Magyar Polgár, 1868. január-június (2. évfolyam, 1-76. szám)
1868-01-05 / 3. szám
Második évi folyam. Előfizetési feltételek: . . . . IS frt — kr. Félévre...........................6 ” « Negyedévre • • • • a » — » Hevenként.........................1 « — e Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken. 3-ik szám Kolozsvárit, vasárnap, január 5. 1868. Szerkesztőség és kiadó-hivatal. Szentegyhée-utcza 467. s*•MAGYAR POLGÁR POLITIKAI LAP. Hirdetési dijak. Ötször hasábozott sor ára 6 kr. bélyegdij minden hirdetéstől 80 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó - hivatal. Fiók kiadó hivatalok : Décsen: Krémer Sámuel. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Slamosújvártt : Csausz testvérek. Kolozsvártt .* Stein János és Demjén László. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „MAGYAR POLGÁR“ II-III évi folyamára. Midőn lapunkat megalapítottuk, nem éltünk egy pillanatra sem abban a boldog csaló- irásban, hogy valami rózsaszínű pályára léptünk, mert éreztük, hogy a kezdet nehézségei mellett olyan elemekkel is harczra kell hogy szálljunk, melyek ellen nem lesz szabad fegyvereinket használni, s mégis harczolni kell. Utat kellett törnünk olyan helyeken is, honnét szándékosan szorítottak ki a múltban minden szabadelvű eszmét, és a munka annál terhesebb volt, mert olyan sajtótörvények között kellett hogy haladjunk, melyek a véleményszabadságról tudni sem akarnak, melyek az alkotmánynak még csak csíráját sem hordolják magukban, s homlokegyenest ellenkezésben vannak 48-ki törvényeinkkel. Azonban volt egy hang, mely igy szólott felénk: közel a virradat, haladjunk odább! Mi követtük lelkünk erős meggyőződésével az intő szót, azon biztos tudatban, hogy ha lassan is, de a czél felé közeledünk. Küzdelemteljes munkánkban akadtunk sokszor nem várt támadókra, de akadtunk munkás baráti kezekre is, melyek önzéstelen buzgalommal támogatták törekvéseinket, s ezekről hálával emlékezünk meg. A jövő év is együtt fog minket találni, s így bátran nézünk szembe a teendők halmazával. Programmunkat ismerik olvasóink, mert egy az az országgyűlés szabadelvű baloldaláéval, mely jövőre is irányadóak lesz. A „Magyar Polgár“ tehát a királyhágón inneni részekben egyetlen közege lesz ezután is azon szabadelvű ellenzéknek, mely törhetlen erélylyel küzd alaptörvényeink mellett, s valahányszor szükség van reá, a hatalom túlkapásai ellen. Visszahódított alkotmányunkat mindig olyan közvagyonnak tekintjük, melynek rendezése körül e haza minden polgárának egyenlő rész kell jusson jog- és kötelességekben. Tárczarovatunkra kiváló gondot fordítunk, az első évi folyamban tőlünk nem függő akadályok miatt elmaradt „Okmánytár“-t olyan önálló korrajzokkal pótoljuk ki, melyek nem csak érdekesek, de tanulságosak is lesznek azok számára, kik hazánk történetét előszeretettel tanulmányozzák. UJF* Lovassy László pőre, elitéltetése és fogsága czimü korrajzunk közölhetésének ma már megszűntek akadályai, s lapunk Il ik évi folyamának legelső számában okvetlenül megkezdjük. E korajzban adjuk Kossuth Lajosnak egy védiratát is, mely e nemben ma is páratlan szépségű. — Adni fogjuk továbbá: Bem József eredeti levelezését és hadi terveit 1848—49-ből. E ritka becsű okmányokat a feledetlen hős vezér eredeti és sajátkezű iratai után közöljük. . A királyhágón tuli munkatársaink Jókay Mór, b. Podmaniczky Frigyes, Várady Gábor, Jámbor Pál, s több mások ígéretét bírjuk, hogy közreműködéseikkel támogatni fogják lapunkat. Rendes beli szemlét fog vezetni lapunk állandó munkatársa Jónás, ki krónikájában minden érdekes társadalmi mozzanatot, vagy belpolitikai eseményt feljegyzene. A megyei életről pontos és gyors eredeti tudósításokat hozunk. ___ Újévtől kezdve ismét eredeti távirati sürgönyöket fog közölni a „Magyar Polgár“, melyek ha rendkívüli időben érkeznének, külön mellékletben is kiadjuk, s postai utón szétküldjük előfizetőinknek. Meg f°gjelenni lapunk minden Vasárnap, Szerdán és Pénteken. Előfizetési feltételek: Egész évre.............................................................12 fit. Félévre . . .....................................................6 „ Évnegyedre........................................................... 3 a Havonkénti előfizetést csupán helybeli előfizetőinktől fogadhatunk el 1 forintjával. Vidékről csak azon esetben fogadjuk el, ha legalább félévre kötelezi magát lapunkat megtartani, mert különben nyomtatott czímszalaggal nem láthatjuk el. Az előfizetési összegeket e czim alatt: „Előfizetési pénz a „Magyar Polgárra Kolozsvártt, szentégy ház-uteza 167. sz.“ legkésőbb január hó elsejéig kérjük beküldeni a czim, lakás és Utolsó posta pontos megjelölésével, hogy teljes számú példányokkal szolgálhassunk, mert fölösleges példányokat nem nyomathatunk. lisztért előfizetőinknek a legmelegebb pártfogásukba ajánljuk lapunkat. Ha minden régi előfizetőnk hoz magával egy újat, képesek leszünk lapunkat többször is megjelentetni. 2 Újr~ Nyolcz egyszerre beküldött előfizető után tiszteletpéldánynyal kedveskedünk. Kolozsvárit, december 12-én 1867. K. PAPP MIKLÓS, a „M P.“ felelős szerkesztője és kiadó tulajdonosa Miután előfizetési összegeket a vidéki postahivatalok nem expediálhatnak a rosz utak miatt, s csak lovasposták tartják fenn a közlekedést az egyszerű levelekkel, ez okon tisztelettel kérjük azon tisztelt előfizetőket, kik megrendeléseiket nem küldötték még be, tudassák kiadóhivatalunkat egyszerű,bérmentes levelekben, hova és mily czim alatt küldjük lapunkat addig is, mig az előfizetést beküldhetik. A mi Angolnánk. (V.) Angolnát indult fogni három olasz diák. A hamut elhinték az Arno partján s várták a szerencsés fogásnak reggelét. Gianninak kedvezett a sorshúzás: az első reggel ő gyalogol ki az Arnohoz, ő hozza haza az első angolnát, ha kedvezett az éji szerencse. Biz az kedvezett, a legszebb, legkövérebb „anguilla“ hánykódott előtte a kihintett hamuban. A mi emberünk neki áll, felveszi, de hisz hamas is, ki is siklik kezéből. Neki az nem kell, hozza el Giulio vagy Francesco, ő bizon ott hagyta. Mire Giulio kifutott, sem hamu, sem angolna az Arno mellett, a hamut elsodorta a tramontana: éjszaki szél, az ángolna meg con amore behigyódzott az Arnoba. Bezzeg neki estek Gianninak s leszidták a pajtások: dnettoban. Előlegezett önbizalommal sétált ki másnap Giulio. Nem is hiába! Itt az ángolna, megmarkolta a tarkát. Most csak a hamut kell róla lemosni, s mosta addig, mig a sikamlós ángolna egyet eviczkélt, s most se füle, se farka az ángolnának nem volt hatalmában. Persze a duette most sem maradt el: a társak leszidták emberül. Francesconak jutott a harmadik ángolna, vagyis nap. De mégis ángolna, az Úr ismét megáldá az „angolnászok“ fáradságát. Francesco meg is becsülte az Ur áldását. Mikor már a farkát megragadta, hasztalan ficzkándozott az „anguilla“, mert úgy igyekezett, hogy ne csak a farkát fogja, hanem a közepén szokta meg, így mese is moshatta kedve szerint, s haza is vihette. Ha valaha jártál Arezzoban, kétségkívül hallottad e bégét a három angolna fogó diákról. Igazét E körcjondást minden olasz ismeri: Chipiglia 1 anguilla per la C0(ja) pre (jjr) che non tiene niente. Aki farkini fogja az angolnát, mondhatni, hogy semmit Bexa fog Ugyan mit iressz e ilyen badarat a „M. Polgár“ új munkatársa! Bibi aki a farkát fogja, fogja a farkát, s ez nem szalmi. De mit használ, ha csak a farkát fogta, kisiklik markából ez is és esz belőle semmi. Akár meg sem fogta volna! Ez a simplex mese és gyop hasonló a mi éngolnánkéhoz — 67-es alkotmányunkhoz az alsóházban. Nekünk ugyan nem kell ez a ti 67-es angol nátok, akarom mondani, alkotmánytok, mondja a szélsőbal. Mossátok meg, tisztítsátok meg ti: középbal s jobboldal, azután majd hozzá látunk mi is igen, de „azután“-ig a szó szoros értelmében igaz lenne Pest megye föliratának e passusa : „nincs már veszteni való semmi.“ Üljetek neki azután a semminek. Bezzeg Giulio okosabb. Nem vár, mig „lesi semmi“, hanem megragadja az angolnál. De csak a farkánál, s midőn ficzkándozni kezd, nem hogy jobban megfogná, hanem azt hiszi Giulio, hogy megfogta egészen, „megkaptunk mindent.“ Sel veszti egyhamar azt a keveset is, amit a mindenből megfogott, vagyis „megkaptunk.“ így Giulio Andrássy is optimismusáról híres júniusi beszédében. Félő, ha Andrássy gróf „mindene“ a minden, maholnap az is elvaporál. Francesco nem marad a végénél, jobban, elejénél, hanem a középen igyekszik megfogni a foghatót, hogy el ne illanhasson, s a kevésből idővel valódi minden váljék. Ki ne ismerné fel Francescoban a balközép politikáját, küzdelmeit,eszélyes eljárását. Andrássy Gyula grófnak „megkapott minden“-ére jól válaszolt bár indirectes félév múlva Perczel Mór dec. 17 -i beszédében. „Rabok vagyunk uraim még ma is. És a kényszerűség az egyedüli helyes érv, mely a majoritás eljárását igazolhatja vagy mentheti.-----Elközelte az idő, midőn a mostani majoritás feladatát betöltő és annak létoka megszűnt. Elfogadtam, elfogadtuk eddigi eljárását, mint átmeneti eszközlődést, mint ideiglenes korszakot De nyíltan kijelentem, hogy rettenetesen csalatkoznék az, ki azt hiszi, hogy mindaz, mi ezen kényszerűség korszakában és annak súlya alatt történt, maga legyen a czél. Lehet hidazat, előkészítés a szabadság és államiság kivívásához, de nem maga a szabadság.“ ------Hugó Viktor írja Mirabeauról: „L’interrompeur égalait en lui orateur.“ Egy mirabeaui interrumptio, egy közbekiáltás a mi Beöthy Ödönünk ajkain is megsemmisíté a legszebb szónoklat hatását. Perczel beszéde is nagyon égetett, a jobboldal néhány matadorja vállalkozott Mirabeau szerepére. S Fenyvesei és Kónyi gyorsírók nyomán hallhatlanná lett interruptiójuk: „Ezt nem mondja senki!“ De az „interrompeur“-ök nem voltak Mirabeau-k, mint a Minerva vagy is Mnemosyne. Hisz ők már hat hónap előtt „megkaptak mindent“, t. i. a alkotmány farkát, s most, mielőtt a kakas háromszor kukorikál, megtagadják e „mindent“ s e minden prófétáját. Mert „nem mondja senki, hogy maga a szabadság“ már megvan. Van-e az alkotmányos életben „minden“ elért szabadság nélkül, holott a szabadság az alkotmányos élet létoka, alapja, czélja, mindene. Ha Andrássy gróf a mi mindenünket szabadság nélkül képzelheti, — mert csak igy egyeztethető ki júniusi beszédének csattanó passusa a jobboldal Mirabeau-inak közbekiáltásával — , akkor az „oszló apostolok“ elmondhatják hozzá: nos reliquimus omnia et secati sumus te, quid ergo érit (jobban: manet) nobis? Ily szemüveggel látja a szélsőbal a dolgok állását, „reliquimus omnia“, „nincs többé vesztenivalónk semmi.“ A mindent a semmitől a valami választja el. Ha hegeliánusok lennénk, igy fejeznék ki magunkat: Andrássy gróf a minden, a szélsőbalpárt a semmi, a középbal a valami lét elvére alapítja politikáját. S a következtetés fonalán haladva: kinek „mindene“ van, az már nem akarhat többet, legfeljebb felad némit a fölös mindenből; a „semmitvalló“ minden létezőt megvet, semmisnek tart, mig a valamié „tesz, alkot, gyarapit“, hogy valamije szaporodjék, „hazája fényre derüljön.“ S várjon az animositás, melylyel a vezérszereplő többség ez utóbbi félév alatt annyit feláldozott legszebb jogainkból, míg újat keveset szerzett, nem e fataliter látszik a júniusi beszéd optimismuából folyni ki? Quota, államadósság, lobogófel- adás, közös consulatusok stb. Magyar hadsereg, Fiume stb., „hol késtek az éji homályban?“ A júniusi „minden“ azóta valóban csak apadt, a gyarapodást még a rágalom sem foghatná reá. De hisz a „minden“ nem gyarapodhatik, p. állami önállóságunk magyar hadsereg nélkül, a kezde haladni ez is lefelé, hogy Ivánka Imreként „a többségnél átalánossá válik az, hogy Magyarország nem is állam, hanem egy másik állam részecskéje.“ így a tények Andrássy Gyula gróf beszédével összefüggésben. Kétségbe kellene esnünk, ha egy Deák, egy Eötvös ajkiról nem hallanák a vigasztaló szózatot: nincs megnyerve minden, csak megnyerendő. Ez egy kis contradictio in Izrael, a ministerelnök defavoyálva pártja vezére s kabinetje egyik tagja által. Pedig „Brutus ist ein ehrenvoller Mann“, kár, j hogy költői ihlettségében a szegnek fejét el nem találta, s a sulyok kissé messze jön elvetve. Hincilláé misen*: a Mirabeauk közbekiáltásainak ha-tásnélkülisége: vox clamantium in deserto, s egy kis defavouálás a per eminentiaro s majdnem kizárólagosan „észpártiak“ között. Egy „cervix equina humano capiti adjuncta.“ S Treffort ur mégsem talál közelében megleczkéztetni valót, s mégis megtagadták némelyek minden talpalatnyi alap szilárdságát, melyen lábát a balközép megveti. A. T. a „P. Naplódban siró gyermekhez hasonlitá az ellenzéket, mely sir, hogy sírjon, pedig azt sem tudja miért? Plaudite! Tapsolsz? — Tapsolok. Minek? — Hát a „minden“ nek. Hol az a „minden“ ? — Hátha nincs is meg, junius óta megvan Andrássy e excja beszédében. Biz az uraim nincs meg s nem is lesz, ha Giulio az angolnának csak farkát szoritgatja, s nem igyekszik az egészet markába keríteni. A balpártnak csak valamije van az alkotmányból. Ezt a pragmatica sanctio alapján gyarapitni s a jelenlegi ingoványos közjogi alapot az elhagyott personal unióéra terelni alkotmányos után vissza: ez a mi programmunk. „Nuli alteri Regno aut populo obnoxium propriis legibus et consuetudinibus non vere ad normam aliarum provinciarum dictandibus id Articulio 3, 1715, item 8, et 11, 1741, regendum et gubernandum“ mondja a „Függetlenségi Törvény“. (II. Lipót törvénykönyv, 10. czikk.) De a baloldalnak még sincsen programmja, mondja a quotas refraini „O miserae hominum mentes, tempora coeca!“ Melyik eke jelenleg a legjobb? 1. E kérdést a világ előrehaladt országaiban már rég megtették a kormányt közegek, megtették nagybirtokú mezeigazdák, hogy a biztos feleletet megnyerhessék, ekeversenyeket rendeztek, aránylagos nagy díjazás mellett, a lehető legnagyobb pontossággal. A mely eszközök ez után a földmivelésre leginkább megfelelők, azokat a kormányok közegei által a gazdasági egyleteknél mintául, a gazdasági tanítóintézeteknél megismertetés és tanulmányozásvégett felállították. A mezei gazdászat számára eszközöket készítő mesteremberek és gyárak nem csak a versenyeken jobbaknak bebizonyult eszközök minőségét utánozták, de az ezeken észlelt nyitásokat tanulmányozva, ezáltal újra javították és a folytatott versenyeken érvényre hozták. Így jöttek elő a mezei gazdászat azon eszközei, amelyeket jelenben a szaktudomány és