Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-01-09 / 1. szám
2 tus javára; letiporják Brutust s lőnek a Néró császárok. Ez a második csikordulása a világ vassarkának a Kalkidiké-félszigeten. Mit rejtegetsz rejtelmes méhedben a jövő számára oh Szaloniki ?! Mert most mintha harmadik nagy fordulatra gyülekeznének vagy gyülekeznek megint az emberek Kalkidiké-félszigetén. „Forgó viszontagság járma alatt nyögünk.“ — „Ledült már a neves ikion s büszke Kártágó.“ — „Minden országnak támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledül s rabigába görbéd.“ — Borbély György: MAGYAR PAIZS Harctéri levelek, Harctér, 1915. dec. 21. Kedves Gyurka Barátom! Tudom, hogy nem számítva kapsz tőlem levelet, de miután már 17 hónapja harctéren vagyok, ahol már a második újévet töltöm el, így kötelességemnek tartom azt, hogy gondolva a hazai s úgy a városi jóbarátokról és ismerősökről és csupán ez egyedüli megoldásom miután mindenkinek külön nem tudok a harctérről boldog újévet köszönni, igy hozzád jó öregem fordulok, hogy sziveskedné lapodban közzé tenni „Boldog újévi kívánságomat“ minden barátom és ismerőseimnek, amit bizonnyal elvárok, ugyan szívesebben tenném személyesen ezt kifejezni, de sajnos ezt meg nem tehem, örülök annak, hogy a jó Isten ezidáig erőt és egészséget adott, hogy megszakítás nélkül tudtam ezidáig küzdeni egyhuzamban, pedig voltak azon időszakok, hogy nagy kitartással kellett, hogy elviseljem a történteket, de mindig az volt és még máig is ez az erős elszántságom, amig csak lehet addig szenvedni és küzdeni fogok. Ismételve kérlek a fenti kérésem teljesítésére, hol fogadd köszönetem. Azonfelül neked kívánok Boldog újévet úgy kedves családodnak. S irj már egyszer egy örvendetes hirt. üdvözöl Scheier Károly. Olasz harctér. Adja a jó Isten, ne legyen ez uj évben annyi bánatod és szomorúságod, mint az elmúltban. Kecskés Dezső. Kelet-Galicia, december. Kedves Tanár Úr! írtam már arról, hogy nagyjában milyen a mi állóharcunk; az alábbiakban részletekben igyekszem helyzetünket, életünket megvilágítani. Kezdem onnan, hogy mikor épen magunkra öltöttük a meleg téli ruhákat, szőrméket, hirtelen felengedett s most állandó harcot vivőnk a sárral, vizzel, mely megtölti a futóárkokat, fedezékeket. Tavaszias lett az idő december derekán, elolvadt a hó a Schwarmlinen előtt levő búza és rozs képekről, mely fehér lepelben úgy is igen bökte a baka szemét. Eleget sopánkodik a drága jószágért. Ilyenkor, mikor Stellungban vagyunk — a szolgálaton kívül — van dolga elég a bakatársaságnak. Ásó, fejsze sohsem pihenhet, mert folyton épül a földvár, mely bevehetetlennek bizonyult. A legénység közös fedezékekben a jó meleg Unterstandokban pihen, a tiszteknek külön, jól berendezett Dekungja van. Nem is gondolják az otthonmaradottak mennyi leleményességgel épül az ilyesmi. Általában négyszöges, földbevájt vermek , ezek a fedezékek, szalmával, vagy ágfonással bélelve. Némelyik padlózva van. Sátorlap az ajtója, ágy, asztal, pad a bútorzata. Szentképekről lerequirált üvegen át kapja a fényt, plé vagy sárból épített kályha süti melegre. Egész bazár az ilyen lakás. A falakon váltakoznak, szentkép, óra, csipkefüggöny sőt disztányér is rikít az egyszerűségben. A polcokon tányérok, poharak, üvegek s Isten tudja micsoda összeszedett apróságok. A baka nem válogat, itt is lop. (Azzal a külömbséggel, hogy itt a napot nem lophatja.) Ezek az i u. n. „zabrálizott“ (megcsapott) dolgok. Van itt minden. A mezőn krumpli, a faluban káposzta hordókban, a menázsiban jókora hús, s így csak megél a baka. Hozzá kávé, tea, s ami fő, kitűnő és elég kenyér. A hazai meg pontosan és érintetlenül megérkezik, teljessé teszi a gyomor örömét. Nem igaz, hogy „ritkán eszünk, de keveset.“ Most ráér tisztálkodni a baba. A Hilfsplatz mellett fürdő van felállítva, ahol a ruhákat is kifőzik. Ebben az országban, hol „a fák is tetvet teremnek“ — jólesik az ilyesmi. A statisztika jóval kevesebb ilyen állatkáról adhatna számot most , mint előbbi időkben. Állítólag ezek olyan otthonosak a panyek ruhájában, mint mondjuk nálunk nyáron a legyek. Borotválkozni minden héten legalább egyszer kell, ilyenkor a bajuszt is ki lehet kötni, amihez nagyon alkalmas abűzbombák elleni maszk. Itt mindenki jóbarát. A horvátok, (kiket errefelé „ angolok “-nak hínak) aztán az olasz vidéki, (ki különösen jó munkás) egyformán bajtárs. Különbség azonban igen nagy köztük. Pl. ha az angol bármilyen könnyű sebet kap, szörnyen „begyullad“ és jajgat, míg a göcseji „földi“ súlyos sebbel is férfiasan, sőt kedélyesen viselkedik. Az egyik például dicsekedett kötözés közben, hogy kívánsága teljesült — karácsonyra fehér, kórházi ágyban fekszik. No de nekünk is lesz jó karácsonyunk. Szép karácsonyfáink várják a „Liebesgabét“, amit a trén felől erősen avizálnak. Ha meglátja a muszka, biztosan átjön néhány — bármennyire is vigyázzanak rájuk. (Folytatása köv.) G. Ernő. 1916. január 6. Egyszáz — ötszáz. Irta: Jaczkovicsné. Egyszáz — kettőszáz — ötszáz...! —! Ördögi kacagással kiáltotta e számokat Maskarinec Vaszily hajasdi lakos — az áruló . ..! Lánya, Olonka, kezeit tördelve, néma zokogással bámult bele a barlang közepén égő tűz lángjaiba, amelyek duruzsolva ölelték körül a fenyőhasábokat, amiket Vaszily hordott össze a muszka előőrsöknek, akik mindig ide a „kicsera“-barlangba jöttek a kémtől frissebb híreket átvenni. Épen ez órában távozott innen egy magasabb rangú tiszt is, aki megbeszélés végett jött le a kámjánkáról, hogy Vaszily mikép vezesse az ő karjaiba a magyar csapatot és az ígért nyolcszáz rubelből hogy átadjon a feketelelkünek előleg gyanánt ötszázat. Ezt az otthagyott csengő ezüst pénzt számolta a ruthén olyan fennhangon és ördögi örömmel...! Mikor lánya kisirt szemeit látta, elébe toppant és bocskoros lábait összeütve, kezét rongyos fövegéhez emelve, katonásan köszöntötte. Majd megszólalt: „Bolond Olenka te, ahelyett, hogy sírsz, végig kellene stájeroznod ezt a helyet, mert sok, sok pénzt kap apád, annyit, hogy telni fog neked is suhogó, száz ráncú szoknyára. Tudod, olyanra, mint amilyent csak odalent, a nyíren, a magyar lányok hordanak. Emlékszel, mennyit sóhajtoztál, vágyakoztál — mikor aratásba szegődtünk — a nyírt biró lányának a kendője után is. Na hát édes lányocskám, lesz neked is nemsokára, csak okosan viseld magad, senkinek egy árva szót sem apád dolgárul . . . Holnap éjszaka a pápisták szent estéje és ez az idő épen arra való, hogy amikor az ellenség is pihenőt ad nektek, én meg a hátuk mögé vezessem a muszkákat. „Ha-ha-ha, milyen nagyszerű is lesz az a meglepetés . ..!“ S azzal a leánya felé hajolt, hogy megölelje őt, de az undorral lökte apját magától és kisietett a barlangból a ködös, sötét éjszakába. A meredek lejtőn zerge könnyűséggel ugrotta át a sziklatömböket, majd a sebesen futó patakon áttett szálfán kúszott át macskaügyességgel. A patak túlpartjáról egyenesen le lehetett látni a magyar tábor felé, ahol azon órában síri csend honolt. .. Tétovázva állott egy ideig és hallgatózott, de a sivító szél és esőzuhogáson kívül semmi nesz sem zavarta meg az élét. Megfordult és olyan óvatosan, mint ahogyan jött, visszatért a barlangba, ahol az öreg, mélyen horkolva, aludt. Olenka megigazította a tüzet és az apja sátáni arcát nézte, merőn, hosszan, majd összeborzadva, leguggolt és csendesen, nesztelenül kúszva ért az apja fekhelyéhez. Az öreg, horkolását megszakítva, még álmában is morogta: „Egyszáz , ötszáz és hosszan fölkacagott . . .! A lány a földhöz lapulva várta be az apja elcsendesedését s aztán tovább kúszott felé, lassan lecsatolta annak derekáról övét és az alatta elrejtett vékony kendőt oldotta el, amelyben pénz volt elrejtve s aztán sietve elhagyta a barlangot. A magyar őrhelyet elkerülve, egyenest a tábornak tartott, tudta a járást, hiszen nem egyszer hozott a faluból tejet, tojást a katonák részére. A tisztek fedezéke felé tartott, ahonnan gyér világosság áradt. A tábornok és személyzete ébren volt, meglepetést terveztek az oroszok ellen ... Ámulva hallgatták a leányt, eleinte cifrán kigondolt hazugságnak tartották a históriát, csak a kioldott kendőből szerte guruló rubelek bizonyították a valót. — Tehát biztos vagy abban, amit az előbb mondottál — kérdé a tábornok. — Igen nagyuram és ha nem hisz szavaimban, meglássa holnap ilyenkor a következményt. De ha rám bízzák a dolgot, úgy az orosz csapat egy része az Önöké. — Hát hogyan fogod őket kezünkre juttatni ? — Ott ama völgyben fogom őket irányítani erre s akkor, a még ez éjjel a kicserabarlangban megszállt magyar csapat támadja meg őket, hátha ... A tábornok intézkedett, hogy egy század ki legyen azonnal vezényelve a barlangba. Lassan pitymallott, mikor a magyar csapat megérkezett Vaszily fekhelyéhez, akit egy patrull nyomban lekísért a tábornok elé, hogy elvegye méltó jutalmát nagy vállalkozásáért. A ködös reggeli szél játékává lett a toprongyos lelkű ember, bocskoros lábait a szél bokázta a vadkörtefa ágán és sivítva dúdolta a kötélen lógó felé — egyszáz... ötszáz ...! Éjfélre pedig, mikor lent az ország szivében millió ajkon felcsendült a szent zsolozsma hangja a Megváltó születésének emlékére, az ellenség katonái közül ötszáz lett a magyarok foglya. De a hólelkü leány is áldozott nemes tettéért, mert egy kozák dárdája járta át szivét. HIRDETÉSEKET jutányosan felvesz a MIlQYilR PflIZS kiadóhivatala.