Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)
1868-07-01 / 77. szám
* 77-ik szám,__________________ kezei közül, várakozott reá a fejedelem palotája (kanak) előtt. Meghatóan fájdalmas volt a jelenet, midőn ismét viszontlátá unokáját. Az országgyűlés elé terjesztett népnevelési törvényjavaslatból fölemlítünk néhány főbb pontot. A törvény nyolcz fejezet és 136 czikkelyből áll. Az első fejezet a népiskolai intézetek, a második a hitfele kezeli iskolák, a harmadik a községi iskolák, a negyedik a magániskolák, az ötödik a tankötelezettség, a hatodik az iskolai a hatóságok, a hetedik a tanképezdék, végre a nyolcadik a tanítók, ezek minősítése és fizetéséről szól. A törvényjavaslat a hitfelekezeti iskolákat nem szünteti meg, de midőn azokat az állam felügyelete alá helyezi, midőn a kormánynak jogot ad, hogy oly iskolákat, melyek a törvényben kijelölt kellékeknek meg nem felelnek, bezáratja, kétségkívül nevezetes haladást jelent. — Ahol semmi vagy csak elégtelen (?) hitfelekezeti iskolák léteznek, a községnek kötelessége iskolát állítani. Az ily iskolák kötelességét elsősorban a község viseli, s ha ez nem képes rá, a megye, ha ez sem képes, az állam. A község e czélból a rendes adó 5° osát veti ki adó fejében, a megye 3%-jét, s a netaláni deficitet az állam pótolja. Itt természetesen csak az egyes czikkek öszszevetéséből derülhet ki, hogy vájjon nem volna e legczélszerűbb, ha maga az állam vetné ki az adót? Az így felállított községi iskolák felekezetnélküliek, az egyháznak nincs semmi befolyása reájuk, s a vallásoktatásból az illető hitfelekezeteknek kell gondoskodjak, de az oktatás a rendes tanórákon kívül történik. A törvényjavaslat végre behozza a kényszeriskolázást, s ez természetesen egyik legbecsesebb része. Egészben véve a javaslat legáltalánosb vonásaiban kielégítő. Ez az első lépés a nálunk oly töretlen pályán, melyen az emberiség emancipatiójáért foly a küzdelem. LEVELEZÉS. Dobokamegye, jun. 28.1898. Tisztelt szerkesztő úr! Az alább következő sorok közlésére kérem. Szükség az embereket madártávlatból meg- ismertetni, a hogy minő alkotmányos eljárást követnek némely magukat balközép pártinak fennen hirdetni szerető szolgabírák. A szabad választás egyik sarkköve megyei autonómiánknak, s ugyanezen szabad választás következtében lett egyik szolgabíró a helységben a bíró- és jegyzői szabad választást megtagadja, s alig hihető, hogy már 11 havi alkotmányos működés után ezt megtenni most is vonakodik, annak daczára, hogy a május 23 -i bizottmányi gyűlés határozattá emelte azon elvet, miszerint a bírói és jegyzői választások, hol míg megtartva nem voltak, azokat minden illető szolgabiró 14 napok alatt megtegye; s mégis a malazsavölgyi szolgabiró, ki igen jól tudja ezen bizottsányi határozatot, felül teszi magát ezúttal, s feledi azon bizalmat, melyet mindjárt egy éve belehelyezett a megye bizottmánya, megválasztván_____________________________ kezési története, s én bár érzem azok gyöngeségét, nyugodt lelkiismerettel adom őket át olvasóimnak, eszembe jutván az intő szavak: használjon annyit, amennyit használhat. Bartha Gyula Chorinsky Gusztáv pere. Második tárgyalási nap. München, június 23. (Folytang). A tanuk vallomásai nem igen sok új adattal járultak a pernek már ismert részleteihez. Struve Károly tanuló, a meggyilkolt grófnő lakása melletti szobában volt szálláson, s a gyilkosság napján két hangot hallott a szomszéd szobából, melyek egyike a grófnőé volt. Tanú szerint a nők ismeretségeikről, később Rómáról beszéltek. Azután az ajtó becsapódott, s minden csendes jön. Burchtorff rendőrfőnök vallomása teljesen megegyez az általa tett rendőri jelentéssel, Chorinsky gróf elfogatásáról, mely már e lapokban kötőivé vált. Thurneysen Elisa, Skerletz Malvin és Ernst Máriának az Ebergényi párból már ismert Vallomásai felolvastatnak. Rövid vita után felolvastatik Ebergényi Agatha vallomása, mely szerint ez Dövére elfogatása után édes egy lakatos által ki akarta szó baját nyittatni, de a házmester ezt megakadályozh stb. E vallomással kapcsolatban felolvassa elnök Ebergényi Agathának Chorinsky Gusztávhoz intézett, nővérének szánt levelét, mely 200 írttal volt megterhelve s a vizsgálóbíró kezébe került. Több olvashatatlan helyen kívül, a levél következő gondolatjelekkel kísért sorokat tartalmaz: „Gondolj valami egyebet ki, úgy nem jó; ne bizzál az itteniekben, az lehetetlen. Ha a veszély elkerülhetlen, meglátom, mit kell tenni; nincs semmi reménység; mentsd meg magad az Isten szerelméért “ — 312 — Szogabirónak, hol már örökösnek hivén magát, mint kis király kénye kedve szerint ignorált minden bizottmányi határozatot. Ezúttal nem többet, remélve, hogy nem fog felhivni többre, s az önkényes eljárásokat ezutánra nem fogja alkotmányos eljárásoknak keresztelni, s igyekezend ezentúlra nemcsak saját kényelmes egyesek érdekéért, hanem a nép érdekében tenni, mint törvényszerüleg minden tisztviselőnek cselekedni kellene. D. A. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház június 25-ki ülése. Elnök: Gajzágó Salamon bemutatja a pesti sajtóbíróságtól hiteles másolatban megküldött ítéletet Böszörményi ellen. Simonyi Ernő az ítélet ily közlését ellentétben látja a törvénynyel, mert míg ide csak ma terjesztetett be, Böszörményinek a végrehajtás végett megjelenést rendelő végzés már tegnap kézbesittetett. Nem akarja a hozott ítélet végrehajtását gátolni, de kívánja, hogy törvény szerint történjék; a jelen eljárást a képviselői immunitással megegyeztetni nem tudja , midőn az elfogatás a ház engedelme nélkül történik (zaj: adatott a perbefogatásnál) Interpellálja az igazságügyminisztert, tudja-e, hogy Böszörményi László tegnap elfogatási végzést kapott, s ha igen, hogy véli ezt az immunitással megegyeztethetőnek. Elnök azt hiszi, hogy a ház ezen ítéletet vita alá nem, csak tudomásul veheti. Madarász József, a ház nemcsak tudomásul veheti ez ügyet, de határozhat is felette; ha a végzés közlését a végrehajtás megelőzte, akkor az ügyet napirendre kell tűzni, mert ő rászólását fejezi ki, hogy később tudatják a házzal, mint végrehajtják. A perbefogatás engedélyezésekor a ház nem engedte meg egyúttal az elfogatást, mire külön engedély kell s azért napirendre tűzessék a tárgy. Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter veszedelmesnek látja, ha a törvényhozási és végrerehajtási közegek egymás körébe vágnak, a törvényhozás hozza a törvényt, a végrehajtó hatalom kiviszi; a törvényhozás nem lehet appellatorium forum ; ha hiba követtetett el, van felülvizsgáló forum, de a ház ez nem lehet. Az elnök helyesen jár el, mert az immunitás körébe nem tartozik az, hogy a ház az ítéletet megakadályozhassa vagy felette helyeslő vagy rászóló véleményt mondjon. Nyáry Pál, a törvényhozás gondoskodni köteles, hogy a képviselői sérthetlenség valóság legyen; lehetnek esetek, mikor a ház a perbefogatást meg nem engedi. A ház előtt nem közönyös bármilyen legyen az ítélet. nem lehet megakadályozni, de konstatálni kell a háznak, hogy az ítélet törvényes bíróság által, törvényes formák közt hozatott-e, ha erről meggyőződött, akkor kell engedélyt kérni, hogy az ítélet végrehajtassák, ezt, azt hiszi, kötelessége a háznak minden esetekben megkívánni. Vályi János azt hiszi, hogy ha ki kellett kérni a perbefoghatást, annál inkább kell az elfogatást, mert különben az immunitásnak nincs értelme. Napirendre tűzetni és tárgyaltatni kívánja. Halász Boldizsár nem járni ahoz, hogy Az államügyész indítványozza, hogy a betegsége miatt meg nem jelent L opreşti vallomása, melyet ez Pozsonyban tett le, olvastasssék fel. Védő ezt nem találja megengedhetőnek, eltekintve attól, hogy a tanú nem esküdött meg, e vallomása gyanúsnak tűnik föl. Lopresti Magyarországban tette le vallomását, hol, amint halljuk és olvassuk, az igazságszolgáltatás nem áll a jelenkor színvonalán. Az államügyész a felolvastatást törvényszerűleg indokolva látja, mert tanú betegsége miatt nem jelenhetett meg. A törvényszék osztja véleményét. Ezek után a délelőtti ülés bezáratott. (Délutáni tárgyalás.) Buchner mr. jelentést tesz az általa megvizsgált czukros gyümölcsök felöl. A bizonyossággal határos valószínűséggel meri állítani, hogy a gyümölcsök se belülről, se kívülről kéksavval meg mérgezve nem valának. Steinlechner Klára, tana Bécsből vallja, hogy Ebergényi J. a házban, hol ő tartózkodott, 9 hónapig lakott; előbb hozzá (tanúhoz) költözött, de ő már két nap múlva felmondott neki, mert igen sok polgári és katonai rendű férfiakat fogadott s erkölcstelen életet élt. Chorinsky gróf dühösen közbeszól: Azt nem hihetem, az hazugság; én ismertem; mindenekfölött szeretem őt. ő becsületes, ártatlan személy, erre megesküszöm. Tanú. Csak azt mondhatom, amit magam vettem észre. 6 Vádlott. Nem, nem, Júliám ártatlan. söt felől?az,akik a dr- Lopresti Lajos fel Bécsből nyert felvilágosítás, melyben ez tékozónak, adósságokkal megterheltek, folyvást kóborra neveztetik. Lopresti már nős ugyan, de Eberényi Agathával benső viszonyban áll. Ezután Loprestinek az Ebergényi-perben tett vallomása olvastatik fel. Rampacher Tivadar. A már ismert átacsak tudomásul kellene venni; nem csak azt kell a háznak tudni, hogy perbefogatott, de kell a vádlott tényt is ismerni; az ellen, hogy az igazság- Ügyminiszter szerint a ház nem lehat apellatorium forum, megjegyzi, hogy minden bíró csalódhatik; itt pedig politikai nézetről van szó s nem bírói ítélet, de bírói önkény forog szóban, a ház veszélyes praecedenst állítna fel, ha a törvény ily magyarázatát elfogadná; felszólítja a minisztert, feleljen Simonyi tegnapi interpellációjára a sajtórendelet vitás §§. értelmére nézve. Horváth Lajos egyetért Nyáryval, hogy a ház tagját engedelme nélkül elfogadni nem lehet, de mikor a ház a perbefoghatást kimondotta, ítélt az elfogadhatásról is. Az immunitás nem azt jelenti, hogy a képviselők kivétessenek a rendes eljárás alól; legnagyobb anomália volna megengedni a perbefogást, de a következményt, az ítélet végrehajtását nem. Deáky Lajos Madarász mellett nyilatkozik s azt indítványozza, hogy míg Böszörményi mandátuma tart, ki ne adassák. Bónis Samu: a kérdés csak az, kell-e a háznak az ítéletet végrehajtás előtt bejelenteni vagy nem; szerinte kell, oly czélból, hogy a ház lássa, miszerint a törvényes bíróság által a törvényes formák mellett hozatott, tovább a ház nem mehet a bírói függetlenség sértése nélkül, de ezt kívánja s ezért az ügyet a 10 es bizottsághoz utasítani indítványozza. Nem tartja helyénvalónak, mit Halász Boldizsár tett, hogy az igazságügyminiszterhez tegnap Simonyi Ernő által tett interpellációra a sajtórendelet magyarázatáról általában most, egyes concret esetnél adassák felelet. Hasonlóképen nyilatkozik Szontágh Pál (nógrádi) is. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter osztja Bónis nézetét, hogy a háznak tudtul kell adni az ítéletet, s hogy ez volt nézete mindig, mutatja az, hogy már hónapok előtt utasítá ez iránt a bíróságot. De nem ismerheti el, hogy a háznak joga volna vizsgálni akár csak a formák kérdését is. A bíró tévedhet, de ennek felülvizsgálására nem a képviselőház competens. Ami a jelen esetet illeti, meg van győződve, hogy a vádlott nemcsak kimerítette a perorvoslatok minden nemét, hanem ha valahol, ott volna megrovandó valami, hogy a sajtóbíróság nagyon is engedékeny volt. A felülvizsgálat joga a hétszemélyes tábláé, ezt pedig a háznak superrevideálni semminemű jogosultsága nincs. Azt nem tartja a képviselői immunitáshoz tartozónak, hogy törvényes ítélet akadályoztassék. Miután a miniszter észrevételt tett arra, hogy egy képv e perben bírói önkényről szólt, áttér Simonyi azon kérdésére: miként magyarázza a sajtórendelet 82 §-t, melynek alapján a hétszemélyes tábla Böszörményitől a perújítást megtagadta. Ha a törvény homályos s a biró abból ítélni nem tud, annak hozójához szoktak folyamodni s ha a hétszemélyes tábla az illető szakaszt homályosnak, kétségesnek találván hozzá folyamodott volna, nem késett volna intenziáit közölni, de a hétszemélyes tábla azt nem tette, a törvényt elég világosnak találta , ítélt, és neki, az igazságügyminiszternek nem szabad az ország legfőbb törvényszéke által magyarázott törvényt fejtegetni. (Helyeslés.) Nem akarja tovább tartóztatni a házat, mert a sok fontos teendő elintézésének hátráltatása veszélyes a hazára (nagy zaj a szélső balon, Simonyi közbeszól, elnök rendjánosságok előrebocsátása után elmondja, hogy reá Chorinsky gr. oly benyomást tett, ki nem tudja, mit akar, s teljesen esztelen. Hiszi, hogy a gróf nem részes a gyilkosságban, s annak végrehajtása előtt mit sem tudott róla. El n. Hogy van az, hogy ön ma a grófot egyszerre hóbortosnak nevezi? —Tana. Azelőtt is gyakran mondottam nőmnek, hogy nincs helyén az esze. (Vádlott fölugrik, kezével az asztalra Itt, lábaival a földre toppant, s az elnök s védő által csak alig csendesíthető le.) Ein. Mi adott okot önnek ezen állításra? — Tanú. Egész magaviselete.— Ein. Most szólhat a vádlott. — V. Elmegyöngeségemről senki sem szólhat; bajtársaim megmondhatják, hogy miként viseltem magamat, elmém teljesen ép; én tiltakozom az ily nyilatkozat ellen; ez sértés, a legnagyobb sértés. Ein. Azon megjegyzéssel nyugtatja meg vádlottat, hogy ez tanunak csakis magánvéleménye. Védő (tanúhoz): Ön a grófot és Ebergényi J.-t közelebbről ismerte, melyiknek tulajdonítja a gyilkosságot. —Tanú. Határozottan Ebergényi Júliának. Hortony Mária tanú, részletesen elbeszéli szerelmi viszonyát Chorinsky gróffal. — Ein. Mit tud ön a gróf kedélyállapotáról? Tanú. Ő szenvedélyes volt, a szerelemben rendkívül féltékeny, néha pedig elmeháborodottnak látszott. — Ein. Erre nézve kegyed előbb nem így nyilatkozott. — T. Akkor nem emlékeztem annyira a részletekre; a mostani álításom a valóságnak megfelel .—Ein. Honnan gyanítja kegyed ezt? — T Cselekedeteiből. Midőn féltékeny volt, körmökkel karczolta szét mellét, még most is megláthatók sebeinek nyomai. Itt vannak az általa használt körinek is (tanú a törvényszéki orvosoknak átadja azokat). Védő. Nem emlékszik-e kegyed arra, hogy a gróf mellét megszúrta volna.— Tanú. Igen, reutasitja) végül megjegyzi, hogy ha egy testület tiszteltetni akar, tisztelje szintén a más alkotmányos hatóságokat és testületeket. A ház zajosan szavazást és napirendre térést javasolt, de Csiky Sándor, Borba Zsigmond folytonos zaj mellett beszélnek Madarászt pártolva. Tisza Kálmán szintén sajnálja az időveszteséget, mely különben még többször a rész beosztástól ered, hanem ez ügy oly fontos, hogy a ház figyelmét megérdemli, arról lévén hogy a ház tagjai engedély nélkül elfogassanak. Azt mondják, ha a perbefoghatás megengedtetett ezzel már határoztatott az elfogatás felett is- ő ellenben azt hiszi, hogy a ház joga erre az engedélyt megadni, miáltal a bírói függetlenség még nincs veszélyeztetve; csak azon jog tartatik fenn hogy ha az ítélet nem a törvényes formák mellett hozatott, az engedélyt megtagadja. Bónis Samu indítványát pártolja. Kurcz György indokolja az egyszerű tudomásul vételt, Hódossik József a szélsőbal, Berzemszey László oda nyilatkozik, hogy az irományok nyomassanak és osztassanak ki. Zsarnay Imre eláll a szótól, szavazást és napirendre térést kívánván. Kovách László szintén azt vallja, hogy van joga a háznak az ítélet formai helyességét megítélni, azért indítványozza, mondja ki a ház határozatiig, hogy a bíróság törvényesen járt el s a háznak a végrehajtás ellen kifogása nincs; e czélból az irományok felolvasása lesz szükséges. Kerkápoly Károly szerint a ház az ítélet bírálásába nem bocsátkozhat Tisza azt mondja, hogy a perbefogási engedélynél azt tette fel a ház, hogy törvényes bíróságnak adja ki egyik tagját; nem csak feltette, hanem csupán ennek adta ki, miből önként következik, hogy ez csakis törvényesen járhatott el; elég tehát ha akár az elnök közléséből, akár bizottsági jelentésből azt tudja meg a ház, hogy valóban ezen bíróság ítélt, többre joga és módja sincs, mert semmiféle törvény nem tette a házat a kétszemélyes tábla felülvizsgáló fórumává s módja sincs, mert hogy megítélhesse, hibátlan volt e az eljárás, az öszes adókat kellene átvizsgálnia. Hivatkoztak megyei gyűlésekben indított actiókra— épen ezekre vonatkozva kérdi, volt-e eset, hogy a megye vagy bárki az ennek folytán hozott ítéletet felülvizsgálta volna. A tudomásul vételt elegendőnek látja. — Édes Albert hasonlóképen. Manojiovics Emil az irományok felolvasását kívánja. Felolvasás után újból szót emel Simonyi Ernő roppant zajt idézvén elő azon mondásával, hogy ha ezen sajtóperi eljárás kinyomatnék , az európai nyelvekre lefordítva olvastatnék, a műveit Európa minket a civilizált nemzetek sorából kitörölne. Az iratokat az osztályokhoz kívánja utasittatni. Még Manojsovics Emil szólott Bónis indítványa mellett s Horváth Boldizsár igazságügyminiszternek felelt nehány állítására. A szónokok sorában utolsó volt Dobrzánszky Adolf, ki szintén az elzáratás ellen nyilatkozott. Elnök ezután fölteszi a kérdést, mire a ház nagy többsége a felolvasott iratoknak egyszerű tudomásul vétele mellett nyilatkozik, egy ollóval. — V. (felugorva) Az nem igaz, én nem vagyok esztelen, se magam, se másokat nem szúrtam meg (kezével az asztalra üt). Védő. Hallgasson ön. — V. (ismét felszökve, a legnagyobb izgatottságban) Nem, én nem hallgatok. Ein. (tanuhoz) Nem tanácsolta e Chorinsky gróf kegyednek, hogy váljon el férjétől. — Tanú Ezt irántai szeretetből akarom megtenni. — Ein Hallott-e kegyed valamit a gróf és Ebergényi viszonyáról és mikor? — Tanú. Ezt a hírlapokból tudtam meg. — Ein. Mit mondott a gróf kegyednek házasságáról? — Tanú. Azt mondá, hogy e házasságra kényszerítve volt, hogy nejét nem szereti, s ez okból tőle elvált. Ein. Voltak-e a grófnak többször rohamai? — Tanú. Igen, voltak idők, a midőn minden ok nélkül összeroskadt, dühöngött és szája habzott. Védő. Az esküdteket annyival is inkább figyelmezteti tanúnak e vallomására, mert annak államköltségen megidézése előbb megtagadtatok tőle. — Ein. (Védőnek e vádja ellen védelmezi magát.) Ein (vádlotthoz) Mit tud ön e tanú vallomása ellen felhozni? Vádi. (izgatottan) Én gyakran föl voltam ugyan indulva, de nem vagyok őrült, és se őt, se magamat soha meg nem sértettem. Kettenberger József börtönfelügyelő. A múlt év november 26-án a grófot a rendőrség nekem átadta. Én őt majdnem mindennap 2-3 óráig sétálni vezettem. A gróf igen izgatott rá , minden csekélység felingerelte, s a legkissé bezelt gyanú dühbe hozta őt. De nemsokára ismét megnyugodott, engedelmet kért tőlem, sőt ném sirni is kezdett, s még a sirás alatt ismét dühbe jött, ba p, az étel nem érkezett meg kellő időben, vagy valamely képzelt szükséglet ki nem elégittetett. S ha figyelmeztetem őt, hogy fogságban van, s hogy itt mindennel meg kell elégednie, könnyezni kezdett ismét s bocsánatot kért. Er n. Nem voltak-e vádlottnak oly kitörései, Julius 1.