Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)
1868-01-01 / 1. szám
lső". sz.lett* II. Mi felszólaltak, oda kívánjuk kiigazítani, hogy „föbánya igazgatóság“ helyett helyesebben a „főpénzügy igazgatóságnak“ kell állani. Tudták azt „Többen és mások is igen jól, hogy a jellzett egyéniség alatt nem cseh hanem szász tanácsos értetett; ki is mondhatták volna bátran nevét, de ha elhallgatták „Többen“, mi is követjük az adott példát, nem tartván ildomosnak megnevezni oly elpártolt, hitelvesztett és mégis az elhagyott pályára erőnek erejével visszasóvárgó bányászt, akit atyafisága, tudákossága, alattomossága, és magyarellenes lelkülete miatt az unalomig ismer a bérezés kis háza és a hit kétszínűsége és jellemtelen magaviselete miatt már Selmeczen a bányász-fiatalság is társas köréből kizárt és a megvetésnek adott át. Midőn azonban „Többen“ erkölcsi kötelességükre hivatkoznak, azok közé sorozhatnák méltán a jó szándékú figyelmeztetést is, hogy a pártfogásokra méltatott bányatanácsos ne legyen oly érzékeny és szálljon le az ugorkafáról a hováelkapaszkodnia sikerült. Ha nem is „Többen“, tudják azt bizonyára igenis sokan, hogy ötét sem a hazai nehéz küzdelem, forradalmi harcz, nemzeti szent ügyünkhöz buzgó csatlakozás, közreműködés, vagy bármi részvét miatt compromittált, hadi törvényszék elé állított, vagyon és hivataloktól megfosztott, pártütöknek bélyegzett és tiszta honfiúi jellemük miatt folytonosan üldözött szenvedők sorában, sem pedig a Bach-Schmerling, Nádasdi-Reichenstein és Lichtenfels féle- fekete könyvbe beírottak között nem találjuk. Merjük hinni csak nem fogják tagadhatni „Többen“, miszerint bányászkörökben jól ismert dolog, hogy a magát sértve érzett tanácsos Lichtenfelsnek meghitt embere, készköteles szolgája és pártfogolt kegyencze volt. Már pedig köztudomású dolog, hogy hazája ügyét szivén hordozó magyar hivatalnok Lichtenfelsnek, a ki a magyart szívből, létekből gyűlölte, üldözte és a kit csak egy zsinóros öltöny vagy sarkantyucska is képes volt a legnagyobb dühbe hozni, barátja, meghittje és kegyencze sohasem volt, és nem is lehetett. De hagyjuk ezt abban hiszen eléggé kirí a felszólalásból, hogy ez nem annyira a télihiba kiigazítására, mint inkább az egyéniség dicsőítésére van irányozva. Valóban kár volt egyszersmind fel nem kiáltani: ime az ember a gáton ! Ministerium mit habozol? Add meg neki ha nem a főbányatanácsosságot, legalább annak nagyobb fizetését, és akkor szent a békesség , mert opportunitási hajlamánál fogva lemondandó még a Lichtenfels iránti bálakegyeletből eredő külföldiek pártolásáról is, tanúságul szolgálván az idegen elemű és hazánk nyelvét nem tudó Hozsáknak nem sikerült ajánlgatása, melylyel kudarczot vallva csehül járt, mert a szép jövő vagy mint életeskedők mondogatják, családi összeköttetés reményében gyökerező de ügyes fiatal hazafiaink mellőzésére törekvő és nemzetellenes irányt eláruló terv érdemileg visszautasíttatott, igazolásául az ismert közmondatnak: ha a cseh köre legszebb pecsétet metszünk is, mégsem válik gyémánt belőle! Megnyugtatjuk egyébiránt a „Többen“ ez ég alatt rejlő védszövetséget, miszerint óhajtjuk, hogy védenemük kiemelt érdemei ismertessenek el, de óvakodjanak „Többen“ a jellemzés és dicséretnek túlzásától, mert nagy dicséret és hazugság egy fának ágai. Még többen. Az elnök bejelenti Kossuth Ferenc képviselő lemondását. Az ezután bemutatott kérvények a kérvénybizottsághoz utasíttatnak. Ruttkay István Beszterczebánya városa részéről nyújt be kérvényt 1860 óta viselt törvénykezési költségeinek visszatérítése és azoknak ezentúl az állampénztárból fedezése iránt. Szintén a kérvénybizottsághoz utasíttatik egy Manojlovics Emil által benyújtott kérvénynyel egyetemben, mely a magyar hadseregnek szolgáltatott kenyér árának megtérítését kéri. Napirend: a delegativ tagjainak választása iránt benyújtott kormányjavaslat tárgyalása. Felolvastatván a javaslat, az ellen általánosságban senki sem tesz észrevételt. Az I. pont változatlanul megmarad. „ A II. pont felolvasása után felszólal Bezerédj László: Senki sincs tán, ki a hagyományos szokások iránt nagyobb kegyelet és tisztelettel viseltessék nálamnál, és senki sincs, ki annak hatását elismerni készebb volna. Tudom azt,hogy egész törvényhozási működésünk különösen 48 előtt ebből fejlődött ki; tudom hogy ebből fejlődött Anglia törvényhozása, ismeretes nagyhatalma, épen azért azonban, mivel ismeretes annak hatása, szükségesnek tartom, hogy kifejezzem aggoddalmomat az arányt illetőleg, mely a főrendi tagok számát 20 ra, tehát a delegatio tagjainak egyharmadára határozza. Én azt hiszem tehát, hogy az akkori szokás e részben döntő nem lehet, sem határozó; tudjuk ugyanis, hogy az eddigi országos küldöttségek, a regnicolaris deputatiok határozati joggal nem birak. Csupán tanácskozási természetűek lévén, ott a szám meghatározása nem tett oly lényeges különbséget. Azonban a delegatioknak egészen más a termézete A delegatiok, véglegesen határoznak, mely határozattól azután máshova nem történhetik hivasozás, és épen mivel tudom, hogy ily egyes precedens esetből könnyen jogi következtetés vonatatik a jövőre is, szükségesnek találom aggodalmamat e részben nyilvánítani, és a t. háznak van indítványt tenni, hogy méltóztassék e számot mgváltoztatni. Különösen figyelmet érdemel az, hgy midőn mi 400 egynéhány képviselő közül váltotunk,—figyelemmel kisérve a felsőház tanácskoásait,—azok tanácskozásaikban többnyire csak mitegy 60 —70 en vannak jelen. (Élénk helyesléstés azok mégis e javaslat szerint a delegatió tagéinak egyharmadát választanák meg (Helyeslés:- fogadjuk ez indítványt!) Másrészt igaz, hogy precedens eset van arra nézve a Lajthán túli országyűlésen, de annak is egészen más szervezete vs. ■ Tudjuk, hogy 134 tag szavazott most is az utvd alkalommal és hogy egy egy ily delegátus összsen egy két szavazattal választatott meg, természtesen az illető landtagok összeállítása szerint. E részben gondolom, a mi alkotásunkra néve valami következtetést vonni nem lehet. A másik szintén ily hagyományos szokás , hogy az országos küldöttségben is mindig refersni szokott az elnökség az illető főrendi tagokna gondolom , részben is mi praecedenst alkotni ne akarunk, vagy az eddigi szokást a delegatióba hozni, úgy gondolom, a t. háznak nincs szándékában. Bátorkodom azért a t. házat ismételve felkéri néltóztassék ezen számot némileg magasítani, s azt hiszem, hogy ha egy negyed részére reducáljuk a főrendi ház tagjai számát, bizonyosan sokkl jobban és méltányosabban fogna állani az arán, mint ha az egyharmadnál megmaradnánk. (Élén helyeslés. Elfogadjuk!) E beszéd után, mind a jobb, mind a baloldalon hangzott az „Elfogadjuk“, s „maradjon“alig lehetett hallani. Horváth Károly az esetre, ha Bezeréd indítványa el nem fogadtatnék, kijelentetni kívánná, hogy e választás minden további következtetés nélkül történik, vagyis precedenst nem képezhet. Wenckheim Béla b. belügyminiszter arének volt annyi bátorsága kioltani ezt a fényes elmét, melynek lángjától egy nemzet melegedhetet volna fel! A nemzet színe előtt hurczolák el, és nem volt annyi hatalma, hogy poroszlóira kiálthatott vola: „megálljatok, azon ifjú vétke éppen erényének legigazabb gyöngye, melyet durva kéznek éritteni sem szabad!“ Híjh nem volt senki a hatalmasak között, ezt merte volna mondani! Viselni kellett türelemmel a méltatlan lánczókát, mig végre elborult végképpen a nemes ifjú lélek, s a szerető család csak az őrültet siratható meg! Lovassy Lászlóról beszélek.... Az országgyűlési ifjúság éltető lelkéről, kihez annyi szép reményeket kötött a nemzet, s talán éppen azért tépték azokat szét. Ki ne hallotta volna hírét a „Külföld rabjáénak ? Annak mondom el történetét, elég gazdag a tanulságban, csak figyelni kell reá.... n»« : 3^———————— gi szokás mellett szólal fel, t. i. hogy a felsőház válassza egy harmadát a küldöttségnek. Az elnök erre felteszi a kérdést a kormányszerkezet mellett, melyet a ház többsége elvet. Következett a szavazás Bezerédj indítványa felett, mely mellett az egész baloldal és a jobb oldalról is számosan kelnek fel, úgy hogy kétséges, melyik részen van a többség. (Nagy zaj a hivatalosok és hivatalnokok között. Pulszky Ferencz kézzel lábbal dolgozik.) Pulszky Ferencz a ház szabályaira hivatkozik, hogy először azon indítvány mellett kell a kérdést feltenni, mely közelebb áll a szerkezethez s ez Horváth indítványa. Madarász József azonban figyelmezteti Pulszkit, hogy épen ő nem ismeri a ház szabályait, miután felszólal akkor, midőn az elnök már feltette a kérdést Andrássy Gyula gr. miniszterelnök: Mielőtt a ház t. elnöke a kérdést feltette volna, arra nézve, melyik azon indítvány, melyre legelőször szavazni kellett volna, talán eltérő nézetem lett volna nekem is; azonban már miután feltétetett a kérdés és a t. ház e tekintetben némileg a szavazást már meg is kezdette, (Már szavazott!) azt hiszem legegyszerűbb mód az volna (Felkiáltás a baloldalon: a szavazás megtörtént!) Igen de a határozat ki nem mondatott, mert—úgy emlékszem-a többség tisztán kivehető nem volt. Itt tehát az a kérdés, váljon oly szokás megváltoztatása következtében, mely eddig általánosan követve volt, megakasztassék e általában a választás vagy nem. Mindenesetre sokkal fontosabb e kérdés, mintsem azt fel lehetne tennem, hogy ezt ily elhamarkodott módon akarná a házban bárki eldönteni. Mindenekelőtt tehát tudni kell mindenkinek, mire a szavaz. Semmi egyéb kérésem nincs, — legalább a magara részéről — mint, hogy ezen indítványt méltóztassék írásban beadni, de ily módon a kérdést eldönteni nem lehet. (Ellenmondás a baloldalon. Elnök csenget). Horváth Károly saját magával jő ellenmondásba, miután a gyorsírói jegyzetek tanúsítják a legjobban, hogy úgy nyilatkozott: „ha Bezerédy indítványa el nem fogadtatnék, indítványozom stb.“ s most mégis szintén azt mondja, hogy az ő indítványa felett kellett volna előbb szavazni, miután az közelebb áll a szerkezethez. Manojlovics Emil röviden figyelmezteti ez ellenmondásra. Bezerédj beadja indítványát írásban, mely így hangzik: Indítvány „Miután a delegátió természete különbözik az országos küldöttségektől, melyek végre döntő határozatot nem hozhattak, indítványozom: 2. §. Ezen szám a képviselő és főrendiház közt úgy osztatik fel, hogy a képviselőház 45, a főrendiház 15 tagot választ.“ Pulszkynak ezalatt sikerült 20 aláírást összehozni a név szerinti szavazásra, melyet a ház elrendel. A Bezerédy indítványa mellett szavazók „igen“nel, az ellene szavazók „nem“ mel szavaznak Az eredmény a következő: „Igen“ nel szavaztak 109, „nem“-mel 130, nem szavazott az elnökkel együtt 9, távol volt 149. A szélső baloldaliak „nem szavaztak“, holott a felállással történt szavazás alkalmával közülök is többen felállottak. A név szerinti szavazás folytán természetesen megfogyott az indítványt pártolók száma a jobboldalon is. Csakis e két körülménynek lehet tulajdonítani, hogy az indítvány elvettetett. Természetes, hogy Horváth módosítványát kellett előrántani, melyet írásban a következő szerkezettel nyújtott be: „Ezen szám a képviselő és a főrendiház között ez alkalommal minden ebből jövőre vonható következtetés nélkül úgy osztatik fel, hogy a képviselőház 40, a főrendiház 20 tagot választ, akikhez a képviselőház részéről még 10 póttag választatik.“ az országgyűlési ifjúság, a diétának e kiegészítő ifjú része akkora hatalom volt még, hogy nem egyszer függött tőlük a gyűlés sorsa, s akkora befolyást gyakoroltak némely reformkérdések keresztülvitele alkalmával, hogy a kormány jónak látta intézkedni, hogy az ifjúság minél szűkebb körre szorítkozzék, s a követ urak közül nem egy nyert figyelmeztetést, hogy ne engedjenek pressiót gyakorolni holmi vármegyei seribák által, kik ez időben nem kevesebb, mint ezerötszázan voltak jelen mindennap az ismeretes nagy teremben. Annyi vita nem született akkor az egész Európában, mint egyedül Pozsonyban. Minden pártnak megvolt a maga fészke, ahol a napi kérdések éppen annyiszor vettettek meg, ahány tagja volt annak. Amennyi idő aztán fennmaradt a vitákból, azt arra fordították, hogy a „lekapott“ beszédeket kéz alatt terjesztették, s másolatokban ezer meg ezer példányban köröztették a vidéken, hová azok csupán ezen az utón juthattak el. A kormány harmincnégy esztendővel ezelőtt még a gondolattól is félt, hogy a diétán elmondott beszédek nyilvánosságra jönek, sokszor próbálták meg a merészebbek a szembeszökő eljárásnak véget vetni, s megalapítani egy nyomtatott lapot, de ez éppen elég merész eszme volt arra, hogy meg ne adják. Országgyűlési tudósítások. A képviselőház ülése december 27-én. Elnök : Somsich Pál. Jegyző: Csengery Imre. A kormány részéről jelen voltak: Andrássy Gyula gr., Wenkheim Béla b., Eötvös József b., Mikó Imre gr., Lónyai Menyhért, Gorove István. A mult ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesíttetik. Lovassy László pőre, elitéltetése és fogsága. Történeti korrajz, K. PAPP MIKLÓS-től. Bevezetés. Éppen 30 éves ma már azon történet, melyet e lapokban nyújtok olvasóimnak. Sokat gondolkoztam felette, elmondjam e azt apró részleteiben, vagy hagyjam el, s ne is érintsem, hisz ez a seb is fájó, s olyan méltatlanul ejték! Sokszor megjelennek e szomorú történet alakjai lelkem előtt; látom lánczokra verve e lelkes ifjú hősöket, kiknek minden bűnök abban állott, hogy az alvó nemzetet uj életre serkenték, minden hibájuk csak az volt, hogy melegebben merték szeretni hazájukat, mint a hogy az önkényes hatalom emberei megtűrhették volna__ Álmaimban börtöneikbe lépek az ifjú mártyroknak, s könyeimmel áztatom a bilincs-verte sebeket, melyek hajh!nem gyógyulhatának be soha! Oh annyiszor tusakodik lelkem, annyiszor is kérdi: miért kelle ez ifjú óriásnak elveszni, s ki- j * * I. Az országgyűlési ifjúság. Sokan élénken emlékezhetnek még az 1832- diki pozsonyi országgyűlés azon korszakára, midőn a E módositványt a ház többsége elfo^r^^ A III. szakasznál Horváth Lajos & (*’ kező módositványt indítványozza, mely e 8z végéhez csatolandó: „A kilépett tagok a póttagok közt foglalnak helyet, és mint áyenek a megürült állásra a p(;agok előtt hivandók be, a többi póttag, ha kerülne a sor, megvalasztalásuk sorrendje «zeL lépnek be a bizottságba.« A ház e módosítást elfogadja. A javaslatot az elnök erre e módosításokkal elfogadottnak jelenti ki. Kerkápolyi Károly olvasó ezután a központi bizottság jelentését a vasutak is.A csatornák telekkönyvezéséről készült törvényjavasla felett A ház a közlekedési miniszer kérelmére tárgy sürgősségénél fogva, kivételesen már hónapra tűzi ki napirendre e törvényjavaslat tárgyalásit Eötvös József bejelenti, hogy ő Felsége a királyné táviratilag méltóztatott legszívesebb köszönetét nyilvánítani a ház Üdvkivonataira. (Éljenzés.) Az elnök ezután azt a kijelentést teszi, hogy a napirend első tárgyát holnap a delegációk választása fogja képezni, miellen azonban a ház baloldala erélyesen tiltakozik. Tisza Kálmán, T. hát! Azt gondolom, hogy az, vájjon holnap lehet-e szavazni vagy nem? attól függ, teljesíttettek e azon előfeltételek, melyeknek teljesíttetniök kell. Ezen előfeltételek elseje, mint tudjuk mindnyájan, az, vájjon sanctionáltatott e azon három törvényjavaslat, melynek a XII. t. sz. szerint meg kell előznie a delegátiók választását, vagy nem (Helyeslés.) A második feltétel az, hogy a közös ministérium elválasztatott-e ő Felsége többi országai és tartományai ministériumától; és a harmadik az, hogy azon országok és tartományok teljes alkotmány birtokába helyezték-e vagy nem? Azt gondolom, hogy ha ezen három feltételre nézve hivatalos nyilatkozatot és értesítést kaphatunk, azon esetben igenis választhatunk holnap, de ha nem kapunk, mindaddig, míg nem kapunk, nem választhatunk. (Helyeslés) Zsedényi Eduárd azt hiszi, hogy a delegatio tagjait meg lehetne azért választani, annak kijelentése mellett, hogy a delegatio addig nem ül össze, míg a közös ministerium kinevezve nincs. Bónis Sámuel azonban ezt el nem fogadja, s ugyanoly értelemben nyilatkozik, mint Tisza Kálmán. A jobb oldal és a kormány, habár Andrássy gr. maga is jelen volt, molyai Vull Kallall mire az elnök kijelenti, hogy holnap csak a törvényjavaslat tárgyalása lesz napirenden. Holnap az ülés kezdete 10 órakor. — Járnál- 1. LEVELEZÉS. Kutifalva, dec.20. 1867. Tisztelt Szerkesztő úr! Mint lovagias védelmezője minden oly ügynek, mely szent és sérthetetlen, bátor vagyok egy kis helyet kérni becses lapjában ezen néhány sornak felvételére. Nincs ember a ki még el nem veszté egészen lelke jobb érzelmeit, hogy becsületét szentnek sérthetlennek ne tekintse. Ez azon circulus, melyre minden jóérzésü polgára e hazának, ha megtámadják, felkiált: „noit me tangere!“ így kell, hogy felkiáltsak én is, midőn nem csak egyéni, de hivatalos állásom becsülete van a legundokabb módon bepiszkolva. Még pedig némi törvényszerű színezettel. A tény állása ez: Dátosi birtokos Silvester Gamaliel úr, egy társaság előtt az én jelenlétemben azon nyilatkozatot tette, hogy a tordai tisztség egy hírhedt csalót börtönöztetett be, kiről azt állítják, hogy az a kutyfalvi pap. IS miután nyilatkozata bővebb kifejtésére kértem fel, a következő felvilágosítást adá. Tordán járva úgymond találkozom É. E. nevű hivatalnok úrral, ki azon kérdéssel lepett meg: „milyen ember az a kutyfa”Végre akadt egy merész férfiú, aki azt mondta: „Ne kunyeráljatok annyit, én saját felelősségemre selálltok egy nyom, hát, s ha aztán akad a kinek nem fog tetszeni, majd szólani fog!“ Ez Wesselényi volt. Az öregebbek megcsóválták a fejüket erre a beszédre, mely ha teljesülne, több mint bizonyos, hogy a kormány haragját vonná maga után, az ifjabbak pedig azt mondották: meg fogjuk csinálni a lapot nyomtatás nélkül is, a nélkül, hogy enge-' délyt várnánk reá, csak akadjon szerkesztője! Ekkor egy merész, bátor, lánglelkű ifju állott elő, ki minden reformeszmét lelkesedéssel tudott felkarolni, s azt mondotta: Leszek én a szerkesztője! . Ezt az ifjú embert Kossuth Ls,t,SDaK hívták. „Ez volt első országos fellépte" irta Horváth — ezen szegény nemes családb’l származott, s pályát magának ön szelleműereje által nyitott férfiúnak, ki utóbb átalakulásunk történetében, mind több és több tért foglalván ez a nemzeti mozgalom élére emelte magát.“ így születtek meg kéziratban „az országgyűlési tudósitá s° k,a melyek kézről kézre nem jutottak, s egy egy példány megyéről megyére járt, útjában sokszorozódva isten tudja ’ áoyszor jág-vytatása követkwik.)