Magyar Polgár, 1868. július-december (2. évfolyam, 77-154. szám)
1868-09-16 / 110. szám
Második évifolyam. Előfizetési feltételek: Erre ............................ frt - kr. Félévre.........................6 » ~ » Negyedévre • • • • • * Havonként................. n r Megjelenik hetenkint háromszor: Vasárnap, Szerdán és Pénteken.MAGYAK Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szentegyház-utcra 467. sz. POLITIKAI LAP. 110-ik szára. Kolozsvárit, szereda September lp. 1868. Hirdetési dijak. ^tsz°r hasábozott sor éra 6 kr. Bélyegdij minden hirdetéstől 30 kr. Nagyobb hirdetéseknél külön kedvezményt is nyújt a kiadó-hivatal. Fiókkiadó-hivatalok: Décsen: Krémer Somáél. Enyeden: Vokál János. Tordán: D. Papp Miklós. Szamosújvártt: Csausz testvérek. Kolozsvárét: Stein János és Demjén László. KOLOZSVÁR, SEPTEMBER 15.Legújabb távirati tudósítások. Zágráb, szept. 13. Az országgyűlés tegnap megnyittatott. Az elnök hangsúlyozta, hogy az országos küldöttség munkálatát legjobb tudomása s lelkiismerete szerint bevégezte. Lemberg, szept. 13. Az országgyűlésen a lengyelek és ruthének közt folyt hosszas és izgatott vita után a lembergi és krakói egyetemekben előadási nyelvül használandó lengyel nyelvre vonatkozó javaslat elfogadtatott. Bécsi ágro. sept. 12. Arany 5. 44. Ezüst 112.60. Erdélyi földteherm. kötv. (a 100 ft) pénz— 70.50. áru 70.75.— Érd. vasút részvény (d 200 ft.^) pénz 152.80. áru 153.50. Falusi reflexiók. Mikháza, September 8. III. Hogy mily viszonyokat teremtett Sadona a múltban, s mily alakulásoknak csiráit rakta a jövő méhébe? ha sok tekintetben kényes is e kérdés bonczolgatása, a politikusnak számot kell vetni horderejének sulyával. S ha volt idő, bizonyára a sadowai katastropha utáni óra az, melyben Quinet Edgar szavai szerint: „un grand nombre d’ hommes demandent la vérité seuse“, az emberek nagy száma kívánja a meztelen igazságot. Az uj viszonyokat constatálva kell lírnunk, hogy általuk új politikánk tájékozhassuk. S milyenek ez uj viszonyok „igazságuk meztelenségében ?“ A lajtbántuli fél németországi nagyhatalma az enyészet torkába, s mindkét fél annak szélére sodorva, nagy "Németország alakult az elszórt rokon elemekből, a német lajtbántuli fél szomszédságában. Vájjon birjuk-e a legkisebb garantiát a nagy német tömb vonzerejének paralysálására? Nem. A német egységízési folyamatnak Sadowa által erőteljesen megindított sejtése után csak idióta , nem politikus kétkedhetik az örökös tartományoknak ideiglenre akadályozható, de föl nem tartható kiválásában a personalunió kapcsából. Et quid tunc? Ha valaha, ily kilátások között legkevesebb hajlamot érezhetett Magyarország az öröktartományok változatlan sorsától és nem általunk széttépendő kapocs szorosbra fűzésére, s százados önállósági politikájának feladására. S a nemzet ezt nem is tehette politikai múltjának cserbenhagyása, az önállóságáért vívott szívós küzdelmeinek kárhoztatása nélkül. Mivel, ha a magyar nemzet politikájában nem épp magyar nemzetiségének tiszta conserválására irányuló törekvés, s mi evvel karöltve jár minden idegen beavatkozás kizárása tekintendő főrugónak, önállóságunknak feladása mindenesetre érthetőbb a nagy, a hatalmas egykori Austriával szemközt, mint a Sadova által tönkretetten. A nyerhető emolumentum mérve, s másrészt az önfeladási politikára irányuló pressio súlya amott sokkal nagyobb, mint az előny, melyre feladott jogainkért a megtörött részéről táplálhatunk kilátást, s a Magyarország és saját helyzetéből folyó szükség dualistikus kívánalmait belátó megcsökkent nyomása. Sadova után olyan Austriával állottunk szemközt, mely most már satnyaságában önmaga is nagy méltányosan érzé a magyar támasznak szükségét; Austriával, melyet a szükség oda vitt, hogy törvényes követelésünknek gyenge marokban tartott jogait szívósságunk első határzott föllépésére kiadja; Austriával, ,melylyel szoros a kapocs által érdekeinket összébb elegyizni kétszerte kevésbbé volt czélszerű, mint addig. S amit az erős Austriának kicsikarni nem sikerült, feladta a gyöngének a nemzet önszántából, absolut függetlenségét Sadova után, s a német kérdés végkatastrophái előtt. Ezt nem óhajtjuk siettetni, de erőtleneknek érezzük magunkat fentartani, féljük bekövetkezését, de számot kívánunk vetni tényezőivel is, nehogy diadalszekere váratlanul robogjon felénk, gázoljon át megmenthető érdekeinken. S e számítást feledték ki, mint látszik, a 67-es szerződés kötői combinatioikból, s lehettek, mint paktumkötő felek igen leyálisok, a Sadova előtt követelt jogokból engedvén, nagyon nemesek a gyengült ellen a harczot nem folytatván, de voltak igen rosz politikusok a helyzet nyújtotta előnyöket ki nem zsákmányolván. A múlt hagyományaiban semmi igazolása, a jövő közelméltében rejlő eseményekben a legnagyobb kárhoztatása. És ezen politikán a nemzet történelmének értelmében, s a jövő eventualitásainak számbavételével javitni, tartják oly halálos bűnnek ott a jobboldalon. Nem tudják, mit cselekesznek. (B—a—X.) zete, s a viszonyaink között kétszeresen érdekes felvetett kérdés bírtak reá, hogy reflexióinknak a királyhágón túli ellenzék közlönyében adjunk kifejezést. Székünk helyzete valóban abnormis. Az országgyűlésen, mint jobboldal szereplünk képviselőink miniszeriális votumaival, bizottmányi gyűléseinkben defavoyáljuk képviselőinket, s a balközépi politika elvei, a Tisza-Ghyczy-párt programmjának nézetei nyernek határozott kifejezést. A szék miniszeriális az országgyűlésen, ellenzéki saját gyűlésén, sem támogatja azon elveket, melyeknek ide lem opponál. Vájjon jobb- avagy baloldali-e tehát Csikszék? Vájjon jobboldali vagy balközéppárti tisztviselői vannak ferde helyzetben? Jobboldali kollegáinknak semmiként sem tetszik a probléma ilyetén felállítása. Ők leginkább tudják, hogy 65 óta a politikai hangulat székünk többségét a Deák-pártból az ellenzékhez terelte át, hogy a három év előtt választott képviselőink nem nagy praecisiával képviselik a szék közvéleményét három év után, hogy székgyűlési jegyzőkönyveinkben, a kormányhoz intézett feliratainkban e hangulat elég nyílt kifejezést nyert, hogy a képviselő bizottmánynak, s magának a tisztikarnak többsége a balközéppárt elemeiből construált. Mindezt jól tudja a csikszéki jobboldal, s ezért igyekszik a tisztviselő állását a kormány uralkodó elvei, s nem a választóbizottmány politikája szempontjából tekinteni, s ezért minket vádol, kik választóink elveinek érvényre emelését mozdítjuk elő, hogy jobboldali kormánynak baloldali meggyőződéssel szolgálunk, s feledi, hogy nem a kormány kinevezése, hanem választóink bizalma emelt tisztségre, s hogy nem a kormány elveit, hanem választóinkét kell működésünkben elsősorban szem előtt tartanunk. Ezen igen tisztelt urak összetévesztik a „választott tisztviselőség“ fogalmát a kormány által kinevezett hivatalnokéval, a megyei és széki tisztikart a Kreisek hadikorszaki bureaucratáiéval. Az a kormány választottja az ő nézeteinek szolgálatába szegődött, a Kreishivatalnok felülről mozgatott gép e mozgásnak lefelé érvényesítésére kötelezett. Az alkotmányos tisztviselő ellenben nem így. Őt választóitól, a szék vagy megye bizottmányától nem tekinthetjük elkülönzötten, mert hivatalos teendőiben ennek határzata, véleménye szab működésének irányt. Ma legalább így van, ma a megyei autonómiát még nem tölné ki alkotmányunkból a törvényhozás, még érvényben van az állandó megyei bizottmány intézménye, s annak jogi illetősége a megyei tisztikar fölött. A törvényhozás által alkotott törvény természetesen a bizottmánynak is fölötte A XIV. Lajosok fajtája, mely merődúlási tüntetések végett szállna meg valamely tartományt — miként ö Pfalzot—, napjainkban a haromiák sorába helyeztetnék. De mutatkozott ily jele a „nagyok“ klassificatiojának már a mult században is, úgy hogy Nagy Frigyes Voltair-rel szemben némileg rablónak vélte magát. Katonai erővel a népek nyakára tönni magát, erőszakos tüntetés, jogtiprás, a megtett tények igazságnak bélyegzése, geniális durvaság; némelyeknek még tetszhetik ugyan, de mi csak vályoritva bámuljuk az ily „magasztos otrombaságokat.“ Eleget kábították el az emberi elmét az úgynevezett hősiesség harsogásai; ideje, hogy ne tekintsünk oda ezentúl ama felhatalmazott mészárlások rendezőire!! Gondolkodni kezd az ágyutöltelék! A költészet tragediáját csak az államférfiaké múlja fölül. Ez legtöbbe kerül mindenha. A kétes heroismusnak ez idő szerint egy uj, egy nagy ellensége támada a pénzügyben. Sokáig míg a statistika silány idővesztésnek vétetett, a dicsőségnek méregdrágaságával nem sokat törődtek; ezt épen nem ismerték. Az egésznek eltitkolására létezőnek hallgatag „kémények“, mint például csak az is vala, melyben XIV. Lajos Versailles építkezési költségtervéből eredt számlákban egy milliárdnyi értéket képviselő füstöt repített ki. A nép, e „vén kamasz“ oda sem nézett, hogy bámulhatná a „felségi avausement“t. Mainapság legalább egy megbecsülhetlen erényben kezd gyarapulni a nép — a fukarságban. Tudván, miszerint a pazarlás a legeslegnagyobb bajok kútfeje, számítgatókká lettünk, s megtanulván a kettős könyvvezetés láthatjuk, hogy minden, még a csatározások dicsősségének is áll, s e törvény követése által az alkotmányos tisztviselő nem jöhet a bizottmánynyal collisióba, esetleg a bizottmány politikai nézeteit nem valló többség által hozott törvényt is emel érvényre, a közigazgatásban vagy igazságszolgáltatásban. A kihirdetett törvény egyenlően kötelez mindenkit az államban, akár meg van annak helyességéről győződve, akár nem. Collisioba a tisztviselő politikai meggyőződése az állandó bizottmányéval a kormányzás körül jöhet, ott, hol a kormányrendelet végrehajtásáról van szó. A tisztviselő magáévá tehet valamely kormányrendeletet, de az állandó bizottmány határzata nélkül vagy ellen a mai törvény értelmében végre nem hajthat, s ismét helyteleníthet valamely kormányrendeletet, de kötelme azt a bizottmány határzatának értelmében exequálni. S várjon melyik tisztviselőnek jöhet ily esetben politikai meggyőződése kötelességérzetével collisióba? Csak azé, kinek politikai programmja a bizottmányéval nem azonos. Lehet e mellett azonos a kormányéval, de köztes kormány közt az állandó bizottmány áll, a a bizottmány akaratának végrehajtója a tisztviselő. Tisztviselő, míg bizottmánya határzatainak értelmében jár el, soha sem cselekedhetik törvényellenesen, ha kormányellenesen jár is el; mig tisztviselő, ki a kormány értelmében a bizottmányi határzattal ellenkezőleg cselekszik, mindig a törvénytiprás útjára lépett. Íme a kötelem és politikai meggyőződés szülte collisiónak csak ott van helye, hol a választott tisztviselő nem a székbizottmány politikai többségének soraiból válott. Lehet a többség akár ellenzéki, akár kormánypárti, s a tisztviselő kormánypárti vagy ellenzéki. A megyei institutio mai berendezése mellett így áll a dolog. S míg a tisztviselőt a megyei bizottmány választja, e bizottmány többsége utasítja: igy is marad. S addig kérjük a csikszéki jobboldalt, hogy alább a hanggal, alább a szitokkal, hogy a jobboldali kormány idejében baloldalinak választástól függő tisztséget viselni elvtelenség, avagy legalább is anomália. Vájjon mit tesz az ilyelv rigorista, ha esetleg tisztviselő is baloldali többségű megyebizottmányunknak határzatával, midőn jobboldali nézeteivel ellenkező? A tisztviselői kötelem végrehajtást parancsol, a politikai meggyőződés ellentmond egy kárhoztatott rendelet végrehajtásának. Ám a helyzet ferdesége, a kötelem és politikai hit összeütközése. „Te akartad Bandin György!“ Szabó Lajos, tisztviselő. TÁRCZ A. A történelem bűnlajstroma. Dr. Jóseffy Vilmostól. *) I. Egy uj, egy szebb constellatio száll fel ragyogó pompával a történészet kékeltő egén. Lassanként sáppadni kezdenek a régiség fénypontjai; egyre kialszanak a hajdan vakító lángjai. Immár feljutunk romjaira azon történelemnek, melyben csak is erő és hatalom emberei szerepeltek, mint föld urai; melyben ama apokalypsisi csoport tündöklött egyedül a magasban, melyet a császárok, királyok, hadvezérek és hódítók czimébe az emberi nem herosaiként foglaltak össze. Undorító győzelmeiket a borzalom siető üdvözölni. Zúgó lángtenger követi nyomdokaikat. Tűzszínben úszik föld és ég. Nem világítás ez, hanem gyújtogatás. Hinnéd, birtokukba szándékoznak keríteni mindent, még a végtelent is. Diadalmuk zajából kihallszik a romlás szellemének dördülete. Valami megnevezheti pir borul el a láthatáron. Mi ez? Bíbor? vér? avagy a szégyen és bűnbánat pírja e, mi e Káinok, e testvérfalók arczát ily pokoli fényben, a gyűlölet villám fényében tükrözi vissza ? — Mily robajjal csapnak öszsze egymással e rettenetes csillagzatok !—Ime sugaraik minduntalan hosszabbra nyúlnak.........gyilkoló kardokká! Ah ezek fenyegetődztek fejeink felett mindenkor! — Ez ama tragikai fény, mely elárasztá az egész hajdant. Most már enyészetnek indul. — Szükséges is, hogy szűnjék meg el valahára véglegesen a csatározások dicsősége, a kényuralom, theokratia, rabszolgaság és vérpad .... mint már is kezd rövidülni a kard, homályosodni a thiára, szerényülni a koronák formája, mind inkább aláfelé könnyulni a büszke sisakbokréta, a bitorlat szűkebb korlátokban mozogni, könnyülni a rablánct, ritkábban alkalmaztatni politikai merényleteknél a halálbüntetés. A patriarkális erőszak, mit egyesek az egyetemes emberi jogok ellen követtek el, már már vége felé siet; a faraonismus, mely hatalmat adna élők és holtak fölött, csak egyes pontokon folytatja még nevetséges tusáját az önállóság felébredt szelleme ellen; a kiskorú jobbágyság, a gyámnokság átka alatt sinlödő pária kezd már gagyogni . . . remélhető, miszerint nem sokára beszélni is megtanul. — Az emberiség a fárasztó utat, melyet annyi sanyargatások közt bejárt, tovább folytatni nem szándékszik, s ennélfogva bizonyos despotai életformák már is maguktól lehetlenekké lettek. A Fáraó múmiává, a Szultán agyrémmé vált. Az erőszak embereinek ideje lezajlott , eleget élveztek a dicsőségből. Most a haladás napvilága felolvasztó nagyságukat; ez oly fém, mely tulajdonságánál fogva a czivilizátió légkörében önmagától mintegy élenyülésnek indul. Az érettség eme korában, mit a 48-as epikai vonaglások előre segítettek, a „hős“ czim nem oly könynyen érdemelhető ki; hódoltatási viszketegről le kell mondani, megvan a maga követelési és tartozási oldala. Ez teszi tönkre.... Ilyetén mérlegelések után eljutunk aztán azon meggyőződéshez is, hogy az újkor legnagyobb, legveszedelmesebb hódítója nem I. Napóleon, hanem Pitt volt. Napóleon viselte ugyan a háborúkat, de Pitt dicsvágya nélkül sem a forradalom, sem a császárság nem vállalkozik rájuk. Tegyük Pitt helyébe Foxot, s a 23 éves harcroknak oka, a coalitio lelke megszűnt, holott Pitt szelleme még annak halála után is működik a borzalmas mészárlások folytathatására. Íme néhány számban akarjuk kimutatni, mennyibe került Angliának és az evvel szövetkezett nemzeteknek Pitt dicsőssége; hadd ragyogjanak (e számok) féldombormű gyanánt a diplomata emlékoszlopának talapzatán! Ugyanis 1791—1814 egyedül Francziaországnak, Angliával szövetkezett Európa ellen harczra késztetvén, megtámadási és határvédelmi czélokra 5 millió embernél többet kell feláldoznia (esik mindennapra 600). Egész Európának (ide értve Frankhont is) 16 millió 8 százezer (2000 naponta) emberébe került e 23 éves testvérgyilkolás. A pénzbeli összegre nézt csak angol t. i. ezt illető adatokkal rendelkezhetünk. Hogy Frankhont a coalitio segítségével megbuktathassa, Anglia 24 milliárd 31,646,053 franknyi adósságot csinált. Minden bulla tehát belekerült csak Angliának magának 1250 frankba!! E 17 millió ember elégséges lett volna arra, hogy Australiának az európainak megfelelő arányszerű népességet adjon. A sommák pedig, melyek itt a szó szoros értelmében „füstbe“ mentek, ha a polgárisodás *) Tudós hazánkfia, a párisi „Société asiatique* 1. tagjának ezen, a magyar történelmi társulat Kolozsvárit tartandó gyűlése alkalmából irt, s valódi democraticus szellemtől áthatott czikksorozatára felhívják. olvasóink figyelmét. Szerk. „Pártalakulás és választott tisztviselők.“ Csik-Somlyó, September 9. Őszinte örömmel, s a rokon gondolkodás sympathiájával üdvözlök Csikszék tisztikarának balközépi tagjai a „Magyar Polgár“ „Pártalakulás és választott tisztviselők“ czimű czikkét. Székünk abnormis politikai hely-