Magyar Paizs, 1915 (16. évfolyam, 1-50. szám)
1915-01-07 / 1. szám
XVI. év Előfizetési ár: Egy éve K 4'04 Fél évre K 2'04 Negyedre K 1'04 Egyes szám 8 fillér. Zalaegerszeg, 1915. január 7. " Hirdetések" dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics u.S.sz. LENGYEL FERENC Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak: BORBÉLY GYÖRGY * laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT CSÜTÖRTÖKÖN ESTE 1. szám Új évfolyamba léptünk, a Magyar Pajzsnak 16. évfolyamába, evvel az 1915. évvel. S evvel együtt boldog újévet kívánunk, boldogabbat, mint amilyent az 1914. év ránk zúdított. és Imádkozzék mindenki, hogy a 15. szüntesse meg, amit a 14. év kezdett. S vajjon mennyit hoztak helyre? De imádkozzunk. Ez legyen egymással szemben legforróbb újévi köszöntésünk. Mezőgazdaság és a háború. A magyar gazdáknak december hó 8-án Budapesten tartott gyűlései mindenképen megérdemlik, hogy a közfigyelem reájuk terelődjék. Jelentősek voltak a gyűlések elsősorban azért, mert beigazolták, hogy a gazdatársadalmi tevékenységet a háború sem szüntette meg. A mezőgazdasági érdekvédelem semmi körülmények között nem szünetelhet a mostani napokban, mert hiszen a mezőgazdaság érdeke egyúttal az ország egyetemes érdekét jelenti. Jelentősek voltak a gyűlések más szempontból azért is, mert beigazolták azt, hogy a nemzetfenntartó elem alapjában véve a mostani világháborút teljes nyugalommal viseli és őszinte bizakodással tekint a háború várható eredménye, a teljes győzelem felé. Pedig hát a legnagyobb áldozatot ebben a háborúban a gazdaosztálynak kell hozni, a bizakodás tehát azt jelenti, hogy azzal karöltve jár a legmesszebbmenő hazafias áldozatkészség. Ez a körülmény pedig megnyugtatásul szolgál az ország minden lakosára nézve. Az említett gyűléseken egyébként beigazolást nyert az, hogy messzemenő érdekvédelemre, mint mindenkor úgy most is szüksége van a magyar gazdaközönségnek. A hadviselést pillanatnyi elhatározások és a kivitel órájáig titokban tartott intézkedések jellemzik. Háború idején a kormányt és a hadvezetőséget óriási hatalommal ruházzák fel, szinte lehetetlen, hogy itt-ott olyan dolgok is ne történjenek, amelyek sértik az általános mezőgazdasági érdeket. A lázas sietség e korszakában azonban nagyon könnyű dolog egyes intézkedéseket általánossá kifejleszteni. Márpedig ez a dolog az egész ország kárára lenne. Ilyenkor kell felemelni aztán tiltakozó és kérő szavakat a mezőgazdasági érdekképviseleteknek, ilyenkor kell nyíltan megmagyarázni az illetékes köröknek, hogy az általános mezőgazdasági érdekek sérelme árthat magának a hadviselésnek is, épen azért ott, ahol némi hibák vagy célszerűtlen intézkedések történtek sürgős orvoslásra van szükség, ámde ez az orvoslás épen magának a hadviselésnek fog leginkább használni. Ma úgyis különös előszeretettel hivatkoznak a magyar gazdaközönségre. S számítva azt hogy véráldozatban épen a földművelő nép adja a legtöbbet, jobbról, balról unos-untalan azt hangoztatják, hogy a háború sorsára döntő befolyással van az, vájjon a magyar termőföld tud-e idejében elegendő táplálékot szolgáltatni, egyrészt küzdő katonáinknak másrészt az ország népének. Tisztában is van azzal minden magyar földművelő, hogy milyen jelentős szerep jutott neki ebben a háborúban. Nem is panaszkodhatunk, ezt a szerepet iparkodik mindenki a legnagyobb erőfeszítéssel bár, de teljes lelkiismeretességgel betölteni. Vannak azonban egyes vidékek, vannak gazdák, akik még a legnagyobb erőfeszítésük árán sem tudnak megfelelni jelentős feladataiknak. Ezeknek a munkáját kell megkönnyíteni. Gondoskodni kell egyrészt a földnél nélkülözhetlen munkaerők pótlásáról, gondoskodni kell, főleg azokon a vidékeken, ahol az igaerőt a hadviselés céljaira elvonták ez utóbbinak a pótlásáról. Gondoskodni kell arról is, hogy a termények ára lépést tartson a ráfordított munkával, gondoskodni kell arról is, hogy a mezőgazdaság űzéséhez és fejlesztéséhez nélkülözhetlen anyagok és eszközök a háború okozta forgalmi zavarok dacára kellő időben rendeltetési helyükre juthassanak. Ha mindez megtörténik, az esetben számíthatunk arra, hogy míg ez a titáni küzdelem tart nemcsak az ország, de a harcoló katonák élelmezése is biztosra vehető. Hogy azonban a gazdaközönség elérhesse mindazt, amihez joga van arra mostanában, amikor a különböző érdekek amúgy is a rendesnél jóval nagyobb erővel keresik az érvényesülést, csakis úgy számíthatunk, ha a mezőgazdasági érdekek leghivatottab védelmezői helyükön vannak és folytatják a béke idejében sem kicsinyelhető munkájukat. Az a körülmény, hogy a gazdatársadalmi szervezetek most sem alszanak, hanem mint a lezajlott gazdagyűlések is mutatják állandóan ébren vannak, megnyugtatásul szolgálhat az ország minden gazdájára nézve. A gyors intézkedések folytán természetszerűleg bekövetkezett sérelmek mielőbb orvoslást fognak nyerni, előrelátó gondoskodás történik továbbá arról, hogy többé sérelmek sem forduljanak elő. B. L: Váljon nem tévedetté az ügyészség? Egyszerű az eset, nem szenzációs, de föl kell említenem, mert engemet nagyon nyom, hogy ne mondjam: agyon nyom; másfelől általánosítani lehet, sőt kell s így közérdekű; a Bevezetésképen pedig szólani kell közönséghez, hogy ne várjanak rendes újságírást, mert cenzúra van; a háborús dolgokra nézve pedig épen ne várjanak megnyugtató s kielégítő híreket és véleményeket, mert a cenzúra épen ezekre nézve igen szigorú. A viülki unidpíiu Kuucgoiftra nézve pedig legyen intő példa ez a história. Nyomasztólag hat rám a kir. ügyészségnek különösen az a kifejezése, hogy az én írásom „a hadviselés érdekeit veszélyeztetheti azzal, hogy csüggedést kelt“. Történt, hogy a múlt hetekben az 50. számban „privát gusztus“ cím alatt — nem is hitt, — pár sornyi megjegyzést tettem, igaz, hogy gúnyos hangon. Megírtam: gúnyos hangon azt, hogy a déli ravasz népeknek nem kell hinni, mert azok tőrbecsalnak. Adatszerűbben így volt: Hetek, hónapok alatt nap-nap után szakadatlanul írták a magyar hírlapok, mintha muszáj lett volna nekik, robotban, izzadva írták, hogy a szerb hadsereg ilyen züllött, olyan züllött, ilyen mezitlábas, olyan mezitlábas, tönkrement stb. Ezt 15—20 millió újságolvasó ember bizonyíthatja. Aztán rögtön történt egy eset. Ezt is tudja bizonyosan 10 millió ember. Kiveszem a hülyéket s akik hírlapot nem olvasnak. Erre az esetre irtam én privát gusztusaim alatt azt a pár sornyi megjegyzést, fájdalom, igen fájdalmas és igen keserű gúnnyal, hogy ha a szerbek azt hiresztelik magukról s a magyar hírlapok elhiszik és tovább adják, hogy mezitlábasok, tönkrementek és gyöngék, akkor én a saját gusztusom szerint azt látom, hogy ellenkezőleg, ők erősek, mert a déli népek ravaszok és tőrbe csalják az ellent. Tehát nem maradtam meg a rideg iróniában, meg is magyaráztam. És a kir. ügyészség mégis azt írja