Magyar Paizs, 1911 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1911-01-05 / 1. szám

letoprszefi, SfMI. január 5. XII. év. 48ööi*tési ár : •­­ érre 4 kor 04 f 1 év* 2 kor 04 f =­­ tgydra 1 kor 64 f se szára 8 fillér. HZox*-vátiIb­ Lajos / L3NGTEL. FERENOZ MTankatársak^ B­O IFI E3 313 J_ "5T­Q- "2" ÖRG ST­i@ptulajdonos. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE 19. Az idő kereke nem áll. Szédületes gyor­sasággal halad előre s aki nyomdokát követni nem tudja, az ott marad az ut szélén, az árokban, elhagyva, elfeledve. Por belepi, út­széli sár bemocskolja s a haladók léptei nyomán felzuduló szürke porfelhő még nyo­mait is eltünteti az utókor előtt. Haladás! Ez most a jelszó. S e jelszó hatása alatt áll minden. Még az idő is, mintha meggyor­sította volna tempóját, úgy elszáguldott felettünk, hogy az ó esztendőhöz még hozzá sem szokhattunk, már eljött fényes ragyogá­sával, ezernyi ezer reménységével az új, a várakozásokkal teli, a várva-várt. Mert bizony, hiába mondja a­­ régi jó latin közmondás: „De mortuis nil, nisi bene! „A halottakról vagy jót, vagy semmit!" Az elmúlt esztendőből vajmi kevés jó dolgot mondhatunk, de annál több rosszat, annál több kellemetlent, annál több fájdalmasat. Nem hagyott magf után siránkozó, fáj­dalmas, bánatos sziveket. Az elm­ult eszten­dőt nem sirja vissza senki, távozása nem ha y fájdalmas nyomokat maga után, mert kedves örömet, sok bánatot, szomorúságot hagyott hátra örökségül. „Le roi est mort, vive le roi! Meghalt a király, éljen a király, mondja a kevésbé érzékeny franczia közmondás s vele mi is hangoztassuk vigan, felemelt fővel, szivünk­be'i reménységgel: Meghalt az ó esztendő, éljen az uj esz­tendő ! S ahogy a jó kereskedő szokta, az év utolsó napján, csináljunk mi is leltárt lelki áruraktárunkban. Vizsgáljuk meg azt, ha egy égi biró valahogyan egy szép napon rovan­csolni akarná lelki ,ó és rossz tulajdonsá­gainkat, vájjon aktiv, avagy passzív mérle­ge nyerne e el eredményül?! Tekintsünk az esztendő változásakor lelkünk mélyébe s bíráljuk el azt, hogy eleget tettünk-e egész esztendőben azoknak a kötelességeknek, melyek mindannyiunknak osztályrészül jutott. Nem hanyagoltuk el kötelességünket, nem játszot­tuk ki azokat a parancsokat, melyeket az erkölcs, a vallás törvényei ránk parancsol­nak. Úgy sáfárkodtunk a lelkiekkel, ahogyan azt, mint jó embereknek, mint jó honpol­gároknak, mint testvéreknek kötelessége?! Ha a születendő esztendő első perczében mindenki pőrére vetkőztetné pillantani merészelne abba, hogy lelkét s bele­szemügyre vegye a bent történteket, oe akkor minő siránkozás, minő szomorú jajveszékelés hang­zanék fel szerte ez országban, melyben a testvéri, a baráti, a rokoni marakodás képezi éltető lelkét, igazi elemét társadalmunknak. Nem sáfárkodtunk jól azzal, mit a magas­ságos hatalmak reánk bíztak. Nem tettük meg kötelességünket, sem a vallás, sem az erkölcs parancsai szerint. A szegényt nyo­­­morogni, az éhezőt éhezni, a didergőt fázni, gyermeket nyomorogni hagytuk. Nem törődtünk felebarátaink szerencsétlenségével, nem kerestük fel őket még csak vigasztaló szavunkkal sem bánatukban, nem nyújtottunk segítő kezet az elesettnek Egész esztendő­ben csupán csak a saját személyünk kultuszá­nak hódoltunk s azt elégítettük ki a lehető­ség szerint. Nem panaszkodni akarunk, csak a lelki mérleg egyensúlyát megalapítani. S a­mikor ezt cselekedjük, nem nyomhatjuk el feltörő panaszszavunkat. Az elmúlt esztendő nem volt a haladás jegyében működő, ne sajnál­juk tehát annak kimúlását A letűnő nap biborsugarait elnyeli a látó­határ ezüstös tengere, mig keleten uj nap két fényesen, aranysigírakban feirödve. A hegyek oldalai aranyglóriát öltenek magukra s a reménységnek erőlkéd­ő fája újra kizöldel, mert ime elérkezett az uj esztendő, mely a reménységek valóra válását, kívánságunk tel­jesülését hozhatja magával. 1911. Örömmel köszöntünk, légy jobb, boldogabb sikerekben, eredményekben, gaz­dagabb elődödnél! sz—k. Iparművészeti iskola. Felhívásunkra a válaszok sorozatát klasszikus példával, Deák Ferencczel kezdtük meg. Fölemlítjük ismétlésül: Arról van szó, hogy vas—zala—somogyi magyar népünk részére fara­gászati iparművészeti iskolát állíttassunk fel Zala­egerszegen. Mert ebben a három magyar megyében kiváló erő van a faragászati művészetre. Fa és fémipari művészetre. Nagyobb mértékben az előbbire. Az iparművészeti iskola megteremtésére előbb kuta­tásokat, tanulmányozásokat kell tennünk. Adato­kat kell szereznünk, hogy vidékenként, közsé­genként, családonként, személyenként milyen mértékben van meg ez az ősi hajlam. Milyen mértékben külsőleg, pl. számra nézve, s milyen fokban tartalmilag. Fölkérünk mindenkit, tudósítsanak ezekről a található adatokról. Törekvéseinket és kérésünket szíveskedjenek továbbitani a hirlaptársak is. Adatok: VI. Pölöskén Tóth Lajos 10 éves gyermek egy vasúti lokomobilt faragott ki teljesen a legapróbb részletekig. A készítmény a zalaegerszegi állami főgimnáziumban van. — A­ gyermek jeles tanuló, most a tanitóképezdét végzi. ífydpt/ü­k dij* ^ŐteöSgyesés s_eri* áztőség és k.RdŐÍStft. Kossuth atcsi 43 Népszámlálás. A legszomorúbb népszámlálás Magyaror­szágon az 1243. évben volt, minekutána a tatárok kitakarodtak szomorú hazánkból. Bélának még egyszer kellett az országot megalapítania. Hol lennénk mi ma, ha a tatárdúlást az ég kegyelme leveszi a vállunk­ról? Bízvást beszélhetnének a magyar impe­rium­ról, ami most néha-néha újságpapíron van csak. A mostani népszámlálás, ámbár négy-öt évtized rendkívüli fejlődését nem fogja mu­tatni, de — azt hisszük — egy expensiv nemzet fejlődésének képét tárja fel. Nem lesz a mostani szerint — olyan népszámlálásnak — jelekt hatalmas nemzeterősödést feltüntető végső számszerű eredménye, mint az előbb megejtett négy elődének, — hiszen azóta két nevezetes nemzeti csapás eresz­kedett ránk: az amerikai kivándorlás és az egyke. Amerikában másfél millió magyar él; valószínűleg háromszor annyi, mint amennyi Árpád apánkkal a munkácsi platón erre a szép országra letekintett; — s hogy az egyke nemzeti átka mennyi vérveszteséget okozott, azt csak a jó Isten s valamennyire hozzá­vetőlegesen a statisztika mondaná meg, ha érdemes volna az előbbi nemzeterősödésből számszerű következtetéssel arra rámutatni — a­mi nincs. De ismételjük: a népszámlálás még így is fejlődésre fog rámutatni s egyben a politikának s direktívákat ad, hogyan kelljen birtokpolitikai örökösödési törvényeink változtatásával a jellegzetesen ma még Dunántúlra helyezkedő egyke ellen megküzdeni. Az amerikai invázió ellen, — minden jel arra mutat,­­— maga Amerika fog már a legközelebbi években erélyes törvényekkel védekezni. De ezeket a dolgokat csak érintjük. A népszámlálás aktualitása tollúnk alá két örven­detes jelenség megrögzítését nyújtja. Az egyik, hogy az ország kultúrája négy évtized alatt óriásit haladt, amit a népszám­lálás zavartalan s preczíz eszközlése beszéde­sen mutat. Ma már akkora kulturfokon áll az összes néprétegünk, hogy a népszámlálás nagy nemzetgazdasági és nemzetfejlődési jelen­tőségét átlátja. S­ászlóban van egy előítélet, mely az adó­emelés félelmében mindenféle csalafintaságokkal, az adatok meghamisítására s eltitkolásokra törekszik. Adassék becsület a parasztnépnek, de ahol ezért megilleti. A másik megjegyzésünk az, hogy a nép­számlálás preczíz lebonyolítását legfőképpen a magyar néptanítóságnak köszönjük. Adas­sék elismerés a néptanítói karnak egyrészt. jutányos árop, friss és oltott mész 1 s r­7;i"té" jutásfiTal Grünbaum perenznel egerszeg Kossuth­-utca

Next