Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)
1868-04-08 / 43. szám
43-ik szám rendre tűzetvén ki, megkezdődött a szavazócédulák beadása: a) a Magyar , Dalmát, Horvát és Szlavónországok közjogi viszonyainak megállapítása végett kiküldött választmány hiányzó négy tagjára, továbbá b) a 15 ös pénzügyi bizottsággal együtt tanácskozó vasúti út 15-fős bizottság tanaira és végül c) az állandó igazoló bizottság hiányzó egy tagjára. A képviselőház tegnapi ülésében Lónyay pénzügyminiszer törvényjavaslatot terjeszt elő a pénz alapja, értéke és súlya iránt, mely tekintettel az idővel hozandó párisi egyezményre, megállítja a veretendő érczpénzek értékét és súlyát. Veretni fognak aranyok, melyek egyik oldalán a fejedelem koronázási ornátusban, másik oldalán a magy. czimer lesz kivésve, továbbá ezüst egy forintosok, 20 és 10 krosok, és végre réz 4 és 1 krosok. A forgalomban levő 12 millió tíz krosból 3.600.000 Magyarországban fog vezetni, melyek a papiros 10 krajczárosok helyébe fognak lépni. A törvényjavaslat felolvastatott és kinyomatása elrendeltetett. Lónyay a gödöllői uradalom vételszerződését mutatja be és ezen újabb birtok beczikkelyezését czélozó javaslatot terjeszti elő. Napirenden volt a szeszadóról szóló törvényjavaslat, mely átalánosságban minden észrevétel nélkül elfogadtatik. A részletes tárgyalásnál Várady Gábor szólal fel. A javaslat bevezetésében jelezve látja ugyan azt, hogy e törvény ideiglenes, de óhajtaná, hogy határozottan mondassák ki benne, hogy legközelebb fog ily törvényjavaslat előterjesztetni. Lónyay azt hiszi, hogy miután az már a jövő héten meg fog történni, hogy azt szükségtelen felemlíteni benne. Bonis S. úgy véli, hogy rendkívüli körülmények igénylik e törvényjavaslatot, de ekkor ki is kívánja fejeztetni e körülményt. Pulszky F. nagy hévvel az indítvány ellen hadonáz. Kautz Gy. irtózik a szerencsétlen ideiglenes szótól, melyet nem tart megegyeztethetőnek a parlamentarismussal. Szólt még Halász B. és Tisza László Várady Gábor indítványa mellett-A többség az indítványt leszavazta. A törv.javaslat első §-át Ghyczy Ignácz a czímmel öszhangzásba kívánja hozni. Kautz Gy. ugyan ellene van, de a miniszer hozzájárulván, a többség a módosítást elfogadja. A második §, minden szó nélkül elfogadtatott- a7 p.fi-é.sz. felolvastatván, a törvényjavaslat egész terjedelmében elfogadtatik. Erre Lónyay a jövő hétre ígért szeszadóról szóló javaslatot terjeszti elő. Tisza Kálmán örvend rajta, hogy ily rövid idő alatt váltotta be ígéretét, de azt hiszi, hogy az csak a pénzügyi t.-javaslattal együtt fog tárgyaltatni. Ezután a kérvényi bizottság tett jelentést. A képviselőház mai ülésében a múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bejelenti Szabadffy Sándor Vas megye Sz.Gotthárdt kerülete képviselőjének halálát és a beérkezett kérvényeket, melyek közt első helyet foglalt Manojlovits Emil képviselőé, ki 15 napra szabadságidőt kért. Napirenden volt a kérvényi bizottság előterjesztése, az igazoló bizottság jelentése, és a nemzetiségi bizottság hiányzó 16 tagjának megválasztása. TARCZA: „A magyar hadsereg.“ ÍRTA IVÁNKA IMRE. (Vége.) A negyedik pontra nézve csak azon helyet emeljük ki mint legfontosabbat, hol szerző azt kívánja, hogy az egyes katona jelenlét-ideje (Präsenz-Zeit) lehető legrövidebbre szoríttassék. „A sorkatonaságnál — írja Ivánka — a jelenlét-időt fél, legfeljebb egy évre, a lövészeknél, tüzéreknél, aknászoknál, lovasságnál stb. egy, legfeljebb két évre vélem szorítandónak, de ezen egész idő folytonos gyakorlatra és oktatásra használandó fel, ez idő úgy tekintendő, mint a melyben a katonának mindent meg kell próbálni és tanulni, a nme háborúban és ellenség előtt szükfokottaDv AZ eZredek legifjabb törz8j és mi^en nál van8ra *eg‘jabb tisztjei a sorkatonaságkorlat Vt “itassanak, kikre nézve a folytonos gya ellenben ^ 18kolaként foG ha8TMálni, tovább szolgáló ? ’ tZ6de8ek és űrvezetök önként Ezen* & * tti • pótd'jat vevő katonák legyenek, és azok közül'8kikkutetek teljes számban tartandók, tovább is fegyver Ifi ? “ír tassék a gárda, mely hiborlatDa^ vl' \ u„„„„j • „ . .. ao°ruban részint oly „elite“-et képezend, minővel birni — . . ” j . „ , , , nezetem szerint — minden hadseregnek kellene • . „ «L . ’ Másrészt nagy felállitás A többi közvitézség , sorkatonaságnál békében a rendes létszám/» élé szorítható, de nem tudva a nagy hadgyakorlatokat, de nem kell a katona idejét szükségtelen örállásokkal és parádézásokkal elherdálni, hanem azt a félévet, vagy évet, amelyet a zászló alatt tölt, jól fel kell használni, mi annál inkább eszközölhető, mert a tanuló közvitézekhez aránylag sok fő- és altiszt van jelen létszámban, ezek tehát váltakozhatnak. A sorgyalogságnál azok, kik fél vagy egész évet szolgáltak zászló alatt, a második szolgálati év betöltéséig a sorkatonaság lajstromaiban maradnak jegyezve, miután 4 évre a honvédek, ismét 4 évre az első tartalék és további 5 évre a második tartalék lajstromaiba vezettetnek be. A többi osztályok katonái 1 vagy 2 évet szolgálván helyben a sorkatonaságnál, ennek lajstromaiba összesen 4 évre, s azután 4 évre a honvédség lajstromaiba vezettetnek, s ennek betöltése után a 2-ik tartalékba hatnak át, s igy a szolgálattól az első tartalékban egészen felmentetnek.“ A honvédségnél és a 2 ik tartaléknál — mondja a szerző — osztassanak be az 1848 49-iki honvédsereg azon fő- és altisztjei, kik szolgálatra alkalmasak és készek. Áttérve a munka azon részére, mely az átmenetet a mostani rendszerből az új rendszerbe tárgyalja, szerző következő eljárást ajánl: „A gyalogsorezredeknek jelenleg 4 zászlóaljuk és egy depot osztályuk van. Három zászlóalj távol van toborzási helyéről, a nagyedik és a depot annak székhelyén vagy közelében tanyázik. A katonák mintegy két és negyed évig szolgálnak helyben, sokan rövidebb ideig. Nemsokára bekövetkezik az újonczozás. Ahelyett, hogy a szabadságra, vagy végkép elbocsátandó katonák helyett az újonczok ismét Ha van valami a földi dolgok közt szent, a nevelésügy bizonyára az. S éppen ezért ha e téren valami örvendetest látunk, a legédesb öröm fogja el szivünket, mit magunkba zárni, szivünk mélyébe rejteni nem tudunk, de örömest közlünk másokkal, hogy más nemes lelkek is örvendjenek velünk. Ebből kiindulva vagyok bátor ez alábbi közleménynek közkedvességű lapja „Levelezés“ rovatában helyet kérni: H. Oklándon február 23 án a sz. keresztúri épülőfélben lévő unitár, középtanoda javára oklándi unitár, lelkész tiszt. Sándor Ferencz, törvényszéki ülnök tktc. Kassay Sámuel és írnok László Domokos ur által tarisnyás bál rendeztetett, számos részvevők, egybarátok által meg is tartatott. És pedig a következő eredménynyel: messze földre küldessenek, a még jelenlétszámban maradó vitézek a 3-ik zászlóaljból tétessenek át az 1-ső és 2-ik zászlóaljba, ellenben a két zászlóaljból az elbocsátandók osztassanak be a 3 ik zászlóaljba; ez utóbbi zászlóalj fő- és altiszteivel, szóval egész keretével együtt szállittassék toborzási kerületébe, hol az elbocsátandó legénységet hazaeresztvén, majdan az ujonczokat vonja magához és lesz belőle az új rendszer 1 ső tartalékjának l-sö zászlóalja, a helyben lévő depot-keret lesz az új rendszer l-sö tartalék 2-ik zászlóalji keretének kezdete. Az úgyis hon lévő 4 ik zászlóalj kerete két részre osztassák és kiegészíttetvén a fent érintett módon két zászlóalj keretére, képezendi a honvédzászlóaljak kereteit, melyek soraiba sorozandók mindazon katonák, kik 3 évnél többet, de 6 évet még nem szolgáltak, az önként beálló honvédek, s a mennyire a zászlóaljak létszáma ezekből ki nem telnék, pótoltassák a hiány a reservisták közül. A fennmaradó reservisták, azaz, akik már 6 éven túl szolgáltak, írassanak az l-ső tartalék lajstromaiba. A 2-ik tartalék keretei pedig oly módon állíttatván össze, amint azt egy megelőző czikkemben magyaráztam, azok betöltése 10 éven felüli reservistákkal, önkéntesekkel és a gyöngébb testalkatú újonczokkal történjék. A következő években az 1-ső és 2-ik zászlóaljak hazaszállítása hasonló modorban történhetik, amennyiben egy részük nagyobb hely- és várőrségekre vagy seregfölállításokra nem volna szükséges. Hasonló lenne az eljárás a lovasságnál és többi osztályoknál, s így megtörténhetik az egész átalakulás a nélkül, hogy a hadsereg egy perezre szenvedne ütköző képességében, mert a zászlóaljak ^^T^f^Ttság hosszú véleményes előterjesztése, melyet Halmossy Sándor, Boros Bálint, Cseh Sándor és Horváth Döme felváltva olvastak fel, vette igénybe az ülés legnagyobb részét, és csak még a nemzetiségi bizottságra adattak be a szavazatok. Az igazoló bizottság jelentése a holnapi ülésre halasztatott. Időközben Tisza László Egerbegy városa és a Mezőség szomszédos községeinek s több szokosainak aláírásával nyújtott be kérvényt. Ezen vasúti kérvény alapját, úgymond, különösen a Torda város által hasonló irányban a 1. ministeriumhoz benyújtott kérvény képezi, s azon kérelemmé terjeszti a ház elé, hogy a kérvényi bizottság útján utasítsa azt a vasúti bizottsághoz oly meghagyással, hogy Torda város kérelmével combinative vegye figyelembe. . Végül elnök a vasúti bizottság tagjait kér fel, hog£ alakulásra maradjanak vissza a teremben. Ezzel az ülés 1 órakor eloszlott. LEVELEZÉS. Zágráb, mart. 31. 1868. A horvát regolcolaria küldöttség legközelebb Pestre fog utazni, s a mint illetékes körökben tudni akarják, csak ettől függ, hogy béke legyen-e már egyszer Horvát- és Magyarország közt vagy nem, mert arról meg vannak itt győződve, hogy ha horvát részről a jogosság és józan ész határai tiszteletben tartatnak, azok ha csak oly követelések léteznek, melyeket Horvátország 1848-ban és az után tett, követelések, melyek az országos autonómiát a bel-, vallás-, igazság- és tanügyre nézve megállapítják s mint a nemzeti önállóság kívánalmai az 1861-i tartománygyűlés 42 ik czikkének értelmében vétetnek tekintetbe; ha, mondjuk, e határok megtartatnak, akkor Magyarország, részint hogy a horvátok akaratát teljesítse, részint hogy a belbékét fönntartsa, bizonyára nem fogja megtagadni azoknak a magyar korona egy részével összeférő megoldását. De ha e határok áthágatnak, s a tartományi autonómián túl az unió korlátolt körébe a separatismus magvait akarják elhinteni, akkor a magyarok aligha ismét fölveendik az alkudozások elejtett fonalát. S fájdalom éppen a legújabb időjőben hallottunk az unió párt némely tagjaitól nyilatkozatokat, melyek a nélkül, hogy Horvátországra nézve lényeges jelentőséggel bírnának, a magyaroknál méltán idegenkedéssel fogadtathatnak, a tartománygyűlési többség ellenzéke t. i. állítólag az új aerához kötött személyes várakozások ki nem*1 A cf' 4 A o o «tro föi»okozil^, V» o q;jt ezutánra is éppen úgy, mint eddig, csak collectiv képviselettel bírjon a magyar országgyűlésen. Megfoghatatlan valóban az, vájjon minő haszon származhatnék ebből Horváthországra nézve. 48 előtt a a horvátok mindenesetre collectiv után voltak az országgyűlésen képviselve, azonban a modern parlamentarizmus mellett ez se Horvátország politikai individualitásának kitüntetésére, se a magyar országgyűlés által elintézendő közös anyagi érdekekre nézve nem tekinthető czélszerű eszköznek. Ha tehát e kérdést, midőn szőnyegre kerül, az unió határain belül valóban Horvátország egyéniségének megőrzése mellett kell elintézni, azon czélból bizonyára nem a collectív képviselet leend alkalmas, hanem erre nézve a két regnicolaris küldöttség által egy külön módozat állapítandó meg. Ezen eszme annyiban mindenesetre új, mert még Horvátországnak 1848—49-i vágyait is felülmúlja. Ak b. 112 - kor t. i. szintén követelték a horvátok az autonómiát de a nélkül, hogy collectiv képviseletről említést is tétetett volna, egyszersmind részt akartak venni a központi parlamentben is. d. Pest, ápr. 1. A balközép párt ma este tartott nagy horderejű értekezlete következőleg folyt le: Ghyczy Kálmán az értekezletet, melyen a párt tagjai teljes számmal voltak jelen, meg nyitván, felszólalt legelőször is Nyáry Pál, ki beszédében különösen hangsúlyozá azt, hogy a múltra nézve ne bocsátkozzék a párt recriminatiókba, hanem a helyett igyekezzék inkább a jövő teendőit megállapítani. Nyáry e felszólalása közhelyesléssel találkozván s az egyesülés szüksége élénken hangsúlyoztatván, Tisza Kálmán szólalt fel, s indítványt terjesztett elő az egyesülésre vonatkozólag. Ez indítványban Tisza Kálmán az ismeretes bihari három pontot jelöli ki azon alap gyanánt, melyen az egyesülés létesítendő. Ez alapot a jelenlevők olyhangulag magukévá tették s a három pontot szintén egyhangúlag — egy negyedikkel is megtoldották, mely Magyarország diplomatikai képviseltetésére vonatkozik. Tisza Kálmán továbbá kijelenté azon kívánságát is, hogy ne feszegessék a történt szakadást a párt tagjai, mert valamint ő nem ismeri el azt, hogy hibás volt, úgy másokat is meg akar óvni mindazon kellemetlenségektől, melyeket az ily feszegetések okvetlenül magukkal hoznának. Átalános helyeslés és tetszés követé e szavakat s Keglevich Béla gr. erre kinyilatkoztatá, hogy Tisza Kálmán indítványa értelmében mindazok, kik a delegatió kérdésében a „Hon“ körül csoportosultak, készek az egyesülést elfogadni. Az értekezlet ezután egy írásbeli nyilatkozat készítését rendelte el, melynek szerkesztése Tisza Kálmán és Keglevich Béla gróf urakra bízatott. A nyilatkozat, mely azonnal fogalmaztatott, újabban hangsúlyozza a fentebbi négy pontot s az ország pénzügyi kereskedelmi önállását.—Az értekezlet ezt egyhangúlag éljenzéssel tévé magáévá, s az egyesülés véglegesen ki lön mondva. Egyszersmind kimondatott az is, hogy akik a fentebbi megállapodásokon túl akarnának menni, a pártnak többé nem lehetnek tagjai. Az értekezletben,amely különben mindöszsze is csak egy félórát vett igénybe, az egyesülés kérdésén kívül, a napirenden levő törvényjavaslatok felett is folyt rövid eszmecsere. A pártközlönyök kérdése szóba sem hozatott. Sz. Hidalmás, apr. 1. 1868. Április 8 a rendes bevétel volt . 52 ft. 50 kr. egyesek rendkívüli adakozása . . 16 „ —n Összesen . 68 „ co^Az öszes kiadás volt 43 frt. 80 kr., mit az említett bevételből kivonva, marad tiszta jövedelműi 24 ft. 70 kr. E tiszta jövedelemhez Kassay Sámuel ülnök ur 21 forinttal, írnok László Domokos ur pedig 4.30, járultak, s igy az összes báli jövedelem lett 50 ft. o. é., mi rendeltetése helyére el is küldetett. A báli morzsalékok az oklándi szegényeknek osztattak ki. Az illetők nemes fáradozásaikért, valamint migs Sikó Lajos ur ig szívességéért, hogy szép palotáját e szent ezés átengedte, fogadják forró köszönetét a nevelés kirátainak. " a Maros-Vásárhely, apr. 5. 1868. Az „Unió“ maros-vásárhelyi levelezője, egyik közelebbi 36 dik számában, a marosszéki bizottmányi gyűlésről irt tudósításunknak némely tételeit lerontani igyekszik. Oly szokatlan malitiával teszi azt a r. I ur, hogy lehetetlen szó nélkül hagynunk, különben maga a dominus is elhinné, hogy igazat irt. Újból kijelentjük, hogy mindazok, miket a bizottmány is gyűlésről közöltünk, utolsó betűig azonképpen történtek. S erre nézve nemcsak a jelenlevő mintegy kétszáznyi emberre, hanem éppen a királybíró urakra is bátran mernék hivatkozni, mert a mellett, hogy az urak hivatalnokok, egyszersmind férfiak is, kik nem szokták az „Unió“ kedvéért viszszavonni azt, amit egyszer kimondottak. Minden embernek vannak „maga iránti kötelességei.“ Az „Unió“ vásárhelyi tudósítójának is meg vannak saját személye iránti kötelmei, azaz valahogy csak élni kell neki is, mert ha nincs aprizni való, könnyen felkopik az ember álla... Azonban alig hisszük, hogy az ilyen nevetséges simogatásnak valami zsíros haszna legyen, az efféle szolgálatokért csak a Bach-világban szokták volt megjutalmazni az embert. Maros-Vásárhelynek egyik újon választott papja, Tolnai Lajos, ma egy hete, márt. 29-én érkezett városunkba, családjával együtt. A helybeli ref egyház küldöttjei, s többen mások is, előre menve a városon kívül fogadták az érkezőt. Ma, virágvasárnapján tarta meg beköszöntőjét a reformátusok várbeli templomában. Mondanunk sem kell, hogy a tév és templom zsúfolásig megtelt; a jeles szónoki beszéd mindenkit a szó teljes értelmében kielégített. Az ünnepélyt sokban, emelte a dalárda közreműködése is. Délben a Teleki-béka termében nagy ebéd adatott. Virágvasárnapi országos vásárunk e héten folyt le. Főleg a baromvásár szokatlan élénk, minőre évek óta nem emlékszünk. A czimeres ökör párját négy 500 o. é. forinton székében vették. A lovak is igen magas árnak örvendhettek. ?. HIRHARANG. Mindazon t. előfizetőinket, kik a mai napig előfizetéseiket még nem küldötték be, tisztelettel figyelmeztetjük, hogy példányaikat a jövő számmal megszüntetjük, mert a tetemes bélyeg költség miatt fölösleges példányokat nem nyomathatunk A kolozsvári polgári társalkodó részvényesei még a múlt évben átlátták, hogy a közel három évtized előtt készült alapszabályain nem bttéráltatnak, pedig ez azon taktikai unitás, melynek a harczban önállólag és különvezetve kell működnie. Semmi nehézséggel nem jár a dolgot úgy elintézni, hogy mind a régi állomásokban maradó, mind a hadkiegészítési kerületekbe visszatérő csapatok 4—6 századból álló zászlóaljakat képezzenek, ami — mint ezt minden ahoz értő katonának el kell ismerni — a hadmozzanatok (taktische Bewegungen) kivitelében különbséget nem tesz. Úgy vélem, a lovasságnál és tüzérségnél már jelenleg is lehetne kísérleteket tenni a tekintetben, hogy vagyonosabb katonák — befizetvén a ló értékét, azt magukkal vive — bocsáttassanak szabadságra, s ezek képezzék az átmenetet a honvéd-lovassághoz és tüzérséghez, számuk öregbednek önkéntesek által és a következő ujonczozás alkalmával Ha a törvényhozás netalán e rendszert elfogadná, annak életbeléptetését aként kellene eszközölni, hogy a lehető legkevesebb magánérdek sértessék meg, s így azok, kik az eddig divatozó újonczállítási szabályoknak eleget tettek, ne terheltessenek másod ízben. Rendesen három korosztály állíttatik be az újonczok kiadására: a 20 és 21 évesek a sorkatonasághoz, a 22 évesek az 1-ső tartalékhoz lennének sorozandók; mind a három korosztály gyöngébb testalkotású de fegyverviselésre alkalmas ujonczai a 2-ik tartalék lajstromaiba lennének írandók. A jelenleg szolgálatban levő katonaság pedig aként lenne beosztandó a sorkatonaság, honvédek és lső tartalék lajstromaiba, mint azt fölőbb említettem, s a hiányok betöltésére önkéntesek felhívandók, kik, amint a fegyverbe begyakorolták magukat, szabadságra mennének. Ezentúl a rendszer maga magát tartja fenn.“