n iitéz. Pedig épen ez történt meg. Perczelndkivüli nagy előkészületeket tesz. Ő maga űzi meg a védállásokat s lelkesít mindenkit, hogy tézül harczoljanak mert ettől függ a haza sorsa. Sajnos, nem Perczeltől függött a háború kimele!.. . •Kibontakozva a ködfátyolból már magasan gyogott a nap az égen, amidőn az első ágyú dördült. Perczel csakhamar kémeinek jelentései 31, de az ellenség tüzeléséből is megállapította, egy túlnyomó ellenséggel áll szemben. Már rákon keresztül folyik a legelkeserettebb harcz Görgeiről nem hoznak hírt a kémek. Sehol sem iható, habár számottevő futár és kém igyekezik felfedezni. Ismét órák múlnak. Már alig birja irtani magát a magyar sereg. Perczel Móricz is jegeskedik, nézegeti zsebóráját s tábori látcsövével metszi a sürü ködfelleget. Egymásután jönnek a jelentések, hogy a túlyomó haderőt tovább fenntartani lehetetlenség. Késő délután volt. »Ha Görgei csak az ágyútüzelés hallatára indult, sétálva érkezhetett volna ennyi idő alatt!« Tépelődik Perczel, mentegeti önmagában Görgeit. Talán őt is megtámadták s ezért nem jöhet. Mindenre gondolt, csak arra nem, hogy Görgei: hazaáruló, szószegő. Még folyt a küzdelem, de már nem sokáig. Végre is az egész magyar tábor rendetlen futásnak ered, s Perczel, mint jó hadvezérhez illik, ágyúival az utócsapatnál volt többé kevésbé fedezve a menekülő sereget. Még akkor is várta, hogy megszólalnak Görgei ágyúi. Hiú reménység volt. A vert magyar seregeket aztán Pest előtt összeszedni nem is lehetett. A vereség eltagadhatatlanul döntő befolyással bírt a továbbiakra nézve. Perczel Móricz egy futár által tudósitást küldi Kossuthnak Pestre, a következő :Görgei áruló. Minden elveszve. Az ellenség Moórnál teljesen széttört bennünket! Mentsék meg a kormányt. Továbbra is kése vagyok a haza védelmére! — Perczel.« Elképzelhető milyen leverő volt ez a hír. . . . Rémhírei kergetik egymást, az egész ország lázas izgalomban. Deczember 31-én Kossuth zárt ülésen a kormány és képviselőház elé terjeszti a rémséges helyzetet s indítványozza, hogy a kormány és az országyülés tegye át székhelyét Debreczenbe. * * * 1849 január 1-je van! Szokatlan 22 celsius hideg. Szomorú vészes ujesztendeje a magyar nemzetnek s Pest városának. Óriási társzekerek, menekülők százai tolonganak Pest utczáin császári seregek elől. Perczel seregének romjai a szállingóznak, tört ágyuk, véres fegyverek, béna sebesültek. A legnagyobb lemondás és elkeseredés mindenfelé. A képviselőház és a kormány menekül az államokmányokkal és értékes tárgyakkal. Az indulóház tele van kétségbeesettekkel. ... Az egész világ veszve látja a szabadságért küzdő nemzet ügyét. Veszve látja maga a nemzet is. . . A képviselők elszállingóztak, a minisztérium sem ment Debreczenbe. gróf Batthyány miniszterelnököt elfogták. Mindenki veszve látja a nemzeti ügyet, csak a nemzet fáradhatatlan apostola bizakodik. Azonban a kiállott izgalmak, a tömérdek munka, túlsgos hideg nagyon megrontotta Kossuth egészségét s ágyba döntötte. Debreczenben a városházában rendeztek be számára lakást. Néhány nap múlva, már január 6 án a nemzethez és Debreczen hazafias polgárságához kiadott egy proklamácziót : »Debreczen azon szikla, melyre Isten fel fogja építeni a magyar szabadság szent egyházát s melyen diadalmaskodni a pokol kapui sem fognal. Debreczen népe! Íme én a nemzet nevében D. . tbczen várost a magyar szabadság ősvárosáná nyilvánítom, s az országyülést és a kormányt a debreczeniek becsületének sziklájára hevezem« a kormány első ülését január 9 én tartotta s erre már megjött mintegy 150 képviselő is. Kossuth az országgyűlésen ismerteti a helyzetet s küzdelemre, kitartásra szólítja fel az országgyűlést és a nemzetet. Megismétlődött az 1848 julius 11-i lelkesedés. A képviselők felugrálva esküt kiabálnak s a lelkesedés tetőpontra hágott. S ezzel a szabadságharcz uj fordulóponthoz ért az elkeserdés s csüggedés helyett bizalom szállt a lelkekbe. Hegedűs Elek. MAGYAR PAIZS IstVán bá' írta: Ágh ÁM. Boldogult jó apám, kicsi gazdasága, Újra gyermek vagyok, ha gondok rája, Eddig az István bá' mesélgetett róla, A kicsi gazdaság buzgó munkálója. Eddig az István bá'! Ezután már senki... Jó gazdája után ő is megy pihenni. Kinek ökrös szekér volt a boldogsága, Lóra ültették most: Szent Mihály lovára. A szent Mihály lován kl a temetőbe, A temetőben meg a sir fenekébe. A sir fenekéből hej nem tér már vissza, Bezárul az ajtó, nincsen annak nyitja. István bá'! István bá'! Mikor az ölébe' Vad betyárt — engem vitt a »mester« elébe! Hogy rúgtam, karmoltam. És azóta lássa: Még most bajszosan is járok iskolába. Hát mikor faragott puskát, Csifra kardot? A kardforgatásban vitézzé kapatott. Akkor voltam büszke, igazi huszár csak! Pusztult is a pogány, a nyakas bogáncsok! Most is táj a fogam s nyullátta kenyérre« S a megfúrt nyirfának édeskés levére! »Apri vitézére az volt ám csemege, Nem élvezhet olyat a császár gyereke! Máskor meg felmásztam balga, gyermekésszel A jegenyefára, hol a szarka fészkel. Mint a tiltott gyümölcs csüngtem fenn a csúcsán, Kend szabadított meg akkor engem István! Hogy rajtam a vessző dolgát ne találja: Titokként elvitte ezt is a sírjába, íme én elmondtam, elárultam mégis! Sirban már az engem verve áldott kéz is! Aztán egyszer!... Egyszer!... Meghalt jó gazdája. Maguk mind bejöttek házunk tornácára. Én a kend ölében könnyes bajszát téptem .. . Dehogy láttam akkor, mi a veszteségem! Aztán elszéledtünk! Ki arra! Ki erre! Aki összetartott a temető kertbe . . . Ha néha, nagy ritkán összejöttünk ketten: És elmulattunk a közös emlékeken! Emlékszik István bá'? . . . De minek is szólok? Nincsen kegyelmedhez utja már a szónak! Az bánt, csak az fáj, hogy kis falumtól távol El sem búcsúzhattam a koporsójától! 1910. január 6. A mértékekről. Vagyis: az igazságról. A mértékekről. Irta Dr. Juszkovits Mór. Az 1907. évi V. t. cz. oly mélyreható változatatásokat eszközölt a mértékhitelesités körül, hogy törvény végrehajtásának előkészítése az erre szabott két évi időn belül sem volt lehetséges és e meghosszabbított időn belül is sok, — gyorsaságból eredő, — hiba mutatkozik ugy, hogy a a törvénynek, vagy legalább is az életbe léptető rendeletnek a megváltoztatása szükségessé válik. Ezért czélirányos a hiányok megbeszélése, hogy sérelmeink a változtatás alkalmával figyelembe vehetők legyenek. Az ország 63 vármegyéjében összesen 50 mértékhitelesítő hivatalt állítottak fel, 2 és 8 megyére is tehát egy hivatal jutott Ezért a minisztérium arra törekedett, hogy a megyék közötti központokat kutassa ki és ezekben állította fel a mértékhitelesítő hivatalokat. így került öng és Bereg vármegye mértékhitelesítő hivatala Munkácsra. Országszerte sok helyen hibás az elhelyezés, ezért már egy új miniszteri rendeletnek a kibocsátása is szükségessé vált, amikor is az elhelyezésen egy-két változtatás történt, sőt kijavító rendelet kibocsátása után is oly korrigáczió a történt, hogy a veszprémi mértékhitelesítő hivatal a minisztérium utasítására egy állandó kiküldöttet tart Pápán. Nagy sérelem, hogy Ung vármegye Bereggel kapcsoltatott össze. Ungvár városában ugyanis e rendelkezés a kereskedők és iparosok eddig meg nem mérhető hátrányára fog szolgálni és a törvény amúgy is súlyos rendelkezéseit még jobban meg fogja nehezíteni. Az új törvény szerint ugyanis minden kereskedő és iparos mértékeit minden két évben hitelesíteni tartozik. E végből a mértékhitelesítő minden két évben néhány napra meg fog Ungváron jelenni és akik ez alkalommal vagy a mértékhitelesítő ittléti idejének rövidsége miatt, vagy más okból nem hitelesíti összes mértékeit, ezeket hitelesítés végett Munkácsra kell majd szállítania, de nemkülönben oda kell szállítani a kijavításra szoruló mértékeket is. Az új törvény a mérlegek és súlyos méreteit a legpontosabban megállapítja, így a vas kilogramm magassága és átmérője 55 mm, a gomb átmérője és magassága 14 mm. A bádogliter kétszer oly magas, mint széles ezen méretek oly szigorúan és precizitással vannak megállapítva, hogy a ma forgalomban levő mérőeszközöknek 70—80 százaléka a használatból kikerül, mert nemcsak a méretek, hanem a jelzés helye, a hitelesítés módja is oly újításokat ír elő, hogy a legtöbb teljesen pontos súly- és mérőeszköz is kikerül a forgalomból. A rendelet háromféle mértékhatárt szab. A forgalomba kerülő mérőeszköz eltérését a legkisebb minimumban állapítja meg, egy másik ugyancsak aránytalanul kis különbséget tűr meg a mérőeszköznél az időszakos, minden két évben történő hitelesítés alkalmával, és egy harmadik határt szab meg, amelynél nagyobb eltérésű mérőeszköz használata súlyos büntetéssel jár. A használatban az egyes mérőeszközök behorpadás, kopás, rozsdálás folytán a dolog természete szerint is változásnál vannak kitéve, amely változás folytán majdnem minden mérték újabb hitelesítés előtt forgalomba sem jöhet. Más szóval: kereskedő és iparos csak a hitelesítést közvetlenül megelőzőleg javíttathatja mérőeszközeit, ami ugyan első tekintetre nem látszik nehézségnek, de ha figyelembe vesszük, hogy Bereg vármegyében egyetlenegy mértékhitelesítő és súlytarázó iparos sincs és Ungváron is csak egy kettő van, nagy nehézségek merülnek fel a mértékhitelesítés körül, mert ezen iparost a hitelesítési időszakban az érdekeltek annyira meg fogják rohanni, hogy képtelen lesz a mértékeket megjavítani és így kereskedőink viszont képtelenek lesznek azokat a hitelesítő ittléte alkalmával hitelesíttetni és kényszerítve lesznek arra, hogy mértékeiket hitelesítés végett Munkácsra küldjék. Mértékeinknek Munkácson való hitelesítése azonban szintén nehézséggel fog járni, mert a mértékhitelesítő több hónapon át a rendes vándorúton lesz és egyes nagyobb üzletek és vállalatok mértékeinek a hitelesítése czéljából ezenkívül is gyakran kerületébe kiszállni lesz kénytelen és ezért Munkácson nem fog hitelesíthetni. Ezen nehézségeket még fokozni fogja, hogy a mértékhitelesítő államhivatalnok, aki csak hivatalos órákat tart, a hitelesítésért járó díjakat nem ő veszi fel, ő csak állandó fizetést hoz és igy a mértékhitelesítő hivatalos órán kívül vagy a jövedelem fokozását czélzó buzgalommal nem fog dolgozni. Munkács tényleg Bereg és Ung vármegyék közepén fekszik, azonban az Ungvárt Munkácstól elválasztó hegyek, nemkülönben a kerülő vasúti összeköttetés miatt Ungvár és Munkács között a kereskedelmi forgalom a lehető legcsekélyebb és legfeljebb csak abban nyilvánul meg, hogy a munkácsi kereskedő az ungvári fejlettebb, sokkal magasabb fokon álló kereskedelemre van utalva és így ungváriak Munkácson igen ritkán fordulnak meg; a központi fekvés tehát nem kereskedelmi, csupán földrajzi. Ezt a viszonyokat nem ismerő minisztérium nem vette figyelembe, s mi tartozunk felhívni erre illetékes tényezők figyelmét. A mértékjelző hivatal szerencsétlen elhelyezése már azért is hátrányos Ungvárra nézve, mert a serednyei járás Ungvárra, mint megyei központra gravitáló kereskedelme ezálta Munkácshoz lesz fűzve és igy a mértékhitelesítő hivatal ottmaradása az ungvári kereskedelemre u.abb csapással fog járni. Néhány iparágat is tönkretesz a mértékhitelesítő hivatal mostani elhelyezése. A bádogosok télen, külső munka híján, bádogkannákat és mérőeszközöket csináltak, azokat azonnal hitelesítették, forgalomba hozták és így télen is, habár nem fényes, de mégis keresethez jutottak. Most a többnyire szegény bádogosok ezen keresetüktől teljesen elesnek, mert ezen mérőeszközök nagy tért foglalnak el és igy kis értékük miatt nem érdemes ezen mértékeknek Munkácsra I