Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)
1868-05-08 / 55. szám
Második évi folyam. Előfizetési feltételek: . . 12 frt — kr. Évre . . • .. . 12 . . 6 frt — kr. Félévre . • • • » I» Negyedévre • •. . 1 * n 55-ik szám. Kolozsvárit, péntek, május 8.1868. Havonk&it • • ' n Megjelenik hetenkint háromszor. Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Szerkesztőség és kiadó-hivatal: Szentegyház-utcza 467. sz.MAGYAR POLCÁK. POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször halébozott sor ára 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 80 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvesményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Déésen: Krémer 8emuel. Enyeden: Vékör János. Tordán: D. Papp Miklós. Biamosnyvértt: Csaasz testvérek. Kolozsvártt: Stein János és Demjén László. Legújabb távirati tudósítások. Fest, máj. 7. Ő Felsége a lóversenyekre szombaton ide fog érkezni. London, május 6. A tegnapelőtt alsóházi ülésben nyilvánítá Disraelt, hogy f. hó 2-án a parlament feloszlatását ajánlá, vagy ha ezt időszerűtlennek találná, a ministérium lemondását jelenté be. A királynő se ezt, se a parlament feloszlatását, amely őszig nem történhetik meg, nem fogadó el. Beszédének végén kijelenti Disraeli, hogy a kormány nem fogadhatja el Gladstone indítványát. Gladstone és elvbarátai hevesen tiltakoztak a ministérium alkotmányellenes hivataloskodása ellen. Disraeli erre felszólítja az ellenzéket, hogy tegyen ellene bizalmatlansági indítványt. Bécs, május 7. Jól értesült körökben Meysenburg báró római küldetését meghiúsultnak tekintik. Bécsi ágro, máj. 7. Arany 5.57. Ezüst 114.75. Urb. köt. Magyarországi 73.8. Erdélyi 68.75. Róma és az olasz kormány. Turin, ápril 29. 1868. Politikai életünknek vannak úgynevezett kedvencz kérdései, miktől az megválni nem tud; darab ideig foglalkoztatja velük az elméket, azután kisebb-nagyobb zajjal félreteszi őket, hogy kisvártatva újra elővegye; a római kérdés bátran sorolható ezekhez; már évek hosszú során át játsza az a nemzetek életének színpadján a bujósdit, mármár megoldva látjuk, midőn közbe jön egy Mentana, s a táplált remények illuziókként szétfoszlanak, a háborgó kedélyek pedig pihenni feküsznek. Egyet azonban észrevehetni az egészben : azt, hogy a bajósdi tere mindegyre szűkül, ami, ha nem csalódunk, az egésznek közel megoldására enged következtetnünk. A reménysugárt erre nézve nem Garibaldi folyton tartó istenítése nyújtja, mert hisz azt mindegyikünk tudja, hogy az eszme, melynek sikerülte egyes ember életéhez van kötve, már félig el van bukva; a kérdés meg fog oldatni, mert azt Olaszország fennállási érdeke úgy kívánja, hogy pedig a dráma befejezte közeleg, a helyzetek alakulásai mutatják. Az olasz királyság közepében az önálló TÁRCZA. Jeremiás Jónásnak üdvözletét. Sz.-Udvarhely, május 2-án Szeretem és becsülöm azt te benned Jónás! hogy nem szoktál foglalkozni a politikával. Ő nagy, ó szép virtue ez édes barátom. — A világ hálátlanságával szemben szolgáljon vigasztalásodra, hogy távol tőled a messzi kéklő székely havasok tövében, lakik egy rokon kebel, mely annyira tud lelkesülni példádan, hogy képes azon nyaktörő vállalatra szánni magát, a mi nem kevesebb mint egy vidéki levélnek megírása a politika teljes kirekesztésével. Komoly szándékom teljesen szakítani K. Papp Miklóssal és ezentúl csak Jónást ismerni el principálisomét. Titokban megvallom neked, hogy e desperált elhatározásra nemes Udvarhelyszéknek múlt hó 3 4 és 5-ik napjaiban folyt bizottmányi gyülése szolgáltatta az alkalmat. — K. Papp Miklós elég kegyetlen volt hirlapi tudósítást pretendálni tőlem e gyűlésről. Én hiven megjelentem ottan. Egy széles székely atyafi szolgált a „hirlapi tudósító“ asztaléul. Ama három nap alatt d. e. 10 órától ugva d. u. 3 £r£jg jegyeztem folytonosan , a miért ült ebédemet elköltve egy vékony cigarett me ezt jegyzeteim elolvasásához fogtam,mindig vagy úgy találtam mint Penelope virradatkor a vásznát, úgy semmi van irva a jegyzetembe, vagy, hogy olyan morpheosus _ narcotikus dolk azok, “£.*“1 m,616“ '““Holit „ ember »reme pillája. És ilyen anyagból kellett volna nekem egy hirlap, referadat kisütni! Egész aprilie«, mindig ,em vele, végre meggyözettem, 8őt degontiroz Ta el annyira, hogy ezennel megbízlak Jónásom ide mellékelt vidéki levelező rollamat ezennel K. Papp Miklós kezeibe visszahelyezni. Non possumus! Megkönnyült kebellel fordulok most feléd a Rómának nincs jelentősége, sem mint pápai székvárosnak, sem mint köztársaságnak. A köztársaságok fennállásának egyedüli szilárd alapja a polgári erény; de a hajdankor Rómájának csak neve van még életben; a lakosság, a nép csak elkorcsosulásában az, mi ősei vitézségükben voltak; a pápai benedictiók kéjes érzete alatt a térden fekvést anynyira megszokta, hogy egyenesen állni lassankint elfeledte. Az 1848-as év vitéz harczaiban is Garibaldi hőseit nem Róma gyermekei képezék, egész Italia szolgáltatta azokhoz contingenseit; Rómáé jóformán csak a falak voltak. A pápai gyűlölt uralmat lerázni a külső segély a római népnek alkalmat nem egyszer nyújtott, de ez mindannyit elszalasztó; nem mintha nem mert volna, hanem, mert nem tudott akarni. A szabadság lege után ő is vágyódik, de várja, hogy mások jöjenek őt szabaddá tenni. E visszás helyzetet különben megértjük, ha meggondoljuk, hogy Róma a romoknak városa. Hogy mennyi jelentőséggel bír az, mint a világi hatalmának székhelye, e kérdésre a jelennek minden napja megfelel. Folytonos ingadozás és kapkodás, majd erőszakos föllépés, majd gyáva meghunyászkodás, szóval az ellentétek legkirívóbb vegyírtéke, ez Rómának képe jelenben. Pedig e városnak nagy jövője van; nem egyes párt, de a szentszéket pártolók csekély kivételével, az összes olasz nemzet egyhangúlag követeli Rómát az ország fővárosául , s itt van a kérdés megoldásának záloga. Ha az olasz nép elégületlen, nem a rajta nyugvó adóterhek okozzák ezt, mert hisz ezekért a múlt sötétségéhez képest végtelenül becsesebb szellemi kincseket adtak neki kárpótlásul; ha minden előforduló legkisebb alkalommal elégületlensége lázadásban tör ki, ez nem fejedelme iránti gyűlölségét mutatja, mert hisz annak királyi házához őszinte lelkesedéssel ragaszkodik; minden, de minden mozdulata csak egy érzelmet fejez ki, neki Róma kell, mint Itália fővárosa. Ha a tartományi versenygés Firenze elsőségét elismerni vonakodik, ez idegenség az örökváros irányában megszívend; ha a florenczi kormány, a stagnatio politikáját vallván, a nemzetnél ma népszerűtlen, a napon, melyen Róma elfoglalását tüzendi programmja élére, 26 millió olasznak osztatlan lelkesülése által leend támogatva. E várva várt napnak bekövetkezte ma ugyan még csak Jónás, hogy veled egy- s más udvarhelyi dolgokról terécseljek. Itt a gyöngyélet; tudod, ha valaha penzióba mássz, ide gyere nyugodtan élni. Katonatisztnek Gratz és Klagenfurt, magyar journalistának Udvarhely. Csak egyet mondok: jótékony czélú műkedvelői előadások elemi csapásai alig 2—3 évben egyszer ha előfordulnak az udvarhelyi társasélet virányain. Sag Liebchen was willst du noch mehr! Színészek is fordulják meg magukat hasonló időközben a székely anyavárosban. így jelenben is. Jámbor türelmes, jó indulatu nép, pardon művész csapat, nem pedig afféle gonosz vadgennek, kiket ti — ha utczán találkoztok — keresztet vetve szoktatok kikerülni. A mi Barna Bálint „igazgatónk“ és Homokai László „művezetőnk“ oly ártatlan művészek, a milyent csak egy kisvárosi szív magának óhajthat. Egyedüli nemes ambitiójuk—a gázsin kivül, — hogy az irodalmi férfiak — kiknek száma a mint tudod a városok kicsinységével megfordított arányban áll — ne tartsák őket kritikán aluliaknak. Pompás tárgyak a hosszas nyugalomban kinőtt kritikusi körmök kényelmes levállalására. Udvarhely teljesen és állandóan birja minden élet elemeit egy honboldogítási viszketegben siülödő újságírónak, mert nem tarthat attól, hogy mint ilyennek, existentiája a kivívott siker által valami csorbát szenvedhessen. Nektek ott a Felek aljában ma holnap nem lesz maradandó lakásotok — nem lesz miért és kivel veszekednetek. A sétatér szépítés, a sétatéri tó csolnakjaival és kioszkjával együtt, a tyvaszemekre nézt irgalma-sabb járda, vasúti első kapavágás és Szép Helena mind mind überwundener Standpunkt reátok nézve. Igazán el lehet mondani, hogy csak a városi po Jiczia és a Gubernium tartja meg bennetek a lelket. — Ha a fátum úgy hozná magával, hogy valaha e két themából kikopnátok, akkor hagyjátok végképp oda a múltjához hűtlen várost, és meneküljetek ide a divatos koreszmék által még meg nem rontott ó-magyar székely anyavárosba. Itt a szopfot sarkig é a vaskalapot nyakig óhajtás, de a helyzet bonyolultsága mellett a holnapért felelni ki merne?! Az óra közeledtét érzi úgy Victor Emanuel, mint a Vaticánnak ura; ha első mindeneket megteszen, hogy a Napoleon által útjába gördített akadályokat békés után elháríthassa, a pápa a nagy világ csőcselékéből hadat szervez, hogy 24,000 szuronyával a vészfellegek fenyegető villámának lecsapását feje felül elháríthassa. Azt mondják, hogy a bűn rendszerint magában hordja bűnhődése csíráját; esetünkben e tan valónak bizonyult. Amidőn a pápa világi hatalma föntartásának politikáját a reactio törekvéseivel azonosította, megsemmisítette fennállhatásának utolsó lehetőségét is. Ha Róma, mint város az olasz népnek végkép közönyös volna is, az olasz király, ha nagynehezen alkotott művét a szétfoszlásnak ismét átadni nem akarja, nem tűrheti meg birodalmának csaknem közepében a fészket, amely a reactionak azon archimedesi pontot nyújtsa, honnan az az összes birodalom társadalmi rendjét alapjaiból fölforgathatja. Azon Róma, mely a nápolyi exkirály machinatióit két kézzel támogatja, hallgatagon naponta hadat üzen azon Italiának, mely neki már is természetes ellensége. Róma elfoglalása tehát az olasz kormánynak kettős sikert biztosít: legveszedelmesebb ellensége megsemmisülését, mellette népei teljes kielégítését. Egy harmadik ösztön gyanánt sorakozik ezekhez az olasz egység létesítésének érdeke; a pápa világi hatalmának végett kell vetni, hogy a kormány a helyreállott nyugalom után az ország végtelen nagy számú belső sebeinek orvoslásához foghasson. Hogy a pápa 24.000 zsoldosával az eseményeket teljesedésük útjában megakasztani nem képes, az több mint valószínű. Mit tartsunk e hadseregről, mutatja az abból jövő szökevényeknek nagy száma; a hadsereg, mely puskalövés előtt is szétszalad, azzal szemben szilárdabbul állani aligha fog. A reactio támogatása szintén alig bir jelentőséggel ; egész ereje ennek ama rablócsapatokból áll, mik II. Ferencz nápolyi király ő felségének nevében a szegény nép kizsarolására az Abruzzokba küldetnek. Szomorú tapasztalat az, midőn egy fejedelem elvesztett birodalmát visszaszerzendő, először is rablókkal szövetkezik egykori alattvalói kifosztására! Egyébiránt e nemtelen föllépést viseljük még, s mivel irva vagyon, hogy ecclesia praecedit, meg kell adni, hogy a felekezetiesség adja ebben is a legszebb és legeclatánsabb példákat. Évekkel ezelőtt keletkezett volt itten egy temetkezési egylet. A város szegényebb sorsú polgárai valláskülönbség nélkül csoportosultak a jótékony egylet körül. Azonban a temetkezési egylet vallásnélkülisége szent borzalommal töltötte el az egyik felekezet nyájővét és ma már dicsőségesen külön vált és megalakult a katholikus temetkezési egylet. Történt egyszer — nem tudom hány évvel ezelőtt, — hogy a városi tanács — valami supernaturális ihlet perczében — elhatározta magában egy oly leányiskolának vetni meg alapját, melyben a vallást kivéve minden más tantárgy közösen taníttatván, az mind a két felekezet híveinek leány gyermekeit egyaránt magába foghatná. A felekezetiesség nem késett közbe vágni a maga vétójával és ma Udvarhelyit a leánynevelés két külön intézetben nyomorog oly szépségesen, — de ad majorem dei glóriám, — hogy az eredmény még egy Doupanloup várakozását is felülmúlná. Persze az effélékre mindig azt szokták mondani a monopoliumos igazhitű keresztények, hogy jó az a vallásfelekezeti elkülönözés, ha egyébért nem, már csak azért is, mivel fentartja a rivalitást, ami pedig hatalmas rugója az előbbre haladásnak. Ez efféle beszéd ma már nagyon ügyetlen Tartufferia. Avagy miért van tehát, hogy az udvarhelyi katholikus temető alig egyébb egy ronda cápa hupás (lásd a Magy. akadémia nagy szótárát) hegyi legelőnél, szabad mezeje a szeliditett házi állatok legelési —, és az elvadult emberi állatok rombolási ösztönének; míg a reformátusok temetője birja legalább a czivilizált népek temetőjének legelső kellékeit a temetőért és a rendezett fasoros utakat? Elkeseredett lelkemet azon örvendetes hirek közlésével akarom egy kissé megenyhíteni, hogy itten huzamos vajúdások után m. hó 26-án egy dalárda alakult mintegy 50 működő és ugyanannyi pártoló taggal. Vajha az éneklés öszhangzata meghozná a társasélet öszhangzását. Az új dalárda sok szép reményre jogosít. Élén a haladás meghiusítani, az olasz kormány az erélyes l’allavicini tábornokban a kellő egyént küldötte nápolyi tartományaiba. Utolsó remény a francziák császárjába van helyezve, de várjon mily kilátással? E kegyelemfalat tarthat addig, míg a párisi udvar benne érdeket lát, de aztán? Napóleonról józanul föl nem tehető, hogy Itáliát nagygyá nevelte volna azért, hogy magának benne azután ellenséget teremtsen; pedig ez volna Róma hosszasan tartott megszállásának eredménye, Francziaország uralkodója nem feledheti azt, hogy birodalmának a Rajnára vannak vágyai, s hogy az elsőnek jó sikere után egy második porosz-olasz szövetség a lehetlenségek közé nem tartozik. Bartha Gyula: Felso-Fehér megyéből. Vannak tények, melyeket elhallgatni bűn, amelyeket a közvélemény itélőszéke elé állítani polgári kötelesség. A szebeni magyar k. pénzügyi felügyelőség 3676/867. számmal felhívja a megyei tisztséget a bürkösi és kövesdi zavaros adóügyet az adószedők s adózók között tisztázni s a végrehajtást foganatosítani ; a megyei tisztség ugyanazon számmal rendelkezik, a járási szolgabirónak mult év végéig eljárásáról jelentést tenni; ezen időközt a n. -sinki m. k. adóhivatal 18/868. számmal felterjesztést tesz az illetékes szebeni m. k. pénzfel- Ügyelőségnek, (a mely 359/1868. számmal a tisztséghez áttétetett) hogy Kövesden volt adószedőjeleni szolgabirósegéd G. Gy.-nél jelenleg 1200 frt. o. é. adópénz hiányzik, mely okból a járási szolgabiró a 3676/867. számú tiszti rendeletnek eleget nem téve, a szolgabiró költségére, az adószedők közötti differentiát kitisztázni s a végrehajtásban segédkezet nyújtani, a tisztségi aljegyző 320/868. számmal ki küldetett ki, miután a u.slaki adóhivatali ellenőr Metz Vilmos ur jelenlétében, pontosan s igazságosan a C. tabellák s az egyes adókönyvecskék szerint, a differentiáktat kitisztázta ; kövesdi adószedő B. L.-nál 1200 frt., bürkösi adószedő G. Gy.-nél 1050 frt. hiányt talált; mire a végrehajtásban a tisztségi főbiró gróf Haller Ferencz úrtól 77 és 89/868. elnöki számmal, további működésébe kiküldött sürgöny által meggátoltatott. (A megyei elnökség meggátolván azt, mit a tisztségi főbiró a tiszti ülés határozatából, ugyanazon név aláírása alatt kibocsátott.) Ugyanazon alkalommal több R. lakos pana———^ emberei állnak. Hogy vájjon nem lesz e belőle egy bizonyos idő múlva külön katholikus és református dalárda— ezt most még Jeremiás is csak annyira tudja mint Jónás. A minap a dalárda helyiség ablaka alatt haladva harsány dalártorkokból messze kihangzott a dal: „Gondold meg és igyál.“ No, szívem Jónás, ennél bölcsebb és vigasztalóbb mondattal, bár hogy törné a fejét, sem tudna búcsút venni tőled A te érzékeny barátod, Jeremiás. Ebergcnyi Julia pőre. Bécs, april 24. (Második tárgyalási nap.) (Folytatás). 12 óra után az elnök ismét megkezdvén a kihallgatást, mindenekelőtt felolvastatik a láttamozási jegyzőkönyv, s a törvényszéki orvosok és vegyészek véleménye. Ezen okmányok szerint: Csak nov. 23-án, szombaton tűnt föl Chorinsky Matild grófnő szobaleánya Hartmann Elize előtt úrnőjének rögtöni eltűnése, s midőn este egy általa a rendőrségnél tett jelentés folytán a szoba erőszakkal felnyittatott, a grófnőt a pamlag és asztal között halva a földön fekvve találták. A hullán látható halálfoltok s az észrevett, vérrel vegyült megaludt folyadékok azt gyanittatták, hogy a hulla már hosszabb idő óta lehetett ezen állapotban. A szobában következő észrevételek: Az asztal meg volt teritve, rajta egy sörös korsó körülbelül egy icze barna folyadékkal telve, továbbá egy palaczk rum, három vizzel telt pohár, egy kosárka almával stb. végre ezésze, melyben gyanithatólag tea volt, és pedig balfelöl, ahol Hartmann asszony állítása szerint az idegen nő ült; egy másik pedig a grófnő által elfoglalt hely előtt jobbról, melynek tea tartalma félig tejjel volt összevegyitve. Az egész oda mutatott, hogy a grófnőt nov. 21-én étkezés közben, szobaleányának távolléte alatt, s az idegen nő jelenlétében érhette a halál. — Struve Károly tanú még este 51t órakor a szobában két nőt hallott élénken társalogni — amennyire meg-