Magyar Polgár, 1867. március-december (1. évfolyam, 1-93. szám)
1867-12-08 / 85. szám
Első évi folyam. Előfizetési feltételek : Szerkesztőség és kiadó-hivatal , Csontegyház utca, 467. sz.POLITIKA Kolozsvárit, vasárnap, december 8.1861 85-ik szán Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvesményt is nyújt a kiadó -hivatal. Fiók kiadó-hivatalok : Dééten: Brémer Sámuel. Enyeden : Vokál János. TordAnt Papp Lukács és fia. Biamolorv/irtt : Csauss testvérek. L L A P. a Ifj. Kossuth Lajos *) válasza kolozsvári választóihoz. Tisztelt választók! A jog és szabadság védelmében Nemzetünknek hosszú időn át vezéreket adott s jobb karját képezett Erdély első városát képviselhetni az országgyűlésen, oly megtiszteltetés, melyet még azok is gazdag polgári jutalomnak tekinthetnének, kik a haza iránt hasznos szolgálatokkal szereztek maguknak érdemeket. Tőlem, kit az erőszak zsenge gyermekkorom óta hontalanságra kárhoztatott, mindekkorig meg volt tagadva a szerencse, hazámnak csak a legkisebb szolgálatot is tehetni. Ha mind e mellett Kolozsvár városa tisztelt választói engem szólítanak elő a távol alpesek rejtekéből, hogy a munkatért, melyet idegen földön, idegen állam szolgálatában elfoglalok, ama dicsőbb pályatérrel cseréljem fel, melyen (mint felhívó levelükben magukat kifejezik) „édes atyám szelleme a sokat szenvedett nemzet érzelmeit oly hiven tolmácsolta“, én azt, a mi e kitüntetésben személyes lehet, csak is a névnek, melyet viselek, s e névhez csatlakozó várakozásnak köszönhetem. De én azt gondolom tisztelt választók, hogy ha e kitüntetésben van is része a kegyeletes szándéknak — vigaszt nyújtani atyámnak, ha lehet is része a bátorító jóakaratnak, mely az atyám iránti rokonszenvből egy serkentő sugárt nevének örökösére is átbocsát , a fenforgó körülmények mégis igen szembetűnővé teszik, hogy a kolozsvári választásnak oly politikai értelme is van, mely minden személyes tekintettől független. Kétségtelenné teszi ezt az, hogy én még a választás előtt táviratilag hozzám intézett kérdésre határozottan kijelentettem, miként én ugyan megválasztatásomaat a legnagyobb megtiszteltetésnek tekintem, s az minden bizonynyal egy politikai manifestatio jelentőségével is bírna, de nevemmel öröklött elveim meg nem engedik, hogy a jelen viszonyok közt képviselői állást elfogadjak. Ez elhatározásom tudva volt tisztelt választóim előtt, s ha mégis engem választottak meg, ezt csak oly czélból tehették, hogy nyilvánvalóvá legyen, miként az országgyűlési többség által követett politika Kolozsvár városa választói többségének nézeteivel , alkotmányos érzelmeivel nincs öszhangzásban. Csak ez lehet a kolozsvári választás értelme. Egy ünnepélyes, határozott jellegű, de szorosan a törvényesség korlátai között tartott tiltakozás az, a jelen országgyűlésen érvényre — de szeretném hinni, csakis mulékony érvényre — jutott politikai irány ellen, mely a mellett, hogy hazánk állami jövendőjét compromittálta, immár a belszabadságot is veszélyeztetni látszik. E tiltakozás értelmét még határozottabbá teszi azon körülmény, hogy Kolozsvár városa épp akkor tisztel meg — nevemért - választásával, midőn az iránt, kitől e nevet öröklöm, a kegyeletes megemlékezés bűnnek kiáltatik ki, s a bizalom nyilatkozata államfelforgató izgatás gyanánt vétetik üldözőbe. El lévén határozva nem fogadni el a megtisztelő ajándékot, melylyel megkináltatom, a független hazafius érzelemnek minden személyes tekintetből kivetkőzött örömével üdvözlöm a kolozsvári véleménynyilvánulást, mint a nép lelkiismeretének egyik jelentékeny revelatióját, az időnek jelei között. És azt hiszem, nem egyedül, nem is kevesed magammal vagyok, ki azt ilyen gyanánt üdvözlöm, bármi megkisértetésekre látszassák is ez idő szerint kárhoztatva lenni a vélemény szabadsága Hazánkban... A közösügyi egyezmény által felavatott új államjognak a beligazgatásra is visszahatása nagyon korán , nagyon súlyosan kezd nyilatkozni. Azon viharra vonatkozom tisztelt választók, mely atyámnak rendeletileg notóriussá nyilatkoztatásával kezdődve még folyvást tart. Atzugott városokon, megyéken, hogy az országgyűlési terem szorosan erőt gyűjtve, rést üssön a megyei intézmény és falán, a mindent — még az érzelmeket is — fegyelmezni vágyó ministeri hatalom kényelme végett. És miután e réstörést „kalpagos király képe“ alakjában végrehajtotta (a mi parlamentárisnak nevezett kormánynál valóban igen váratlan jelenet), most sokszoros sajtóperek alakjában készül elnyomni a véleményszabadságot. A czél iránt, melyre e vihar intézve van, minden kétséget eloszlatott az országgyűlési többség tisztelt vezérszónoka, midőn szokott egyenességével kimondotta, hogy a legújabban alkotott „alkotmányos“ törvények elleni izgatást meg kellett alta*) E levelet mint mit jelentettük a ,M. Újságból* vettük át 8 ■ e akadályozni ; mert a mi törvény, azt tisztelni kell, 8 nem lehet megengedni, hogy gyűlöletet terjesztve a fennálló törvényes állapot ellen — az izgatás még „gonoszabbá“ váljék. Nehéz időket él nemzetünk. Még nehezebbeknek néz ebbe. Ha valaha, most van szükség reá, hogy minden honpolgár, ki a Haza sorsa iránt érdekkel viseltetik, tisztában legyen önmagával a jog és kötelesség, a szabad és nem szabad iránt. I s ne hagyja magát bármi nagy hangzatú szavak által is, akár jogainak gyakorlatában, akár kötelességeinek teljesítésében zavarba hozatni. A legújabban alkotott törvények tekintélyének emelése végett, azok alkotmányos törvényeknek czímeztetnek. Nem minden törvény alkotmányos, s sőt vannak alkotmányellenes törvények is. Ezt a Benthamiták avult iskoláját kivéve, mely, mert csak hasznot ismer, jogot nem, az alkotmányellenességet képtelennek tartja—az államjogtan európai tekin- télyei egyértelműleg elismerik, s akként értelme-izik, hogy minden törvény alkotmányellenes, mely az alkotmány alapeszméjével ellenkezik. A magyar alkotmány szelleme a minden idegen avatkozástól ment önkormányzat, alapeszméje pedig az 1790: 10 dik törvény azon szavaiban van kifejezve, hogy Magyarország semmi más országnak nem kötelezett szabad és független ország. A legújabban alkotott (közösügyi) törvények a magyar alkotmány ezen szellemével és alapeszméjével ellenkeznek; tehát nem csak senki nem köteles azokat alkotmányosoknak elismerni, sőt mindenkinek joga van azokat alkotmányelleneseknek tekinteni s nyilatkoztatni. Ez azonban semmit sem von le a törvény kötelező erejéből , bármennyit levonjon is erkölcsi becséből, s az ebben gyökerező ragaszkodásból. A törvény, legyen alkotmányos, legyen alkotmányellenes, míg törvény, kötelez. De mire kötelez? azt mondják: tiszteletre. Én azt mondom: engedelmességre. Aki mely országban él, annak törvényei iránt engedelmességgel tartozik. De aki a törvény iránti tisztelet követelését az engedélyesség kötelességén túl akarva feszíteni, az a hatalom terére lépőé. Aki e tisztelet nevében azt követeli, hogy alkotmányos polgár a rosznak ítélt törvényt ne vegye bírálat alá, s ne igyekezzék polgártársait a törvény kártékonyságáról, veszélyességéről meggyőzni, miszerint annak megváltoztatását eszközölhesse; aki ezt követeli, az sért törvényt, az sért alkotmányt, sérti: a véleményszabadság elidegeníthetlen emberi jogát— és lehetetlent is akar. — Lehet kényszeríteni az embert, hogy a póznára tűzött Gessler kalap előtt süveget emeljen, —de nem lehet kényszeríteni, hogy tisztelje. Hanem azt mondják , hogy ez gyűlöletet terjeszt a fennálló törvényes állapot iránt: ez izgatás, s ezt meg kell akadályozni. Tanácsos e nagy szavakat igaz értékükre leszállítani. Az izgatás nem oly dolog, melyet csak azért mert izgatás, kárhoztatni akár okszerű, akár jogos lenne.—Kárhozatossá csak az által válik, ha vagy czélja, vagy eszközei kárhozatosak. A rosznak, kártékonynak, vagy éppen alkotmányellenesnek ítélt törvény megválasztatására intézett izgatás, míg törvényes korlátok közt mozog, nem bélyegezhető azzal, hogy gyűlöletessé teszi a törvényes állapotot. Tökélesen összefér az a törvény iránti engedelmes- séggel, és alkotmányos jog is, és a békés hala- dásnak feltétele is Nélküle vagy a holt múlt ural- kodnék az élő jelen felett; vagy a hatalom erőszaka s a forradalom kénytelensége között hányatnék örökké a társadalom. A gyakorlati élet küzdhomokára hányatott száműzött észlelésének tett serleget nyújt az összehasonlító tapasztalás. Én rövid életemben sokáig éltem a szabad Angliában, hol normális körülmények közt éveket tölthet az ember, anélkül, hogy csak észre is venné, hogy kormány is van, mert ott a törvény, s csak is a törvény uralkodik. De ott senkinek sem jut eszébe a törvény iránti engedelmesség nevében követelni, hogy akármely új vagy régi törvény ne vétessék szabad bírálat alá, s nem kereszteltetik bűnnek a rosznak ítélt törvény megváltoztatására intézett izgatás.—A parlament határoz, de a sajtó kíméletlen szigorral bonczolja a rosznak ítélt törvényt; — szövetkezések alakulnak ; pénz iratik alá az izgatásra ; szónokok járják végig a népes városokat; — óriás népgyűlések hallatják a nép millióinak véleményét; — s mert ez mind szabad, sőt éppen azért, mert mindez szabad, a lázas izgalom közepette az így megtámadott törvény iránti engedelmesség biztosan nyugszik az izgalmas szabadság karjain. A véleménynyilvánulás ezen szabadságának köszönheti Anglia minden reformját, s ennek köszönheti, hogy a világot rázó continentális forradalmak érintetlen hagyták, bár nem egy kártékony törvény nyomta a népnek vállait. Angliában tudja a hatalom, miképpen a békés izgatás elnyomásának következése csak az lehetne, hogy a nép kétségbeesnék a nyomasztó tör- vénynek békés utáni megváltoztatása iránt, s a kétségbeesés, a kétségbeesésnek eszközeihez szokott nyulni. Ezek így lévén, a kérdés csak az tisztelt választók ! váljon törvényességi szempontból akár czéljában, akár eszközeiben kárhoztatható e azon véleménynyilvánulás, melyet a kormány megtámadott. Eszközeiben nem lehet kárhoztatható, mert szorosan a vélemény-kijelentés korlátai közt tartotta magát, így tartva pedig a véleményszabadság sem a kormány tekintélyét nem sérti sem a közrenddel nem ellenkezik. — Én Angliában láttam a monarchies elvet, a keresztény vallási folyvást megjelenő időszaki lapokban ostromoltatni ; — a követek házát romlott testületnek nyilatkoztatni ; — láttam a fővárost heteken át falragaszokkal elárasztatni, melyekben a Hyde-család egyik tagja azt hirdette, hogy a trón őt illeti, hogy Victoria királyné bitorló; — láttam a tulajdon eszméjét communisticus tanokkal regtámadtatni ; de láttam azt is, hogy Angliában sem kormány, sem biró, Kent rendőrség nem bír hatalommal a véleményt — legyen az jó vagy rész — mig csak vélemény marad, üldözőbe venni, vagy vétségnek nyilatkoztatni. A vélemény tökéletesen szabad, a a törvény mégis hatalmas, mint tán másutt sehol. Az üldözőbe vett izgatás eszközei tehát nem kárhozatosak, mert véleménynyilvánításra szorítkoznak. A czél pedig nem csak nem kárhoztatható, sőt a legtörvényszerűbb, melyet csak képzelni lehet, mert törvényeknek, a jog s a küzdés és szenvedés által a nép szive szivével egybeforrott 1848 diki törvényeknek visszakövetelésében áll. A tényállás ez : Atyám a váczi levélben egész egyszerűséggel felemlítette — mostatom az egész művelt világ előtt — ismeretes véleményét, hogy az osztrák ház uralmát Magyarország függetlenségével s önállásával összeférhetlennek hiszi. De nemcsak gondosan kikerült minden szót, mely e vélemény mellett izgatásra volna magyarázható, de sőt, ha izgatásról lehetne szólani, egyenesen ezen vélemény ellen izgatott, mert maga jelölte ki a módot, melylyel e vélemény megczáfolható; és kimondotta, hogy ha az 1848 ki törvények helyreállittatnak s megtartatnak, a magyar nemzet kielégítettnek érzendi magát, bár mi legyen is atyám véleménye. És valóban úgy a váczi levélben, mint többi nyilatkozataiban soha sem az incompatibilitás szempontjából, hanem mindig az 1848-ki törvények szempontjából taglalgatta a közösügyi egyezményt, s ezek mellett izgatott, ha már izgatásról lehet szólani. Mi lenne az 1848-ki törvények helyreállításának következése atyámra s reánk fiaira nézve, kik elveit szintoly benső meggyőződéssel, mint férfias határozottsággal magunkénak valljuk? megnyitná-e számunkra szeretett hazánk kapuját, vagy megörökítené hontalanságunkat? erről szólani nem e helyre tartozik, de annyit jogosítva vagyok állítani, hogy midőn az, ki a függetlenségi nyilatkozatot indítványozta, az 1848-ki törvényekhezi ragazkodást ajánlja a nemzetnek, ezzel az önlegyőzésnek oly áldozatát tette a közvélemény jelen hangulatának oltárára, hogy elismerésre lehetett volna számítani azon országgyűlési többség részéről, mely az 1848- diki alkotmányhoz és Austria irányában a personális unióhoz ragaszkodás programmjával lett megválasztva. Ez elismerés helyett atyám notóriussá lett decretálva, és elkövetkezett a ministeri mindenhatóság hadjárata Eger városa, s Hevesmegye ellen, a mint tudva van. — Egyszerű bizalomszavazat esete forgott fenn, nem valamely gyakorlati horderővel biró ellenzés, mely a kormányzat bármely kis kerekét is megszakasztotta volna, — s a kormány mégis nem tartózkodott törvénycivilii állapotba helyezni Heves vármegyét. A belügyminister azzal indokolta a képviselőház előtt ezen erőszakos eljárást, hogy Eger városa bizalmi nyilatkozatában, helyeslését fejezvén ki kivétel nélkül mindazok iránt, amik atyám különböző nyilatkozataiban foglaltattak, ez által azon következtetésre nyújtott alapot, hogy atyám incompatibilitási elvét is magáévá tette. Az események változatai közt egy nap elmossa a másiknak emlékezetét. — Ha valaki a képviselő urak közül felolvastatta volna az igy kárhoztatott Egri levelet, világossá lett volna a képviselőház előtt, hogy a belügyminiszer úr bokros foglalatosságai által akadályozva tán nem ért rá az egri levelet maga elolvasni, mert hivatalos védnyilatkozatának egyetlen egy szava sem egyezik meg a tényállásal. Eger városa, atyámnak saját lelkiismeretéből merített okai által meggyőzetve, megnyugvását jelenté különben sajnálattal értett határozata iránt, hogy a jelen viszonyok közt a hazába vissza nem tér , — hanem politikai elveknek akár kivétellel, akár kivétel nélkül helyesléséről az egész levélben egyetlen egy árva szó sincs, — nem csak, de sőt az egyetlen politikai tárgyú kifejezés, mely az egész levélben fellelhető, annyiból áll, hogy Eger városa hite szerint „az 1848-ks törvényekben van letéve hazánk nagysága és jövője.“ Már pedig ép e törvények azok, melyek a végett alkottattak, hogy az osztrák ház uralkodása hazánk függetlenségével és önállásával összeegyeztessék. És azon város, mely—jól vagy roszul mindegy — ezen összeegyeztetésben hiszi letéve tenni hazánk nagyságát és jövőjét, — épp ezen város, s épp akkor, midőn e hitét fejezi ki, vádoltatik azzal, hogy alapot nyújtott azon következtetésre, miszerint atyám incompatibilitási elvét magáévá tette. A dolog igen világos tisztelt választók! nem az incompatibilitási hitnek egyszerű kijelentése keltette fel a zugó vihart, — mert az értelemben nem történt semmi izgatás, — hanem felkeltette az 1848- diki törvényeket visszakövetelő közvélemény, mely atyám levelei után mind hangosabban és hangosabban nyilatkozott. A 48-ki törvényeket nem kedvelik Bécsben, mint nem kedvelték 48-ban. A közösügyi egyezmény politikai függésbe tette Bécstől, a magát függetlennek (mint törvény szerint kellene) még csak nem is nevező királyi miniszteriumot. A függés kifelé(nem szeretem mondani felfelé) hatalom tüntetéssel szokta magát kárpótolni lefelé. Ürügyet kerestek, s jobb hiányában, atyám váczi levelét vették ürügyül, hogy az 1848-as törvényekről lemondani nem akaró közvélemény eleven röptének szárnyát szegjék , mert érzik, hogy míg e közvélemény el nem némittatik, a közös ügyes államjog nem fog gyökeret verni a nép érzelmeiben. Nem is fog verni soha, még elnémitás mellett sem. Az elnémitás nem kiirtás. A nemzet egyetemes szivének mint egyes emberének vannak szentélyei, melyekhez nem fér a hatalom. A magyar nemzet soha sem fog megnyugodni a gondolatban, hogy az Árpádok hona az osztrák birodalom kiegészítő felévé sülyedjen alá. Lehetetlen, hogy megnyughassék. Gyermekkorom óta kiszakítva a nép köréből, melyhez a bűnbóli eltávoztatás utolsó emléke kegyeletes bálával köt, távol hazámtól is elevenen lüktet mellemben a magyar nép szivéből egy érvelés. Én érzem, hogy a magyar nemzet e lesülyedésben meg nem nyughatik. S fájlalva a jelent, de bizva a jövendőben, reményem, hogy sem ama nagy szavak, miknek valódi értékükre leszállítását megkisértettem, sem a hatalom komor tekintete, nem fogják nemzetemet megcsorbított jogai visszakövetelésétől elriasztani. A hontalanság és családi köröm befolyása alatt epedéssé magasult honszeretet érdekeltségével lelem az időknek biztató jelenségeit. Nem hiányzanak. A kormány hűtlenségi bűnrészeségnek kiáltotta ki az atyám iránti bizalmat , s Kolozsvár városa azzal felel, hogy atyám nevéért engem tisztel meg választásával. Az országgyűlés többsége helybenhagyásával pecsételi meg a proscriptiót, melyet a magyar kormány atyámra kimondott, s Pécs városa azzal felel, hogy atyámat választja meg. A mi csekély személyemet illeti tisztelt választók ! én Magyarország s nem az osztrák birodalom polgárává születtem, és azzá lenni nem is fogok. Akiket e honpolgársági átalakítás a hazában ért, s küzdöttek ellene, amint lehetett, azok helyesen cselekszenek, ha helyükön maradnak , mert maradhatnak a nélkül, hogy ez átváltoztatásba belenyugodni látszassanak. De ha én ez átváltoztatást kulcsnak fogadnám el, mely számomra a bűn zárt ajtaját megnyitja, polgári életem kiindulásául kellene a közösügyi törvényeket elfogadnom. Érjen jó, érjen balszerencse, én nem fogadom el. Inkább a számkivetést. A képviselőház többsége ha nem forma szerint is, de lényegben teljesítette atyám jóslatát a proscriptió felöl. Nekem ez országgyűlésen helyem nem lehet. Ha már volt volna is, elhagynám, elhagynám a