Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)

1868-07-01 / 77. szám

* 77-ik szám,__________________ kezei közül, várakozott reá a fejedelem palotája (kanak) előtt. Meghatóan fájdalmas volt a jelenet, midőn ismét viszontlátá unokáját. Az országgyűlés elé terjesztett népnevelési törvényjavaslatból fölemlítünk néhány főbb pontot. A törvény nyolcz fejezet és 136 czikkelyből áll. Az első fe­jezet a népiskolai intézetek, a második a hitfele kezeli iskolák, a harmadik a községi iskolák, a ne­gyedik a magániskolák, az ötödik a tankötelezett­ség, a hatodik az iskolai a hatóságok, a hetedik a tanképezdék, végre a nyolc­adik a tanítók, ezek minősítése és fizetéséről szól. A törvényjavaslat a hitfelekezeti iskolákat nem szünteti meg, de midőn azokat az állam felügyelete alá helyezi, midőn a kormánynak jogot ad, hogy oly iskolákat, melyek a törvényben kijelölt kellékeknek meg nem felel­nek, bezáratja, kétségkívül nevezetes haladást jelent. — A­hol semmi vagy csak elégtelen (?) hitfeleke­zeti iskolák léteznek, a községnek kötelessége iskolát állítani. Az ily iskolák kötelességét első­sorban a község viseli, s ha ez nem képes rá, a megye, ha ez sem képes, az állam. A község e czélból a rendes adó 5°­ osát veti ki adó fejében, a megye 3%-jét, s a netaláni deficitet az állam pó­tolja. Itt természetesen csak az egyes czikkek ösz­­szevetéséből derülhet ki, hogy vájjon nem volna e legczélszerűbb, ha maga az állam vetné ki az adót? Az így felállított községi iskolák felek­e­­zetnélküliek, az egyháznak nincs semmi befolyása reájuk, s a vallásoktatásból az il­lető hitfelekezeteknek kell gondoskodjak, de az oktatás a rendes tanórákon kívül történik. A tör­vényjavaslat végre behozza a kényszer­isko­lázást, s ez természetesen egyik legbecsesebb része. Egészben véve a javaslat legáltalánosb vo­násaiban kielégítő. Ez az első lépés a nálunk oly töretlen pályán, melyen az emberiség emanci­­patiójáért foly a küzdelem. LEVELEZÉS. Dobokamegye, jun. 28.­1898. Tisztelt szerkesztő úr! Az alább következő sorok közlésére kérem.­­ Szükség az embereket madártávlatból meg-­­ ismertetni, a hogy minő alkotmányos eljárást kö­­vetnek némely magukat balközép pártinak fennen hirdetni szerető szolgabírák. A szabad választás egyik sarkköve megyei autonómiánknak, s ugyan­ezen szabad választás következtében lett egyik szol­­gabíró a helységben a bíró- és jegyzői szabad vá­lasztást megtagadja, s alig hihető, hogy már 11 havi alkotmányos működés után ezt megtenni most is vonakodik, annak daczára, hogy a május 23 -i bizottmányi gyűlés határozattá emelte azon elvet, miszerint a bírói és jegyzői választások, hol míg megtartva nem voltak, azokat minden illető szol­­gabiró 14 napok alatt megtegye; s mégis a mala­­zsavölgyi szolgabiró, ki igen jól tudja ezen bizott­sányi határozatot, felül teszi magát ezúttal, s fe­ledi azon bizalmat, melyet mindjárt egy éve bele­helyezett a megye bizottmánya, megválasztván­­________­_______­­______________ kezési története, s én bár érzem azok gyöngesé­­gét, nyugodt lelkiismerettel adom őket át olvasó­imnak, eszembe jutván az intő szavak: használ­jon annyit, a­mennyit használhat. Bartha Gyula Chorinsky Gusztáv pere. Második tárgyalási nap. München, június 23. (Folytan­g). A tanuk vallomásai nem igen sok új adattal járultak a pernek már ismert részleteihez. Struve Károly tanuló, a meggyilkolt gróf­nő lakása melletti szobában volt szálláson, s a gyilkosság napján két hangot hallott a szomszéd szobából, melyek egyike a grófnőé volt. Tanú sze­rint a nők ismeretségeikről, később Rómáról be­széltek. Azután az ajtó becsapódott, s minden csen­des jön. Burchtorff rendőrfőnök vallomása teljesen megegyez az általa tett rendőri jelentéssel, Cho­rinsky gróf elfogatásáról, mely már e lapokban kö­tőivé vált. Thurneysen Elisa, Skerletz Malvin és Ernst Máriának az Ebergényi párból már ismert Vallomásai felolvastatnak. Rövid vita után felolvastatik E­b­e­r­g­é­n­y­i Agatha vallomása, mely szerint ez Dövére elfo­­gatása után é­des egy lakatos által ki akarta szó baját nyittatni, de a házmester ezt megakadályozh stb. E vallomással kapcsolatban felolvassa elnök Ebergényi Agathának Chorinsky Gusztávhoz inté­zett, nővérének szánt levelét, mely 200 írttal volt megterhelve s a vizsgálóbíró kezébe került. Több olvashatatlan helyen kívül, a levél következő gon­dolatjelekkel kísért sorokat tartalmaz: „Gondolj valami egyebet ki, úgy nem jó; ne bizzál az itte­niekben, az lehetetlen. Ha a veszély elkerülhetlen, meglátom, mit kell tenni; nincs semmi reménység; mentsd meg magad az Isten szerelméért “ — 312 — Szo­gabirónak, hol már örökösnek hivén magát, mint kis király kénye kedve szerint ignorált min­den bizottmányi határozatot. Ezúttal nem többet, re­mélve, hogy nem fog felhivni többre, s az önké­nyes eljárásokat ezutánra nem fogja alkotmányos eljárásoknak keresztelni, s igyekezend ezentúlra nemcsak saját kényelme­­s egyesek érdekéért, ha­nem a nép érdekében tenni, mint törvényszerüleg minden tisztviselőnek cselekedni kellene. D. A. Országgyűlési tudósítás. A képviselőház június 25-ki ülése. Elnök: Gajzágó Salamon bemutatja a pesti sajtóbíróságtól hiteles másolatban megküldött ítéle­tet Böszörményi ellen. Simonyi Ernő az ítélet ily közlését ellen­tétben látja a törvénynyel, mert míg ide csak ma terjesztetett be, Böszörményinek a végrehajtás vé­gett megjelenést rendelő végzés már tegnap kézbe­­sittetett. Nem akarja a hozott ítélet végrehajtását gátolni, de kívánja, hogy törvény szerint történjék; a jelen eljárást a képviselői immunitással megegyez­­tet­ni nem tudja , midőn az elfogatás a ház enge­­delme nélkül történik (zaj: adatott a perbefogatás­­nál) Interpellálja az igazságügyminisztert, tudja-e, hogy Böszörményi László tegnap elfogatási végzést kapott, s ha igen, hogy véli ezt az immunitással megegyeztethetőnek. Elnök azt hiszi, hogy a ház ezen ítéletet vita alá nem, csak tudomásul veheti. Madarász József, a ház nemcsak tudomá­sul veheti ez ügyet, de határozhat is felette; ha a végzés közlését a végrehajtás megelőzte, akkor az ügyet napi­rendre kell tűzni, mert ő rászólását fe­jezi ki, hogy később tudatják a házzal, mint vég­rehajtják. A perbefogatás engedélyezésekor a ház nem engedte meg egyúttal az elfogatást, mire kü­lön engedély kell s azért napirendre tűzessék a tárgy. Horváth Boldizsár igazságügyi miniszter ve­szedelmesnek látja, ha a törvényhozási és végre­­rehajtási közegek egymás körébe vágnak, a tör­vényhozás hozza a törvényt, a végrehajtó hatalom kiviszi; a törvényhozás nem lehet appellatorium fo­rum ; ha hiba követtetett el, van felülvizsgáló forum, de a ház ez nem lehet. Az elnök helyesen jár el, mert az immunitás körébe nem tartozik az, hogy a ház az ítéletet megakadályozhassa vagy felette he­lyeslő vagy rászóló véleményt mondjon. Nyáry Pál, a törvényhozás gondoskodni kö­teles, hogy a képviselői sérthetlenség valóság le­gyen; lehetnek esetek, mikor a ház a perbefoga­­tást meg nem engedi. A ház előtt nem közönyös bármilyen legyen az ítélet. nem lehet megakadá­lyozni, de konstatálni kell a háznak, hogy az íté­let törvényes bíróság által, törvényes formák közt hozatott-e, ha erről meggyőződött, akkor kell en­gedélyt kérni, hogy az ítélet végrehajtassák, ezt, azt hiszi, kötelessége a háznak minden esetekben megkívánni. Vályi János azt hiszi, hogy ha ki kellett kérni a perbefoghatást, annál inkább kell az elfoga­tást, mert különben az immunitásnak nincs értelme. Napi­rendre tűzetni és tárgyaltatni kívánja. Halász Boldizsár nem járni ahoz, hogy Az államügyész indítványozza, hogy a beteg­sége miatt meg nem jelent L opreşti vallomása, melyet ez Pozsonyban tett le, olvastasssék fel. Vé­dő ezt nem találja megengedhetőnek, eltekintve at­tól, hogy a tanú nem esküdött meg, e vallomása gyanúsnak tűnik föl. Lopresti Magyaror­szágban tette le vallomását, hol, a­mint halljuk és olvassuk, az igazságszolgál­tatás nem áll a jelenkor színvonalán. Az államügyész a felol­vastatást törvényszerűleg indo­kolva látja, mert tanú betegsége miatt nem jelen­hetett meg. A törvényszék osztja véleményét. Ezek után a délelőtti ülés bezáratott. (Délutáni tárgyalás.) Buchner m­r. jelentést tesz az általa meg­vizsgált czukros gyümölcsök felöl. A bizonyosság­gal határos valószínűséggel meri állítani, hogy a gyümölcsök se belülről, se kívülről kéksavval meg mérgezve nem valának. Steinlechner Klára, tana Bécsből vallja, hogy Ebergényi J. a házban, hol ő tartózkodott, 9 hónapig lakott; előbb hozzá (tanúhoz) költözött, de ő már két nap múlva felmondott neki, mert igen sok polgári és katonai rendű férfiakat fogadott s erkölcstelen életet élt. Chorinsky gróf dühösen közbeszól: Azt nem hihetem, az hazugság; én ismertem; minde­­nekfölött szeretem őt. ő becsületes, ártatlan sze­mély, erre megesküszöm. Tanú. Csak azt mondhatom, a­mit magam vettem észre. 6 Vádlott. Nem, nem, Júliám ártatlan. söt felől?az,akik a dr- Lopresti Lajos fe­­l Bécsből nyert felvilágosítás, melyben ez tékoz­ónak, adósságokkal megterheltek, folyvást kóbor­ra neveztetik. Lopresti már nős ugyan, de Eber­é­nyi Agathával benső viszonyban áll. Ezután Lo­prestinek az Ebergényi-perben tett vallomása ol­vastatik fel. Rampacher Tivadar. A már ismert áta­csak tudomásul kellene venni; nem csak azt kell a háznak tudni, hogy perbefogatott, de kell a vád­lott tényt is ismerni; az ellen, hogy az igazság- Ügyminiszter szerint a ház nem lehat apellatorium forum, megjegyzi, hogy minden bíró csalódhatik; itt pedig politikai nézetről van szó s nem bírói íté­let, de bírói önkény forog szóban, a ház veszélyes praecedenst állítna fel, ha a törvény ily magyará­zatát elfogadná; felszólítja a minisztert, feleljen Simonyi tegnapi interpellációjára a sajtórendelet vi­tás §§. értelmére nézve. Horváth Lajos egyetért Nyáryval, hogy a ház tagját engedelme nélkül elfogadni nem lehet, de mikor a ház a perbefoghatást kimondotta, ítélt az elfogadhatásról is. Az immunitás nem azt jelenti, hogy a képviselők kivétessenek a rendes eljárás alól; legnagyobb anomália volna megengedni a per­befogást, de a következményt, az ítélet végrehaj­tását nem. D­eáky Lajos Madarász mellett nyilatkozik s azt indítványozza, hogy míg Böszörményi mandá­tuma tart, ki ne adassák. Bónis Samu: a kérdés csak az, kell-e a háznak az ítéletet végrehajtás előtt bejelenteni vagy nem; szerinte kell, oly czélból, hogy a ház lássa, miszerint a törvényes bíróság által a törvényes for­mák mellett hozatott, tovább a ház nem mehet a bírói függetlenség sértése nélkül, de ezt kívánja s ezért az ügyet a 10 es bizottsághoz utasítani in­dítványozza. Nem tartja helyén­valónak, mit Halász Boldizsár tett, hogy az igazságügyminiszterhez teg­nap Simonyi Ernő által tett interpellációra a sajtó­rendelet magyarázatáról általában most, egyes concret esetnél adassák felelet.­­ Hasonlóképen nyilatkozik Szontágh Pál (nógrádi) is. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter oszt­ja Bónis nézetét, hogy a háznak tudtul kell adni az ítéletet, s hogy ez volt nézete mindig, mutatja az, hogy már hónapok előtt utasítá ez iránt a bí­róságot. De nem ismerheti el, hogy a háznak joga volna vizsgálni akár csak a formák kérdését is. A bíró tévedhet, de ennek felülvizsgálására nem a képviselőház competens. A­mi a jelen esetet illeti, meg van győződve, hogy a vádlott nemcsak kime­rítette a perorvoslatok minden nemét, hanem ha valahol, ott volna megrovandó valami, hogy a saj­­tóbíróság nagyon is engedékeny volt. A felülvizs­gálat joga a hétszemélyes tábláé, ezt pedig a ház­nak superrevideálni semminemű jogosultsága nincs. Azt nem tartja a képviselői immunitáshoz tartozó­nak, hogy törvényes ítélet akadályoztassék. Miután a miniszter észrevételt tett arra, hogy egy képv­ e perben bírói önkényről szólt, áttér Simonyi azon kérdésére: miként magyarázza a sajtórendelet 82 §-t, melynek alapján a hétszemélyes tábla Böszörményi­től a perújítást megtagadta. Ha a törvény homályos s a biró abból ítélni nem tud, annak hozójához szoktak folyamodni s ha a hétszemélyes tábla az illető szakaszt homályosnak, kétségesnek találván hozzá folyamodott volna, nem késett volna inten­ziáit közölni, de a hétszemélyes tábla azt nem tet­te, a törvényt elég világosnak találta , ítélt, és neki, az igazságügyminiszternek nem szabad az ország legfőbb törvényszéke által magyarázott tör­vényt fejtegetni. (Helyeslés.) Nem akarja tovább tartóztatni a házat, mert a sok fontos teendő elin­tézésének hátráltatása veszélyes a hazára (nagy zaj a szélső balon, Simonyi közbeszól, elnök rend­jánosságok előrebocsátása után elmondja, hogy reá Chorinsky gr. oly benyomást tett, ki nem tudja, mit akar, s teljesen esztelen. Hiszi, hogy a gróf nem részes a gyilkosságban, s annak végrehajtása előtt mit sem tudott róla. El n. Hogy van az, hogy ön ma a grófot egyszerre hóbortosnak nevezi? —Tana. Azelőtt is gyakran mondottam nőmnek, hogy nincs helyén az esze. (Vádlott fölugrik, kezével az asztalra Itt, lá­baival a földre toppant, s az elnök s védő által csak alig csendesíthető le.) Ein. Mi adott okot önnek ezen állításra? — Tanú. Egész magaviselete.— Ein. Most szólhat a vádlott. — V. Elmegyöngeségemről senki sem szólhat; bajtársaim megmondhatják, hogy miként viseltem magamat, elmém teljesen ép; én tiltako­zom az ily nyilatkozat ellen; ez sértés, a legna­gyobb sértés. Ein. Azon megjegyzéssel nyugtatja meg vád­lottat, hogy ez tanunak csakis magánvéleménye. Védő (tanúhoz): Ön a grófot és Ebergényi J.-t közelebbről ismerte, melyiknek tulajdonítja a gyilkosságot. —Tanú. Határozottan Ebergényi Jú­liának. Hortony Mária tanú, részletesen elbe­széli szerelmi viszonyát Chorinsky gróffal. — Ein. Mit tud ön a gróf kedélyállapotáról? Tanú. Ő szenvedélyes volt, a szerelemben rendkívül félté­keny, néha pedig elmeháborodottnak látszott. — Ein. Erre nézve kegyed előbb nem így nyilatko­zott. — T. Akkor nem emlékeztem annyira a rész­letekre; a mostani á­lításom a valóságnak megfe­lel .—Ein. Honnan gyanítja kegyed ezt? — T Cselekedeteiből. Midőn féltékeny volt, körmökkel karczolta szét mellét, még most is megláthatók se­beinek nyomai. Itt vannak az általa használt kör­inek is (tanú a törvényszéki orvosoknak átadja azokat). Védő. Nem emlékszik-e kegyed arra, hogy a gróf mellét megszúrta volna.— Tanú. Igen, reutasitja) végül megjegyzi, hogy ha egy testület tiszteltetni akar, tisztelje szintén a más alkotmá­nyos hatóságokat és testületeket. A ház zajosan szavazást és napi­rendre té­­rést javasolt, de Csiky Sándor, Borb­a Zsig­­mond folytonos zaj mellett beszélnek Madarászt pártolva. Tisza Kálmán szintén sajnálja az idővesz­teséget, mely különben még többször a rész be­osztástól ered, hanem ez ügy oly fontos, hogy a ház figyelmét megérdemli, arról lévén hogy a ház tagjai engedély nélkül elfogassanak. Azt mondják, ha a perbefoghatás megengedtetett ezzel már határoztatott az elfogatás felett is- ő ellenben azt hiszi, hogy a ház joga erre az enge­­délyt megadni, mi­által a bírói függetlenség még nincs veszélyeztetve; csak azon jog tartatik fenn hogy ha az ítélet nem a törvényes formák mellett­­ hozatott, az engedélyt megtagadja. Bónis Samu in­dítványát pártolja. Kurcz György indokolja az egyszerű tudo­másul vételt, Hódossi­k József a szélsőbal, Ber­ze­m­sz­ey László oda nyilatkozik, hogy az iromá­nyok nyomassanak és osztassanak ki. Zsarnay Imre eláll a szótól, szavazást és napi­rendre térést kívánván. Kovách László szintén azt vallja, hogy van joga a háznak az ítélet formai helyességét megítélni, azért indítványozza, mondja ki a ház ha­tározatiig, hogy a bíróság törvényesen járt el s a háznak a végrehajtás ellen kifogása nincs; e czél­ból az irományok felolvasása lesz szükséges. Kerkápoly Károly szerint a ház az ítélet bírálásába nem bocsátkozhat Tisza azt mondja, hogy a perbefogási engedélynél azt tette fel a ház, hogy törvényes bíróságnak adja ki egyik tagját; nem csak feltette, hanem csupán ennek adta ki, miből önként következik, hogy ez csakis törvénye­sen járhatott el; elég tehát ha akár az elnök köz­léséből, akár bizottsági jelentésből azt tudja meg a ház, hogy valóban ezen bíróság ítélt, többre joga és módja sincs, mert semmiféle törvény nem tette a házat a kétszemélyes tábla felülvizsgáló fórumá­vá s módja sincs, mert hogy megítélhesse, hibát­lan volt e az eljárás, az öszes ad­ókat kellene át­vizsgálnia. Hivatkoztak megyei gyűlésekben indí­tott actiókra— épen ezekre vonatkozva kérdi, volt-e eset, hogy a megye vagy bárki az ennek folytán hozott ítéletet felülvizsgálta volna. A tudomásul vé­telt elegendőnek látja. — Édes Albert hasonló­képen. Manojiovics Emil az irományok felolvasá­sát kívánja. Felolvasás után újból szót emel Simonyi Ernő roppant zajt idézvén elő azon mondásával, hogy ha ezen sajtóperi eljárás kinyo­matnék , az európai nyelvekre lefordítva olvastat­­nék, a műveit Európa minket a civilizált nemzetek sorából kitörölne. Az iratokat az osztályokhoz kí­vánja utasittatni. Még Manojsovics Emil szólott Bónis in­dítványa mellett s Horváth Boldizsár igazságügy­­miniszternek felelt nehány állítására. A szónokok sorában utolsó volt Dobrzánsz­ky Adolf, ki szintén az elzáratás ellen nyilat­kozott. Elnök ezután fölteszi a kérdést, mire a ház nagy többsége a felolvasott iratoknak egyszerű tu­domásul vétele mellett nyilatkozik, egy ollóval. — V. (felugorva) Az nem igaz, én nem vagyok esztelen, se magam, se másokat nem szúr­tam meg (kezével az asztalra üt). Védő. Hallgasson ön. — V. (ismét felszök­ve, a legnagyobb izgatottságban) Nem, én nem hallgatok. Ein. (tanuhoz) Nem tanácsolta e Chorinsky gróf kegyednek, hogy váljon el férjétől. — Tanú Ezt irántai szeretetből akarom megtenni. — Ein Hallott-e kegyed valamit a gróf és Ebergényi­­ viszonyáról és mikor? — Tanú. Ezt a hírlapok­ból tudtam meg. — Ein. Mit mondott a gróf ke­gyednek házasságáról? — Tanú. Azt mondá, hogy e házasságra kényszerítve volt, hogy nejét nem szereti, s ez okból tőle elvált. Ein. Voltak-e a grófnak többször rohamai? — Tanú. Igen, voltak idők, a midőn minden ok nélkül összeroskadt, dühöngött és szája habzott. Védő. Az esküdteket annyival is inkább fi­gyelmezteti tanúnak e vallomására, mert annak ál­lamköltségen megidézése előbb megtagadtatok tőle. — Ein. (Védőnek e vádja ellen védelmezi magát.) Ein (vádlotthoz) Mit tud ön e tanú vallo­mása ellen felhozni? Vádi. (izgatottan) Én gyakran föl voltam ugyan indulva, de nem vagyok őrült, és se őt, se magamat soha meg nem sértettem. Kettenberger József börtönfelügyelő. A múlt év november 26-án a grófot a rendőrség nekem átadta. Én őt majdnem mindennap 2-3 óráig sétálni vezettem. A gróf igen izgatott rá , minden csekélység felingerelte, s a legkissé b­e­­zelt gyanú dühbe hozta őt. De nemsokára ismét megnyugodott, en­gedelmet kért tőlem, sőt né­m sir­ni is kezdett, s még a sirás alatt ismét dühbe jött, ba p, az étel nem érkezett meg kellő időben, vagy valamely képzelt szükséglet ki nem elégittetett. S ha figyelmeztetem őt, hogy fogságban van, s hogy itt mindennel meg kell elégednie, könnyezni kez­dett ismét s bocsánatot kért. Er n. Nem voltak-e vádlottnak oly kitörései, Julius 1.

Next