Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)

1868-01-01 / 1. szám

1­8. szám.­ yi pap?“ S midőn én elmondom jó véleményemet, azt felelé: „mert itt van a börtönbe bezárva.“ Most teh­át miután ezen becsület szennyezés, nem csak mint egyént, hanem mint a papi testület egyik tag­ját is érdekel, kötelességemnek tartom felkérni a tordai nemes tisztséget, hogy azon letartóztatott bűnös kilétét nyilvánosan közzétenni a becsület érdekében szíveskedjék. Ha pedig azon előttem ismeretlen É. E. nevű úri­ember hamis adatai folytán történt volna e téves nyilatkozat, abban az esetben kérem figyel­meztesse a nemes tiszség e tagját, hogy őrizkedjék az olyan hihértertt beszédektől, melyek egy tisztességes testületben lévő egyén tiszta becsületét teszik kocsijára. S mint, a milyet tettek az ojtozi szorosnál 1811- ben állomásozó csendőrök, kik há­rom átázó deák képében egy az egész ország fel­­hábo­rítására czélzó forradalmi testületet fogtak el; végül, ha csak Silvester Gamaliel úrtól származott volna az egész, abban az esetben, nem fogok tartóz­kodni azon eljárástól, mely a léha beszédű embere­ket illő korlátok közé utasítja. Nagy Domokos, kutyfalvi ref. pap. Déés, dec. 27. 1867. A hazaszeretet egyik nemzeti erényünk, me­lyet jutalmazni nem lehet, de nem is szükséges, jutalmát önmagában hordja; de kik ezen erényt halálukkal pecsételték meg, szeretetteiket nyomor­ban hagyták, keserű jutalom, csekély vigasz az özvegynek, gyönge támasz az árvának. A szeretetet semmi sem képes helyettesitni, de­­ a nyomort enyhíti a könyörület: jó királyunktól kezdve mindenki siet hazánkban adományával se­­gitni a haza nyomorultjait; e kötelességnek kíván-­­ tunk mi is eleget tenni, midőn a belső-szolnokme­­gyei honvédegylet javára a helybeli casino nagy­­­termében tartott mű-hangversenyen szép számmal­­ megjelentünk. A rutsorozatot magas műveltségű Tor-­­­ma Károlyné úrasszony nyitotta meg, előadva Fr. Chopin „Fantasie Impromtu“-jét; mint avatatlan nem bocsátkozhatom játékának részletesebb leírá­sába, tartva attól, hogy dicséretem által bántani fo­­­­gom finom műérzékét, röviden csak annyit, hogy a hangverseny fénypontját játéka képezi. Itt azonban kénytelen vagyok egy megjegy­­í­zést tenni: Van nálunk egy faja a Fauburg St. Germaini i aristocratáknak, kik mivel nem ragyog­hatnak a fővárosokban, nem kivánnak megjelenni sehol sem. Fidenc! fellépni a déési műkedvelőkkel,­­ énekelni vagy zenélni ezeknek a füleknek, kik csak úgy c­accereznek a déési tik­okósnak, mint :Remé­nyi­ vagy Wu­lmersnek, soha, soha ! *) Tagadhatat­lan, hogy több érvet nyújt a párisi nagy opera, még a pesti kamarai hangversenyek is, de higgyék el önök, senkit meg nem aláz, ha­­ eljön, részt vesz ily jótékony czélú előadásokban, megteszi azt, mit a kötelesség mond. Irné egy­­ magas műveltségű nő, kinek műszlését bizonyosan nem elégíti ki a műkedvelőink képessége, még­sem , tartó méltósága alaírnak velők egy deszkára fel-­­ lépni. De hagyjuk ezeket, kik még egy ideig, mint Milton halottainak szellemei, néha meg meg­jelen-­­ nek, s folytassuk szemlénket. Róth Pálné egy áriát énekelt „Ernáéiból“ terjedelmes kiképzett hanggal bir, bár hogy­ most nem élvezhettük eléggé, mivel énekét zongorán ma­­­­ga kísérte. Fodor Károlyné Bajza „Apotheosisát“, Bor­­í­bély Samu Medgyes Lajos „Halottaink”-at sike­rűlten szavalta; megemlítjük továbbá Lukác­si Ödön hegedű és Tauter Vilmos fuvola játékát „Bánk bán“ operából, mit Horn Vilmos kisért, összevágón, ügye­sen adták elő. Dessewffi Zuiejka, Krémer Luiz és a kis Czetz Mari zongorán működtek közre. A jöve­delem 300 frt felé jár. Reméljük a honvédegylet, ezt a gyámoltalan rokkant honvédek, ezek özve­gyei és árvái felsegélésére kívánja fordítani s nem adja ki kölcsön potyára, mint tette volt egykor. A hangversenyt táncz követte kivilágos viradiig. Cassius. Nyilvános köszönet a „Festi Hírnök“ és migs Halmágyi Sándor urnak. Éppen azon időben, midőn előfizetési felhívá­sunkat szétküldöttük , az összes magyar napi sajtóból két buzgó pártfogónk lépett elő,­­ az egyik a „K. Közlöny,“ melyben méltóságos Halmágyi Sándor úr ajánlja lapunkat annyi gyön­gédség és jó indulattal, a mennyit csak pályatárs-­­­tól várni lehet. A második a „Pesti Hírnök“ szerkesztő­­i *^6«) mely nov. 29 -i számában volt szíves egy kis récémet csinálni részünkre az által, hogy meg­támadja lehívásunkat, szid mint a bokrot, s dühé­ben igy kiáll­ fel. tökéletlen világban nincsen semmi absolute bizonyos körülmények között a legüdvösebb is hatékonynyá válik. Ezt kell mon­danunk a sajtószabadságról is!“ A „Hírnök“ szerint, hazánk tettlegesen a leg­korlátlanabb sajtó­szabadságot élvezi, olyant, m­inő­ *) A társadalomnak beteges kinövései mindig voltak­­ lasxnek. A rang­­ás czímkór«A 1j darab ideigf harczba fog állani a valódi miveltséggel, de lassanként eljön az az idő­­», midőn csak az embert fogjuk keresni, nem tudakozód­­vk, váljon méltóságos­« vagy nagyságos? Stark­­ vei Anglia sem dicsekedhetik! Ezt ugyan lapunk olvasói, s még kevésbé e lapok szerkesztője nem hiszi el, de ez nem gátolja meg abban, hogy szi­vós köszönetet ne mondjon az éppen jó időben ér­kezett megemlékezésért De kérnünk kell jövőre is mentől gyakrab­ban méltóztassanak nyájaskodni velünk, legyenek meggyőződve, méltányolni fogjuk törekvéseiket, mint legbuzgóbb előfizető gyűjtőinknek. A „M. Polgár“ kiadó­hivatala A Petőfy-emlék ügyében. A Petőfy elesése helyére emelendő síremlék­re újabban adakoztak: Kézdi-Vásárhely közönsége 15 új frtot, ams. Felső Fehérmegyében kebelezett hidvégi járás szol­­gabirói hivatala küldött gyüjtö-iven 38 frt. 80 krt. réteni járás szolgabirói hivatala gyüjtö-iven 11 frt- 2 krt.. Gyárfás Bertha Zaboláról, Pócsa Ferencz Nyújtódról, Könczei Albert Karatlnáról, Hankó Lujza, Dávid Katalin, Vertán Pepi, Székely János­­né, Tóth Istvánné, Szabó Mózesné, Harmath Do­mokos Kézdi Vásárhelyről, egy-egy új frtot, össze­sen 10 frtot, ezeken kivül Kolozsvár város tanácsa hivatalos értesítése szerint e végre 100 uj írtot ha­tározott. Midőn ezen honfiáldozatokat köszönettel vennék, egyszersmind tudatni kívánjuk, hogy a gyűjtés bevégeztével egy egyszerű Album fogja hozni e nemes czélra adakozók névsorát. Erzsébetváros, dec. 27. 1867. Dr. Haller Ferencz Lapunk t. munkatársaihoz Kolozsvárt, jan. 1-én 1868 Midőn az uj év elején hálás és a legmelegebb köszönetemet nyilvánítom összes munkatársaink azon hathatós támogatásáért, mely lehetővé téve hasz­nos szolgálatot tenni pártunk érdekeinek, egyszersmint kérem azt jövőre is, mert csupán így, közös erő, közös és kitartó munkássággal juthatunk czélhoz, mely elé annyi oldalról gördítik nyomonként az akadályokat. Programmunk a régi, s az lesz irányadónk ezután is. Tiszteljenek meg bizalmukkal jövőre is; e bizalmat olyan tőkének tekintendem, melyről számol­nom kell, s erre készen fognak találni minden idő és körülmények között. K Papp Miklós: A .M.Polgári magán társürgönye Pest, dec. 31. Váradi Gábor szerkesztése alatt a balközépnek jan. 10 én hihetőleg új orgá­numa indul meg „Haza“ czimmel. Lajthántúli miniszterek: Auersperg elnök, Tauffe honvédelem rendőr, Herbst igazságügy, Brestel pénz, Hasner cultus, Potovsky földmivelés, Plener kereskedel­mi, Berger tárcza nélkül. HIRHARANG. MP Tisztelettel kérjük mindazon előfizetőinket, kik megrendeléseiket nem küldötték be még, ne késsenek vele, mert fölösleges példányokat nem nyomathatunk, s később a legjobb akarattal sem küldhe­tünk teljes számú példányokat. Vetter Antal altábornagynak la­punkban megjelent jeles czikkét közölvén a „Hon“ is, szerkesztője a következő sorok­kal vezeti be: „Tisztelt hazánkfiától, Vetter Antal magyar honvéd altábornagytól az alább közölt figyelemreméltó czikket kaptuk, mely­ből meggyőződhetik mindenki, hogy hazánk katonai kapacitásai az elvbarátaink által fel­állított nézeteket alapjaikban osztják. ” Öröm­­mel soroztuk mindig ez­­ elvtársaink közé a tisztelt altábornagyot. S annyival inkább ör­vendünk rajta, hogy Kolozsvár szabadelvű választó közönsége Vetter Antal altábornagy­­nak képviselővé leendő választása által ily kitűnő tehetségnek szándékozik utat nyitni a haza javára c­élzó né­zetek érvényesítésére. Az óhajtott megválasztás által bizonyára nem csak az országgyűlési baloldal, de valóban az egész közügy fog nyerni. Jókai Mór:“ — A fennebbi sorokhoz részünkről csak annyit jegyzünk meg most, hogy közelebbről rész­letesen tárgyalandjuk e kérdést, s közölni fogjuk az altábornagy urnák választóihoz in­tézett programmját, mely meggyőzhet min­denkit, hogy hivatottabb kezekbe a képvise­lői tisztet nem tehetjük le, mint éppen az övébe. A „Kolozsvári Közlöny“ szerkesz­tőjéhez csak néhány szavunk van, úgy látszik, va­lóságos áldozatkészséggel veszi oltalma alá főmun­­katársát, a tíz éves ehsalátot, kijelentve, hogy ké­ t január kö­ zöttük nem létezik elvkülönbség. Nagyon fonák do­log volna, ha azt kivánná valaki Dózsa Dánieltől, hogy főmunkatársa ellen folytasson hadjáratot, azon főmunkatárs ellen, kire szüksége van, de azt talán meg lehetne várni, hogy a védelem igazságos le­gyen. Azon állításunkat, hogy nincsenek mindig egy véleményben, m­égd­ö­n­th­etet­le­n­ü­l bizo­nyítottuk be, midőn éppen a szerkesztő egyik czikkére hivatkoztunk. És mivel felel most Dózsa Dániel? Azzal, hogy kíméletlenül támadja meg egyik munkatársunkat, a­nélkül, hogy bevárta vol­na annak feleletét a megtámadásra. Helyes eljárás ez? %% A helybeli sajtó új censort kap, hír­­szerint, Lan­ge helyébe. Mint halljuk, városi alka­­pitány Müller Sándor van erre kinézve. Hát egy kis friss sajtótörvényt mikor kapunk az 52- dikiek helyébe, vagy ez még nem sietős ?­mi Lapunk mai számában kezdjük meg ígért korrajzunkat, mely körülbelül nyolcz év terje­delmű lesz, s önállólag is napvilágot fog látni. Azt hisszük, hogy a városszolgák a színházhoz nem csak azért vannak rendelve, hogy­­ a szivarvégeket gyűjtögessék­estvéret­estvére, ha­­­­nem hogy a rendre felügyeljenek. Sokszor tíz-ti­­zenöt könynyen öltözött nő kénytelen dideregni az előteremben, mert nem ülhet szekérre, mivel az aj­tó elött egy oly kocsi áll, melynek gazdája vagy úrnője még csak akkor mozog a páholyban, de azért a kocsit a világért sem utasítnák tovább. Balogh Károly jutalomjátékául e hó 4 én Pyál Bódognak ismert hatásos drámája „A párisi ro­ngyszedő“ fog színre kerülni. Odry Lehel meghívást kapott az egyik bécsi színházhoz, nem hisszük azonban, hogy elhagyja a hazai színpadokat addig, míg tehetségét­­ méltányolva látja. %% (Necrolog) Gál Zsuzsánna már özvegy Tompa Lajosné, maga, egyetlen gyermeke: Tompa Lujza, szerető testvér városi mérnök Tompa János, neje Czecz Mária, gyermekei: Tompa Ida, Ádám, János, úgyszintén minden rokonok nevében, mély bánattól lesulítva tudatja, hogy forrón szeretett férje, az illető édes atyja, testvére és rokona Tompa Lajos, e nemes város és az erdélyi ev. ref. Egyházfőtanács számvevője, huzamos időn keresztül tartott szenvedéseinek f. hó 2- án d. u. 2 és fél órakor a halál vetett véget. Az alig 50 éves férfiú életerét terhes és súlyos próbáltatások emésztették fel; előbb a csatamezőn szolgálta hazáját, majd külföldi börtönben szenvedett érette; csak 8 év jutott szerető családja körének, mely a hanyatló esztendővel vele együtt végkép lehanyat­­loni szemléli boldogsága csillagát. Italt tetemei kis mesterutczai szállásáról f. hó 3- án, d. u. 3 óra­kor, rövid ima után kisértettek ki a köztemetőbe. Béke poraira! *** Tompa Lajos temetése tegnapelőtt nagy számú résztvevő közönség jelenlétében folyt le. A boldogult átalánosan becsült s tisztelt polgára volt városunknak, ki minden körülmények között terhet­­len erélylyel küzdött a közjó érdekében. Egykori honvéd bajtársai számosan seregték körül a korán elhunyt koporsóját, mely előtt a 69 ik honvéd zászló­alj lobogóját vitték. Béke poraira. *** Az erdélyi legfőbb törvényszék működését Kolozsvárit befejezte, levéltárát elindítot­ta; a már közölt közbirákon kivül a volt személy­zetből szolgálattétel végett berendeltettek a magyar kir. curia erdélyi osztályához irodai aligazgató Daróczi Pál, írnokok Pintye Károly, Müller Dani és Horváth Mihály, a többi személyzet részint rendelkezés alatti állapotba tétetik. *** Ha az előjelek nem csalnak az idei rövid farsang a legkedélyesebben fog eltelni, majd minden héten lesz egy egy kiválóbb csinos zárt­körű vigalom, azon kívül a maszkos és gyermek bálok. A nőegylet, a jogászok, a polgári társalkodó, iparosok, a vivoda — mind igen csinos bálokat fognak rendezni; meglesz még a színházi két ilarczos bál is. Azt halljuk, hogy a jogászbált a színházban fogják rendezni, az igaz, hogy többen elférnek benne, de hogy a jövedelemre nézve praktikusabb-e, azon kétkedünk. December 30-án az országgyűlés mindkét háza bizonytalan időre elnapoltatok. Már az utóbbi szavazásoknál oly sok követ hiányzott a rendesen hiányozni szokottakon kívül is, hogy már egy kellemetlen leszavaztathatási eset kikerülése miatt is sietve kellett a szünidőt megadni **. A csak alig múlt esztendő napi eseményei közül legszívesebben és kedvesen emlé­kezhetünk meg a házi zenekör vasárnapi havi rendes előadásáról. A terem zsúfos volt, a Prog­ramm érdekessége nagy számú műdító hallgatóságot vonzott a zenekör ze­mébe. A nagyobbára mind művészekből összeállított zenekar kitűnően játszott, úgy az egész mű­sorozat megfelelt a hallgatóság kívánalmainak, de leginkább kiemelendő a két Korbuly nővér által előadott csinos darab zongorán és a mit tán legelöl kellett volna megemlítnünk: Bernád Ilka k. a. Gegenbauer egyik kitűnőbb tanítványa által előadott nagy ábránd a „Sevillai Borbély“ ból Leybachtól bizonyára méltán megér­demlő a viharos tapsokat, oly szabatosan és könnyű­séggel játszotta a gyakorolt kezeket kivánó szép darabot. A m. k. és cs­ k. firácz ministeri­­umok közt kötött szerződések alapján 1866 ban minden 14 napban egyszeri húzás fog történni a Lotterián a birodalom mindkét felében egész azon ideig, mig a Lotto intézmény fennálland. Mi újság túl a Királyhágón? — Perczel Mór tábornok emlékiratait ren­dezi. Kétségkívül becses okmányt fognak azok ösz­­szegyüjtve képezni a szabadságharcz történetéhez. — Gróf Thun Leo dec. 27 én kihallgatá­son volt ő Felségénél. Ebből némelyek azt követ­keztetik, hogy e körülmény a ministerium újjáala­kításával van kapcsolatban. Mások állítása szerint a kihallgatáson a cseh királyi koronázás jött szóba. A hg Eszterházi-féle sorsjegyek utol­só kihúzása alkalmával az 50,000 frtnyi főnyere­ményt Grund F. J. és fia kereskedő házának Prá­gában fizették ki.­­ A bécsi fegyvergyárban nagymérvű intézkedések tétettek, hogy a végleg elfogadott­ Wörndl féle fegyverek munkálatai újév után kez­detüket vehessék. Wörndl a kincstártól jelenté­keny előleget kapott s állítólag az ő rendszere nyomán készült 250,000 fegyver szállításával bíza­tott meg.­­ A bécsi „Wanderer“ ben olvassuk: „Néhány hét előtt itt a magyar tanulók közt club’ alakult, melynek czélja hetenkint tartandó összejö­vetelekben vitatni meg a sociális napi kérdéseket. A club, mely „egyetemi magyar club“ nevet visel, már jelentékeny számú tagokat számlál. Megjegyezzük még, hogy a párbaj büntetés alatt határozottan meg­­tiltatott , hogy jelvényül fehér mellszalag szolgál a magyar czimerrel. — Hátultöltők — Románia számára. Mint Bécsből irják, Obediano ezredes a napok­ban oda fog érkezni bizonyos Raquier úrral s egy puskaművessel, hogy Bécsben vagy a külföl­dön a legnagyobb gyorsasággal 50,000 hátultöltő fegyvert vásároljon a román kormány részére. E román bizottmány, melynek nagy összeg készpénz áll rendelkezésére, egyéb hadiszereket is szándék­szik vásárolni. — Magyar vasúti kölcsön. A „Corr. Hav.“ jelenti, hogy a magyar vasúti kölcsön véglegesen megköttetett. Az aláírások 1868. január 9—15-én fognak megtörténni. POLITIKAI SZEMLE. Az utóbbi napokban az észak-német csapat­parancsnokságokkal és kezelési tisztségekkel közöl­­tetett az összes észak-német szövetségi sereg mozgósításának tervezete. Ezt a porosz király, mint szövetségi fővezér, egy nov.­g­én kelt rendelettel hagyta jóvá, s az — mint a „Köln. Zig“-nak írják — oly világosan és röviden van szerkesztve, hogy a régi porosz hadsereghez csatlakozandó új csapattesteknek semmi kétségük sem lehet a mozgósítás esetébeni működések iránt. Ebben benfoglalvák úgy a táborzó, mint a fedeze­­ti és őrségi csapatok, valamint végre az összes, a mozgósított hadsereghez tartozó kezelési tisztségek, alakításuk és kiegészítésük gondos figyelembevéte­lével. Párisból, e hó 21-dikéről, írják. Az Oroszor­szágból érkezett legújabb hírek az itteni politikai körökben nem csekély feltűnést okoztak. A sze­pé­­tervári kormány—szokása ellenére—a keleti kérdésre vonatkozó sürgönyeiből igen sokat közzétett. Ezek hangja igen fönhéjázó. Itt nem hitték, hogy Orosz­ország ily tüntetőleg lépjen föl, habár a Tud­eriák kabinete jól ismeri Oroszország elégedetlenségét a miatt, mivel a franczia sárga könyvből a krétai ügy szabályozására vonatkozó közös törekvések egészen kihagyattak. Oroszország eme lépését itt nagy kö­vetkezést­ eseményei­ kezdetének tekintik. Azt hi­szik, hogy Oroszországban komoly rendszabályokat készítenek elő.—Moustier marquis ma reggel soká­ig időzött St. Cloudban a császárnál, s szorgalma­san dolgoztak. Természetesen a keleti kérdés vola szóban. A kamara ülésében Rouher kikel Louvet mó­­dosítványa ellen, mely azt mondja, hogy a házas­ságnak a két tartalék évben való megengedése ál­tal a hadsereg 84,000 embertől fosztatik meg, és ezáltal a tényleges hadseregi álladék nem fogna­­ magasabb lenni a jelenleginél, t. i. 639,000 ember,—­­ holott pedig az országnak 800,000 emberre van szüksége; a Krimiában és Olaszországban viselt háborúk bebizonyíták a sereg elégtelenségét. Ha Olaszország, Ausztria, Oroszország és az észak­­német szövetség katonai erejét Francziaországé­­val összehasonlítjuk, belátandjuk azon parancsoló szükségességet, hogy a hadsereg újraszervezése szük­séges. A kamara Lonvet indítványát 177 szavazattal 81 ellenében elvetette. A „Constitutiones“ Olaszor­szágot, a pápai adósság fizetésének felfüggesztése végett legélénkebben gáncsolja, mely ugyanis tár­gya volt egy szabad, az olasz kamra által meg­szavazott, Európa színe előtt aláírt egyezménynek. Határozottan állítják, hogy Máltában egy nagy brit hajóraj fog összpontosíttatni. London, dec. 27. Az angol „Correso “ sze­rint Bernstorff már a közelebbi napokban mint az északi német szövetség és mint Poroszország követe fog itt működni. — A nyugalom Londonban nincs megzavarva. .

Next