Magyar Paizs, 1913 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1913-10-23 / 43. szám

XIV. év Hgy**té«l át : &­j évrt < kor. 04 f fii övn 2 kor. 04 f HaCf«<i-« 1 kor' 04 f Ijj»s uzk'S 8 feiíér. erlESBEti Ziiaegerszeg, 1913. október 23, Z. lEIox-vá-bltL Lajos Mun.lcatárea3r = MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE 43. szám Hirdetéssk dij* megegyezés szédít Nyilttér sora 1 kor Szerkesztőség kiadóTatfti : Wlasics­ ntcss 8, LENGYELPREENOZ B­O 3 J_, "3T GTÖHG 7 ttp­l­ajdonos. Istók János műtermében. A »Magyar Paizs« részére irta: Sági János. Pápára utaztunk az országos néprajzi gyűlésre. Útközben egy rokonszenves, kedves úriembernek mutatkoztam be, akiről meg­tudtam, hogy Istók János, a nagynevű magyar szobrász­művész. Nevének és egyéni­ségének varázsa közelebb vonzott hozzá. Miről másról kezdhettem meg a beszélgetést, mint annak az örömnek kifejezésével, amelyet vármegyém Csány-szobra megalkotójának megismerése felett éreztem. A pápai gyűlé­sen Istók János egy pásztor­ szobrot, jómagam pedig pénzbeli díjat ajánlottam fel a Balatoni Múzeum és a Balatoni Szövetség részéről azoknak a pápai diákoknak, akik a Balatonról szóló legszebb népdalokat gyűjtik össze. Így a zala megyei, a balatoni témák egymáshoz közelebb hoztak bennünket. Ennek köszönhetem azt a szerencsét, hogy Istók János szívélyesen meginvitált a műtermébe. A műterem a királyi palota alatt lévő úgynevezett királyi Várbazárban van. Ez a bazár egymásután sorakozó több teremből áll, amelyeket kitüntetésképpen a m­agyar szobrász­művésze­t neveseinek engedtek át. Felettük a pompájában büszkélkedő királyi palota, a várhegynek fákkal sürün benőtt, díszlő oldala, előttük az Ybl Miklós tér, a híres műépítész szobrával; odébb a hömpölygő, királyi Duna mesebeli panorámájával. Való­ban művésznek való környezet. A műteremben a szobrok nagy serege között fogad a művész. Itt áll Bartha Miklós szobrának főalakja másfél természet nagyságban agyagban, amint készen éppen most került ki a mester mintázó fája alól. A terem közepén három-négy alaknak készülő agyagmintája van vizes lepellel leta­karva. Odébb egy fehér márvány-mellszobor, érdekes, klasszikus fejjel. Ez a szobor világkiállításokat járt meg, amelyeken dicsőséget szerzett a magyar művészetnek, a magyar névnek. Emitt egy nagy alak a parittyát hajító Dávidot ábrázolja; ez egyike a mester zseniálisabb alkotásainak. A pol­czokon szabadság szobrok, Kossuth-szobrok pályatervei, híres államférfi­ak mell­szobrai sorakoznak. Itt van Wlassics Gyula szobra is, melynek eredetijét, fehér márványban, az Uránia Tudományos egyesület részére készítette Istók János. A szobrok a témák különbözősége szerint váltakoznak, igen nagy számban. Mindegyikhez a művésznek egy-egy sikere, dicsősége fűződik. Bennünket természetesen Csány László szobra érdekel leginkább Itt van az a modell, amely a zalaegerszegi pályázaton Istóknak juttatta a babért. Odébb már a szobor alapzatának, mellék­alapjainak gipsz­mását látjuk, a művész végleges megalkotása szerint, fél olyan nagyságban, mint amekkora az eredeti szobor lesz. A szobor nagy és fontosabb részének megteremtését a művész már elvégezte. A főalak mintázása most van folyamatban. Magas állványon, vastag fosznikon, padlókon áll a főalak. Mert hát nagyon körülményes egy szobor megalkotása. Laikus ésszel mindig azt hittem, hogy a művész oda áll egy nagy darab kő mellé és azt szépen kifaragja úgy, ahogyan azt a lelkében megtervezte, azután felteszik a vonatra és felállítja a kijelölt helyen. Nézzük azonban, hogyan történik a szobor megteremtése a valóságban. Az állványon vasrudakból, drótokból meg­csinálják a szobor főalakjának csontváz szerű vázát. Ezt befödik fa­lemezekkel úgy, hogy a szobor nyers körvonalai állanak előttünk. Erről a vázról az agyag lehullana. Ezért apró fadarabkákat dróttal keresztbe kötnek és a kereszteket felaggatják a váz testére. A kereszteknek az a czélja, hogy az agyag rajuk ragadjon, s megálljon a vázon. A terem sarkában felhalmozott agyagot a művész a vázra rakja és megkezdi a min­tázást nagyjában, kézzel és ujjal, azután­ a mintázó gyűrűvel, amely hurkos végű, sodrott vékonyka vas-sín. A másik szerszám a késhez hasonló mintázó fa. A művészi feladat nem a kész szoborban, hanem az agyag megmintázásában ölt tulajdonképen testet. A művész az agyagot heteken keresztül formálgatja, egy-egy nap annyi időn át, amennyi ideig alkotó kedve az állvány mellett fogva tartja. Aztán az agyagot vizes lepellel lefedi és egy kézi permetezővel napjában többször megnedvesíti, nehogy megszáradjon és formát veszítsen. A mester úgy ápolgatja, féltően úgy gondozgatja a mintázatot, mint szerető anya az édes gyermekét. Mikor a szobor-részlet már elérte a tökéletesség legnagyobb fokát, akkor a művész teremtő feladata végéhez jutott. A rá váró többi munka már csak technikai. A mintázás után a gipszöntő­iparos eljön a műterembe. Az ő feladata az, hogy gipszből éppen olyan szobrot állítson elő, mint amilyen agyagban áll előttünk Az agyag szobrot először is mezőkre osztja úgy, hogy három-négy ujjnyi széles bádog szalagokat nyomkod hosszában az agyagba. Már most az egyik szalagtól a másikig terjedő mezőt becsapkodja vékonyan úgy­nevezett rózsaszínű hártya-gipsszel. Erre pedig két-három ujjnyi közönséges gipsz­réteget önt. Így megy tovább minden mezőn, míg végre az egész agyagot gipsz borítja. Ennek belseje képezi a szobor homorúját, negatívját. Már most ha ebbe gipszet öntünk, akkor megkapjuk a szobor pozitívjét. Igen ám, de hogyan vesszik le azt a gipsz köpenyeget az agyagról? Nézzük csak. Az állványról a köpenyegnek csak egyes darabjait veszik le. Például az első része­ket. A bádogszalagok mellé vésőt dugnak, így egy-egy gipszmező lefeszül, a hátsó gipszmezőket nem szedik szét, sőt inkább az összeérésüknél gipsszel összeragasztják és vaskapcsokkal összeerősítik őket. Az első gipszmezők leszedése után előttünk áll tehát az agyagszobor. Ezt most darabokban lemarkolják, a köpenyegnek az állványon maradt részéből kiszedik. Szóval: a művész alkotása az agyag formájában megsemmisül, de fenttartja az iparos műve. Az állványon maradt köpenyeg-részt és a leszedett része­ket belől kimossák, leszappanozzák, olajjal megkenik. Ezután az állványon maradt hemorit belsejű köpenyekbe gipszet csapkod­nak be. A levett részek közül az egyikbe becsapkodják a gipszet és a részt odaillesz­tik a köpenynek az állányon maradt részé­hez. Ezután a gipszet a második részbe csapkodják, s ezt építik hozzá a köpenyeg­hez. Így megy ez tovább, mig végre a teljességében előttünk áll a burkolat, amely az agyagot előbb már fedte. A becsapkodott gipsz belől megkeményszik, a burkolatot róla most már leszedik és előttünk áll gipszben az az alak, amit az imént agyagban láttunk. A belseje persze itt-ott üres, eltekintve a vasaktól, melyek benne el vannak helyezve, mert hiszen a negatívba csak gipszréteget csapkodhatnak. Ez az alak rendszerint akkora, hogy nem fér ki az ajtón. Ha bronzba kell önteni, akkor jönnek az öntő­műhely emberei. Ezek szétfűrészelik a gipsz­szobrot és hazaszállítják. Otthon homokos talajból ők is negatívot csinálnak és ebbe öntik azt a végleges szobrot, amelyet a hazafiúi kegyelet a helyszínén állít fel. A szobrot darabokban öntik meg, s a műhely-

Next