Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)

1868-04-08 / 43. szám

43-ik szám­­ rendre tűzetvén ki, megkezdődött a szavazóc­édu­­lák beadása: a) a Magyar , Dalmát­, Horvát és Szlavónor­­szágok közjogi viszonyainak megállapítása végett kiküldött választmány hiányzó négy tagjára, to­vábbá b) a 15 ös pénzügyi bizottsággal együtt ta­nácskozó vasúti út 15-fős bizottság tanaira és végül c) az állandó igazoló bizottság hiányzó egy tagjára. A képviselőház tegnapi ülésében Lónyay pénzügyminiszer törvényjavaslatot terjeszt elő a pénz alapja, értéke és súlya iránt, mely tekintettel az idővel hozandó párisi egyezményre, megállítja a veretendő érczpénzek értékét és súlyát. Veretni fognak aranyok, melyek egyik oldalán a fejedelem koronázási ornátusban, másik oldalán a magy. czi­­mer lesz kivésve, továbbá ezüst egy forintosok, 20 és 10 krosok, és végre réz 4 és 1 krosok. A for­galomban levő 12 millió tíz krosból 3.600.000 Ma­gyarországban fog vezetni, melyek a papiros 10 krajczárosok helyébe fognak lépni. A törvényjavas­lat felolvastatott és kinyomatása elrendeltetett. Lónyay a gödöllői uradalom vételszerződé­­sét mutatja be és ezen újabb birtok beczikkelyezé­sét czélozó javaslatot terjeszti elő. Napirenden volt a szeszadóról szóló törvény­­javaslat, mely átalánosságban minden észrevétel nélkül elfogadtatik. A részletes tárgyalásnál Vára­­dy Gábor szólal fel. A javaslat bevezetésében je­lezve látja ugyan azt, hogy e törvény ideiglenes, de óhajtaná, hogy határozottan mondassák ki benne, hogy legközelebb fog ily törvényjavaslat előterjesz­tetni. Lónyay azt hiszi, hogy miután az már a jövő héten meg fog történni, hogy azt szükségtelen felemlíteni benne. Bonis S. úgy véli, hogy rendkívüli körülmé­nyek igénylik e törvényjavaslatot, de ekkor ki is kívánja fejeztetni e körülményt. Pulszky F. nagy hévvel az indítvány ellen hadonáz. Kautz Gy. irtózik a szerencsétlen ide­iglenes szótól, melyet nem tart megegyeztethetőnek a parlamentarismussal. Szólt még Halász B. és Tisza László Várady Gábor indítványa mellett-A többség az indítványt leszavazta. A törv.­­javaslat első §-át Ghyczy Ignácz a czímmel ösz­­hangzásba kívánja hozni. Kautz Gy. ugyan ellene van, de a miniszer hozzájárulván, a többség a mó­dosítást elfogadja. A második §, minden szó nélkül elfogadta­tott- a7 p.fi-é.sz. fel­olvastatván, a törvényjavaslat egész terjedelmében elfogadtatik. Erre Lónyay a jövő hétre ígért szeszadó­ról szóló javaslatot terjeszti elő. Tisza Kálmán örvend rajta, hogy ily rövid idő alatt váltotta be ígéretét, de azt hiszi, hogy az csak a pénzügyi t.-javaslattal együtt fog tárgyaltatni. Ezután a kérvényi bizottság tett jelentést. A képviselőház mai ülésében a múlt ülés jegy­zőkönyvének hitelesítése után elnök bejelenti Sza­bad­ffy Sándor Vas megye Sz.­Gotthárdt kerülete képviselőjének halálát és a beérkezett kérvényeket, melyek közt első helyet foglalt Manojlovits Emil képviselőé, ki 15 napra szabadságidőt kért. Napirenden volt a kérvényi bizottság előter­jesztése, az igazoló bizottság jelentése, és a nem­zetiségi bizottság hiányzó 16 tagjának megvá­lasztása. TARCZA: „A magyar hadsereg.“ ÍRTA IVÁNKA IMRE. (Vége.) A negyedik pontra nézve csak azon he­lyet emeljük ki mint legfontosabbat, hol szerző azt kívánja, hogy az egyes katona jelenlét-ideje (Prä­senz-Zeit) lehető legrövidebbre szoríttassék. „A sorkatonaságnál — írja Ivánka — a jelen­lét-időt fél, legfeljebb egy évre, a lövészeknél, tü­­zéreknél, aknászoknál, lovasságnál stb. egy, legfel­jebb két évre vélem szorítandónak, de ezen­ egész id­ő folytonos gyakorlatra és oktatásra használandó fel, ez idő úgy tekintendő, mint a melyben a katonának mindent meg kell próbálni és tanulni, a nme háborúban és ellenség előtt szük­fokottaDv AZ eZredek legifjabb törz8j és mi^en nál van8ra *eg‘­jabb tisztjei a sorkatonaság­korlat Vt “itassanak, kikre nézve a folytonos gya ellenben ^ 18kolaként foG ha8TMálni, tovább szolgáló ? ’ t­Z6de8ek és űrvezetök önként Ezen* & * tti • pótd'jat vevő katonák legyenek, és azok közül'8kikkutetek teljes számban tartandók, tovább is fegyver Ifi ? “ír tassék a gárda, mely hiborlatDa^ vl' \ u„„„„j • „ . .. ao°ruban részint oly „elite“-et képezend, minővel birni — . . ” j . „ , , , nezetem szerint — min­den hadseregnek kellene • .­­ „ «L­­ . ’ Másrészt nagy felállitás A többi közvitézség , sorkatonaságnál béké­ben a rendes létszám­­/» élé szorítható, de nem tudva a nagy hadgyakorlatokat, de nem kell a ka­tona idejét szükségtelen örállásokkal és parádézá­sokkal elherdálni, hanem azt a félévet, vagy évet, a­melyet a zászló alatt tölt, jól fel kell használni, mi annál inkább eszközölhető, mert a tanuló köz­vitézekhez aránylag sok fő- és altiszt van jelen lét­számban, ezek tehát váltakozhatnak. A sorgyalogságnál azok, kik fél vagy egész évet szolgáltak zászló alatt, a második szolgálati év betöltéséig a sorkatonaság lajstromaiban marad­­nak jegyezve, miután 4 évre a honvédek, ismét 4 évre az első tartalék és további 5 évre a második tartalék lajstromaiba vezettetnek be. A többi osztályok katonái 1 vagy 2 évet szol­gálván helyben a sorkatonaságnál, ennek lajstro­maiba összesen 4 évre, s azután 4 évre a honvéd­ség lajstromaiba vezettetnek, s ennek betöltése után a 2-ik tartalékba h­atnak át, s igy a szolgálattól az első tartalékban egészen felmentetnek.“ A honvédségnél és a 2 ik tartaléknál — mondja a szerző — osztassanak be az 1848 49-iki honvéd­sereg azon fő- és altisztjei, kik szolgálatra alkal­masak és készek. Áttérve a munka azon részére, mely az át­menetet a mostani rendszerből az új rendszerbe tárgyalja, szerző következő eljárást ajánl: „A gyalog­sorezredeknek jelenleg 4 zászlóal­juk és egy depot osztályuk van. Három zászlóalj távol van toborzási helyéről, a nagyedik és a de­pot annak székhelyén vagy közelében tanyázik. A katonák mintegy két és negyed évig szolgálnak helyben, sokan rövidebb ideig. Nemsokára bekövetkezik az újonczozás. A­helyett, hogy a szabadságra, vagy végkép elbocsátandó katonák helyett az újonczok ismét Ha van valami a földi­ dolgok közt szent, a nevelésügy bizonyára az. S éppen ezért ha e téren valami örvendetest látunk, a legédesb öröm fogja el szivünket, mit magunkba zárni, szivünk mélyé­be rejteni nem tudunk, de örömest közlünk mások­kal, hogy más nemes lelkek is örvendjenek velünk. Ebből kiindulva vagyok bátor ez alábbi közle­ménynek közkedvességű lapja „Levelezés“ rovatá­ban helyet kérni: H. Oklándon február 23 án a sz. keresztúri épülő­félben lévő unitár, középtanoda javára oklán­­di unitár, lelkész tiszt. Sándor Ferencz, törvényszé­ki ülnök tktc. Kassay Sámuel és írnok László Do­mokos ur által tarisnyás bál rendeztetett, számos részvevők, egybarátok által meg is tartatott. És pedig a következő eredménynyel: messze földre küldessenek, a még jelenlét­számban maradó vitézek a 3-ik zászlóaljból tétessenek át az 1-ső és 2-ik zászlóaljba, ellenben a két zászlóalj­ból az elbocsátandók osztassanak be a 3 ik zászló­aljba; ez utóbbi zászlóalj fő- és altiszteivel, szóval egész keretével együtt szállittassék toborzási kerü­letébe, hol az elbocsátandó legénységet haza­ereszt­vén, majdan az ujonczokat vonja magához és lesz belőle az új rendszer 1 ső tartalékjának l-sö zász­lóalja, a helyben lévő depot-keret lesz az új rend­szer l-sö tartalék 2-ik zászlóalji keretének kezdete. Az úgyis hon lévő 4 ik zászlóalj kerete két részre osztassák és kiegészíttetvén a fent érintett módon két zászlóalj keretére, képezendi a honvéd­zászlóaljak kereteit, melyek soraiba sorozandók mindazon katonák, kik 3 évnél többet, de 6 évet még nem szolgáltak, az önként beálló honvédek, s a mennyire a zászlóaljak létszáma ezekből ki nem telnék, pótoltassák a hiány a reservisták közül. A fennmaradó reservisták, azaz, a­kik már 6 éven túl szolgáltak, írassanak az l-ső tartalék lajstromaiba. A 2-ik tartalék keretei pedig oly módon ál­líttatván össze, a­mint azt egy megelőző czikkem­­ben magyaráztam, azok betöltése 10 éven felüli reservistákkal, önkéntesekkel és a gyöngébb test­alkatú újonczokkal történjék. A következő években az 1-ső és 2-ik zászló­aljak hazaszállítása hasonló modorban történhetik, a­mennyiben egy részük nagyobb hely- és várőr­­ségekre vagy seregfölállításokra nem volna szük­séges. Hasonló lenne az eljárás a lovasságnál és többi osztályoknál, s így megtörténhetik az egész átalakulás a nélkül, hogy a hadsereg egy perezre szenvedne ütköző képességében, mert a zászlóaljak ^^T^f^Ttság hosszú véleményes elő­terjesztése, melyet Hal­mossy Sándor, Boros Bálint, Cseh Sándor és Horváth Döme felváltva olvastak fel, vette igénybe az ülés legnagyobb ré­szét, és csak még a nemzetiségi bizottságra adat­tak be a szavazatok. Az igazoló bizottság jelentése a holnapi ülés­re halasztatott. Időközben Tisza László Egerbegy városa és a Mezőség szomszédos községeinek s több szoko­sainak aláírásával nyújtott be kérvényt. Ezen vas­úti kérvény alapját, úgymond, különösen a Torda város által hasonló irányban a 1. ministeriumhoz benyújtott kérvény képezi, s azon kérelemmé ter­jeszti a ház elé, hogy a kérvényi bizottság útján utasítsa azt a vasúti bizottsághoz oly meghagyás­sal, hogy Torda város kérelmével combinative ve­gye figyelembe. . Végül elnök a vasúti bizottság tagjait kér fel, hog£ alakulásra maradjanak vissza a teremben. Ezzel az ülés 1 órakor eloszlott. LEVELEZÉS. Zágráb, mart. 31. 1868. A horvát regolcolaria küldöttség legközelebb Pestre fog utazni, s a mint illetékes körökben tud­ni akarják, csak ettől függ, hogy béke legyen-e már egyszer Horvát- és Magyarország közt vagy nem, mert arról meg vannak itt győződve, hogy ha horvát részről a jogosság és józan ész határai tisz­teletben tartatnak, azok ha csak oly követelések léteznek, melyeket Horvátország 1848-ban és az után tett, követelések, melyek az országos autonómiát a bel-, vallás-, igazság- és tanügyre nézve megálla­pítják s mint a nemzeti önállóság kívánalmai az 1861-i tartománygyűlés 42 ik czikkének értelmében vétetnek tekintetbe; ha, mondjuk, e határok megtar­tatnak, akkor Magyarország, részint hogy a horvá­­tok akaratát teljesítse, részint hogy a belbékét fönntartsa, bizonyára nem fogja megtagadni azok­nak a magyar korona egy részével összeférő meg­oldását. De ha e határok áthágatnak, s a tartomá­nyi autonómián túl az unió korlátolt körébe a se­paratismus magvait akarják elhinteni, akkor a ma­gyarok aligha ismét fölveendik az alkudozások elejtett fonalát. S fájdalom éppen a legújabb idő­­jőben hallottunk az unió párt némely tagjaitól nyi­latkozatokat, melyek a nélkül, hogy Horvátország­ra nézve lényeges jelentőséggel bírnának, a ma­gyaroknál méltán idegenkedéssel fogadtathatnak, a tartomány­gyűlési többség ellenzéke t. i. állítólag az új aerához kötött személyes várakozások ki nem­­*1 A cf' 4 A o o «tro föi»ok­ozil^, V» o q;jt ezutánra is éppen úgy, mint eddig, csak collectiv képviselettel bírjon a magyar országgyűlésen. Meg­foghatatlan valóban az, vájjon minő haszon származ­hatnék ebből Horváthországra nézve. 48 előtt a a horvátok mindenesetre collectiv után voltak az országgyűlésen képviselve, azonban a modern par­­lamentarizmus mellett ez se Horvátország politikai individualitásának kitüntetésére, se a magyar ország­gyűlés által elintézendő közös anyagi érdekekre nézve nem tekinthető czélszerű eszköznek. Ha te­hát e kérdést, midőn szőnyegre kerül, az unió ha­tárain belül valóban Horvátország egyéniségének megőrzése mellett kell elintézni, azon czélból bi­zonyára nem a collectív képviselet leend alkalmas, hanem erre nézve a két regnicolaris küldöttség által egy külön módozat állapítandó meg. Ezen eszme annyiban mindenesetre új, mert még Hor­­vátországnak 1848—49-i vágyait is felülmúlja. Ak­­ b. 112 - kor t. i. szintén követelték a horvátok az autonó­miát de a nélkül, hogy collectiv képviseletről em­lítést is tétetett volna, egyszersmind részt akartak venni a központi parlamentben is. d­. Pest, ápr. 1. A balközép párt ma este tartott nagy hordere­jű értekezlete következőleg folyt le: Ghyczy Kálmán az értekezletet, melyen a párt tagjai teljes számmal voltak jelen, meg nyit­ván, felszólalt legelőször is Nyáry Pál, ki beszé­dében különösen hangsúlyozá azt, hogy a múltra nézve ne bocsátkozzék a párt recriminatiókba, ha­nem a helyett igyekezzék inkább a jövő teendőit megállapítani. Nyáry e felszólalása közhelyesléssel találkozván s az egyesülés szüksége élénken hang­súlyoztatván, Tisza Kálmán szólalt fel, s indít­ványt terjesztett elő az egyesülésre vonatkozólag. Ez indítványban Tisza Kálmán az ismeretes bihari három pontot jelöli ki azon alap gyanánt, melyen az egyesülés létesítendő. Ez alapot a jelenlevők olyhangulag magukévá tették s a három pontot szintén egyhangúlag — egy negyedikkel is megtol­­dották, mely Magyarország diplomatikai képvisel­­tetésére vonatkozik. Tisza Kálmán továbbá kije­lenté azon kívánságát is, hogy ne feszegessék a történt szakadást a párt tagjai, mert valamint ő nem ismeri el azt, hogy hibás volt, úgy másokat is meg akar óvni mindazon kellemetlenségektől, me­lyeket az ily feszegetések okvetlenül magukkal hoznának. Átalános helyeslés és tetszés követé e szava­kat s Keglevich Béla gr. erre kinyilatkoztatá, hogy Tisza Kálmán indítványa értelmében mind­azok, kik a delegatió kérdésében­ a „Hon“ körül cso­portosultak, készek az egyesülést elfogadni. Az ér­tekezlet ezután egy írásbeli nyilatkozat készítését rendelte el, melynek szerkesztése Tisza Kálmán és Keglevich Béla gróf urakra bízatott. A nyilatkozat, mely azonnal fogalmaztatott, újabban hangsúlyozza a fentebbi négy pontot s az ország pénzügyi ke­reskedelmi önállását.—Az értekezlet ezt egyhangú­lag éljenzéssel tévé magáévá, s az egyesülés vég­legesen ki lön mondva. Egyszersmind kimondatott az is, hogy a­kik a fentebbi megállapodásokon túl akarnának menni, a pártnak többé nem lehetnek tagjai. Az értekezletben,amely különben mindösz­­sze is csak egy félórát vett igénybe, az egyesülés kérdésén kívül, a napirenden levő törvényjavasla­tok felett is folyt rövid eszmecsere. A pártközlö­nyök kérdése szóba sem hozatott. Sz. Hidalmás, apr. 1. 1868. Április 8 a rendes bevétel volt . 52 ft. 50 kr. egyesek rendkívüli adakozása . . 16 „ —­n Összesen . 68 „ co­^­Az öszes kiadás volt 43 frt. 80 kr., mit az említett bevételből kivonva, marad tiszta jövedel­műi 24 ft. 70 kr. E tiszta jövedelemhez Kassay Sámuel ülnök ur 21 forinttal, írnok László Domo­kos ur pedig 4.30, járultak, s igy az összes báli jövedelem lett 50 ft. o. é., mi rendeltetése helyére el is küldetett. A báli morzsalékok az oklándi sze­gényeknek osztattak ki. Az illetők nemes fárado­zásaikért, valamint migs Sikó Lajos ur ig szívességéért, hogy szép palotáját e szent ezés átengedte, fogadják forró köszönetét a nevelés ki­rátainak. " a­ Maros-Vásárhely, apr. 5. 1868. Az „Unió“ maros-vásárhelyi levelezője, egyik közelebbi 36 dik számában, a marosszéki bizottmá­­nyi gyűlésről irt tudósításunknak némely tételeit lerontani igyekszik. Oly szokatlan malitiával teszi azt a r. I ur, hogy lehetetlen szó nélkül hagynunk, különben maga a dominus is elhinné, hogy iga­zat irt.­­ Újból kijelentjük, hogy mindazok, miket a bizottmány is gyűlésről közöltünk, utolsó betűig azon­­képpen történtek. S erre nézve nemcsak a jelenle­vő mintegy kétszáznyi emberre, hanem éppen a­­ királybíró urakra is bátran mernék hivatkozni, mert a mellett, hogy az urak hivatalnokok, egyszersmind férfiak is, kik nem szokták az „Unió“ kedvéért visz­­szavonni azt, a­mit egyszer kimondottak. Minden embernek vannak „maga iránti köte­lességei.“ Az „Unió“ vásárhelyi tudósítójának is meg vannak saját személye iránti kötelmei, azaz­­ valahogy csak élni kell neki is, mert ha nincs aprizni való, könnyen felkopik az ember álla... Azonban alig hisszük, hogy az ilyen nevetséges simogatásnak valami zsíros haszna legyen, az efféle szolgálatokért csak a Bach-világban szokták volt megjutalmazni az embert. Maros-Vásárhelynek egyik újon választott papja, Tolnai Lajos, ma egy hete, márt. 29-én ér­kezett városunkba, családjával együtt. A helybeli ref egyház küldöttjei, s többen mások is, előre menve a városon kívül fogadták az érkezőt. Ma, virágvasárnapján tarta meg beköszöntőjét a refor­mátusok várbeli templomában. Mondanunk sem kell, hogy a tév és templom zsúfolásig megtelt; a jeles szónoki beszéd mindenkit a szó teljes értelmében kielégített. Az ünnepélyt sokban, emelte a dalárda közreműködése is. Délben a Teleki-b­éka termében nagy ebéd adatott. Virágvasárnapi országos vásárunk e héten folyt le. Főleg a baromvásár szokatlan élénk, minőre évek óta nem emlékszünk. A czimeres ökör párját négy 500 o. é. forinton székében vették. A lovak is igen magas árnak örvendhettek. ?. HIRHARANG. Mindazon t. előfizetőinket, kik a mai napig előfizetéseiket még nem kül­dötték be, tisztelettel figyelmeztetjük, hogy példányaikat a jövő számmal megszün­tetjük, mert a tetemes bélyeg­ költség mi­att fölösleges példányokat nem nyomat­hatunk A kolozsvári polgári társalkodó részvényesei még a múlt évben átlátták, hogy a közel három évtized előtt készült alapszabályain nem b­ttéráltatnak, pedig ez azon taktikai unitás, melynek a harczban önállólag és különvezetve kell működnie. Semmi nehézséggel nem jár a dolgot úgy elintézni, hogy mind a régi állomásokban ma­radó, mind a hadkiegészítési kerületekbe vissza­térő csapatok 4—6 századból álló zászlóaljakat ké­pezzenek, a­mi — mint ezt minden ahoz értő kato­nának el kell ismerni — a hadmozzanatok (taktische Bewegungen) kivitelében különbséget nem tesz. Úgy vélem, a lovasságnál és tüzérségnél már jelenleg is lehetne kísérleteket tenni a tekintetben, hogy vagyonosabb katonák — befizetvén a ló érté­két, azt magukkal vive — bocsáttassanak szabad­ságra, s ezek képezzék az átmenetet a honvéd-lo­vassághoz és tüzérséghez, számuk öregbednek ön­kéntesek által és a következő ujonczozás alkalmával Ha a törvényhozás netalán e rendszert elfo­gadná, annak életbeléptetését aként kellene eszkö­zölni, hogy a lehető legkevesebb magánérdek sér­tessék meg, s így azok, kik az eddig divatozó újonczállítási szabályoknak eleget tettek, ne terhel­tessenek másod ízben. Rendesen három korosztály állíttatik be az újonczok kiadására: a 20 és 21 évesek a sorkatonasághoz, a 22 évesek az 1-ső tartalékhoz lennének sorozandók; mind a három korosztály gyöngébb testalkotású de fegyverviselésre alkalmas ujonczai a 2-ik tartalék lajstromaiba len­nének írandók. A jelenleg szolgálatban levő kato­naság pedig aként lenne beosztandó a sorkatona­ság, honvédek és l­ső tartalék lajstromaiba, mint azt fölőbb említettem, s a hiányok betöltésére ön­kéntesek felhívandók, kik, a­mint a fegyverbe be­gyakorolták magukat, szabadságra mennének. Ezen­túl a rendszer maga magát tartja fenn.“

Next