Magyar Pedagógiai Szemle, 1883 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1883-02-01 / 2. szám

sorsjátékot is rendezett, de a „szegény lányok“ ebből mit sem élveznek. Hogy miért? Megmondja Jágocsi­ Péterffy. Még a Beschán alapítványból sem kaphatnak ösztöndíjat az ipari képezde növendékei. A jelentés fenti passussa tehát helytelen. De nézzünk körül a felekezeti tanügy körül is ! A szarvasi ev. egyház tanyai iskoláit rendezni szándékoznak. Nevezetesen oda törekszenek, hogy az eddigi dilettáns­ egyének (holmi ingyenért) csavargók, vagyonbukott parasztok, munkakerülő mesteremberek) által kezelt tanítói hiva­talokat beszüntetve, helyeket, a kívánalomhoz képest, szakemberekkel töltik be. E mellett dicséretére­­ válik a nevezett egyháznak az is, hogy iskoláiban — a magyar nyelv terjesztése céljából — csakis a magyar nyelvben is kellőleg jártas egyéneket alkalmaz. — Ezzel ellenkezőleg : az orosházi anyaegyházhoz tartozó gyopárhalmi ev. filia-iskolájában egy, eredetileg földműves, kiszolgált baka-káplár, később — talán — dinye-csősz, majd napszámos, utóbbi időben községi hajdúság­ból kicsapott, s gyopárhalmi tanítónak felcsapott egyén igyekezik 80—90 nagy­reményű polgárt a tudományok, s hasznos ismeretek birtokába juttatni. A gyo­­párhalmi ügyre vonatkozólag, egy levél töredéknek vagyunk birtokában, mely így szól: „Becses felszólításának eleget teendő, elősorolom gyopárhalmi utódaimat . (1872. Szt. Mihálytól kezdve) 1. Szencely Lajos 1 éves képezdész. — 2. Szalay Mihály — kiszolgált katona. — 3. Egy kiszolgált mesterember. — 4. Droppa Sámuel pék-mester. — 5. Fórján Dávid kőmives. — Ambrózi Sándor szinész-féle. — 7. Egy oki. tan. — 8. szintén egy oki. tan. — 9. Figura János ? ? — 10. egy oki. tanító.“ Most a 11-ik utód 1872. óta a fenti csősz.“ Az ilyen tanítók nem csak Gyopárhalmán, de ama környéken több helyütt is találhatók, még pedig bőségben. — Ennek azonban nem a nép csekély száma, vagy vagyontalansága, hanem más valami az oka, de erről szólnunk nem tartozik reánk ; ez a tanfelügyelő úr gondja. Fontos nevelésügyi kérdés: Perkáta táján egy meggyilkolt embert talál­tak az útfélen. — A gyilkost senki sem gyanította. — A csendbiztos magához vette a meggyilkolt ember mellett talált fejszét és kendőt és neki fogott a vizs­gálatnak a perkátai, dunapentelei és nagyvemjéni iskolákban, bemutatván a ta­lált tárgyakat és kérdezvén a gyermekeket, hogy azokat ki ismeri. Az utoljára megnevezett iskolában a tanító kérdésére egy kis leány felkelt s kijelentette, hogy a fejsze apjáé, ki gályát vágott vele az erdőben, a kendőt pedig a leányka magáénak ismerte. — A csendbiztos erre rögtön elfogta a leány apját — és ez beismerte, hogy ő volt a gyilkos. Eddig helyes. De hátha a gyilkos fejszét és kendőt lopott volna, hogy a bírósági nyomozást félrevezesse ? Szabad-e általában így bűnügyi elővizsgálatot az iskolában tartani ? A zsidó tanítók kiéheztetése van most napirenden Mátészalkán. Az izr. hit­község megígérte, hogy a tandíjjon felül évenkint 200 írttal segélyzi az iskolát. Egyik tanító beteggé dolgozta magát, a törvény és kongressus 26 tanórai helyett 88 órát adván hetenkint. Fürdőre kellett mennie. A község 100 frttal tartozott, de csak 20 at tett folyóvá. Az egyházközségi elnök kijelentette, hogy biz ő mit­­sem gondol az iskolával. Ha a tanítóknak a viszonyok nem tetszenek, fel is út, alá is út. Ez történt a tanítók működése második évének végén. Fizetést a taní­tók nem kapnak, ha csak a gyermekek tanpénzt nem fizetnek. A három év után a tanító végleges lehet. Meg kell keseríteni, ki kell éheztetni, hogy menjen odább. Ez a hitközség elve, de írást magáról nem ad. A tanítók jelentést tettek ezekről a szatmári tanfelügyelőnél. Eddig eredmény nem nem mutatkozott, a városi hatóságok sem igen portálják újabban a tanítókat, mint ez alább követ­kező hírünkből kitetszik. Zentán t. i. jan. 18-án választották a törvényhatósági bizottság tagjait. Két párt állott egymással szemközt. Az egyik egy tanítót is kijelölt a választásra Az ellenpárt, a­ki győzelmet is aratott, azzal bujtogatta a népet, hogy a tanítók közül a képviselőtestületbe senkit sem lehet megválasztani, mert ezek mindig csak arra törekszenek, hogy maguknak fizetésfelemelést szavazhassanak. E furcsa eljárás registrálásával apróbb híreinkre tér­ünk : Avelin Ernő Újvilág utca 6. számú lakásán német nyelvi és szépírás tanfolyamot nyitott, melyekben a díjj 40 kr. óránkint. A magyar nyelvi órát így nem fizetik. — A képzőművészeti akadémia, mely Benczúr Gyula vezetése alatt áll, egyelőre az Akadémia dísztermében lesz elhelyezve. — Simon­­tornyán a községi bíró sajtóbíróságot akart játszani. Az ottani tanító ugyanis „Tolnamegyei Közlöny“ febr. 4-iki számába valamit írt. Ezért a község bírája február 8-án karhatalommal cipelte a tanítót az iskolaszéki ülésből a falu házára. A szegény buta bírót váljon ki tanította erre? His­szük meglakol e szem­ - 01

Next