Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)

1868-04-01 / 40. szám

, a „Sheik-ul Iilaui“ (főpap) határozott jóváhagyásával. Ezen irat gondolatmenete hír szerint a következő: Míg a szultánok a próféta tiszta tanaihoz ragaszkodtak, félelmes urai valának az egész világnak. A német császár adófizetőjük volt, az orosz uralkodó ruhájuk szegélyét csókolta, a frank porba hullott előtte. Most a birodalomban idegenek uralkodnak, mert a szultán „giaur“ (keresztény) lett, s miniszerei többet adnak az európai szokásokra, mint a hit parancsaira. Sőt a „rahjak“-ok (idegenek) még uralkodnak is az igaz hivők fölött. Melyik mohamedán képes elviselni e meggyaláztatást? A trónt tehát „tisztára kell mosni“, különben Törökország és az igaz hit elveszett. Syriában és Anatóliában e proclamatio eszméi gyors hódításokat tesznek, s jól értesült személyek azt hiszik, hogy ezen esemény a reformmunkálatokat is felfüggesztheti. A porta a képzelhető legszerencsétlenebb helyzetben van, a koránnál nem kormányozhat, a nélkül még kevésbbé. Azt hiszik továbbá, hogy mindenek előtt egy valódi ó-török ministérium állítandó az ügyek élére. Törökország oda jutott már, hogy még barátainak is át kell látni állandó fennállhatásának lehetetlenségét. A kormányzási tehetség alig található föl; a törvények roszak, s a legbefolyásosabb egyének azokat még roszabbakká teszik, ahelyett, hogy javításukon dolgoznának. Én azon nézetben vagyok, hogy Magyarországnak komolyan figyelmébe kellene venni a dolgok ezen állását. © » HIRHARANG. *% Tóth József jutalomjátékául holnap színpadunkon először elő fog adatni Shakespeare „Téli rege“ (The Winters Tale) czímű színjátéka. Majdnem feleslegesnek tartjuk közönségünk figyelmébe ajánlani a nagy britt költő e gyönyörű művét, mely „Othello“ jának mellékdarabja gyanánt tekinthető; mindkettőben a cselekvés féltékeny férj körül mozog, de míg a féltékenység „Othello“-ban idegen cselszövény által élesztetik föl, a „Téli rege“ annak a lélek saját gyanújából eredő képét tárja föl szemeink előtt. Ha „Othello“ a féltékenység és bőszű szomorújátéka, úgy a „Téli regé“-t méltán megilleti a féltékenység és megbánás színművének neve. /_g j *** A honvédek javára rendezendő hangverseny, amint értesültünk, e hó 5-kén fog megtartatni. A nemes czél mellett bizonyára az élvezetes estét ígérő tárgysorozat is közre fog működni abban, hogy lelkes közönségünk tömeges pártfogásában részesítse e hangversenyt, melynek tárgyai közül egyelőre megemlítjük a Hugenották második felvonásának jó részét, műkedvelők által előadva, nagy női és férfi karral. Nagyné Huber Ida asszony szintén megígérte részvételét. *% A sétatéri kioszk és sziget haszonbérbe vételére vállalkozni kívánókat figyelmeztetjük lapunk hirdetményi rovatára, mely szerint a kioszk és sziget folyó évi ápril 5-én d. u. 3 órakor a tanácsház nagy termében tartandó közárverés útján a legtöbbet ígérőnek haszonbérbe fog adatni. *** Az ötödik zártkörű zeneestély műsorozata holnap ápril. 2-kán a vigadó teremben: 1. Wagner „Tannhäuser“ induló zongorán négy kézre. 2. Zimay L. Népdal... Csutak Berta. 3. Vieuxtemps „Reverie“ hegeden játsza Boér Gergely. 4. Ária „Robert ördögből“... Récsi Emilné. 5. Beethoven Cismol Sonata zongorán... Pichler Bódog. 6. Durand Harmonium Trio... Tauffer Lenke, Demjén Lajos és Ibner Gyula. 7. Kücken, dal... Berecz Edéné. 8. Kovács Leo „Waite“ játsza zongorán a szerző. *** Báró Bánffy Kálmán közelebbről egy kérvényt adott be városunkhoz, melyben öt évre szabadalmat kér omnibusok berendezése végett. Azon esetben, ha megnyerné ezt, ígéretet tett, hogy egy tűzoltó-szekeret lovakkal együtt tartani fog a város számára saját költségén. Sokkal nagyobb szükségét érezzük az ily jutányos társaskocsiknak, hogy nem ne volnánk meggyőződve arról, miszerint városunk képviselőtestülete nem fogja megakadályozni e közhasznú vállalat létesülését. *** A küküllő megyei honvédeknek mart. 15 én tartott gyűlése, megemlékezvén a nap fontosságáról, táviratilag meleg üdvözletet küldött Kossuth Lajosnak, kinek nevét a történelem elválaszthatlanul összekötötte mart. 15-ének emlékével. *** Harrach Béla, szász-régeni születésű fia hazánkfia közelebbről Ázsia népei társadalmi es szokásainak tanulmányozása végett Keletté T? 87an(^kozváo, a következő sorokat in, á",W:ry Arminhoz. „Alólirt kedves és örvene es °*elfeaségemnek érzem hálámat és köszöne T, ’ ®rezn'' Vámbéri Armin ur, mint tanáromba s jo tevőmnek. Mint tanáromnak köszönettel “,T azon buzgó szallam,áérl me , , kis Z. Vap08aD ,eMlTM b, a keleti nyelvek nem . Midőn elhatáróztam,y kell,r„ utatom a keleti ,,elvek és irodiaom bővebb tanulmányozása tekintetéből, B midőD e ezélből a tanár úr tanácsát l„kíttTM, nemcsak hogy el nem fordította figyelmemet e tárgyról hanem ezen anyagi korlátolt helyzetem miatti nehéz vállalatom mostani sikerülését csak a t. tanár úrnak köszönhetem. Biztató tanácsaiból erőt és bátorságot merítettem, s a kezdeménytől a legutolsó szükségletig mindenre kiterjesztette figyelmét. Fogadja t. tanár úr legforróbb köszönetemet, s mert érzem hogy jótéteményét soha meg nem hálálhatom, viszonzásul fogadja ígéretemet, hogy én minden erőmből törekedni fogok parányi tehetségemmel hazámnak szolgálni. Fogadják még köszönetemet: t. Jókai Mór, Ráth Mór, Emich Gusztáv, Heckenast Gusztáv, Szőnyi Pál, Hunfalvi Pál, Ballagi Mór, Horváth Mihály, Xanthus János, Hajós József, dr. Margó Tivadar urak, kik czélom elérésére mindnyájan segédkezet nyújtottak. Harrach Béla, egyetemi bölcsészet hallgató. Nagy Hondán a mult hó 8 ha óta egy, Pozsonyi vezetése alatt álló színtársulat működik. A kilencz egyénből álló társaság mult hó 27 ig 11 előadást rendezett. A község derék lakosai magukhoz szállásolták s minden szükségesekkel ellátták Thaliának vándor papjait és papnőit. Egyébiránt — a mint levelezőnk írja — nagyon roszul mehetett dolguk azelőtt, hogy Hondán, hol úgyszólva 35 birtokos tartja fenn őket, annyi ideig tudnak mulatni. *** Szebenben — mint a „Hermanst. Ztg.“ Írja, e napokban egy bujtogatót fogtak el, ki már rég izgatta ott a nemzetiségeket egymás ellen. „Húsz emberrel — kiállt egy korcsmában — kiirtom a szebenieket, ki a szászokat. Máskor meg muszka szövetséggel fenyegette a németeket s magyarokat. — Ezen szövetkezési és irtási dühe valószínűleg lecsillapul — a hűvösön. Csakhogy az ilyen esetek és izgatások, hazánk vegyesen lakott részeiben — fájdalom nem ritkák. *** (Necrolog) Iktári gróf Bethlen Kata, losonczi gr. Bánffy Miklósné és losonczi gr. Bánffy Miklós cs. kir. kamarás és v. b. t. tanácsos, a Lipót-rend keresztes vitéze, magok és gyermekeik, úgymint: göncz ruszkai gróf Kornis Miklós és neje, hajnácskői báró Vécsey Mária; gróf Kornis Clarissa, nagykárolyi gr. Károlyi Edéné és férje; gr. Kornis Anna, vásonkeői gr. Zichy Paulai Ferenczné és férje; gr. Bánffy Erzsébet ungerschützi gr. Berthold Richárdné és férje; és losonczi gróf Bánffy György neveikben, megszomorodott szívvel jelentik forrón szeretett, felejthetetlen fiuk, illetőleg testvérük és sógoruknak göncz-ruszkai gróf Kornis Ádámnak élte 35 dik évében, agy vérkiömlés következtében, rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, Pesten, f. hó 19-dikén délutáni 1 órakor történt gyászos kimultát. Az időezültnek hűlt tetemei f. hó 31 -én délután 2 órakor Kolozsvárra fognak szállíttatni és a monostori plébániától gyászkiséret mellett a szent-Ferencziek óvári templomához kísértetvén, az ottani családi sírboltba elhelyeztetni. Mi is minden résztvevőknek szomorúan jelentetik. Kolozsvárit, márczius 29 -én, 1868. Béke áldott poraira segéd, Mária királynő ő Felsége, a föudvarmester 8 főudvarmesterne követik. A keresztelés befejeztével, s miután a gyermeket királynő ő Felsége föudvarmesternője ismét átvette s a belső lakosztályokba vitte, a Prímás „Tedeum“-ot hangoztat,melynek kezdetével a budai dísztéren álló gyalog-zászlóalj részéről háromszoros Üdvlövés történik. Mielőtt a király s a fenségek a teremből távoznak, a prímás szerencsekivonatát fogadják. Rövid szünet után a hölgyek, tábornokok, törzstisztek, a herczegprimás, az érsekek, püspökök és prselatusok a felső palota négyszög szöglettermébe gyűlnek, hol a király a fenségekkel — a férfi udvari személyzet előzvén meg — megjelen s a szerencsekivánatokat fogadja. A következő három napon át, d. u. 2 és 4 óra között királynő ő Felsége föudvarmesternője , föudvarmestere ugyanazon lakosztályban felvilágosítást adnak a felsége fenséges gyermek hogylétéröl tudakozódó hölgyek s lovagoknak. — Szemere Bertalan a budai elmebeteggyógyintézetben még folyvást küzdi a legszörnyebb harczot, az anyag harczát a végfelbomlással, míg nagy szelleme már rég megtörött. Másfél év óta tart e szörnyű harcz; eltart még talán néhány hétig, néhány hónapig s aztán a tragcedia utolsó jelenetéül megrendülnek a halotti zsolozsmák. Kik oda át látogatják, a legmélyebb megilletődéssel szólnak róla. Ő a nagy republikánus oly gyermeteg, hogy aki nem excellencziázza, arra rá sem tekint. Ápolóinak is csak úgy tesz meg egyetmást, hogy folytonosan excellencziázzák. Hírlapot, könyvet sokszor vesz kezébe, de alig olvas belőle mást, mint a czimet, ami éppen a lap homlokán van. Nem egyszer aztán csudálkozik, hogy már oly sok különös czimű magyar lap van, amit nem ismer. A könyveknél gondosan megtekinti, hol nyomatták, s a napokban, midőn egy könyven Heckenast nevét olvasá, egészen elcsudálkozva jegyzé meg, hogy ez oly ismerősen hangzik. Egykori legjobb barátaira nem igen emlékezik, de ha valaki azt mondja, hogy Borsodmegyéből való, akkor mosolyogni kezd, aróza kiderül, s amennyire éppen teheti, elbeszélget vele összefüggetlen, tört mondatokban. Borsodmegye, szülő megyéjére élénken visszagondol, s mikor nagyon komor, Borsodról beszélnek neki, hogy felvidítsák. Különben mindig felvidul, ha szeretett egyetlen leányát látja. Ez természetesen sokszor meglátogatja, s ha ott van, akkor a mostani szép tavaszi napokban kiviteti magát a kertbe, bozontos ősz fejét karjára fekteti, és leánya arczába nézve nem egyszer tört szavakban figyelmezteti, hogy hallgassa, mit szól — a napsugár. Ő megérte a tavasz kezdetét s talán épp az évszak változása — befejezi hosszas szörnyű szenvedéseit. — A nagyváradi ügyvédi egylet alapszabályai a magyar kir. belügyi ministériumtól jóváhagyva leérkezvén, az id. választmánynak az alapszabályok 22-ik czikke értelmében, az alakuló közgyűlés összehívása vált kötelességévé. Felhivatnak azért azon hazai, különösen pedig azon nagyváradi és biharmegyei ügyvédek, kik a „nagyváradi ügyvédi egylet“-nek tagjai kívánnak lenni, hogy folyó évi april hó 4 én d. u. 3 órakor, a bihari nemzeti casino gyűlés termében tartandó alakuló közgyűlésre megjelenni szíveskedjenek. — N.-Várad, mart. 27. 1868. — Az id. választmány. POLITIKAI SZEMLE. Hogy Francziaország minden részében kisebb nagyobb mértékben mutatkozó, sőt kitörő elégedetlensége a népnek, melyeta keresethiány, a mindennapi kenyérben szenvedett szükség, a katonai és mozgó nemzetek új törvény feletti boszankodás, az ország iparának, tekintélyének napról napra alábbmülyedése s pénzviszonyainak visszariasztó ziláltsága nagyon is komolyan indokolnak, nem hagyhatja az államfőt s a kormányt nyugodni, az oly természetes következtetés, mely ellen alig lehetne kifogást tenni. Annál aggasztóbban tekinthet pedig Napóleon császár az egyre szaporodó elégedetlenségi nyilatkozványokra, mivel nála bizonyára nem hiányzik a kellő éleslátás annak felfogására, miszerint a mostani időszakban a franczia nép között nyilvánuló kitöréseket elfojtani lehet ugyan erőhatalommal, de az elégedetlenség érzetét nem lehet a franczia nép szívéből, elméjéből máskép kiirtani, csak azon okoknak megszüntetésével, melyek azt előidézték, azokat a bajokat pedig, melyek Francziaország súlyos betegségévé fajulhatnak, alig lehetne képes egyhamar megszüntetni; tehát legalább enyhítésükről szükség gondoskodni. A császár közelebb hosszasan értekezett hadügyminiszerével, átalános vélekedés szerint a felett, hogy a hadsereg tetemes részét szabadságra kellene bocsátani, ami annál valószínűbb, minthogy a hivatalos és félhivatalos lapok néhány nap óta békés szellemű irányt követnek. A „france“-ban de Moustier kijelenteti, hogy a berlini keresztes lapnak táviratilag jelzett czikke, mely Austria, Franczia és Olaszország szövetkezéséről Poroszország ellenében szól, nem lehet félhivatalos származású. A lengyel királyság beolvasztatván az orosz birodalomba, a galicziai lengyel lapok e jogtalanságról következőleg imák. A „Czas“-ban ezt olvassuk: Ha most azon uralkodók valamelyike, ki szintén ura egy lengyel tartománynak, a czár által letett „Lengyelország királya“ czimet felvenné, a czárnak nincs joga ellene tiltakozni. A Lengyelország nevezet azonban azért el nem veszett, mert a czár czimeinek sorából kitörölte, hol a nélkül is a kazani czárság és az astrachani khánság előtt állt. Az önkormányzati igazgatás felfüggesztése sokkal nagyobb csapás volt. Mi nem akarjuk a jövő fátylát fellebbenteni, ha azonban a szerencsés pillanatra kerül a sor, midőn már másodszor Európa földabraszáról kitörölt Lengyelország nevezet újból visszanyerné jogait, akkor egy oly jog utolsó árnyéka is elmúlnék, melynek Európának a Niemen és Bagon határt kellett volna vetni, mint tette régi határozatok megóvásánál. Oroszország állítólagos jogait maga lökte el magától, maga rontotta le a határokat, egy szóval megújította a korodeli uniót. A „Gaz Nar.“ sürgősen arra figyelmeztet, hogy az éjszaki kolosz a legyilkolt Lengyelország testén megérkezett a czivilizált Europa kapujához, és közlönyei, melyek a tulajdonjog minden fogalmát eltagadják, hirdetik a czárság ezen tanát. Az ő zsinatai prédikálták az összes vallásoknak egy hitté való összeolvasztását, és Oroszország maga örül, hogy Lengyelország árnyéka már nem választja el többé az osztrák és porosz határoktól. De mi marad az árnyéknak fen, kérdi a „G. N.“ mi marad a Visztula, Niemen és Bug melletti testvéreknek hátra? Gyűjtsék össze a zilált szellemet, maradjanak hűk állomásukon azon időig, midőn az orosz kérdés napirendre kerül! Egy újabb számában visszatérve e tárgyra, azt mondja: ránk nézve ezen iszonyatos ukáz a visszaesésnek epochája. A szerződések gyengesége ezen ukáznál újból bebizonyult és a támadásnak mértéke Lengyelország szervezetére elérte tetőpontját—megtörtént mi csak embertől telhető Mostantól fogva a lengyel ügyre nézve új korszak következett be, nekünk és a világnak határozottabb előkészületeket kell tennünk a czár túlkapásai ellen, mint voltak eddig a szerződések és a diplomatiai tárgyalások. A „Dziennik L.“ egy bő hazaszeretet által sugalt czikkét a tárgyról következőleg fejezi be: E gonosz tett ellen nem várhatunk sehonnan segélyt, erőnkbe és igazságos ügyünkbe vetett bizalmunkon kívül, mi száz éven át üldöztetve megtanultuk a minket sújtott összes szerencsétlenségeket férfiasan eltűrni. Nemzetünk nem egy vihart állott ki, nem egy támadásnak állt elébe — a név eltörlése sem fogja meghajtani, hanem közös hazánk minden részében fokozott tevékenységre fogja azt ösztönözni. A lengyel királyság megszűnt közigazgatási test lenni, annál tüzesebben fog felserkenni egész Lengyelországban az élet. Az ukáz, mely mart. 13 án kelt, következő szavakkal kezdődik: Az 1867 ápr. 9-kén kelt, és a kormánytanácshoz intézett ukázunkban kijelentettük akaratunkat, hogy létessenek intézkedések arra nézve, miszerint a lengyel királyság kormányzóságai birodalmunk többi részeivel teljesen egyesítessenek, hogy e tekintetben minden, a királyságban létező központi állomások felfüggesztessenek, és hogy a megfelelő ministériumnak illető osztályaiba beosztassanak. Most elrendelem, miután a minisztériumok a lengyelországi helytartó által tett javaslatokkal egyetértenek, hogy a központi hatóságok a birodalmi hivataloknak alárendeltessenek. A többi póthatározatok arról szólnak, hogy a feloszlatásnak jul. 13 káig végre kell hajtatni. A Kandiára vonatkozó török vöröskönyvben közzétett diplomátiai okmányok egytől egyig, hol a sziget kibékítéséről, a Görögország részéről nyugtalanított Epirus és Thessalia határtartományok megnyugtatásáról van szó, leghatározottabban tiltakoznak területi átengedés ellen. Fuad pasa joggal hivatkozik azon területek ethnographiai viszonyainak bonyolódottságára, melyet a görög bekeblezési párt azon ürügy alatt, hogy ilynemű „határigazítás“ által egyedül lehet a török birodalomban a Keleten óhajtott békét biztosítani, igénybe akar venni. „A fajok agglomeratiojának elve, úgymond Fuad egy 1867. febr. 27-ki sürgönyében, a kérdésben levő tartományokra nem is alkalmazható. Krétában a lakosság egy harmada, Thessaliának egy negyede és Epirus fele török. Mily joggal lehet itt egyiket a másik rovására elűzni? Mit Europa nekünk a haladás széles ösvényén tanácsolhat, csak tökéletesítése annak, mit már foganatba vettünk; ez a valódi keleti kérdés, méltányosabb és egyébként létesíthető megoldási módja nem létezik. Mi a reformokkal tovább fogunk haladni, ha nem iparkodnak minket megcsonkítani. Még élesebben fejti ki e nézetét apr. 4 ki jegyzékében, melyben a párisi követtel közli, hogy Bource a tuileriák kabinetjének megbízásából a suffrage universelt hozta Kandiára nézve javaslatba. „Én, mondja Fuad sürgönyében, a franczia követnek idegenkedésemet fejeztem ki, hogy ugyanazon hatalmak, melyek Törökország integritását az európai egyensúlyra nézve halaszthatlannak mondják, most oly javaslattal állnak elő, melynek elfogadása a birodalom szétdarabolását vonja maga után. Mi Krétának Görögország részére való átengedését illeti, egy második Navarrára volna szükség, hogy ezt végbevihessék. Mi ugyan nem állhatunk egy coalitioval szembe, de ha valaha minden emberi és isteni jog ellenére ily coalitio alakulna, akkor nemcsak hadseregünket és hajóhadunkat kellene megsemmisítenie, hanem azon 120,000 krétai mohamedánt is erőszakkal kellene kiűznie; nem szólok arról, mennyi erőt kölcsönözne ezeknek a kétségbeesés.“ 40-ik szám. Mi újság túl a Királyhágón? — Az országgyűlésen, hallomás szerint, elsősorban az idei budget fog tárgyaltatni, nehogy a budget nélküli gazdálkodás ápril végén tulterjesztessék. De még ezt megelőzőleg szükséges nehány fináncz- és vasúti törvényt megszavavazni, minek az uj szesz-, czukor-, seradó és három uj vasúti subventio, az alföldi, hatvan-miskolczi és zákány-zágrábi, mert a költségvetés ezek alapján van szerkesztve. — A név, melyet a születendő kir. magzat a szent keresztségben nyerend, ő Felségeik által már megállapittatott. Fimagzat neve István, leánymagzat neve Mária leend. — Keresztatyának a királyné atyja, Miksa fejedelmi herczeg Bajorországban kéretett fel, kinek keresztségi functióit azonban valószínűleg királynénk nővére, a nápolyi királynő végzendi. — Irodalmunk egy jeles és fölötte érdekes művel fog szaporodni: Ráth Mór kiadja a Szász Károly jeles költőnk által fordított „Nibelung éneket.“ Ezen óriási alkotású nemzeti epos, melyet német szomszédainktól irigyelhetünk, anynyival inkább érdekelni fogja közönségünket, mivel egyik főalakja a mi nemzeti mondakörünkből is főszereplő: a világdöntö Etele hun király. — Castellano gr., mint a bécsi lapoknak Parisból távirják, franczia consulnak neveztetett ki Pestre. A Budán születendő kir. gyermek keresztelésére megállapított szertartás szerint az ünnepélyes tényre, a budai királyi várpalota nagy termében, mely ez alkalomra kápolnává alakíttatik át, meg fognak jelenni a palotaképes hölgyek s az udvarképes nemes urak, továbbá az udv. főtisztek, a testőrkapitányok, titkos tanácsosok és asztalnokok, a Buda-Pesten levő érsekek, püspökök és insulás apátok, kik a pontificáló Prímás segédletét képezendik, végül a helyőrség táboros tisztikara. Minden elkészülvén, király ő Felsége s a nápolyi királynő a cs. fenségek kíséretében a nagy terembe vonulnak. Az újszülöttet először királyné ő Felsége föudvarmesternője a belső lakosztályokból vánkoson kihozza s e termekből kiléptekor átadja az első föudvarmesternek. A menetben a föherczegek ő fenségüket föudvarmestereik kísérik, király öreltségét a fökamarás, a testőrkapitányok s a föhad — 1612 Április 1.